Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-01 / 26. szám
gény szülők ! Lelkünk bizony oda száll, oda jár ... a tűzhelyekre. A hova az a könnyelmű, hanyag gyermek szomorúságot, bút, gondot és elkeseredést visz. Mert haj ! De sok szülő nem is sejti, mily kimondhatlanul fájdalmas a tanárnak is sorsa, mikor a diákot meg kell buktatnia. Vagy épen meg kell akasztania előhala- dásában azt a tanulót. Milyen sokszor egyenesen a professzorokat teszik felelőssé — a sajnálatos balesetért. Védelmükbe veszik a bukott tanulókat. Mindenben és mindenkiben keresve-kere- sik az okokat, mik miatt az a gyermek sebekkel tért haza. Csak kevesen találják meg az okokat magukban a tanulókban. Az ifjak könnyelműségében. Léhaságukban, hanyagságukban... a szülői házból hozott elbizakodottságukban. Vagy? Az ifjúnak gyenge elméjii- ségében. Értjük mi a szülőknek ezt a lelki állapotát. A természet törvényének van része abban, hogy a szülőnek legjobb, legtehetségesebb és legártatlanabb, tehát legkedvesebb is a maga gyermeke. Akit üldöznek. Nem ismernek. És igy tovább . . . Azt sem állítjuk, hogy a tanár, mihelyest megkapja a diplomáját: már tökéletes emberré lesz. Aki hibátlan, csalatkozhatlan és absolut igazságos biró. Az élet iskolája sokszor nyújt a tekintetben tunulságot. Szatmár Németi 1914. julius 1. __________ az állomás tarka képében. A szalónkocsi legkitartóbb bámulója egy kis gyümölcsárus leány volt, aki kosarát magasra nyújtva, kínálta cseresznyéit a főherczegnőnek. A sza- lonkocsiból csakhamar kilépett egy inas és eg.y koronáért egy csomag cseresznyét vásárolt a kisleánytól, a ki a jó üzlet után még buzgóbban kínálta a cseresznyéjét az ablak felé, ahonnan a szép főherczegnő rózsaszínű sállal takart feje mosolygott le és jelezte, hogy elég volt a cseresznyéből. És ment, vitte hite, hogy ha ő ott lesz . . férjének baja nem történhetik. És ment azért . . . hogy férjének ölébe hajoltan érje meg rettenetesen gyászos haldoklását. És ment azért, hogy a kik oly titáni küzdelmek után lehettek egymáséi az életben ... a halálban is együtt legyenek. Egyszerre leheljék ki nemes lelkűket. * És a nők, a magyar anyák lelke elhagyja az áldozatokat. Nem átkozzák ők a bestiális gyilkosokat. Hanem könnyel telt szemük tekintetét csak egyre . . . csak mindig egyre ... a szomorú fészekre, a trónörökös csak tegnap boldog fészkére vetik. A hol három árva gyermek még nem is sejti: mi történt az ő drága szüleikkel. Mi gyász borul a müveit nagy világra. És az ő csendes, boldog kis világukra. Még érzik a búcsú csók lehelletét. Még meleg a keblük az apai, anyai édes öleléstől. Talán már tudják 1 Talán még most sem sejtik. Egy bizonyos, hogy ők árvák. Árvábbak az árváknál. A világnak legnagyobb árvái. Hej . . . mert nincsenek nagyobb árvák, m/fnt a leendő királynak árvái. Mert nekik nagy jövendőjük volt . . és ez elmúlt. Szegény anyának melegségét, csókját ölelését még pótolhatja szegény asszony, jótevő-asz- szony csókja; de a leendő királynak és fejedelem asszony anyának anyaságát soha, de sem pótolhatja .senki e világon ; velük halt, múlt — az ő sorsuk is. Haldoklásában is sejtette ezt az apa. Utolsó szava volt: — Istenem, Istenem . . . Zsófi — élj a gyermekeinkért. Mester. De igazán döbbenettel állapíthatjuk meg, hogy hova-tovább erősebb, küzdelmesebb harczot kell harczolnia a tanároknak az ifjúság kiképzésének munkájában. Az ifjúság gyúrása, nevelőoktatása óriási türelmet, önfeláldozást kíván. És az iskola élete úgyszólván farkasszemet néz a családi és társadalmi életfelfogással. Az ifjúság jókora része fegyelmezetlen, sőt rakonczátlan lelket, fizikumot hoz az iskolába. Vége van annak a kornak, mikor a pedagógusok azt tartották és tapasztalták is, hogy a gyermek lelke tiszta lap, melyre először és leg- marandóbban a tanító, a tanár ir. írtak arra, abba már más tényezők, mikor a mai gyermek az iskolába lép. Az a lap tele van Írva ellenkező hatásokkal. Az az ébredő lélek már hajnalban szét van szórva és korát meghaladó tapasztalatokkal megzavarva. Megdöbbentők azok a lelki állapotok, a mikre az ifjúság megfigyelésénél rájövünk. Amiket már a családból a gyermek magával hoz. A legbecsesebb lelki és fizikai életértékek meg vannak támadva. Az elbizakodottság, a szerénység hiánya, a gyermeki lélekben rejlő intellektuális érzelmek meg vannak gyengülve nagyon sok gyermekben. A tekintély elismerése, a szeretet és hála megnyilvánulása. Az a természetes, csudás gyermeki őszinteség ; a gyermeki szív ártatlan örömeinek tudata, becsülése . . . mindmind pusztulóban. A korai unottság, az érdeklődésnek hiánya. A szórakozottság . . . ezek a jelenségek forrásai azoknak a szomorú következményeknek, hogy az ifjaknak annyi százaléka úgyszólván már az indulás után . . . hajótörött. A szülei háztól, a családi tűzhelyeken nem kap az iskolai fegyelem, a képzés, a gyúrás munkája segedelmet. Sőt gyakran ellenhatásokkal kell harczba szállauia. A szülők kisebbítik az iskolai életre vonatkozó fegyelmi intézkedéseket. Azon hamis véleményben vannak, hogy a tanárok csak öntsék a gyermek koponyájába a tudást . .. A többivel ne törődjenek. És gondatlanul, sőt kihivó merészséggel viszik, engedik az iskolai fegyelem alatt levő ifjúságot a korai önállóságra, sőt szabadosságra. Viszik, engedik a színházakba, a moziba, a táncziskolákba és olyan helyekre, ahova pedig a tanulónak lépnie nem volna szabad. Szóljak-e más, egyéb körülményekről, amiket fájdalmas, leverő lélekkel kell napról napra tapasztalnunk? A környezet hatásának nem tulajdonítunk abszolút hatalmat, befolyást, de nem is kicsinyelhetjük azt. . . . Mindezekkel párhuzamosan látjuk, tapasztaljuk nagyon sok gyönge tehetségű ifjúnak küzdelmét. Akit belekónyszeritenek a középiskolákba vagy más intézetekbe. Aki nappalát és éjjelét teszi eggyé, hogy átussza a tengert . . . amely ____ .HETI SZEMLE“ pe dig reá nézve — végtelen. Lehetetlen. Mit tehet itt az iskola? Mit tehetünk a még mindig fennálló társadalmi felfogással szemben. A mely nemcsak idegenkedik a produktív pályáktól, de szerencsétlenségnek, szégyennek, büntetésnek tartja, ha gyermekét végre is oda kell adni. A boldogulás gondolata hamis a mai életben. Még nem jöttek, reá az emberek, hogy aki boldogul, az még nem épen boldog és megelégedett. A nagy szünidő a maga szülei örömeivel és szomorúságaival alkalmas idő az elmélyedésre és tanulságokra. Azok a szülők, akiknek részére örömöt, büszkeséget hozott az ifjú, hoznak a gyermekek a családba,... legyenek rajta, hogy úgy a fizikai, mint a lelki élet prevenczióit jól alkalmazzák. Mert csak az edzett fizikai és lelki képességek lehetnek biztosítékai a bekövetkezhető ellenhatásoknak. Azok pedig, akiknek gyermekei sebet kaptak . . . fogjanak hozzá komolyan a gyógyító munkához és keressék helyes utón az okokat, hogy megszűnjenek a jövőben a szomorúságnak, a szerencsétlenségnek forrásai is. Pedagógus. A székesegyház uj orgonája. Olvasóink már többször vettek hirt e nagy emlékműről. Áranyisés Püspökünk fejedelmi (38000 koronába kerülő!) ajándéka lesz az — ékes jegyesének : székesegyházának. Pár hónappal ezelőtt részletes leírást, egész tervezetet is nyújtottunk olvasóinknak a jubiláns műről, mely a hazai Rieger-cégnek a „király-orgonája“ után legkiválóbb alkotása és egyúttal Magyarország keleti felének legnagyobb nevezetessége lesz a maga nemében. Értesültek tudniillik olvasóink arról is, hogy a megyéspüspök az uj orgona építésével a hazai elsőrangú Rieger-czéget bízta meg. Nem helyeztünk mi ezúttal háttérbe senkit, előtérbe senkit. A Rieger féle magyar czég csak oly rendszerű és előkelő, mint az osztrák sziléziai anyaintézet, melynek hírnevét és megbízhatóságát Mexikótól kezdve Lisszabonon és Rómán keresztül az Ural hegységig, Norvégországtól Jeruzsálemig művészien, bájosan zengedezik az ő nemes hangú orgonái. Elértük az „uborkaszezont“. A szünetek, szabadságra menések és öblös nyaralások fakó, hirszegény időszakát. Különös örömünkre szolgál, hogy székesegyházunk uj orgonájáról a kezdődő „holt“ időszakban mindjárt egy eleven, izzóan színes hírrel kedveskedhetünk olvasóközönségünk érdeklődő részének. Kérdezősködtünk a Rieger- czégnél orgonánk építése körülményeiről, előrehaladottságáról Éeleletül kaptuk, hogy az orgona minden része munkában van és építése minden késedelem s fennakadás nélkül halad előre. Még azt is leszögezhetjük e helyen, hogy a czég sürgős, záros határidejű megrendeléseknél, ha a szükség úgy kívánja, az anyaintézettői kérhet munkásokat kellő számban. E sürgősség ugyan esetünkben nem forog fenn, de mégis remélhetjük, hogy mikoron a napéj-egyenlőség másodszor is beköszönt hozzánk, a rákövetkező holdtölte után való vasárnap fölzug majd a mi uj orgonánk, fenyegetően dörögve, miként a felhőknek magábaszállásra intő fönséges orgonája, de lágyan is zengve, szelíden vigasztalva, miként a nyári hajnal édes illatokat lengető szellőcskéjének enyhe fuvallása. i—s. 3
