Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)

1914-09-16 / 37. szám

±

III

XXIII. évfolyam. Szatmár-Németi, 1914. szeptember 16. 37. szám.

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. .

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Bgy évre — 8 K — f. I Negyedévre — 2 K — f. Félévre — 4 , — , Egyes szám ára 16 fillér.

Tanítóknak és kézmű iparos oknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár.

Felelős szerkesztő :

BODNÁR GÁSPÁR.

Laptulajdonos

A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR.

A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. Or. UakUay Kálmán szemináriumi vice-rector ezimére (Szatmár, Szeminárium) küldendők.

Pályázati hirdetések egyszeri közlése S korona----------------- Nyllttér sora 40 fillér. -----------------A

. lii|> megjelenik minden szerdán.

Főpásztorimk körlevele

XV. Benedeknek pápává való választásáról.

Anyaszentegyházunknak mélységes gyászát örömünnep váltotta fel.

Rómában annak a palotának erkélyéről, a melyben augusztus hó 31-én gyűltek össze pápaválasztásra az egész világ kardinálisai, folyó hó 3-án, csütörtökön a legidősebb diakónus bibornok ajkáról a türelmetlenül várakozó néptömeg előtt elhangzottak és szétrepültek a világba ezek a történelmi jelentőségű szavak: „Nagy örömöt hirdetek nektek. Pápánk van: főmagasságu és fötiszte- lendö Delta Chiesa Jakab, aki XV. Benedek nevet vett fel.“

Szentséges Atyánk XV. BENEDEK PÁPA 1854. november hó 21-énszületett előkelő családból. 1871. deczember 21-én szentelték pappá. Titkára volt Rampolla del Tindaro, madridi nunciusnak, akit mint pápai államtitkárt Rómába is követett. 1901-ben XIII. Leo pápa helyettes államtitkárnak nevezte ki és e hivatalában b. e. X. Pius pápa is megerősítette. 1907. deczember 16-án bolognai érsek lett. Kardinálissá ez évben a május 25.-iki titkos konzisztoriumban kreáltatott.

Az Ur Jézus az Ö egyházát örök időkre alapította. Péterre, a kősziklára építette. Péterben és utódjaiban egyesitett minden hatalmat. Nekik adta át a mennyország kulcsait, amelyek kézből- kézbe jutva, most XV. Benedek pápánál vannak. A mint megválasztása után erre a kérdésre: „elfogadod-e a választást, amelylyel törvényesen pápává lettél ?“ — igennel válaszolt, reá szállott a pápa minden joghatósága. Az Anyaszentegyház fejedelmei, a kardinálisok, háromszor hódoltak a választás után az Egyház látható feje előtt, kétszer bent a Vatikánban, harmadszor nyilvánosan és ünnepélyesen a sz. Péter templomban, ahol Szentséges Atyánk az Oltáriszentség előtt, majd az apostolok sírjánál leborulva imádkozott, mielőtt trónusát elfoglalta.

Példájukat követve mi is örvendező lélekkel üdvözöljük Öt és a legmélyebb alattvalói hódolattal ismerjük el sz. Péter apostol törvényes utódjául és ezzel Krisztus földi helytartójául, az Anyaszentegyház látható fejéül. Sz. Ágoston szavaival valljuk, hogy a római püspöki szék Péter kathedrája, amelyen a pokol kevély kapui nem fognak erőt venni. Térdre borulva teszünk hitet Szentséges Atyánk előtt rendíthetetlen katholikus meggyőződésünkről

s a flórenczi sz. zsinat határozata szerint valljuk, hogy „az apostoli szentszéknek és a római püspöknek felsőbbsége van az egész világ fölött, a római pápa sz. Péter főapostolnak utódja, Krisztusnak valóságos helytartója, az egész Egyháznak feje, az összes keresztényeknek atyja és tanítója, akinek az egész egyház vezetésére, irányítására és kormányzására sz. Péterben teljes hatalmat adotta mi Urunk Jézus Krisztus.“

Ezen hitünk ünnepélyes megvallása legyen az a hálaadó istenitisztelet, amelynek megtartása felől az alábbiakban rendelkezem :

A székesegyházban és az összes plébániai és szerzetesi templomokban folyó hó 13.-án ünnepélyes hálaadó szentmise végzendő, melyet Te Deum előzzön meg. A hivő népnek az ünnepi szent beszédben kihirdetendő az Anyaszentegyház öröme s a pápaságról szóló szentbeszéd végén felhivandók a hivek, hogy Szentséges Atyánk dicső kormányzásáért és az Anyaszentegyház jólétéért buzgón imádkozzanak.

Az ünnepélyes szentmise de SS. Tri- nitate veendő sub una conclusione cum oratione pro'tempore belli. Gloria. Credo. Praef. de SS. Trinitate. Ev. S. Joannis in fine.

Sebesültek közt.

— A püspöki Konviktusban berendezett

katonai kórház. —

Üzenetet kaptam a püspöki Konviktusban elhelyezett sebesültek köréből, hogy látogassam meg őket.

Igazán, sajnálom, hogy az üzenetről csak napok múltán értesültem. Mert most tudom, hogy egykori legényegyletbeli, még pedig felsőbányái fiuk, mostan már talán deresedé, sebesült katonák üzentek. A kik

— hála Istennek — meggyógyultan távoztak Szatmárról.

De távozásukkal sem szűnhetett meg az érdeklődés a sebesült katonák iránt. A kik mindnyájunkéi. Testvéreink, életüket feláldozó hőseink ....

Felejthetetlen emlékeim között marad életem végéig ez a látogatás.

Az a hatalmas palota, melyet — óh be rosszul mondják — holt kéz teremtett oda az Eötvös és a mostani Pázmány Péter utcza sarkára a kultúrának temploma. A jövő, az annyira óhajtott jobb jövőnek megszentelt műhelye. De mikor falai a földből, egy igénytelen, csöndben, de annál bensőségesebben dolgozó ősz főpásztornak jótékonyságából kiemelkedett: gondolt e valaki arra, hogy még üde falai között egy más irányú, szintén a nyugodtabb munkára, igazabb kultúrának áldásaira, a mi háborúnk sebesültjeinek „befogadására nyitja meg kapuit.

Otnagy teremben vannak berendezve az érkező sebesültek számára a patyolat tiszta, fehér

ágyak, (150) melyekben bárki is szivesebben, nyugodtabbau aludhatja az éjszakáját, mint akármelyik elsőrendű vendégfogadóban. Mindegyik ágy előtt szekrény, mosdó, tiszta törülköző.

Most 107 ágy várta az érkező és bejelentett sebesülteket minden órában.

Az érkezőket, kikről Vilhelmin nővér olyan hü, olyan plasztikusan élénk leírást adott ott a nagy mosdó tál előtt, a hol a megérkezett sebesülteket a tiszta ágynak befogadására képesítik.

— Csak azt kell látni, mondja a nénike, a ki különben békés időben egyik felsőbb szakiskolánknak tanítónője — hogy — miképpen érkeznek meg a mi szegény sebesültjeink. Nem csak a csaták tüzéből, hanem a sárból, az iszapból, a porból, a nehéz, nyugtalan utazásból. Alig lehet vonásukat megjegyezni. Itt megmossák, tisztába teszik őket. És ők látható vágyakozással nyugszanak le és csaknem abban a perczben elalszanak. Mi más kép, mi vigasztaló kép másnap, ébredésükkor. Mintha kicserélték volna őket. Arcuk kiderül, szemükben a lélek nyugalma és bizodalma ragyog. Beszédesek, megnyugodtak, fájdalomról nem panaszkodnak, bár tudjuk, hogy egyiknek-másiknak nagy a szenvedése. De mintha otthonukba jöttek volna és övéik ápolása és melegsége venné őket körül.

És arról, a miről a néne beszélt csakhamar meg is győződhettem.

A kórházi parancsnok egykori tanítványom, Szűcs Gyula tanító, csatlakozik hozzánk. Mosolyog felém, az ő ifjonti jól ismert mosolygásával, mintha mondaná:

— No, tanár uram, gondoltuk-e ott az iskolapadok közt, mikor a sebek gyógyitásá- ról, a rögtön nyújtandó segítségekről tanultunk — elméletben. Sebesültek nélkül és sebek nélkül. Hej, pedig nem ártana, ha ezeket a sebeket minden egészségtan, testtan tanára itt megnézné, megfigyelhetné. (A többi gondolatait majd akkor Írom le, mikor a „műtőbe“ megyünk.)

*

Most aztán beléptünk a sebesültek közé. Köszöntésemre karban válaszoltak. Bár később tapasztalhattam, hogy vannak, a kik csak oroszul beszélnek. Elő is vettem romjait, szakadt gyökér szálait egykori, csaknem har- mincz esztendő előtt való tót nyelvű tudományomnak (lévén 8 hónapig szerednyei káplán), de bizony nem igen boldogultam. Siettem is a székely legény ágyához, a melyben egy egészséges, piros arczu székely feküdt mozdulatlanul. Ágyékába lőtt a komisz kozák. Jól gondozott csinos baj’szát, peder- gette. Mondok neki:

— Inkább a baj’sza szélét kapta volna le az a omisz kozák.

— Nem a’, mondja Ez a seb begyógyul. De a baj’szomat mindvégre csúffá tette volna a kozák.

A másik ágyban egy sebesült feküdt, a kit álla alatt nyakán ért a golyó. Már megszabadították a kötőjétől. A nővér az édes anyának gyöngédségével kérdezi:

— Ugy-e jobban érzi magát ?

— Ma valahogy gyöngébb vagyok, mint tegnap.

— Talán a kötésnek eltávolítása okozza