Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-22 / 29. szám
2 HETI SZEMLE Szatmár-Németi 1914. julius 22. Fentmaradt dűlőneveink bizonyítják, hogy a szatmári polgárok a Szamos kanyarulataiban mesterségesen is űzték a haltenyésztést. Borszeg, Latorszeg, Szamosszeg szavakban a károlyi oklevéltár tanúsága szerint a „szeg“ szó nem valami kiszögellést, hanem „halfogó rekesz'M (captura piscium) jelent. Ideje volna már egyszer tevékeny akarattal tanulmányozni ezt az ügyet! A lefolyt években minden szakismeret nélkül beugrottak polgártársaink gyárak és bankok alapításába és áldoztak ezreket Mammon oltárán. De arra nem gondoltak, hogy birtokunkban van egy hatalmas erőforrás a Szamos folyón, amelyet semmiképen se hasznosítunk. Ha már nem tudjuk mindinkább növekedő sebességét gépek mozgatására alkalmazni; ha még mindig késlekedik az idő, melyben a Szamoson hajók járnak és Szatmárnak kikötője lesz: tegyünk legalább annyit, hogy vize segítségével indítsuk meg a haltenyésztést és tegyük olcsóbbá a magunk megélhetését. Máskülönben csakugyan rászolgál városunk az „élhetetlen“ névre. Van gazdasági egyesületünk. Reméljük, hogy ez magáévá teszi ezt az eszmét és legközelebb megvalósítja. Bagossy Bertalan. Magyarország tejtermelése. Egy most megjelent hivatalos kimutatás szerint Magyar- országon van magyar fajta tehén 620,000drb. másfajta tehén pedig 2.000.000 darab. Ezen állománynak összes tejhozama 3,700 miliő liter. Ha számításba vesszük, hogy a teljes tej átlag 8 filléren értékesül, akkor Magyarország tejtermelésének értéke 296 miliő koronára tehető. [ózzunk a Saitóalaura! Á magyar katholikus Egyház. Pázmány Péter szobrát végre mégis felállítják az ország szivében a fő és székvárosban, Budapesten. És e szoborral most már három emlék fogja hirdetni a bíboros Cziczerónak, a magyar szó és irás classzikus mesterének emlékezetét. Az esztergomi, a pozsonyi és a budapesti szobor. Ez utóbbit a király kezdeményezte; adta a nemzetnek. A második ezer óv legelején (1897. szept. 25.) apostoli királyunk meglepetést szerzett a nemzetnek. Kibontogatta a múlt idők sirjait. Kiszólitotta ezekből a sírokból a magyar nemzet nagy szellemeit. A kik az elmúlt ezer évnek dicsőségét vagy bubánatát munkálták, átélték. Mintegy idézte, idézi őket, hogy az utókor nyomdokaikat kövesse. Nem a királyon múlt, hogy a még 1897. évben ajándékozott Pázmány-szobor a tiz szobor sorrendjében legutoljára . . még csak most . . augusztusban emelkedik fel a nemzet tekintete előtt. El is hallgatjuk most azokat a körülményeket, a mik e szobor felállítását évről évre akadályozták. Hogy annál erősebben hangsúlyozzuk e szobor jelentőségét és Pázmány szellemének erejét — a mi korunkban. Ez a szobor ma már a kereszténység szellemének nemzeti érzéssel való egyesülését jelenti. A történelmet vissza csavarni nem lehet, de a történelem tanulságait megérteni, követni talán egyetlen korban sem kellett és leheteti úgy megérteni, mint éppen a mi korunkban. Pázmány még a hitharczok korában is az általános keresztény alap igazságokon építette fel az ő müveinek erős várait. Az alapokat kell megerősíteni, gondozni félteni és azokon építeni. Kalauzának legértékesebbje a keresztény alapigazságok védelme. És ha Pázmány a mi korunkban, ma élne? Az ő szabadelőadásai középpontjai lennének az úgynevezett szabadoktatásnak. Lapja leghatalmasabb újsága a magyar hírlapirodalomnak. Egyik kezével most is a jövő számára dolgoznék. A másikkal azonban a lázas, a viszketeg jelennek pulzusát tapogatná. Áldozatait a mára, a holnapra ... a mostan való kérdéseknek és szükségleteknek osztályossává tenné. Templomokat építene, de a templomokhoz utakat is készítene . . még pedig a modern anyagok felhasználásával. Hát mikor majd Pázmány-szobrát az ország szivében felállítják . . erről a kérdésről, erről a gondolatról beszéljünk, érezziink, és szelleme szerint cselekedjünk mindnyájan, a kik csak egy porszemmel járulhatnak a keresztánység, a kath. renezáncz korszakához. Katholikus nemzetközi békekongresszus. Augusztus 10—12. napjain Rutten liittichi püspök elnöklete alatt papok számára nemzetközi katholikus békekurzus lesz, amelyen kiváló publi- czisták és politikusok fognak a nemzetközi békeeszméről előadást tartani. Az előadók soraiba eddig nyolcz nemzet képviselőit kérték fel. Magyarország részéről dr. Gieswein Sándor prelátus, apátkanonok, országgyűlési képviselő és dr. Kiss János prelátus, egyetemi tanár lesznek a kurzus előadói. Bizony, hogy vegyes érzelmekkel közöljük ezt a hirt, Világ béke! Nemzetközi béke! De ’iszen eszmék, törekvések sokszor vonultak téli szállásra. És mig a világeszme szárnyat kap, maradjunk csak a mi kis kö- rünkban, annak az igazságnak megtestesítésével, hogy müveit kulturembernek lenni nemcsak annyit tesz, sokat tudni! Annyit tesz, hogy idegeinken uralkodni tudjunk. A kath. Világ Egyház köréből. NŐK VILÁGA. A nők pályája. Tehát a nők is pálya, foglalkozás és hivatal után néznek. Korán és öntudatosan készülnek reá. Ez a mi, a mai kor szocziális jelensége. Égető, kenyér kérdése. Tessék végig tekinteni a legelőkelőbb, a legpéldásabb és talán rendezett anyagi viszonyok közt élő családi tűzhelyeken. Ahol leánygyermek, mondjuk igy is, leánygyermekek nőnek ... ott napról-napra nő a kérdés, a gondolat és terv is : — Mire kellene taníttatni a leányt, a leányokat... a leányainkat ? És valljuk csak be szépen, hogy ezen kérdésnek, kérdéseknek feltevéséhez ... a mai ifjú — pardon 1 uj nemzedék is hozzájárul. Nem Ítéljük el őket. Sőt — majd meglátják — bizonyos kérdéseknél — erősen mellettük foglalunk állást, de egy letagadhatlan jelenséggel találkozunk az életben. Azzal, hogy a férfi is szereti, beczézgeti a gondolatot, hogy felesége a produktiv életpályákra képesített legyen. — Mert hát! Tetszik ismerni ezt a mert hát“-ot ? Egyszóval ma már arról felesleges is vitatkozni, hogy a nő készül, úgyszólván küzdelmes munkát végez ... a pályáért. Tanítónő, óvónő, kereskedelmit végzett nő . . . és egyáltalán produktiv helyen képzett nő akar lenni. Zitának gazdái . . . napról-napra jobban és jobban becsiiltéR a kis szolgálót. Akit már a kis városban olyan leánynak ismertek, aki legdolgosabb, legkifogástalanabb szolgáló. Olyan is volt az ő élete most már, mintha csak a jó Isten azért segítette volna kegyelmével e leányt az ő nehéz, súlyos szolgálatában, hogy az emberek, ha reá néznek, ha találkoznak : elmondhassák : — íme az egyszerű, szegény cselédleány is mily szép, tiszta életet élhet és mily boldog tud lenni 1 Mert Zita csudás renddel tudta eligazítani, hogy minden dolgát elvégezze; háziasszonyának minden gondolatait ellesse. Es mikor csak tehette, sietett a templomba vagy otthon végezte ájtatosságát. Az ő tiszta életén az imádság és elmélkedés őrködött. És a szent gyónás, áldozás. Később is mondogatta, hogy a szent áldozásból merítette erejét, engedelmességre hajló lelkének boldogsát és szolgai munkájában való örömét. * Ilyen élet utján, kévés béréből segíthette családját. Sőt voltak szegényei is. Estenden, mikor más dolga nem akadt megfoldozta, kimosta a szegény gyermekek ruháit. Azoknak kiknek szülei elhaltak, vagy akiket a gondatlan anyák, apák elhagytak. A szegények iránt való szeretetében már ott tartott, hogy sokszor a maga ruháját adta nekik. Egyszer különösen . . . zavarba, kellemetlenségbe jutott. Ura ajánlatára bundát kellett felvennie, melyet gazdája szívesen kölcsönzött neki, hogy cselédjét a betegségtől megmentse. Zita templomba menve észreveszi, hogy egy koldus szinte remeg a hidegtől. A leány leveti a bundát, és azon kérelemmel adja át a koldásnak, hogy hallgassa végig benne' a misét. Mise után pedig hozza vissza. De a koldus nem jelentkezett. Szelíden tűrte a háziak szemrehányását. Már-már arra készül, hogy a bundát kárpótolja. Egy napon azonban a koldus visszahozza a bundát és esedezve kéri Zitát, bocsásson meg neki, hogy a bundát el akarta tulajdonítani. Zita negyvennyolcz esztendeig szolgált egy és ugyanazon gazdánál. A gyermekek, kiket ő szolgált, gondozott .. . szeretettel rajongták körül és úgy tekintették mint gyermekkoruk őrangyalát . . . Egy napon lázba esett. Még akkor is dolgozni akart. De ágynak esett. Menthetlen volt. A szentségeket nagy buzgósággal veszi fel. A családtagok körül veszik a haldoklót... és a gyermekek imádsága és karjai közt lehelte ki hű és tiszta lelkét 1172 ápr. 24-én.) Ravatalát felkereste az egész város népe. Koporsóját a templomban tették ki; hogy még egyszer láthassa a cselédek példaképét... kicsi és nagy. Gazdag és szegény. Sírjánál aztán csudák történtek. Az 1580. esztendőben testét egészen épen találták. Mire a szentek sorába iktatták. * íme egy szegény leánynak, a hű cselédnek . . . egyszerű, de megható és példás élettörténete. A mai korban, a szocziális munkának és törekvéseknek korában. Mikor a cselédkérdés a falusi leányoknak a nagy városokba való özönlésének veszedelmei közt csaknem elcsüggedten és aggódó sejtelmek közt élünk, ha a cselédség hűségére, megbízhatóságára ... és életére gondolunk. És megdöbbentő eseteknek tanúi vagyunk. * Hogy-hogyan nyerte leendő királynénk, Zita ... az ő nevét. Ki tudná azt megmondani . . . Azt Írja egyik újság, hogy a _ magyar trón uj örökösének felesége már csak híréből ismeri . . . származását. Hogy az ő gyermekkori és leányos szobáit kolostori neveltetése napjait aligha töltötték be nagyratörő álmok. Szülei olvasták e Szent'Zita szűz élete történetét? Olvasta-e ő maga? S most, mikor Isten és hü férje tiszta szerelme felemelte a trón várományosának hitvesévé ... a leendő királynő nagy, nehéz, rémitő hivatására megcsendültek-e tiszta, nemes lelkében, anyai és királynői lelkében az urnák szavai: „Nem jöttem kiszolgáltatni, de szolgálni.“ Ezt a szegény, ezt az árva magyar nemzetet. Akinek oly jóságos nagyasszonya volt Erzsébet királyné. Aki mint hajdan szent Erzsébet a foglyokat . . . úgy ő a fogoly magyar nemzetet vigasztalta segítette . . . szaba- ditetta ki a szolgaság börtönéből . . . A hit vezette . . . századokon keresztül ami nemzetünket. Ez a hit biztosított minket arról, hogy a legelső magyar asszony lesz Zita is. Bodnár Gáspár.
