Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-13 / 19. szám
4 HETI SZEMLE Szatmár-Németi 1914. május 13. szólaltak föl mellette érvelvén akképpen, hogy ha az állam bizonyos elveket állít fel az iskolai lanitásra, akkor ezen az elven nem szabad rést ütni a valástanitásnak sem; a vallástani óráknak magánóráknak kell lenni, amelyek a bizonyítványban elő nem fordulhatnak. Őszintén szólva nem értjük ez okoskodást, nem értjük miért kell az iskolák államosításának szükségszerű következményeként hirdetni a vallástanitásnak az iskolákból való kiküszöbölését? Miért kell magánügynek tüntetni fel a vallást, melyhez az államnak semmi köze sincs? A sok érv közül, amely ennek az állításnak élesen ellentmond, csak kettőt említünk. Ha magánügy volna is a vallás, pedig nem az, mert életünk közös alkotó eleme, annak szükségszerű része, akkor is kincs, drága kincs, amelyen nyugszik az állam ereje, élete s igy ápolását nem csupán a szülők tetszésére bízni, hanem előírni, előmozdítani, és kötelezővé tenni tartozik. A másik az erkölcsi szempont. Ez máskép mint vallási alapon nem fejleszthető ki és és nem tartható fönn. Ha pedig hanyatlásnak indul, mint ahogy az említett törekvés megvalósulása esetén bizonyosan hanyatlana is, akkor elpusztul a nemzet. Avagy olyan hamar elfelejtettük koszorús költőnk, nemzeti vátesünk Magyarokhoz intézett dörgedelmesigéit, — amelyek minden ország támaszáról és talpkövéről szóknak ? 1 Szatmár-Németi sz, kir. Yáros hivatalosan megállapított terményárai. I. rend. II. rend. Tiszta búza . . kor .... 25.o n a 24. Kétszeres . . . .... 19 — —. Rozs ................... .. .. 1720 —.. Árpa.................... .... 14.40 14. Zab................... .. .. 13.20 12. Tengeri .... .... 18.20 18. Kása .... . . . . —.— —. Paszuly, fehér .... 26.— —. Paszuly, tarka . .... 25.— • Szilva .... . . . . -------. Kr umpli, zsákja . .... 6.20 5. Szalonna . . . . . . . ó 2.— uj 1. Marhahús . . . .... 1.60 1. Sertéshús . . . .... 1.60 —. Szatraár, 1914. május hó 13. Tankóczi, rfőkapitány Május. Nem tudom, más ember hogy van vele, de nekem igen kedves hónapom. Talán mert olyan üde, pompázó és ragyogó életében minden, talán mert a bensőm rétjei, bokrai is ilyenkor virágoznak s az emlékek raja zsongja körül beláthatatlan' tájait. A gyöngyvirág piczi harangocskái csengenek a fülembe, bólongatnak az orgonabokrok lila füzérei, a baraczk-, cseresznye-, meggy és almafák már elnyitottak s várnak az akáczok édes illatú, fehér palástjukkal. Az első májusra is igy emlékszem vissza : ártatlan gyermekruhában a házeresz alatt ültem s néztem a csicsergő fecskepárt, mint építik sugárból és sárból a hiányzó fészekfalt. Ött repdestek mindig a nagy gémeskutnáí, uj teherért híven visszaszálltak oda s épült-épült a fiókák jövendő otthona. Merengésemből a magasan járó nap pajkos játszótársai, a sugarak zavartak föl, hogy távolabb, a virágos réten szőjjem tovább gyermekálmaim himes, tarka szövetét. A domb alján ilyenkor dugta ki fejecskéjét a fü selymes zöldjéből a sárgás virágok légiója : gyermeklánczfü és a boglárka . . . Sövénynél, árkök mellett haladva el téptem belőlük, el-elnézvén társamat a csillámló viz tükrében. Nagyobbacska diákkoromban, mikor az első Mária-szavalat előtt álltam, az intézet növendékeivel együtt áhítattal énekeltem : A szép Május itt van, kinyílt az idő, Buzgó áhítattal köszönt a hivő S az orgona megszentelt hangjával, Szűz Mária tégedet magasztal. Az oltár tel volt virágozva s a szivek áldozata, erényei vetekedtek a természet pompájával ! Magunk varásolta erdőben álltunk, amely fölött ott ragyogott Mária csillagruhás, glóriával övezett szoboralakja s igy ment ez egész hónapon át. Majd a Duna hömpölygő hullámainál tanultam meg teljesen szeretni. Két napot jelölt ki benne nekem. Az egyiket (tizenharmadikára esett éppert s a fia halálának volt a napja) gyászfátyollal vonta be számára, hogy elveszítse őt és nyerjen engem, a másikat (ez meg a neve volt) kiverte szépen sugarak ezrével s idehelyezte a lelkem közepébe, hogy mindég hangozzék, akár a Memnon-szobor, ha ráveti fénypalástját a hajnal üde tündérleánya. Azóta két csokorkát kötök, mezei virágból mind a kettőt. Egyet egy messze megásott sírra s egyet ében- szinü hajába. Egyet elmúlt, egyet eljövendő emlékeidnek szives olvasó s mindkettőnek fehér selymére ez égő betűket irom : május. Jubileum. A helybeli Női Mária-Kongre- gáczió május 17-én tartja alapításának 10 éves évfordulóját. Ez alkalomból reggel 7 órakor lesz szentmisével és közös áldozással összekötve a zárdatemplomban az uj tagok — számszerint 32 — ünnepélyes felvétele, melyet dr. Bakkay Kálmán prézes fog tartani. Délután 4 órakor jubileumi ünnepség lesz a zárda nagytermében a következő műsorral: 1. Wagner—Liszt: Részlet Tan- häuserböl. Zongorán 4 kézre előadják: Peyerl M. és Melega M. 2. Alkalmi beszéd, mondja Kováts Gyula dr., alapitó prézes. 3. „ Mária- leányok“ Bakkay Bélától. Szavalja: Gurnesevits G. 4. „Májusi nap.“ A szatmári női Mária-Kon- gregáczió 10 éves jubileumára irta: Magyar Bálint. Személyek : Eszter, tanítónő Lábas E., Olga, barátnője Domokos I., Klárika, Eszter húga Vetter M., Gizella Gosztony M., Lenke Ridler 1., Julia Papp M., Margit Kiss P., An- nuska Méder E., Márta Kende I., Katinka Bárány I, Berta Tamás I, Falusi leányka Leitner M. 5. Schubert: Ave Mária. Zongorán előadja: Domokos I. 6. Pataki L.: Immaculata. Három szólamu női kar zongora és harmonium kísérettel. Előadja: a kongregáczió énekkara. Előképek : 1. Szűz Mária választottai között. 2. Karácsonyi kép 3. Immaculata. A Polgárok Mária-kongregácziójá- ban, mely nagyrészt iparos polgárokból áll, sz. József pártfogásának ünnepén volt az uj tagok ünnepélyes felvétele. A szertartást megyéspüspökünk végeztea kálvária templomban. Szívhez szóló beszédében különösen arra buzdította a főpásztor a kongreganistákat, hogy hogy sz. József példájára igyekezzenek hivő, vallásos és munkás iparosok lenni. — Este a kath. Legényegyesületben a kongreganisták barátságos és házias összejövetelt rendeztek. Évzáró vizsgálatok. A papnevelő intézetben az évzáró vizsgálatok már megkezdődtek. Szombaton volt a neveléstanból, május 17-én lesz az ágazatos hittanból és 23-án az erkölcstanból a vizsgálat. Május 29 én fogja megyéspüspökünk a negyedéveseket, számszerint 5-öt, áldozópapokká szentelni. Halálozás. A püspöki konviktusnak gyásza van. Cséfalvay Gyula jézuslársasági theologus, volt prefektus hosszabb betegeskedés után az üdvösség szentségeivel többször megerősítve május 12-én reggel szivel— Ide, ide asszonyok, jányok, cselédek és naccságák, ócsón adom, mind eladom, nekem egy szál se maraggyon !.. — És igy tovább, úgy fújta, úgy ordította, hogy pár perez alatt a piacz körötte volt. Asszonyok, lányok, cselédek és urinők csodájára jártak az olcsó tojásnak. Kézbevették, tapogatták, rázogatták a fülük mellett, de biz az nem kotyogott és a karikája is olyan érintetlen volt, mint a vizi liliom. — Hogy mondta bácsi ? —- Kérdezte egy vékony asszonyka kételkedve. — Úgy mondtam, hogy krajezár valamennyi. — Egy krajezár? — Annyi, annyi, ha mondom; csak hamar, mer mingyár elfogy a kosár fenekéig. Az egyik cseléd már fel is szedett vagy ötöt a kezébe, mikor valaki hátul elböffentette magát: — Ingyen is adhatná, hisz záptojás a mind! — A mán nem igaz 1 — fortyant föl Csótor Balázs — az én portámon nem zápul meg a tojás 1 — Akkor kotlós tojás, — nevette el magát egy kalapos asszonyság, azért adná potom pénzen. A cseléd ijedten rakta visza a tojást. Nem kellett néki ingyen se. A népség pedig mulatni kezdett a furcsa emberen. Biztosan kotló alul lopta — fiittyentett egy odatévedt suszterinas, de már loholt is, ahogy a lába birta. Ez a kijelentés aztán teljesen elvette a tojásos ember becsületét. — Nem kell a tojása ingyen se, zngta kórusba a tömeg és a csoportosulás oszlani kezdett. Ki merre ment és vette a tojásokat négy krajcáron, úgy ahogy más becsületes parasztasszony adta. Hanem megint jöttek mások. Azok is megkérdezték, azoknak is elmondta Csótor Balázs a magáét, nyomatékosan hangoztatva, hogy vessen meg az agara, ha záp ezek közül csak egy is. A dolog már gyanús volt. A krajcáros tojásnak hire ment a piacon. A kofák suttogva beszéltek róla. Ennyi záptojást egy csomón még ők sem láttak, ők sem, hát még egyéb valaki ! ? Meg azután az a másik ember, aki mellette ült. Aki ott rágta a pipaszárat, mint a krumplicukrot és amellett izzadt, izzadt, úgy mint kánikulában a kaszás; pedig ugyancsak hűvös tavaszi reggel volt. Ez még gya- nusabbbá tette a tojásokat. Végre akadt egy asszony. Most jött a piaczra. Nem tudott semmit az ott történtekről, az kérdezte meg Balázst: — Hogy a tojás ? — Krajezár darabja .... Az asszony a Csótor szemébe nézett, hogy nem bolond-e, vagy részeg, azután szó nélkül számolni kezdte a tojásokat kosarába. Gáspár koma a pipaszár mellől nagyott lé- lekzett. Csuklott is valamilyest, az öröm, a megnyert tiz forint öröme csuklóit a torkába már, már majdnem felkaczagott, mikor Balázs, Csótor Balázs, aki meredt szemekkel bámulta a tojásokat vásárló aszszonyt, kétségbeesetten föl nem kiált: — Hát megveszi mindet nénéra ? — Meg én, ha krajcárjával adja . . . — Tudja mit — nyögött reszketve Balázs — akkor, akkor ... ha megveszi mind ... párját adom egy krajezárért .... E szóra az asszony fölemelkedett a tojások mellől. Kiegyenesedett, a remegő ajkú emberre nézett, aztán körülpillantott, hogy nem látja e valaki ezt a ritka jó vásárt, És észrevette, hogy nézik. Észrevette, hogy a szomszéd asszonya — aki halálos ellensége neki — a hasát fogja és úgy neveti. Őt nevette, de nemcsak a szomszédasz- szony, hanem az egész piacz, aki csak látta. — Hm, hm, látom már, — morfondírozott az asszony, — ez a tojás biztosan záp, hát kotlós .... Tudja mit bácsi ? . . . . Nem kell a tojás! Nem kell, ha ingyen adja is . . E perezben kondult delet a harang. Vége volt a vásárnak. Üres lett a piacz, haza ment mindenki, csak Csótor Balázs, Gáspár koma, meg a tojások maradtak ott. Csótor majd kiugrott bőréből az örömtől, Balázs ellenben fázott, vaczogott a foga. — Ide a tízessel koma 1 — Itt van la, odaadom zsebkendőstül szontyolodott el Gáspár. — Jó van, jó no, de azért csak egy pohár,bort megiszunk, mi? És Csótor Balázs fizetett a komájának egy félliter bicskanyitó vinkót .... HÍREK
