Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-01 / 26. szám
XXIII. évfolyam. Szatmár-Németi, 1914. julius 1. 26. szám. HETI ZEHLE % i. l'>T <£ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: Negyedévre — 2 K — f. Egyes szám ára 16 fillér. Egy évre — 8 K — f. Félévre — 4 , — , Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár. Felelős szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR. Laptulajdonos Á SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. Etti.ng’er János tanulmányi felügyelő czimére (Szatmár, Szeminárium) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona----------------- Nyllttér sora 40 fillér. ----------------A líip megjelenik minden szerdán. A mi és minden kulturnép mélységes gyásza. Szláv ábrándokkal és anarchista veszetséggel eltöltött sihederekkel avatkoztak bele embertelen kézzel két hazának jövendőjébe. Megölték a trónörökös-párt! Es nemcsak a trón várományosát. A kinek lelkében nemzetek sorsa szunnyadóit, terítette le a vad balkáni kéz. Nem csak a leendő uralkodónak angyaltiszta, jóságos hitvesét fosztották meg az életétől a bestiális őrjöngök. Hanem a férfias erejének teljében levő, nagy műveltségű, hitét megváltó, kötelességtudó, mélylelkü. kristályos jellemé embert és apát ölték meg. Női bájának pompájában és anyai méltóságának, jogainak és kötelességének fenségében példakép fényeskedö anyát ragadtak el gyermekeitől a vért szomjazó gyilkosok. Elég-e ilyen áldozatok koporsójánál a mi omló köny- nyeink? Elég-e ötvenkét millió szívnek döbbeneté. Felzokogása, mélységesen kiáradó gyásza ? Oh, lehetetlen, hogy ne vegyüljön a mi könnyeink közé valamennyi müveit nemzet könnye. Még ha politikai ellenfelünk is. Hogy a mi gyászunkban ne osztozkodjék minden becsületes ember, érző lélek, ha határainktól közel vagy messze él is. Meggyőződésünk, hogy a világnak, népeknek és nemzeteknek tekintete, részvéte nem csak az áldozatoknak hideg tetemét keresi. A délezeg trónörökösét Mellette az életben és halálban mindig hü, szerelmes hitvesét. De ezek a millió és millió tekintetek oda szállanak a csudálatos lelkű •aggastyán, a mi szeretett királyunk felé is. Akit csakimint remegő gondolatok és sejtések közt féltettünk a múlandó - ság természetes törvényeitől. A ki átélte az emberileg teljesen befejezett megpróbáltatásainak nagy útjait. A ki megnyugodva egyetlen fiának elvesztésén . . . most mikor napja lemenőben . . . nyugodt lélekkel tekinthetett utódjára. Az értelem, a tapintat, a lovagiasságnak, a meghiggadt, kikristályosodott férfiúnak alakjára . . . Boldogan szemlélhette, hogy az ö utódja felett áthajtott az ötvenedik esztendő. Egy mélységesen szép, munkás, okos élet áll már mögötte, És az ő utódja még mindig csak készül arra, hogy méltó legyen elődjéhez; hogy hivatását majd az ő szándékai szerint felkészülten, tettre készen, okos, bölcs várakozás után tölthesse be. Es ime jönnek, rohannak a szomorú villanyos szikrák ; egy pillanat . . . minden, de minden a mi reménység, a mi boldog hit, a mi megnyugvás egy utód személyében, erősségében, egyéniségében, nemcsak az aggastyánnak, de? az ö népének is kimondhatatlanul nagy értéke: összedől, romokba omlik. A nagy tölgy, a viharedzett, villámoktól sokszor érintett agg király összerezzen. Ajkán az emberi szív szava szólal meg: — Istenem! Hát már az élet minden csapása reám szakad. Hogy ezt is meg kellett érnem. Aztán kiegyenesedik. Lelki megrázkódtatása az önuralom és a nagy lelkek csudás felemelkedésbe fut át. Inézkedik. Dologhoz lát és átszelidült arczvonásokkal férfiasán hallgatja-hallj a, olvassa a meghittéinek vigasztalását. * Micsoda példa, micsoda tanulság, micsoda érték rejlik a két haza kormányaira, népeire, országaira ennek a gondviselésszerü aggastyánnak csudásan nagy lelki erejében . . . A népek diadalaiban, örömmámoraiban nincs ennyi erő. A diadalok, a hatalomnak érzete csalékony. Szétválasztó. A közös nagy fájdalmak, csapások tartják össze a népet. A nagy tragédiák teszik az értékmérőre a nemzeteket. A két hazára, a monarkiára a világ szeme tekint most. Nemcsak részvéttel, az emberi szív természetes érzelmeivel, de mellette bíráló szemekkel is. Felemel és tanít e minket majd ez a históriánkba rohanó nagy esemény ? Közös, őszinte és igaz-e a mi gyászunk ; erőtudatunkat, okulásunkat fogja e kiváltani arra, hogy tegyük meg kötelességünket. Ne simogassunk kígyókat kedblünkön, hanem mutassuk meg nekik, amit már meg kellett volna mutatnunk. A mi agg királyunk, a mi emberies, meleg érzelmekkel telt trónörökösünk . . . titánt türelemmel kímélte a népek vérét. Kis nemzetek jövö boldogulhatásárét, meleg érzéseket hordnak lelkűkbe irántuk. S ime az elbizakodott, a politikai mámorba esett kis nemzetek éppen azok vérét szomjazzák és könnyeit ontják, a kik irántuk nagylelküek voltak. . . . Igenis a jövőt, mely reánk várakozik fátyol borítja. De a veszedelmek, melyek a déli határon azt a bombát vetették és azokat a pisztoly-lövéseket tették . . . megkövetelik, hogy ne engedjük magunkon uralkodni a köny- nyeket. Mert tiszta szemekre van szükségünk. Ezekkel és az összetartás erejével nézzünk a veszedelemnek elébe. Lapunk mai száma 8 oldal.
