Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-09-16 / 37. szám
Szatmár-Németi, 1914. szeptember 16. „HETI SZEMLE 7 A közigazgatási bizottságból. (A „H. Sz. tudósítójától.) A múlt heti (szept. havi) pénteken lefolyt közigazgatási bizottságnak igen főben járó tárgyalása volt a vármegye gazdasági ügyének megbeszélése és segítő ak- cziójának kérdése. A földmivelésügyi miniszter ugyanis azt kívánja, hogy a vetőmagvak köl- csönéért szavatoljon maga a vármegye is. A közigazgatási bizottság igen súlyosnak tartja a feltételeket abban a megyében, a hol az 1914. évben termésről egyáltalában beszélni sem lehet. Sőt a viszonyok kellő feltárásával felterjesztést intéz a kormányhoz, hogy a megye részére húsz ezer métermázsa őszi vetésre való magot juttasson. E kérdésben több felszólalás történt. A szakjelentések közt különös figyelmet keltett a kir. tanfelügyelőnek az a jelentése, hogy a vármegyéből 144 hilfelekezgti és 56 állami tanító vonult a haragba. Bf. A Vidék. , f mi népünk. Múltkori közleményünk óta a következő községeknek adományairól értesültünk: Szat- márhegy, Batiz és B. Vasvári, Kapnikbánya Derócz, Szászberek, Porcsalma, Dara, Magasliget. Fehérnemüek, párnák, készpénz-gyűjtések, szalmazsákok stb. A szatmárhegyiek, a Csonkáson tartózkodó menekülteket is gyámolították. Folytatólag: Matolas.község, Túr Istvándi, Piskárkos, Gyöngy, Ököritó, Botpalád, Géres, Kispalád, Lázári községekből érkeztek jelentéken adományok. Munkács E hadászatilag oly jelentős helyről a következőket olvassuk a „Munkács“ ez. lapban. Minden városnál s igy Munkács városnál is meg van a befogadó képességnek egy bizonyos határa, amelyen túl menni csak a lakossság békéjének feláldozása, a közbiztonság megszűnése és a közegészségügyi viszonyok felbomlása árán lehet. Nálunk ez az állapot már néhány napja beállott. A vidék és a város, a szállítási nehézségek miatt is, egyáltalában nem vagy csak nagyon drágán tudja a szükséges élelmiszerekkel a túlszaporodott lakosságot ellátni. A lakások,, udvarok, félszerek mindenütt zsúfolva menekültekkel, akiket sem ellenőrizni sem számon tartani nem lehet. Vannak szobák ahol 20—25-en hálnak egy éjjel. Képzeljük el mi lesz ha kiüt egy ragályos betegség ! Nem is beszélve tehát arról, hogy az olyan hadászatilag fontos területen, mint Munkács, mennyi veszélyt rejthet magában ez az állapot, nem is téve felelőssé őket szegényeket, azért a pánikért amelyet megjelenésükkel a lakosság között okoztak, csak a vitális közrendészeti és közegészségügyi érdekre hivatkozunk, amikor arra kérjük a hatóságokat, hogy változtassanak ezen a helyzeten. Nem brutalitásokra stb. gondolunk! Távolról sem. Szép szóval felhívás utján meglehet értetni velük, hogy miért terhesehbek ők reánk nézve mint másutt volnának. Meglehet magyarázni nékik, hogy beljebb az ország szivében van sok olyan város, ahol még megfogyott alaposan a lakosság, nem hogy megszaporodott volna, ahol tehát minden zavar nélkül megtelepedhetnek, ahol a mienkhkz hasonló barátságos fogadtatásra találhatnak. Sárközujlak. Tudósítók írja, hogy itt szép és eredményes mozgalom indult meg báró Vécsey Józsefné vezetése és elnöksége élén. A háborúba vonuló katonák visszamaradt családtagok segélyezését vette kezébe egy bizottság. E bizottságban úgy a férfi mint női tagok vetélkedve buzgólkodnak. Már eddig 299 kor. 66 fillér készpénz, terményben pedig gabona- nemű gyűlt össze. Heti befizetések vannak. A bizottság a további mőködésre élénk gyűléseket tart és folyton permanencziában van. Tudósitónk arról a szép példaadó cselekedetről is értesít, hogy báró Vécsey László uradalmában 49 családot tart teljes konvenczióval mig a háború tart. (M—ik.) A tartalékos. Egy falusi földmives, tartalékos beruk- koláskor véletlenül a második osztályú kocsiba került. A kalauz rákiált: — Hé, atyafi, maga nem ide való. — Eltalálta kalauz ur, mert én esaku- ugyan — a tartalékba való vagyok. NÉPHUMOR. Háborús—Mókaságok. Az angol trónörökös és a háború. Az angol trónörökös a háború kitörésekor azonnal jelentkezett önkéntesnek. És, hogy mégis késett, egy angol lap a türelmetlenkedő kérdezésekre ezzel nyugtatta meg a közönséget: — A velszi herezeg azonnal bevonul ezredébe, mihelyt elkészül az uniformisa. Eltalálta. Fiatal góbé: Édes apám, hogy csinálják az. ágyút. Öreg góbé: Hát azt sem tudod ? — Nem én, édes apám. Nem tanultunk ilyet az iskolában. — Hát úgy, hogy csinálnak egy nagy lyukat. És osztóg körül öntik veres rézvei. — Annye édes apám.! Miért., — Édes apám 1 Huszárokat láttam . . . — Derék . . . — De hát . . nem annyi a 1 Azt szeretném tudni, hogy miért van a huszároknak olyan vékony lábszáruk ? — Furcsa. Hát nem tudod ? — Törtem a fejem, de nem gyöttem rá. — Hát annak okáért fiam, hogy köny- nyen felhúzhassák a szűk nadrágot, ha rohamra trombitálnak. Családi betegség. Panaszkodik egy fiatalabb gazda, (a kit, mert — nem volt katona folytonosan bosz- szantottak,) hogy imé : — Az öreg apámat bika döfte meg. Anyámat tehén rúgta agyon. Engem meg tegnap a ló gázolt csaknem halálra. Bár csak inkább a muszkák ellen mentem volna, akkor legalább ki fogtam volna ezen a mi családi nyavalyánkon. Czár, csináld meg a végrendeletedet! Egy Galiczia felé haladó katonavonat egyik kocsijának falát disziti ez a felirat. A derék katonák meg vannak győződve róla, hogy a czár az ő közeledtüknek hírére már megcsinálja végrendeletét, mert olyan a har- czikedvük, hogy Szentpétervárig meg sem állnak. Valaki megkérdezte a katonákat: — Hát Péter királlyal mi lesz ? — Azt egész népével együtt már megették a többiek 1 — volt rá vidám felelet. Nem mocczan senki. Odaáll az öreg népfölkelők elé egy tiszt és kihirdeti: — Fiaim, sokan vagyunk. Százhúsz ember mehet haza. Százhúsz ember lépjen ki. Elsősorban, a kinek nagy családja van. A népfölkelők feszes haptákban állnak. Nem mocczan senki. A tiszt megismétli szavait. Talán nem jól értették. ? Százhúsz ember mehet. És nemhogy százhúsz ember, de egyetlenegy sem jelentkezett olyan, a ki haza akar menni. A tisztek maguk válogatták ki a fölöslegeseket. Irmgaja se lesz. A pályaudvaron a légnagyobb a mozgás, a legelevenebb az élet. A jó katonák énekszóval, meg pipaszóval ütik agyon az időt. Itt-ott egy-egy kaeskaringós mondás pattog, melybe bele van szőve a ráez vagy a rácz király neve. Az egyik vonat indulásra kész. Mélyet lélekzik a lokomotiv, a kerekek közül sittyeg a gőz. A huszárok éljeneznek, nótáznak, hangosan vannak, mint a hogy katonalegényekhez illik. Az induló vesut mögött készen áll egy másik, de öt percczel később indul oda, a hová az elsőt küldik. A hátulsó vasút ablakain kikönyököl néhány huszár és átkiált az indulónak : x — Aztán nekünk is hagyjatok eleven ráczot! Visszakiált nagybüszkén egy szakaszvezető : — Nem lehet az, öcsém 1 Mire mi utánunk kecsmeregtek, irmagja se lesz. Notabene ez a vasút öt perez múlva követte az elsőt. A vármegyéből Jó könyvek és iratok. Magyar Kultúra. II. évf. 1914. szept. 5. 13. szám. Gazdag és nagy értékű, változatos tartalommal. Különös és általános értéke van e füzetben Apponyi grófnak „A mi háborúnk“ czimii értekezésének. Változatos és felemelő képet nyújt Komarik S. J. A visszaállított Jézus T-nak százéves jubileumára irt czikke. De különösen minden magyar embernek olvasnia kellene azokat a sorokat, melyek a Levélszekrényben „Az egyház tana a háborúról“ bevilágítanak a háború lélektanába és morális kérdésébe. Olvasnia kellene a szocziálistának, a szabadgondolkodónak és a „mi tudósaink“-nak is egyaránt. A „Magyar Kulturá-“nak minden kath. család asztalán és lelkében helyet kellene foglalnia. Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest Horánszky-uteza 20. Előfizetési ára egész évre 12 korona, negyedévre 3 korona. „A kath. Népszövetség“ czimii füzetnek 6-a jelent meg. Tartalma változatos, aktuális' és értékes. Melegen ajánljuk. Megrendelhető : Budapest, IV. Ferencziek-tere 7 sz. III. lépcső II. emeleten.) A Népszövetség tagjai illetményként kapják. Az „Elet.“ Országosan felkarolt képes folyóirat. Legközelebb Apponyi Albert irt bele hatalmas czikket „Erkölcsi erőnk harca“ czimen, melyet minden magyar embernek el kellene olvasni és lelke egyensúlyát vele megerősíteni vagy helyre hozni. Mi is közöljük ezt a történeti nevezetességű czikket. Az „Élet“-et meg lehet (és kell) rendelni Budapest, Damjanich utcza 50. Egy évre 20 korona. Megjelenik minden vasárnap. „Vasárnapi Újság.“ Legközelebbi száma gyönyörű, aktuális képekkel jelent meg. Komoly, a trivalitást kerülő heti lap. „Szent Istvánnapi Beszéd.“ Irta és elmondotta 1914. aug. 20-án Veszprémi/ Sándor munkácsi rk. esperes-plebános. Ára 30 fillér, A tiszta jövedelem a munkácsi segítő- bizottságé. Lelkes, benső, magas értékű beszéd, hazafias égő tűzzel; ott... a hol őseink megpihentek, hogy első ezeréves életünknek honfoglalását megkezdhessék. Egyetlen aktu- láis hibáját is, hogy szent Istvánnal semmi nemű vonatkozásban, még nevének emlitésé- sével sincs . . . talán e körülményekkel kell mentenünk . . . §jj Szerkesztői Üzenetek |j Budapest. S. Igen, olvastam azt a bizonyos ezélzást, mikor szerkesztésem legelső számában (jul. 1-ső sz.) megadtam becsületes bihari alispánnak, külön czikkben a ,Mtvallö' szép czimét. Azt Írtam igenis, hogy ime a zöld asztalnál is teremnek már a hit- vállók, a keresztény meggyőződésnek hilvallói. Akkor igen olvastam, hogy ime már egy nyilatkozatért is hitvalló czim jár a mai „színtelen kath. újságban." Pedig, hogy egy nyilatkozat is hitvalló lelket mutathat be, azt fényesen igazolja (és ezzel az én felfogásomat is igazolja) a „Magyar Kultúra“ legújabb száma, a hol a Naplóban ugyancsak azt írják becsületes bihar- megyei Alispánról, hogy „A zöld asztalnál is vannak hitvalló lelkek . . a keresztény meggyőződésnek dokumentálására és ezt Naplónkban is megörökítjük.“ Színtelenné lett e meggyőződéssel a Magyar Kultúra? Hát akkor arra a bizonyos ezélzásra nem volt megjegyzésem. Gondoltam, hátha a Teremtő Ur Isten megengedi végre, hogy annak az urnák egy önálló véleménye, kritikája elsüljön. Köszönöm a figyelmeztetést. — Egy anya. Bizony lapunk/rendes rovatait a közeli időknek gyors egymásutánban való eseményei ki- foragtták. Most már rendes kerékvágásba jutottunk. Közelebb levél megy. — Hitközség. Az az ünnep igenis fólszabaditott, kivételes ünnepek sorába tartozik. És az a munkateljesítés meg van engedve. Erről nem ártana egy kis tanítás a templomi vallásoktatás alkalmával — R. T. Térkép. Aktuális és pompás téma. De aktuálisabban és pompásabban kell azt megirni. A háború megtanítja az embereket a térkép olvasására. Hatalmasabban, jobban, mint sok professzor. Egy jeles munkatársunk fog erről a témáról írni. — Mátészalka. M. Köszönjük. A szép költemény jönni fog, a mint — lehet. — Nagysomkut. P. Ezt is köszönjük és súlyt vetünk roá, mert az olyan kézből jő, mely ismeri — a szerkesztői műhelyt. Valami ak- tuálist. Rövidet, velősét és csattanóst. — Falusi magányban. Türelmetlenül várja a lapot ? Bizony még az utasoknak is erős türelemre van most szükségük. Hát még a postai küldeményekek váróknak. Nyomatolt a Pázminy-sajtó'oan Szatmáron, Iskola-köz 3. sz.
