Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-04-01 / 13. szám
Zápolya menekültjei népesítik be a a Latorcza partján húzódó palánk és várközti területet. Thököly Imre tornyot von egy fabódéra. Legyen hát lent egy templomocska. De Báthory Zsófia kápolnát épit fent a sziklán, hogy ott áldozhasson vallásosságának. Eltörött a kurucz lobogó.., A két beépített kőszenteltviztartó meghagyásával befalazták az ajtót. Német katonaság jön, külön bíróságot is állít. Mily sokan menekülnek védelemért ide .. . De van Galgenfeld, érett kalászba szökken az elhintett mag a szántóföldek dűlőjében, mert annak az útnak a végső határkövei mellett jártak, amely útnak ismét hagyományos magyar megadással tapossuk véres porát: szurcny, statárium és akasztás volt szivrepesztő kitüntetése annak, aki hajnalról csak szeretett volna gondolkozni a levert szabadság rémes éjszakáján 1855. november 24-én már itt van Kraguliae őrnagy, Wellzj, kapitány. A vár megszüntetett vár, mert Őfelsége már 1852- ben politikai foglyoknak nyilvánította jóakaratából a „sáuczrabokat“. Pf'afif főhadnagy is elvezényli a Nassau 15. ezred zászlóalját, csak egy őrszakaszt hagy a katonai kórházban. Hol van Bállá Gergely, az ál Wese lényi, a „sárgaképü lázadás“ hőse? Ne zavarjuk csöndes pihenését. Ott fekszik a palánkai rabtemetőben... De Kazinczy is elment és miután kiterjesztette a szabadság madara, a Turul is a szárnyát a milleniumi emléken, elvonult minden rab is a Rákóczi várból. Elment a katonaság is. De fikik a régi kórházból plébániai templomot építenek, nem lehetnek hűtlenek az édes anyához, az elhagyatott, minden idegentől befirkált Zsófia-kápolnához. „A régi szép kor visszatér e tájra . . . Hisz’ még a fecske el se költözött, Az uj templomba’ szól a nép imája. S egy uj pünkösdhit gyújt a nép között. Uj tűz gyűlt s már is mintha visszatérne A hős kuruczkor minden szép erénye: Egy szív lett népünk ’s ismét jelszava, Mi régen volt: „Isten, király, haza!“ Szatmár-Németi, 1914. április 1. _________ aj ándékozzuk örökre és visszavonhatatlanul, de mégis oly módon és azon nyíltan kifejezett feltétel alatt, hogy a fent említett miséket örökké ugyanazon templomban végezzék és soha abba ne hagyják ; továbbá, hogy se a tartományi főnök, se az őr, se a gvár- diánok közül valamelyik, se más szerzetese annak a rendnek ne merészelje és ne legyen jogosítva azt a malmot eladni, elzálogosítani vagy bármi módon a Boldogságos Szűzről elnevezett fenti kolostortól elidegeniteni. Ha esetleg — amitől Isten mentsen — a tartományi főnök-atya az őr, vagy egy gvardián, vagy valamelyik a nevezett szerzetesek közül ezt megtenné, vagy megtenni törekednék és merészkednék, vagy nevezett misék elvégezését elhagyná, vagy elhanyagolná. vagy félbeszakítaná : mihelyt ennek a ténynek igazsága kiderült, attól fogva azonnal és állandóan essenek el és fosztassanak meg úgy a Boldogságos Szűzről nevezett fenteinlitett kolostor, mint a benne élő szerzetesek annak a malomnak a tulajdonjogától; maga az a malom pedig minden hozzákötött joggal és tartozékaival együtt bármi pereskedés és törvényes eljárás mellőzésével szálljon vissza és essék tulajdonul azon közelebbi vérrokonainkra, akik akkor életben lesznek. Ebben az esetben testvéreinknek és vér- rokonainknak egyedül ezen irat erejével teljes és minden néven nevezendő joguk legyen a fent erolitettt malmot ugyanazon szerzetesek kezéből a maguk részére lefoglalni és hasonló jámbor célra másutt, ahol nekik tetszik, elkötelezni és vele rendelkezni. Ezen ígéreteinek úgy összeségükben mint egyenkint vett hitelére és bizonyságára adtuk ki ezt az alfabet helyén szakított levelünket, amelyet nagyobbik pecsétünk rá- függesztésével is megerősittettünk. Kelt a mi Esztergom városunkban május hó 22. napján, az Urnák ezerötszáztizedik esztendejében. Bagossy Bertalan. „HETI SZEMLE“ Az uj templom a Wellzl kapitány vagy főszámvevő tetemeit őrző Nép. Jánoskápolna helyére épült. De a régi-régi elhagyott anyaegyházért is elment az irás a műemlékek magyar bizottságához a következő szöveggel : Nagyméltóságu Elnök Ur! Alulírott azzal a legalázatosabb kérelemmel bátorkodom a várpalánkai uj plébánia nevében a Nagyméltóságu Elnök Úrhoz fordulni, kegyeskedjék a műemlékek közé elvben már besorozott munkácsi várnak kezdetképen Báthori Zsófia alapította 252 éves Sz. Zsófia kápolnáját átvenni és azt római katholikus bucsujáróhellyé alakítva a várpalánkai plébániára bízni. Két és fél századdal ezelőtt tért, vissza a kath. egyházba Báthory Zsófia. Állandó tartózkodási helyéül Munkács várát jelölve ki vallásos buzgóságának akart áldozni: lakosztályának folyosója végén felépítette a 150 embert befogadni képes kápolnát, amelynek oltárára sz. Zsófiának deszkára festett kettős ajtóju képét helyezte el és körülvette Bécs és Krakó akkori egyházi miiiparának minden csodás értékű remekével. A budai kamarai levéltárban látható „Inventárium rerum mobilium in arcé Mun kács inventarum“ jegyzék mutatja, mennyi miliárd értékű kincs volt itten felhalmozva és került a Radics Absolon árulása következtében 1688 ban Bécsbe. Volt egy csodatevő Mária kép is, amely a leltár szerint is csodásán könnyezett, akárcsak a nagyszombati képe a kuruczok diadalmas Nagyasszonyának, amikor Rákóczi beesett a trencséni hegyszakadékba és ennek következtében a nagymajtényi síkon eltörött a kuruczok Máriás lobogója. Ezt a Galicziából, Klokotsowból való képet a sz. Szűz koronájával 7 nagy, 10 kisebb rubin, 5 smaragd, ll apró gyémánt, 19 nagyobb és 536 apróbb gyöngyszem ra- gyogtatta. A Szűz nyakában is 85 nagy, 2771 kisebb szemből álló 18 sor keleti gyöngy függött. — Az Istenanya ölében tartott kisded Jézus koronájában is 2 nagy, 9 apróbb rubin. 3 nagy smaragd, 4 kis gyémánt, 11 nagy, 322 apró gyöngy fénylett. 1711 Nagyboldogasszony napja előtt még ott állt ez a kép a Zsófia kápolnában, odajárt a hazáért imádkozni a vár és környékének sok népe, hiszen értékét nevelte az is, hogy talizmánja, kísérője volt a lorettói templom részére is gyémántolvasót adó Zrínyi Ilonának keleti útjában, mikor mint sebzett madár térje Thököly Imre után törökországi számkivetésbe ment. II. Rákóczi Ferencztől elég volt már a képnek visszahelyezése is arra, hogy zászlója alá toborozza Munkács várának hazájához mint Mária országához ragaszkodó népét. 1711. augusztus 11-én azonban a kamara tisztjei elvitték a képet. Az idők mostohasága ép úgy sújtotta sz. Zsófiának Munkács vári kápolnáját, mint konstantinápolyi templomát. A szélrózsa majdnem minden irányába jutott a drága török selyemöltönyökből, gyöngy-, gyémánt-, rubin-, smaragd-, klárissal díszített szent edényekből, aranycsipkés ruhákból. A budai kamarai leltár tanúsága annak, mennyi kincset vittek el már 1909-ben Lengyelországba, 1711. julius 12-én Sárospatakra. Adott belőlük 1729 ben Friait Ágoston páter a munkácsi plébánosnak. Munkácsnak jutott az az aranyozott ezüstpohár (kehely) is, amelyre 6 drb. pogánypénz volt beillesztve és amely 17 és féi lattot nyomott. Munkács különben Majtényi Paulinus pátertől is sokat kapott. Maradt azonban még elég műkincs a várban is, de ezt elhamvasztotta az 1834. évi tűzvész. Nagyméltóságu Elnök ur! Hódolatos tisztelettel bátorkodom jelenteni Nagyméltó Ságodnak, hogy a mai napon azzal az alázatos kéréssel fordultam a nagyméltóságu m. kir. igazságügyminiszteriumhoz, kegyeskedjék a kápolnának mindazt a felszerelését, amely- lyel 1897-ben a fegyintézet megszüntetésekor és a fegyházi lelkész távozása alkalmával még rendelkezett, most amikor a századokon át a várkárkápolnához tartozó Várpalánka község önálló rom. kath. lelkészség lett, amikor ismét van állandó pap a vár tövében, — 3 a várpalánkai lelkész gondos felügyeletére bizva,- visszaszolgáltatni. Sz. Zsófiának konstantinápolyi templomában még nem folytathatják a török benyomulás alkalmával legendaszerüen félbemaradt szentmisét. Itt azonban Nagyméltóságod magas pártfogásé valismét felhangzik majd az ének. Legyen Beregmegyében, Endre, Béla, Levente magyar herczegea egykori kedves vidékén is, sőt olyan ritka, hires történelmi ponton, mint a munkácsi vár, legalább egy bucsujáróhelye a római katholikusoknak! Szentelje meg a XX. században is az imádság és az Isten igéje azt a templomot, amelyet egy Báthory Zsófia vallásossága ékelt a sziklák tövébe, amelyet egy Zrínyi Ilona öntözött meg könnyeivel, amelyben fegyvereik győzelméért, a Nagyasszony pártfogásáért, a magyar szabadságért a Rákóczyak fohászkodtak és ahol nemcsak az életnek, becsületes munkának, az isteni, emberi törvényeknek tiszteletét hirdeti a sok megtört bűnös méltó vezeklése, hanem számos, méltatlanul szenvedő hazafi sóhaja is beszéli az 1848. márczius 15-én ültetett, ma már terebélyes „Szabadságfa“ lombsultogásával, meg a mil- léniumi emléken lebegő, kardos turulmadárral, hogy: „Megfogyva bár, de törve nem El nemzet e hazán 1“ * * * Az igazságügyi minisztériumtól is kérték a felszerelések visszaadását. A minisztérium 1913. nov. 13 án 55132 sz. alatt a leg- egyenesebben oda nyilatkozott, hogy a rákos- patotai gyüjtőfogházból és a békéscsabai múzeumból visszaadja az oltárképet, a kelyhet ciboriumot, a fekete misemondóruhát stb. ha a kápolna ismét istenitisztelet helyéül fog szolgálni, ha eziránt a szatmári méltóságos püspöki kormány tesz felterjesztést. Az egész ügy most püspök urunk Öméltósága előtt áll, az ő magas beleegyezésétől és főpásztori rendelésétől függ, felhangzik-e ott hamarább, mint a konstantinápolyi Szófia templomban a Glória. Bár lenne ott a turulmadár mellett a régiek Zsófia-kápolnája az uj korban is a kereszténység és a magyarság védőbástyája! Talán a vári hosszú utón később keresztut is lesz! De addig is, hadd tanítsák a mai, az eszményektől kissé elhidegülő nemzedéket onnan a Rákóeziak sasUszkéből, a Rákócziak példájára utalva szeretni Istent, hazát, becsületes, lelkiismeretes munkát, valódi keresztény magyar életet. ‘ (rjg.) A Sz. E. Irodalmi-kör nagybőjti estélye. A Sz. E. Irodalmi-kör vasárnap este befejezte nagyböjti előadás-sorozatát. Örömmel és büszkén állapíthatjuk meg, hogy az Irodalmi-kör fáradozása nem volt hiábavaló. A közönség megértette a czélt, pártolta az eszmét erkölcsileg és anyagilag. Hisszük, hogy az előadások az öntudatos kath. élet fejlesztésére jótékony hatással lesznek. A Czeczil-Egyesület nagytermét a befejező előadás alkalmából is előkelő közönség töltötte meg. Jelen voltak: Dr. Boromisza Tibor megyéspüspök Hámon Róbert pápai kamarás irodaigazgató kíséretében, a káptalan tagjai, Dr. Vajay Károly polgármester, kir. tanácsos, egyháziak, világiak, hölgyek szép számmal. Sugár Béla oki. tanító, tanítóképzőnk volt jeles növendéke saját szerzemnyü költeményeiből adott elő néhányat érzéssel és a közönség tetszése mellett. Következett Bodnár Gásgár „A piknikbe nem megyünk“ ez. párbeszédjének előadása, melyet a Csarnokban közlünk és amelyről mindenki láthathatja, milyen gyakorlati és művészi érzékkel dolgozik Bodnár Gáspár a lelkek vallásos kialakításán. Thurner Elza és Thurner Lili voltak a párbeszéd méló előadói, akiket a közönség lelkesen megtapsolt élvezetes előadásukért. Áz estély koronája volt Dr. Gőbl Alajos orvos szabadelőadása „A dohányzás higiéniai és társadalmi méltatása“ czimen, aki kedves lebilincselő modorával gondos, szakavatott
