Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)

1913-12-31 / 53. szám

2 HETI SZEMLE Szatmár, 1913. deczember 31. Az esküt megtartottuk. Fegy­verben voltunk esztendőkig, jártunk uttalan utakon, ráakadtunk a ka- tholikus kultúrpalotára, a katholi- kus könyvkereskedésre, a belmis- sió sziikségteruplomaira ... De a szent Grált nem láttuk. Azt csak Galahád láthatja, a ki tiszta, mint az angyalok. ... Nem mi voltunk Galahád... Galahádnak még ezután kell jönnie! A cii'culus vitiosus. A napokban egy vezérczikket olvastunk a pécsi „Dunántúl“-ban Bitter Illésnek, a bu­dapesti czisztercziták főgymn. igazgatójának tollából. A vezérczikk ama másfél éve elmondott tervről szól, a melyet a kongregácziói nagy­gyűlésen Varjas Endre vetett föl : hogy a sajtó-terjesztés és fejlesztés eddigi gyerme­kes játékai helyett komoly, országos szer­vezkedés vegye kezébe a kath. sajtó ügyét oly módon, hogy minden egyházmegye szék­helye egy-egy napilapot teremtsen meg, a melynek fönntartása az egyházmegyék szék­helyein szintén fölállítandó könyvkereskedé­sek és nyomdák jövedelméből kerülne ki. A tervvel különösen az Orsz. Kath. Sajtó egyesület budapesti Hölgybizottsága fog­lalkozott azóta lelkesen. Több levélváltással már a részletek is megbeszélődtek s úgy tudjuk, hogy a vidéki sajtóegyesületek fog­ják ezután a terv megvalósítását megkísé­relni. Hacsak nem az azóta fölmerült nehéz­ségek visszhangja Bitter Illésnek itt közölt vezérczikke : „Egyiksajtóegyesületigyüésen történt nem­régiben. Arról tárgyaltak — Isten tudja há­nyadszor — hogy lehetne a vérszegény kath. sajtón segíteni. Mert amúgy elég szép, kívá­natos lenne a megjelenése. Intelligens feje okosságot árul el. Szemeiből a legragyogóbb eszmék hevülete sugárzik. Ajkain a legfen­ségesebb gondolatok találnak szót. Kezét ott tartja a kor szivén. Megérzi a beteges elvál­tozásokat. Helyesen diagnosztizál. De hiába minden divinacziója. A re- czeptet mégcsak megírja, de az orvosságot be­adni már nem tudja. A beteg szalad az or­vosság elől, ő meg nem tudja utolérni, le­fogni. A karja ernyedt. Nem tud magának utat törni a nyüzsgő tömegben. A tüdeje is kicsi. A hangja meg erőt­len. Nem tör át az utcza zsivaján. A magas­latokra nem ér fel. A mélységekbe nem hat le. Nem tud rikkantani, pedig ma rikkanta- tania kell, aki azt akarja, hogy meghallják. És mennyit próbáltak már vele 1 Kuru- zsolták szép szóval. Nem használt. Tartották ingyen-czikkel. Nem volt benne köszönet. Gyűjtöttek számára. Meg se kotytyant. Jöttek a levélpapír, meg a levélzáró. Az élelmes kereskedőnek volt belőle haszna. Megcsinálták a sajtó-egyesületet. Csilla­pítónak jó, de mindennapi kenyérre nem elegendő. Próbálkozunk a sajtó-vasárnapokkal. Félő, hogy vidékeinken ezek is nemsokára az eltörölt ünnepek közé kerülnek. De hát mit kezdjenek már vele ? Mert hogy valamit tenni kell, az szent igaz, kü­lönben bizton elpusztul. Feláll valaki onnan a messzi Szatmárból, hogy részvénytársaságot kell szervezni, a hogy Pé- cesn szerveztek. A közvetlen anyagi érdekeltség meg fogja teremteni az együttérzés, az összetartás szükségességét. Lesz nemcsak kath. lap, hanem lesz nyomda s lesz könykereskedés is. Ahogy Pécsett van. Lesz nagy részesedés a lap gond­jaiban, felkarolása a nyomdának s fogyasztása a nyomda termékeinek a könyvesboltban. Ma­gunkhoz, a mi forrásunkhoz szoktatjuk az intel- ligencziát csakúgy, mint a gyári munkást, vagy a falu népét, hogy innen merítsen erőt és tájé­kozódást a nagy szellemi harczhoz. így terem­tünk közvetlen érdekkapcsolatot újság és olvasó, könyv és vásárló között. így tompinthatjuk le legkönnyebben a rossz lapoknak veszedelmeit s terjeszthetjük leghatásosabban a jó sajtónak áldásait. Igen tetszett a beszéd, s mert lelkesen volt előadva, régi reczipe szerint zajosan meg is tapsolták és számosán üdvözölték a szónokot. Csak amikor bonczolgatni kezdték a felvetett gondolatot s rá világítottak a megvalósítás föltételeire, akkor tűnt ki, mennyi nehézség áll az ilyen kezdeménye­zéssel szemben. S amikor a tapasztalat ta­nulságait is megértették, akkor látták be, hogyha minden akadály leküzdésével létre is hoznak ilyen anyagi érdekeltséget, ez még nem biztosítja a czéh. Nem az anyagon mú­lik, hanem a lelkeken. A lelket kell meg­változtatni, a lelket kell meghajlítani, a szi­veket kell felénk fordítani. Meg kell értetni az emberekkel, hogy a kath. sajtó pártolása egy a szeplőtelen keresztény ethikán felépült társadalmi rendnek, az örök szépségnek és igazságnak a kultuszával. Uj lángra kell szí­tani bennük a szeretetét mindannak, ami katholikus, s aminek élesztője a kath. iro­dalom.“ — Nagyon sajnálnók, ha talán a vi­déki sajtóegyesületek nehézkessége miatt megint ad graecas Kalendas halasztódnék az a terv, a melynél eddig alkalmasabb a fon­tos életkérdés megoldására nem merült föl. Jegyzetek. A legény egyesületek. A „Kath. Legényegyesületek Szövet­sége“ most adta ki az 1912. dec. 31-én fel­vett szövetségi statisztikát. A szövetségben lévő egyletek száma 1912-ben 1259 (1910-ben 1221). A rendes tagok 84.021 (1910-ben 79.342). Pártoló ta­gok 137.041. Az 1908 iki évhez képest ez 77 egyleti, 10.513 rendes, 16.701 pártoló tagsági emelkedést jelent. Az 1259 egylet, országokra tagozva, következő : Német 944, Ausztria 162, Magyar 80, Svájcz 36, Holland 10, Amerika 7 és más külföld 10. A 84.021 rendes tagok száma igy tagozódik: Német 64.988, Ausztria és Magyar 13.412, Svájcz 297, Hollandia és Amerika 318 és más külföldi 500. Uj tag 1912-ben 21.646 lett felvéve, amelynek 30 százaléka 17—19 éves, 53 százaléka 20—25 éves. Különös gond volt a vándor és legény otthonok kérdése Több mint 408 egyletnek háza van és a szövetségi vagyon igy 31 millió márka. Szocziális szempontból különösen fontos és jellemző, hogy ez évben az átutazó tagok 95.997 esetben ingyen lakás és 16,510 eset­ben ingyen napi ellátást kaptak. A tovább- és önképzést is felismerték, mert 1912-iki kurzusaik 18.331 résztvevővel folytak le, melyeken helyesírás, német, szám­tan, rajz és könyvvitelt tanítottak. Mesteri vizsgát 1430 tag tett le. A szakszervezeti kérdésnél azonban sajnálattal tapasztalhatjuk, hogy ezen a pon­ton legkisebb az eredmény, mivel 84.021 tagból csak 20351 van szervezve. Ez 24 szá­zaléknak felel meg. De különösen a magyar legényegyletek tagjai fáznak a szakszervez- kedésől, mert csak 5—6 százalék van szer­vezve. Németország egyes ipari centrumai­az ég örült. Kis, falusi templomok szomorú arczu őrzőangyalai suhogtatták meg szárnya­ikat az oltáregyesület karácsonyfája körül, és arczuk mosolygott, és lelkűk dalolta az „Énekek éneké“-t. Láttuk, hallottuk. Éreztük, hogy an­gyalok öröme ujjong ezen a kiállításon. An­gyalok simogatták végig lágyan a fehér pa- tyolatu oltárteritőket, selyem ciborium-taka- rókat; angyalok mosolya ragyogott vissza miseruhákról, finom csipkéjü corporalékról; angyalok öröme ujjongott az aranykelyhek láttán — hisz ezek mind az ő templomaikba jutnak. Azokba a szegényes, fehérfalu, apró templomokba, a hol a szentségi Jézus ki­rályi voltát, mérhetetlen dicsőségét semmi sem hirdeti, csak a félénken pislogó örök­mécs és az ő láthatatlan adorálásuk. És visszaröppentek templomaikba, hogy az Eucharistiának elmondják örömüket, el­számlálják az öltéseket, a melyeket finom lelkek hímeztek, varrtak, horgoltak arany­nyal, czérnával vásznon, selymen, és odaír­ják ezeknek nevét abba a szentséges Szivbe, a kinek földi dicsősége terjesztésén mun­kálkodnak ezek a finomlelkü oltáregyesületi tagok. •Bizonyosan igy van ez. Szépséges ka­rácsonyt ültek csöndes faluk apró temploma­inak őrző angyalai és védőszentjei, a kik most nem győznek imádságaikba neveket szőni. Azokét, a kiknek öltéseit el nem fe­lejti az Ur, mikor majd Ítéletet oszt. Vécsey Esther bárónő, özv. Jékei Ká- rolyné, dr. Gőbl Alajosné, özv. Zommer Ká- rolyné, Radlinszky Józsefné, Merza Jánosné (a ki pár hónap óta már az örökkévalóságban él), Merza Anna, özv Örményi Lászlóné, Hegedűs Cyuláné, özv. Bajnay Endréné, Baj- nay Emuska, özv. Sipos Gáborné, Somlyay, Uszkay Kálmánná, özv. Fölkel Béláné, Fi- gus Albertné, özv. Runyay Sándorné, Pap Mariska, Szabó Juliska, Polyánszky Miklósné, Madarassy Sándorné, özv. Kováts Pálné, özv. Tóth Józsefné, özv. Tedeszky Lambertné, Félegyházy E. Mária, Csécsey Mariska, dr. Jéger Kálmánná, Szlávikné, Csendes Endréné, Sepsy Károlyné, Bencsik Anna, Duha Tiva- darné, Páskuj Veronka, Korányi Margit, Ko­rányi Bella, Lengyel A, Makray Jánosné, Kossuth Istvánná, dr. Glatzné, Galgóczy Arpádné, Banner Édit, Akkerman Mihályné, Léber Annuska, Szlafkofszky Viola, Juhász Mariska, Lápossy Lajosné, Tatorjánné, Kecer Mária, Szentgyörgyi Blanka neveit és még sokakét, kis, fehérlelkü polgári iskolai lány­kákét mostanában angyajajkak emlegetik messzi templomokban az Úr Jézus előtt. Egy éven át csütörtök délutánonkint a szentségi Jézus szeretete s a szegény temp­lomok védőangyalai hívták össze őket az ol­táregyesületi munkadélutánokra, hogy készít­sék, varrják, hímezzék, szabják, horgolják azt a sok-sok templomi fölszerelést, a melyet az eucharisticus Jézus kért szegény templo­mai számára. És ezek a jó, finoman gyöngéd lelkek jöttek esütörtökről-csütörtökre, mindig mo­solygóbb arczczal, mindig készségesebb szív­vel. És mindig szentebb örömöket kaptak ezeken a munkadélutánokon, a hol — a mig öltött a tü, dolgozott a kéz — az Isten be­szélt lelkűkkel, hintette rájuk világosságát, áldásait és szent békéjét a földi életnek. A melyet nem éreztek sehol másutt úgy, mint ezeken a munkadélutánokon. A sok öltésből egy esztendő múlva az­tán — immár negyedszer — az a csodásán szép kiállítás lett, a mely megtöltötte a zár­dái polgári iskola nagytermét. Oly sokasága a templomi fölszereléseknek kápráztatott el bennünket a kiállításon, az ízlés annyi szép­sége, finomultan nemes előkelősége lepett meg a gyönyörű és nagyértékü munkák láttára, hogy jellemzőbbet nem tudunk mondani a kiállításról, mint azt: hogy valóban méltó a a legfölségesebb Szentséghez. Csak egy bájos részletét emeljük ki még a kiállításnak : a székesegyházi templomnak készült kehelykendőket, törlőket és pallákat, a melyeket egy kis fiók-oltáregyesület tag­jainak fürge ujjacskái készítettek : a zárdái polgári iskolás leánykák. És a szép, fehér- csipkéjü munkáik mellett két hímzett anti- pendium és sok horgolt csipke állított meg szemlélődésünkben. Egy falusi fiók-oltáregye­sület munkái. A szomszéd Lázári község pár hónapja alakult oltáregyesülete készítette ezeket. * * * * A kiállítást vasárnap d. u. 3 órakor Varjas Endre egyházm. oitáregyesületi igaz­gató fölkérő szavai után főpásztorunk Boro- misza Tibor dr. megyéspüspök nyitotta meg meghatóan gyönyörű allocutiójával, a melyet a szentségi Jézusért dolgozó oltáregyesületi tagoknak mondott, a bethlehemi jászol mellé vezetvén őket, ahol alázatosságot, önmegta­gadást, lelki szegénységet tanul az Isten­kereső. A melyekből szövődik azután a dicső­ség-adás Istennek s válaszul az ég ajándéka : az igazi jót akaró ember békéje. A megindultság örömével elmondott főpásztori szózat után püspök atyánk meg-

Next

/
Thumbnails
Contents