Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-08-05 / 31. szám
6 HETI SZEMLE Szatmár-Németi 1914. augusztus 5. De minél ujkoriabbak lépünk, annál igazságosabbakká válik a középkor iránt . . . (Á kultúráról. B. H. 804.) ... A történet igaságszolgáltatása még mindig folyik, És úgy van a dolog, hogy nem a kereszténység rovására. Mester. A legendás időkből. Délczeg1 és szép volt az ifjú.. . Délczeg és szép, mint amilyen csak egy magyar nemes fia lehet. Szemei szivének lelkesedésétől fénylettek. Hiszen veszélyben volt a haza. Csatába készült. Magára ölti feszes dolmányát, felköti őseinek kardját, aztán úgy lépett .be édesanyjához, — Anyám, a jó Isten mind a két kezével áldjon meg. Fiad megy. A haza veszélyben ! Az anya meg rámereszti szemeit a délczeg fiúra. A haza buját ő is érezte. Avval a szent érzelemmel, mivel a magyar honleány szeret és lelkesedik. De hiszen Istenem 1 0 anya volt, kinek e pillanatban búcsúznia kellett egy kedves és szép gyermektől . . . talán örökre. — Fiam ! A haza mindenekelőtt! De lásd, hiszen te még gyermek vagy. Alig tizenöt év virult el feletted, karod gyönge, szived vágyai merészek, anyád, a te anyád aggódik ! — Anyám — anyám válaszolt az ifjú önérzettel, — tizenöt éves korában nem szabad a magyar ifjúnak itthon maradni, mikor a haza szabadsága haldoklik, mikor a honnak sírját már ásni kezdik. Megyek anyám, a te áldásodat és szivemnek lelkesedését viszem magammal s oda teszem a haza oltárára. S az ifjú oda borul a jó édesanya kebelére, mintha szivének dobogását hallgatná, lelke aggódó reményét keresné. — Megáll gyermekem — bontakozik karjaiból az anya — mondd meg nekem : ott a csaták zajában vissza fogsz-e emlékezni a te özvegy anyádra 1 — Anyám ! a te jóságos arczod fogja jelölni dicsőségem útjait. — Mikor bujdosnod kell majd, vagy a végső szükség szakgatja szivedet, mikor mindenki elhagy s könnyeid magánosán fognak hullani, mondd megémlékszel-e azokról az estékrőj, melyeken édesanyáddal imádkozni szoktál 1 — Oh anyám, te tanítottál bízni az Istenben ! Az anya letörli titkon hulló könnyét, előveszi régi kopott ima könyvét . . . reszkető kezekkel nyújtja fiának s szól: — Menj tehát fiam, Isten oltalma és édesanyád áldása kisérjen. Ha majd eljő az idő — pedig eljő, hogy szenvedned kell, hogy vigasztalást sehol e világon nem találsz .. vedd elő anyád legkedvesebb imádságos könyvét. Ott fogod találni azokat az imákat, melyeket éretted rebegtem el s a lapokon látni fogod azokat a könnyeket, melyeket éretted sírtam el. * * * Az országban pedig nagy dolgok folytak. A szabadság zászlaját kibontották már s egy hős nemzet küzd életre halálra! És lesznek jelenetek, mikre Európa szive feldobog s fenn akad a világ tekintete. Itt is, ott egy maroknyi csapat mutatja a világnak, mire képes e nemzet, ha bántják szabadságát . . . * * * Ám de jöttek a „Világosi“ napok is A lelkesedés, az áldozat, a hősiesség megtört az óriási tömeg nyomása előtt. A magyarok csüggedve, elkeseredve tekintenek a bizonytalan jövő elé. A hős honvéd ketté töri kardját, szügyön szúrja paripáját és megy ... a hova tud, mert a magyarnak többé nincs hazája saját hazájában! Az özvegy anyának fia is honvéd volt; a szabadságért harczolt. . . nekie is futnia menekülnie kellett . . . Borzasztó volt a menekülés. Ismeretlen, járatlan utakon keresztül jutott külföldre. Á gazdag főur fia nagyon szegény lett. Testi ruháján kívül nem volt egyebe. De mégis volt. Édes anyja imádságos könyve. A csaták zajában megfeledkdzett róla, nem forgatta azokat a lapokat. Csak most a szenvedések napjaiban érezte, hogy az anya könyve ott van szive táján éltévé, és ab ! olyan régen elfeledve . . . X., a hova egy estére érkezett, nagy város volt, utczáin csak úgy hullámzott a nép ; de ő senkit sem ismert. Mar utolsó filléreit adta ki egy kis meleg ételre ; aztán ? hogy mi lesz, azt csak a jó Isten tudhatta. Óreg este volt már, mikor egy kis viskóban szállást kaphatott. Mielőtt lefeküdt volna, kérte szállásadógazdáját, adna neki pár perezre egy kis mécsest. Kapott. Szive tájékáról elővette hát az anya imádsádgos könyvét. Erősen be volt csomagolva. Kibontotta. Imádkozni akart. Hát amint kinyitja látja, hogy annak minden lapja közt nagy értékű bankó pénz van. Megrázkódott. Valami olyan érzés ragadta meg szivét, amit sem leírni, sem elmondani nem lehet. Ám ne gondoljuk, hogy azok a bankók elbóditják fejét eszét. Oh nem ! Letérdelt a kis mécses mellé s oly buzgón imádkozott . . , mint egykor mint egykor- mikor édesanyja mellet térdelt. * * * Elvonult a vihar. A számüzöttek haza, jöttek. Felkeresték a családi tűzhelyet — ki örömmel, ki bánattal. A délezeg és'szép ifjú is visszajött. A kastélyt üresen találta. A sirkertben meg domborult egy uj sirhalom, az ő édesanyjáé. Az imádságos könyv pedig még ma is meg van a családban. Bodnár Gáspár. Ki a hibás ? Az atya dorgálja kis fiát: — Rosszat kaptál a magaviseletből. No ez szép dolog. — Én nem tehetek róla, a tanító ur azt mondotta, hogy engem itthon rosszul nevelnek. 6751/1914 tk. szám. Árverési hirdetmény-kivonat. Szatmár-egyházmegyei alapítványi pénztár végrehajtónak Miklósi Gábor és társai végrehajtást szenvedők ellen indított végrehajtási ügyében a telekkönyvi hatóság a végrehajtási árverést 450 K tőkekövetelés és járulékai behajtása végett a szatmárnémeti törvényszék területén levő, a szatmárnémeti 5991. sz. betétben 1. sor 936. hrsz a foglalt Miklósi Gábor és neje Molnár Szeréna, ifj. Szilágyi Ferencz és neje Szabó Borbála és Lucás Jánosné Szilágyi Erzsébet néven álió ingatlan 3080 korona kikiáltási árban elrendelte. Az árverést 1914. évi szeptember hó 16. napján délelőtt 9 órakor a kir. törvényszék mint telekkönyvi hatóság hivatalos helyiségében fogják megtartatni. Az árverés alá kerülő ingatlanok a kikiáltási ár felénél alacsonyabb áron nem adhatók el. Az árverelni szándékozók kötelesek bánatpénzül a kikiáltási ár 10°/o-át készpénzben, vagy az 1881: LX. t.-c. 42. § ában meghatározott árfolyammal számított óvadékképes értékpapirosban a kiküldöttnél letenni, hogy a bánatpénznek előleges bírói letétbe helyezéséről kiállított letéti elismervényt a ki- küldöttnek átadni és az árverési feltételeket aláírni (1881: LX. t. c. 147., 150., 170. §§.* 1908: XL. t.-c. 21. §.) Az aki az ingatlanért a kikiáltási árnál magasabb Ígéretet tett, ha többet Ígérni senki sem akar, köteles nyomban a kikiáltási ár százaléka szerint megállapított bánatpénzt az általa ígért ár ugyanannyi százalékáig kiegészíteni. (1908: XLI. 25. §.) Szatmár-Németi, 1914. évi junius hó 2. FÜZESSY, s. k. tvszéki biró. A kiadvány hiteléül: PÉNTEK, s. k., telekkönyvvezető. Lapunkat, mielőtt megjelennék úgy a katonai mint az ügyészi ezonzornak be kell mutatni. Bármily jókor igyekszünk eljutni azonban a czenzurához : megtörténhetik, hogy a jőváhgyás kellő időben végre nem hajtható. (Szívesen emlitjük meg, hogy a czenzurán a legnagyobb előzékenységgel, készséggel és türelemmel találkozunk.) Azért az esetleges késedelem ezért szíveskedjék a körülményeknek betudni az olvasóközönség. Nyomatott a Pázmány-sajtóban Szatmáron, Iskola-köz 3. sz. A motorbenzinnel dolgozó kisiparosoknak nyújtott beszerzési kedvezményekre vonatkozó egyezséget a kereskedelmi miniszter a gyárosokkal meghosszabbította s az ez évi mérsékelt árt 24 koronában állapi tóttá meg. Éhez az árhoz azonban csakis a kisiparosoknak van joga, a kisgazdáknak ellenben nincs. Felvilágosításokat a debreczeni kereskedelmi és iparkamara ad. polgári’, papi- és egyenruha-üzlete Szatmár Deáktér. Városház-épület. |Í3§T Több egyenruházati intézet szerződött szállítója. Készít mindennemű polgári öltönyöket, papi reverendákat; mindennemű öltöny készítésnél a fősulyt az elegáns szabás és finom kivitelre fektetem, a mellett teljes kezességet vállalok szállítmányaim valódi színe és tartósságáért. Állandó nagy raktár honi és angol gyártmányú szövetekben. Elsőrangú egyenruházati és hadi felszerelési intézet. Üzletem nagy forgalma által áruimat olcsóbb ár mellett szállíthatom, mint bármely más ezég. Átalakítások gyorsan és olcsón eszközöltetnek. Kérem ennélfogva engem becses megrendeléseivel megtisztelni; biztosítom, hogy a legcsekélyebb megrendelésnél is a legnagyobb megelégedésére fog szolgálni. INOLIK JÓZSEF, 8 szabómester.
