Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-12-17 / 51. szám
Szatmár, 1913. deczembep 17 51. szám XXII. évfolyam. HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — 8 K — f. Negyedévre — 2 K — f. Félévre — 4 , —^ , Egyes szám ára 16 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár Tervezet a belmissio megvalósításról. Szatmár, 1913. decz. 10. Az Organizátortól fölvetett belmissio ügye minden fontosságával és szükségességével, kell, hogy foglalkoztasson mindannyiunkat. Vitatni, vagy vitatkozni a belmissio jelentősegén üres szószapo- ritás volna, mert a katholikusság- nak már geographiai elhelyezkedése is egyházmegyénk területén minden bizonyításnál hangosabban beszél a belmissió gyors megindításának szükségességéről. Megérett kérdés ez, a melynek megoldása halaszthatatlan. Ám, épen a megoldás mikéntje nehéz. Óriási összegekről van szó, hogy csak az anyagi oldalát szemléljük a fölvetett kérdésnek. Már ez maga szélesebb, nagyobb körű érdekeltség bevonását tenné szükségessé. A belmissio égető ügyének eme és más lényeges oldalait számba venni, minden lehető factor közreműködését biztosítani egy — a kiindulásra alkalmas — tervezet alapján történhetnék meg. Felelős szerkesztő : VARJAS ENDRE. Laptulajdonos ^*^*^«*. A SZATMÁR-EGYHÁZHEGYEI IRODALMI KÖR. Organizátor is érezve ennek szükségességét, az alább egészében közölt tervezetet juttatta hozzánk. Bármennyire hiányosnak is látjuk a tervezetet, két szempontból a legnagyobb elismeréssel kell fogadnunk. Kiinduló pontja hierachikus egyházi álláspont. Semmi egyházi czélu szervezet nem működhetik a főpásztor vezetése nélkül. És ezt a tervezet élesen kiemeli. Másrészt szerencsésen bevonja — az egyházjog szellemében —- a világi katholikusságot is, a mely- lyel együtt fog járui a világi elem megébredt érdeklődése, készséges munkája, agilis közreműködése e jelentős kérdésben. És ezzel egy uj erőtelep állana be a dolgozók kisszámú táborába. Oly erőtelep, a mely lendülő, élettől duzzadó jövőt sejttet. Ti most csak *e két oldalát emeljük ki az alábbi tervezetnek, remélve, hogy lapunk hasábjain komoly megvitatásban lesz része a belmissio ügyét realizált formába öntő és alapvonalaiban teljesen kifogástalan tervezetnek. * * * A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. Etting-er János tanulmányi felügyelő czimére (Szatmár, Szeminárium) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona--------------- Nyilttér sora 40 fillér. --------------A lap megjelenik minden szerdán. A Belmissio-Bizottság tervezete. A Belmissió Bizottság cze'lja: A szatmári egyházmegye területén különösen a más vallásuak között szétszórt katholikusok gondozása vallási és kulturális szempontból. Elsőrendű feladata tehát: Olyan községekben, amelyekben még görög szertartásu templom sincs, szüksógtemplomok építése. A Belmissió Bizottság tagjai: Elnöke a püspök. Ügyvezető egyházi elnöke egyszer- smindenkorra a káptalannak egyik tagja, aki a belmissió ügyével foglalkozik. Tagjai a püspök által kinevezett és a belmissió munkájában aktiv részt venni akaró egyházi és világi férfiak, továbbá hölgyek, akik lehetőleg az egyházmegye területén már működő egyesületek tagjai közül neveztetnek ki. Mindenki addig tagja a Bizottságnak, amig annak munkájában bármimódon is részt vesz. Tagsági dij nincs. A Belmissió Bizottság anyagi eszközei : Adományok. Hogy a Bizottság megfelelő anyagi eszközöket teremtsen missiójának teljesítésére, úgynevezett Belmissió-alapot létesít. Adakozásra szólítja fel az egyházmegye összes hiveit a sajtó utján és a papság szószékről történt felhívása utján. Felszólítja a Kongregácziókat, Oltáregyesületeket és az egyházmegye területén levő szervezeteket, hogy a Belmissió-alap javára estélyeket, előadásokat tartsanak. Templomokban perselyek felállítását kéri. Anyagi eszközei fölött való rendelkezés teljesen őt illeti. A Belmissió-alap gyümölcsözés végett elhelyeztetik. 10,000 korona tőkén alul az alapból még kiutalni nem szabad. A kiutalás mindég a püspök jóváhagyásával történik. Papp Aurél képei. (Kollektiv kiállítása e hó 7-én nyílt meg a Kossuth-kerti müteremházban.) Bevezetésül be kell vallanom, hogy Papp Aurél kiállítása annyira érdekelt, oly mély impressziókat, maradandó nyomokat hagyott bennem, hogy erről a nehéz stúdiumról, a látottakról beszámolok, ítéletet próbálok mondani, de csak olyat, aminőt aestbetikai tanulmány, érzék, független bírálat eredményezhet. Papp Aurél nagyon jól ismeri a természetet. Azt, amelyik csupa matéria, mégis tele van poézissal ; amely maga közömbös, nem törődik erkölcsökkel, társadalommal, filiszterekkel, művészekkel és művészettel; a földszagu, füszagu, rothadás és virágfaka- dásszagu természetet, mely millióféle anyagból, millióféle formából épül fel és — millióféle szinben jelentkezik. A legszebb dolgai a grandiózus egyszerűség jegyében fogantak. Milyen üde az a zöld szin, mily igaz és friss s milyen éltető tavaszi levegő hullámzik fölötte. Csupa erő és grandiózus egyszerűség, minden egybefoglalva, szélesen, csodálatos lendülettel. A művész lelke járt ott természetben, amelynek imponáló az ereje, mert tudja, hogy földjében és színében mennyi erő, gazdagság, termékenység, mennyi duzzadás, finom és nagy energiák remegése, mennyi lüktetés, rithmus és tobzódás van. Fontos, hogy egy széles zöld folt s a föld bajlásának néhány formája elegendő ahhoz, hogy a nagy természet minden költészetét kifejezze, aki olyan művész, mint ő. Az ő termószeli képeiben nem találni melodrámát és egyebeket, hanem izzó napsütést, izzó levegőt, gyönyörű színeket. Ott van aztán képeiben maga a művész, a lelke, az egyénisége, melynek kiválósága épen abban van, hogy a természetnek e puritán egyszerűségében olyan végtelen gazdagságot és pompát tudott fölfedezni. Oly beszédesek ezek a képek, oly igaz rajtuk a természet, oly súlyos, erőteljes s oly közvetlenül nyilatkozik meg bennük a művész egyénisége, hogy el nem kerülheti senki e két szónak az agyába villanását: természet és egyéniség. Akiknek szemük és lelkűk van, s akik szemébe néztek a természetnek, azokat nem féltem : meg fogják érteni mit akar ez a művész s meg fogják érezni, az ő érzéseit. Tisztába jönnek egyéniségével és művészetével. Sorokba foglalni az ilyesmit úgysem lehet; ez a piktura piktura és nem irodalom. Ezt látni kell és nem szavak nyomán megismerni. Nagy problémákat és misztériumokat ne keressen itt senki, mert nem talál. Hanem talál egyszerű, meghatott, de szeretettel, elragadtatással teli, sokszor monumentális vallomásokataz egy igaz, nagy természetről. Egyszerűen, nyíltan, szókimondóan beszélnek itt mindenkivel, ez a művész nem hazudik, mint ahogy a természet sem hazudik. Bátran mondhatom, hogy Papp Aurél fejlődésének, művészi életének sokat jelentő állomása párisi tanulmányai után a szatmári otthon, a családi tűzhely. Ezt nem lehet tanulni, ennek nincs sem régi, sem uj művészeti kódexe, ez független hazától és társadalomtól, ez tisztára az övé, az a nagy mélységes szeretet, mely úgy tud betölteni négy fehér falat, ha közte élő, szerető, beszélni és megérteni tudó lélekké varázsolódik át minden, ami halott tárgynak látszik. Négy fal közt, ami bútoraink, holmijaink, könyveink közt végig élni roeglesetlen intim órákat, mikor beárad az ablakon a napfény, vagy mikor estére fordul az idő és a félhomály lopva surran be a függönyök lágy szövete közt; négy fal közt, ahova nem -jut el semmi zaj, hol a halotti csendben megszólalnak a tompa szinü bútorok, halk melódiákba csendülnek össze a színek az asztalterítőn vagy a virágoké az asztalon s ahol nem rabol el tőlünk semmit az idő, mert a magunkéi vagyunk, teljesen a magunkéi. Ezek a pillanatok, ezek az órák — az alkotás pillanatai Papp Aurélnál. Ezt nem lehet keresni, ennek nincs mestersége, ennek nincs Párisa és Lapunk mai száma 12 oldal. TÁRCZA
