Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-17 / 24. szám
o ..HETI SZEMLE Szatmár-Németi 1914. junius 17. valósíthatja! Óh nem ! Kedves radikális uraim ! Önök tévednek ! A magyar kulturálizmus nem franczia, s nem portugál! Ha azt gondolják, hogy oly könnyen boldogulnak itt is, mint amott, higy- jék el, nagyon tévednek ! Nem lesz oly könnyű felkapaszkodni az uborkafára ! Másra hamarább ! Más fából kijuthat. És eltévesztették az időt is 1 Későn és mégis korán jöttek ki a porondra. Megsúgom, hogy a vallás politikai harcok után közvetlenül, sikeresebb lett volna a fellépésük. A legyőzöttel szemben sok mindent lehetett volna elérni ! Nem sajnálják mulasztásukat, késedelmezésüket ? Látják ! Látják ! Mily nagy kár! Most meg mindent elrontottak sietségükkel! Jobban kellett volna előkészíteni a talajt a magvetésre. Törés földben nem nő búza! Még több lét kellett volna ráömleszteni a budapestihez hasonló gyűléseken. Jobban kellett volna megtrágyázni eszméikkel, elveikkei, Úgy sem valók másra! De hát önök mégis felléptek és kiléptek ! És mi készen várjuk önöket. Fölvesz- szük az eldobott keztyüt. Még pedig a győzelem reményében ! Mert nem néztük mi közönnyel a politikai élet mezejét 1894. óta 1 A terror és rágalom közepette szervezkedtünk, agitáltunk. Társadalmilag, de politikailag is sokat haladtunk előre. Ez nem tetszett ugy-e ? Ezért hangoztatták annak idején, hogy mire való a vallást belevinni a politikába ? Hogy elősegítjük a társadalmi széthúzást, hogy széttagoljuk a magyar társadalmat. Önök a támadó fél! Mi ott védekezünk, ahol támadnak. Az élet megnyilvánulásainak egy pontját sem hagyhatjuk védtelenül, őrizetlenül ! Társadalmilag szervezkedtünk, amig itt támadtak. És követjük önöket a politika mezejére is, ha onnan fognak támadni! Ezt csak nem vehetik tőlünk rossz néven ?! Megtesszük! Szükséges megtennünk! Pedig nem fog önöknek tetszeni, ha a katho- likus klérus városról-városra, faluról-falura azt fogja harsogni a szószékről : hitünk, vallásunk, keresztény erkölcseink vannak veszendőben! Fel Krisztus eszméinek védelmére! Csak úgy szolgáljuk és munkáljuk igazán hazánk jövendő boldogságát, szabadságát, ha megvédjiik atyáink örökét, a keresztény szellemet! Fel a magasra a keresztes lobogót! Nem fog önöknek tetszeni, ha a hithü nép a kereszt zászlaja alatt csoportosulva indul a választási urnákhoz. Lázitással fognak vádolni ugy-e? ha a pálinkás bütykös helyett a keresztet fogjuk körülhordozni a választók között?! Pedig megtesszük! Be jó lett volna a papságot egy rövid törvényszakasz keretében megfosztani az állampolgár legelemibb jogától: a szavazástól, a politizálástól ? ! Hányszor dobták már a nagyvilágba azt a jelszót : pap ne politizáljon. Persze! Persze 1 Tegyünk úgy mint Francziaországban! Zárkózzunk el a közélet elől, vonuljunk vissza a nép irányításától, vezetésétől. Majd elvezetik önök! Úgy e? De hova? Az istentelenségbe, erkölcstelenségbe, az anarchiába ! Ezekből mi nem kérünk ! És nem kér a józan magyar nép sem ! Nyájunkat pedig nem hagyjuk a farkasok prédájára ! Hiába öltik magukra a politikus, az ügyes politikus, a nagy politikus köntösét! Lerántjuk mi az önök politikájáról a leplet! Hogy lássa a nép, amit önök akarnak, az nem politika, de Krisztus üldözés! Kit egykor politikai vádlottként szolgáltattak ki a farizeusok Pilátus kezébe, annak egyházát önök szintén politikai vádlottként akarják kezelni. A józan eszü nép átlát a szitán. Megkapják önök is a választ : Mi nem találunk semmi hibát a „iustitiát és misericordiát“ hirdető és gyakorló egyházban ! És meglátják, radikális uraim, hogy a magyar klérus nem franczia klérus! Mi nemcsak imádkozni, de magyar jellemünknek, magyar vérünknek megfelelően: bátran küzdeni is tudunk ! Nem félünk az áldozatoktól, a sebektől: Erre megtaníthatta önöket a történelem! Nándorfehérvár ostrománál a keresztet vivő pap győzött! A Branyiszkó meredekén! puskaropogás, ágyudörgés közepette vezette győzelemre a honvédeket a keresztet tartó pap! És kezünkbe vesszük most is a keresztet! És követni fog most is a nép ! És győzünk a keresztes hadjáratban a modern pogányság fölött! Egykor a szabad Magyarországért folyt a vér, most a keresztény Magyarországért indulunk harcba. És ha önök. radikális uramék, az Isten és vallás gyűlölet fanatikusaiból százezreket gyűjtenek, csoportosítanak ellenünk, mi a kereszttel kezünkben milliókat sorakoztatunk önök ellen, a katholikus hit, a keresztény vallás öntudatos, meggyőződéses híveiből. A legnagyobb hálára pedig akkor köteleznének, ha sikerülne önöknek a különböző pártokból akár titkos, akár nyílt blokkot szervezni és csoportosítani a radikalizmus czégére köré. Akkor sikerülne nekünk is az, amin most hiába fáradozunk, a minek hiányát oly igen érezzük : a katholikus, vagy keresztény blokk megalakítása. Meglátjuk akkor, hogy a gyűlölet, vagy a szeretet képes-e többre ?! Bár. Yálasz a „Nyílt levélre“,* A „Heti Szemle“ legutóbbi számában „Több kath. tanító“ aláírással a „Tanítók Házát“ érintő közlemény jelent meg azon alkalomból, hogy a helybeli református főgimnázium igazgatója meleg sorokban ajánlotta fiúnevelő intézetünket vidéki növendékei szüleinek figyelmébe, kifejezvén azon lehetőséget is, hogy jövőben a vezetése alatt álló intézet növendékeiből telik ki az internátus létszáma, mely esetben intézetének tanárai alkalmaztatnak ott felügyelő tanárokul. Czikkiró tanító urak félre értették a főgimnázium igazgatóságának ajánló levelét s tévednek, mikor abba egyoldalú felekezeti tendencziát magyaráznak belé, mert ettől a ref. főgimnázium igazgatója és tanári kara távol áll; egyedül intézetünk iránt mindenkor melegen érzett jóindulata s ebből folyó készséges támogatása az ajánló körlevélnek alapja. Köztudomású ugyanis, hogy a szatmár- megyei általános tanító egyesület nevelő-intézeteinek kormányhatóságilagjóváhagyott alapszabályai kizárják az egyoldalú felekezeti alapra való helyezkedést. Alapszabályai szerint : a vármegye tanítósága iskolai jelleg és felekezeti különbség nélkül jogosult igénybevenni az intézetet, ha részes jegyét megszerezte. Az intézet növendékei minden befolyástól menten járhatnak e város bármelyik tanintézetébe. A felvételnél első sorban a tanítóság gyermekei bírnak előnnyel. A nem tanító szülők gyermekeinek“felvételénél pedig nem a felekezeti hovatartozás, nem az egyes iskolák igénybevételének feltétele, hanem az erkölcsi magavise et és előmenetel dönti el a * Örömmel vesszük tudomásul e megnyugtató sorokat és az ügyet a magunk részéről befejezettnek nyilvánítjuk. Szerk. és bánatát, ha itt hagyja. Ki lesz neki egyedüli csillaga, akiért még érdemes az élet terheit viselni. De az anya kedves szavai már nem hatottak. A kisértet győzött. Elhatározásától a fiú nem állott el. Már mindig csak az járt a fejében, hogy gazdag lesz. A legszebb házat fogja építeni a faluba. Odahozza majd azt a kis angyalt, akit az anyja kiválasztott az ő számára és gondtalanul boldogan fogja majd élni a világát. El is érkezett az indulás ideje. Az öreg asszony siró szemekkel készi- tette fiának az utravalót. Együtt készültek el a nagyutra az ereszalatti fecskepárral. Elkészült az utravaló. Pista hátára vette a nagy ládát és kilépett a kis szobából, melyben annyi boldog napott töltött Édesanyja sírva kisérte. Mintha csak utolszor látná az ő szeretett fiát. Amint Pista a tornáczra ért, megpillantotta az indulásban levő fecskepárt. Elérzékenyedett. Lopva törölt le egy köny- cseppet a szeméből és e szavakkal fordult a kis költöző madarakhoz: — Most együtt megyünk, de ti hamarabb jösztök vissza mint én. Ha visszajösztök vigasztaljátok majd az én árva anyámat. Legyetek ti hozzá jobbak mint én. És ha majd haza jövök, felépítem az uj házat; ott is adok hálából helyet a fészketeknek. — Isten veletek . . . * Megérkeztek a kicsi állomás váró szobájába. A többi czimborák, kik szintén Pistával mentek, már ott voltak. Zsúfolásig megtelt a kis terem és várták a megérkező vasparipát, amely aztán száguldani fog velük az idegen ország felé. Sirás és dalolás hangja vegyült az őszi este homályába. A kis állomás felett elhaladó daruk kurjan- tása újabb nótát hozott a kivándorlók ajkára. A dal elcsendesül a sirás jobban kitör. Erős fütty jelzi a vonat érkezesét. Kiki búcsút vesz övéitől. A hitvesekbeni keserűség, mit az élet küzdelme szított, az utolsó Istenhoz- zádnál csókokba forr össze. Annyi könnycseppet hullattak az anyák, testvérek és hitvestársak, hogy Amerika partjait is felöntözhették volna vele. A bucsuzkodásnak véget vetett a vonat megérkezése, mert már fel kellett szállni, csak a Pista anyja nem tudott még elbúcsúzni szerelmes fiától. Görcsösen ölelte és csókolta napbarnított arczát. Nem tudták lebontani íóla nyaka köré font csontos karjait. De végre a sátán leszakitoita szivéről. Még egy utolsó csókolt és már indult a vonat. A vonat elindulása után ki-ki hazatért nyugovóra. Pista anyja is hazatért árván maradt kis házikójába, de sehogysem találta magát. Minden olyan idegen volt neki, pedig már régóta lakott e házban. Állandóan sirt. Siratta egyetlen fiát. Mintha tudta volna, hogy sose látja többet. De végre belenyugodott sorsába, mert hát más egyebet nem tehetett. * Elteltek a hosszú napok. Elteltek a hosszú hetek. Pistától levél érkezett, melyben írja az édes anyjának, hogy szerencsésen megérkezett, de munkát még nem kapott és egyelőre nincs is kilátása rá, mert nem minden úgy van ám itt sem, ahogy azt odahaza mondják. Már megbánta, hogy elhagyta kis faluját, ahol annyi boldog napot töltött édes anyjával, de reménykedik és bízik. Talán majd csak lesz. De bizony nem lett, mert a következő levelében már azt irta, hogy ami pénze volt az már elfogyott. Munkát pedig még nem kapott. Küldjön neki az édes anyja a megtakarított pénzéből, hogy éhen ne vesszen az idegen földón. A szerető anya azonnal küldte a pénzt. Minden darabot megcsókolt és úgy tette a postára. Odahaza állandóan imádkozott az édes gyermeke szerencséjéért. És mindennap várta az újabb levelet, amely már arról fog szólni, hogy dolgozom és jól érzem magamat. De a Pista rossz helyzete csak nem tudott megváltozni, mert Amerikában rengeteg volt a munkanélküli. Az újabb levélben már megint pénzt kéi t Pista. Áz édesanyja feltette a postára az egészet és megírta a fiának, hogy most már nincs több. Ha még most sincs munkád, akkor ez a pénz elég az útiköltségre és gyere haza. Pista azonban nem jött, mert amire a pénzt megkapta, már kapott egy pár napra kisegítő munkát. Úgy gondolta, hogy most már csak lesz szerencse. De bizony nem lett, mert amikor a pár napi kisegítés elmúlt, ismét hetek hosszáig a készből kellett élni. Kegyetlen nyomorúságba jutott Pista az idegen országban. És azok a siró levelek, amiket haza irt az édes anyjához. Olyan keservesek voltak, hogy még az idegennek is megrepesztette volna a szivét. Az öreg anyját pedig kétszeresen sújtotta, most már segíteni sem tud rajta, mert nincs miből. Ágynak esett és napról-napra közeledett a sir szájához. A sok gyötrődés és sirás között aztán egy kissé megvigasztalódott, mert ismét jött Pistától a levél, hogy már megint dolgozik, de ez sem tartott sokáig. Ismét dolog nélkül volt. Már elhatározta magát, hogy haza jönne, csak volna pénze.
