Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-02-05 / 6. szám
Szatmár, 1913. f'ebruárius 5. HETI SZEMLE“ ( sadalmi routinnal és emberismerettel. Pedig a valódi műveltség sok mást megkíván. > S ha nőnevelésünk múlt állapotát nézzük, úgy bevallhatjuk, hogy a jobbmóduak (a gazdagokat nem is számítva) többé kevésbé ama fogalom körét meg is haladták leány-gyermekeik nevelésében, bár erkölcsi értékben nagy a fogyatkozás A leánykák 12—15 éves korukig megtanultak egy kissé francziául csevegni, tud nak egy kicsit társaságban kellemesen forogni, a tánczban ellenállhatatlanok, mosolyuk az érettség egy nemét mutatja, zongorázni kellemmel tudnak, de mindez annyira magán viselte a mesterkéltség bélyegét, mindebben , annyira hiányzik a valódi női bájosság, és az igazi műveltség, hogy a fényes külmáz alatt csak kö zönséges és csiszolatlan szellem lappangott, nem müveit kedély és szellemi emelkedettség. A sok idegen nyelv mellett pedig annyira elhanyagoltaiéit az anyai, hogy ebben rendszerint hiányzott a kifejezés képessége. A franczia nyelvnek megvolt és van az a sajátsága, hogy órákig is el lehet csevegni e nyelven, hogy valaki szellemi ürességét elárulná, s talán azért lett a franczia nyelv a salonok nyelve. Persze nálunk is uralkodott ez a szerencsétlen felfogás, hogy a műveltség egyik feltétele a franczia nyelv tudása. E felfogás különösen hölgyeinknél terjedt el. Ez az úgynevezett átlag mü veltség. De nőnevelésünk gyökeres átalakuláson ment keresztül s igy a családot is üdvös irány felé vezette. A leányiskolák, nőneveldék megfelelnek teljesen feladatuknak, működésűk alig hagy maga után kívánni valót, mert az iskola és szülői ház, a család karöltve gyámolitják egymást teendőikben. A múltban az egyes szakmák, melyeket rendesen a leánynevelő intézetekben előadtak, sokszor száraz, lélekölő előadással nem nyújtottak kellő táplálékot a fejlődő nő kedélyének és lelkületének, a legtöbb esetben a házi neve lés sem kárpótolta a mulasztásokat, s igy az intézetből kilépő ifjú leány, ahelyett, hogy neveléssel és képzéssel a szűzies nőiesség pél dányképe lett volna, rendszerint hiú, önző, a divatot czélszerütlenül majmoló hölgyecskét üdvözölhettünk benne: kedélyéről a helytelen bánásmóddal — lemosódott a szendeség him- pora, jól fogja ismerni az illemtant, de egy ré szecskéje sem volt benne abból az anyagból, melyből a házi nő, az anya a hitvestárs és honleány faragódík. Pedig ki tagadhatná, hogy a nő minden körülmények közt mily roppant befolyással van az emberiségre és társadalomra ? Senki. Mindannyian ismerjük azt. A rendszeres nevelés és oktatás azonban sokat segített a nevelésen és ezen a téren előfordult bajokon. De jól jegyezzük meg : nevelés és oktatás. Nem felületes, hanem beható, nem tudományosan kutató, hanem emberileg terjedelmes. Az egyik a másik nélkül egyoldalúságot, félszegséget teremtene. Mily szerencsés körülmények közt is vagyunk mi szatmáriak,-hogy lányainkat az ele mitől kezdve a polgári, tanitónőképzőn áthaladva még polgári tanárnőire is kiképeztethet- jtik. Szatmár falain belül itt van a 70 éves apácza-anyaház, amelyben mindezen intézmények megtalálhatók. Nevelik és oktatják ott leányainkat, az általános emberi művelődés szempontjából szélesebb alapon képezik ki őket, hogy az ismeretek ne csupán a tudásnak, hanem a szív és kedélyképzésnek is eszközei legyenek. A nevelésben nem egyoldalúak, hanem kiterjednek a nő általános emberi rendeltetésének minden mozzanatára. Amit a leány itt tanul, azt úgy tanulja meg, hogy hasznát veszi nemcsak felületesen és a látszatnak. Az oktatási anyagot véve első sorban fő- sulyt fektetnek az anyanyelvre és hazai törté nelemre. Mindkettőre nagy szüksége lesz az anyának és honleánynak, mindkettő elodázhat- lan szükségesség a nők nevelésében, s mindkettőnek tudása csak jótékony hatással van a társadalomra és családra. Mindkettőre szüksége van az anyának mint gyermekeinek első nevelőjének, ha ilyenekkel megáldja a jó Isten. Eddig is benne voltak a leányiskolák tantervében e tárgyak. Igen is! De az oktatásban nem volt és ma sincs benne köszönet. Úgy kell azt tanítani, mint az apácza-nénék teszik. A magyar nyelvet úgy kell oktatni, hogy azt a leány megszeresse, hogy azzal élénk vágy ébredjen fel benne a honi irodalom tanulmányozásása s jeles müvein való megismerésre. Másrészt a hazai történelem oktatás az ő kezükben nemcsak a tudást magát czélozza, hanem ébresztik a honleányi érzelmeket, amely érzelmek örökké égő tűzben egyesülnek, hogy ez a tűz a honszerelem meleg lelkesedését a késő utódokra is kiárassza. Következnek aztán a természettudományok : a t rmészptrajz, természettan és vegytan. Micsoda ügyes apácza tanítók vannak e szaktárgyakban. Átérzik ők, hogy ezek a tárgyak a nőnek nemcsak általános emberi rendeltetése, hanem különleges női hivatása miatt is felette fontosak, hogy e tárgyak némely részei nélkü lözhetetlenek a nőre. Hanem itt sem az a tudás a fődolog, mely a különféle osztályok, fajok, nemek és ezek egyes képviselőinek elszámolásában áll, hanem az a tudás, mely vérré és hússá lesz, mely az elméletet annak idején át bírja vinni a gyakorlatba. Tehát nem rendszeres tudományosság, hanem beható, tárgyilagos ismeret a kellék. (Folyt. köv.) Hova jutunk? Egy szomszédvárme- gyebeli polg. leányiskolából tanári határozat alapján kizártak két növendéket. Érdekesen szomorú háttere van ennek a kizárásnak. — Ugyanis az iskola igazgatója rájött, hogy két növendék a notesz könyvében a Fidibuszból és a Magyar Figaróból kivágott képeket és czik- keket rejteget, a melyeket a többi leányoknak átadtak olvasás végett. A vallatásnál kiderült, hogy a lányok régen mulattatják barátnőiket hasonló ocsmányságokkal. — Pornográf irodalmunknak szomorú képe ez. Bezárták a munkácsi zugiskolákat. Végre csakugyan sikerült közel ötszáz védtelen gyermeket a fejlődés legkényesebb korában megmenteni azoktól a kínszenvedésektől, melyekkel őket naponként sok órán át gyötörték és azoktól a veszedelmektől, melyek egészségüket és -épségüket veszélyeztetik. Hogy mik voltak a munkácsi zugiskolák ? A bezáró hatósági véghatározat indokolása bőven megmondja : hely és állapot olyan, aminőt a mai modern higiénia állatnevelésnél se tűr meg. És mi volt a zugiskolai tanítás, nevelés ? Egy kép abból a korból, amidőn faczér mesterlegény verte bele a nebulóba a tudományt. — Hogy ez a két kép és állapot együtt meglehetett Munkácson máig, az nemcsak elhitetlenül csudálatos, hanem, mert valóság: égbekiáltó bűn. Ez megszűnt. Folytatása azonban már van. Most a Betha Midrasban folyik a tanítás. {mm. dr.) Heves ur már éveken át igazgatja a városi színházat. Tönkreigazgatta már úgyszólván. Igazán jogos a türelmetlenség, amely minden részről kezd megnyilvánulni. Beteljesedett, hogy sohasem akart művészt pro- dukáltatni, legfölebb élni és igazgatni. Ámde terv és irány nélkül színházat igazgatni nem lehet, a kapkodásból pedig már elég volt; a színház adta meg az árát, amely horribile dictu mozivá vedlik át. Egyszóval a színházunknál minden beteg. A programúiban megnyilvánuló tervszerütlenség, ide-oda kapkodás, a művész személyzet hiánya mind erre vallanak. Meg kell rostálni a művész- személyzetet, mondhatná bárki s mondja már a szinügyi bizottság is. Jól van. De mit tapasztaltunk eddig. A folytonos rostálással folyton uj és uj polyvát kevertek abba a tiszta búzába, amely megvolt. A múlt hét krónikája „A faun“ sikeres szinrehozatalát leszámítva megerősített előbbi állításunkban. A mi lapunk hasábjain tettük szóvá az ifjúsági előadások meghonosítását, s a múlt szombaton három hónap után részünk volt egy ilyen előadásban. Kisfaludy Károly „Pártütők“ czimü darabját elevenitették föl, de nem volt benne köszönet. Amily örömmel fogadtuk a vállalkozást, époly lehangoltan, sajnálkozással távoztunk, hogy nem igy kell festenie egy ifjúsági előadásnak. Ilyenből nem kérünk, ilyenért nem fizetünk. Zsúfolt háznak nem igy kell játszani. Ha erre a darabra esett a választás, tessék a darabot kiaknázni lélektanilag. Álpáth- oszra, hazug kimértségre, sablonszerű szavalásra, ügyetlen testmozgásra nincs szükségünk. Az indulatok és szenvedélyek ábrázolásában csak póz és álpáthosz. A tüdő dolgozott az ész és szív helyett, és különösen a súgó tüdeje, mert a színészek a darabból egy kukkot sem tudtak. Hát nem érdemes az ifjúság többre, csak ennyire ! ?! Nem akarok pro domo beszélni, csak annyit, hogy Gazdag Lajos tanár bevezető tanulmánya ifjúságnak való lévén, szakszerű volta miatt tetszett. Mily nagy az ellentét! „A faun“ szinrehozatalával dicséretes munkát végzett a társulat és elsőrangú előadást kaptunk. Az angol iró a fantasztikus forma megválasztásában, ahogyan a Faun alakját belemotiválja a modern keretbe, némileg Molnár Őrdögének hatása alatt áll. De az alak itt egészen más, mások a tendenciái. A Faun nem czinikus, hanem naiv. Nem csábit, nem rombol, hanem az egymáshoz valókat egymásnak adja. A faun könnyű, világos szinü, derült és magasztos. A faun külső formája mély szimbólumokat takar, a groteszkrész fönséggel párosul, a természet szavát érezteti minden szó, minden gesztus. Megható költői szépség van a természetrajongásban, abban a módban, amint elmondja a titokzatos összefüggését a természettel. Mulattató a viszony, amelybe hirtelen kerül a modern angol társadalommal. Endrey Jenő neki való szerephez jutott s igazán sokoldalúnak mutatkozott. Mozgásában teljes, akcentusaiban megkapó volt. Azt a kedvesen mulattató és a bakugrásain át is fenséges, szimbolikus alakot adta, akit kívántunk. Hahnel Aranka eltalálta a blazirt kis miss titokzatos hatalmak érintésére felolvadó egyéniségét, csinos, kedves volt. Szőke Sándor, Zsoldos, Borbély jók voltak, valamint a kisebb szerepek többi kréálói is. Kitűnő rendezés. A heti műsor: Szerdán „A faun.“ Csütörtökön „A vasgyáros“ Pénteken, szombaton és vasárnap „A kedves Agusztin“. IRODALOM A Magyar Figyelő 3. számában Réz Mihály a „Magyar demokrácziáról“ ir, Walesz Jenő „A ezézárok hitvesei“ czimen Ferrero legújabb munkáját ismerteti. — Pékár Gyula „Máb esküvője“ czimen színes breton novellát, Ambrus Zoltán a külföldi színdarabokról és Kemény Simon a magyar uj darabokról ir. ■— A M. F. előfizetési dija egész évre 24 K. Nyomatott a Pázmány-sajtóban Szatmáron, Iskola-köz 3. sz. Női varroda. Ajánlom a n. é. helybeli és vidéki úri holgyközönseg szives figyelmébe modern női varrodámat, hol mindennemű női felsőruhák angol és franczia divat szerint a legnagyobb szaktudás mellett igen jutányosán készülnek. Tisztelettel Bőthe Ilona varrónő Szatmár, Honvéd-utcza 2. sz
