Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)

1913-02-05 / 6. szám

4 Ne <• \z imádkozó, de a káromkodó fér­fitől féljünk, az erkölcsöt meggyalázó em­bertől. A jellem kialakítására nevel a kongre- gáczió. Ez az az őrtűz, a melyet legjobban tá­madnák s a mely a legjobban terjed. Ez az Oltáregyesület sem más, mint a kongregáczió gondolatának más kihajtása, az öntudatos kér. élet, a vallásos jellem kiala­kítása. Ez mi nekünk a legbecsesebb. Hogy ezek az őrtüzek, seregek cselekesz nek, temészetes, de nem támadnak semmit. Egy lehelet olvasok föl. Életemnek egy igen keserű órájában keresett föl egy refor­mátus lelkész Írásával, hogy megvigasztal­jon. Nem ismertem, nem tudtam hol van, de abban a perczben sziveink összedobbantak. Azt Írja : „A r. kath. nagygyűlések lefolyá­sának figyelmes olvasója vagyok, s onnan ismerem az ön nevét. Én igen szeretem azo­kat, kik ott küzdenek, azon a téren, a me­lyet a pesti — megírta milyen,— gyerek a sötét klerikalizmusnak nevez. Én várom az időt s az el fog jönni, ha mikor a magyar közéletünk, melyen ott ül az ázsiai vad tu­datlanság köde, meg fog tisztulni s a ma­gyar protestánsok a liberalizmus fojtó, te­hetségüket lekötő, kínosan betolyásoló és helytelen irányba vivő gőzköréből kiszaba­dulnak Kell, hogy protestánsok és katholikusok találkozzunk a Golgotha tövében a kereszt alatt. In hoc signo vinces.“ E szavakban benne van a mi magyar, kér. kath. akczióink minden dicsérete. A romboló, keresztény és magyarfojto­gató irányokkal odajutottunk, hogy a ke­reszténység ellen támad minden göndörfürtü gyerek két elemi után. Odáig jutottunk, hogy a keresztény gondolat türelmi bárczát kény­telen váltani, hogy apáink hitét megvallani sem szabad, mindenki sárba gázolhatja a krisztusi gondolatot. Odáig jutottunk, mi hivő magyarok, hogy szinte mi leszünk a falu rossza, minket ugat minden kutya. Ezzel szemben a kereszt tövében, a ke­reszt jegyében kell találkoznunk. Nem a halálra. De a föltámadásra. S ez a föltámadás nem egy csoport, de Ma­gyarország, a kér. Magyarország hajnal ha­sadása, legjobbjaink által várva várt feltá­madása ! .Az Oltáregyesület estje. Múlt számunk már röviden képet adott arról a mélyreszántó, csodálatos sikerű est­ről, a melyet az Oltáregyesület jan. 28.-án rendezett. Tartalmában, hatásában, lefolyásának egész az extatikus magaslatokig fokozott szépségeiben valami olyan nagyszabású volt ez az est, hogy nem hasonlíthatjuk sem­mihez. Egyedülálló és páratlan volt, mint szülője: az értékeiben kimeríthetetlen chris- tianitas; a maiestas oly fönségében megje­lenő, mint az Oltáregyesület megteremtője: az evangélium; és olyan lelkeket hóditó, mint az evangélium dicsőségesen élő, örökké­való Királya. Á megigézés még most is rajtunk. Mintha Maeterlinck örök kapui nyíltak volna meg, a melyeknek küszöbén ülünk mindannyian, és öntötték káprázatos fényességüket, hogy meglendítsék azt a nagyratermett akaratot, a mely örök értékek után sóvárog. Ez estén olyan hurok zendültek meg a lelkekben, a melyekhez emberi kezek nem tudnak férni. Itt evangéliumi erők dolgoztak és a sok száz főnyi- közönség csodálkozó gyönyörűséggel érezte: micsoda egyek ők abban a nagy öle lésben, a melyet az Örökkévaló adott nekik, és milyen igézetes magaslatok hívogatnak minden emberi lelket, a mely nem hunyja le szemét és akarja hallani az anyagon túl levő világnak excelsior-ját. A lelki kultúrának magasztosságait mu­tatta meg ez az est és szőtte meg azokat a fényes szálakat, a melyek a természetfölötti rendhez fűznek, de a melyeket elnyűtt, szót- tépett a kicsinyes élet mindennapi prózája. Ez estén többek, önérzetesebbek, christianu­sabbak lettek nagyon sokan. Megkapták az aranypróba jelzést és ezentúl érzik majd, hogy letteikben, törekvéseikben meg kell csendülnie most szerzett aranyuk zenéjének. Szatmár társadalmának szine-java ott volt ez estén. Figyelme oly áhitatosan ünnepi volt. lelke nagy értékeinek megtalálásán oly kitörőén ujjongott, hogy maradandó és sok következményben megmutatkozó lelki re­naissance kiindulópontjának gondoljuk ezt a hasonlithatatlan értékű estét. A szivek szikráját kicsiholó aczél Krü­ger Aladár dr. és P. Buttkay Antal volt. Egy elegáns megjelenésű szalon-ember és egy rőtcsuhás barát. Hanem a szalcu ember mély­séges confessióval beszélt ; a kámzsás barát pedig a tudás fölényes biztosságával a leg­égetőbb psychikai és metaphysikai proble mák örvényei fölé épilett gyönyörű ivü hidat. Soha világi embert ilyen templomi ih­letben beszólni nem hallott Szatmár. Olyan meggyőzés volt ennek a világi férfiúnak ben­sőséges lelki életet eláruló beszédében, a minő apostolinak csak egy szentpáli tüzes oratiót tudunk elképzelni. Ebben a beszéd­ben mélyen vallásos múltúnk szent ecbói csendültek meg, a Zrínyiek, Rákócziak, Es­terházyak, Károlyiak hite, a szentség ma­gaslatait járó s a kegyelem életét élő con- fessoroké, az imádkozó férfiaké, a kik tisztá­ban voltak a legnagyobb problémával: miért élünk ' és hová törekszünk ? A meginditóan nemes hitvallói beszéd a nemzete jövőjén aggódó hazafi beszéde is volt, a ki a pusz­tuló, széthulló magyar kereszténység meg­mentésének egyetlen módját a magyarok és keresztények organizált egységében látja, a melyre utak : a keresztény kultúra, az iskola, a sajtó, a congregatio. És a lelkében megfogott nagy közön­ség ezeket áhitó nagy vágya oly ünnepi tapsban tört ki a poétikus szépségekben gazdag beszédre, a minőt csak a legteljesebb meggyőződés és helyeslés válthat ki. A csordultig telt szivek megindulásai nak szent hangulatába állott bele az est má­sik szónoka P. Bultykay. Az ő keze nem játszott érzelmi huro kon. De a gondolkozó, tévelygő és töprengő értelem sötét botorkálása fölé gyújtotta meg az örök igazság napját. Ez Krisztus. Belőle élt mindig az emb riség A Betlehem előtt utána esengve, a Kálvária óta feléje for­dulva. A szakadékok fölött, a kételkedés és tagadás útvesztőiben oly félelmetlen biztos­sággal szállt és járt a kámzsás philosophus, az igazság után vágyakozó észnek oly im­ponáló tudással adta kezébe az Ariadne-fo- nalat, hogy a meggyőzött elmék mélyén a logika megdönthetetlen következtetéséül kris­tályosodott ki a „Credo.“ Fönségesen nagyszerű volt ez a be­széd. P. Buttykay egy esztendeje már dia­dalmas utón vonult be a mi intelligentiánk lelki, érzelmi világába. Ez a beszéd azt bi zonyitotta, hogy egy éven át ott is maradt; gyúrt formált, alakított — s egy esztendő után megtehette ezekkel az elmékkel, hogy a legnehezebb sas-repülésekre késztethette. Csodálatos volt ez az ezer szárnycsattogás, a mit P. Buttykay beszéde alatt hallottunk. — Miraculum volt az. P. Buttykay gigászi magaslatokon áll előttünk, a hova mély hódolattal tekintünk rá. Pharosunknak érezzük egész életünkön át. A két, nem órákon át gyönyörködtető, de egész életre programmot adó beszédet — hiányos följegyzéseink miatt csak vázlatsze- rüen — közöljük lapunk más helyén. A nemes klasszicitás mély szépségei egy pillanatra sem szűntek meg az egész est folyamán. A megigézett közönség a fönségek csúcsain járt, a mikor Mendelssohn egyik leghatalmasabb müvét D-moll zongora­hármasát élvezte abban a csodálatos szépségű előadásban, amely különösen Damokos An­dor di'. és Bendiner Nándor fényes művésze­tének legérettebb bizonyítéka volt. Az An­dante és a Scherzo gyöngye a nehéz darab nak, különösen e kettőben volt bámulatos a mély finomság Damokos Andor hegedű- s a végtelen nehézségeket csodálatos könnyed­séggel legyőző Bendiner Nándor zongorajá téka. A trio harmadik tagja, ifj. Szarukán Zoltán is nagy lépésekkel fejlődő művésze­téről adott bizonyságot. Az értékes est fenő menális száma volt ez a Mendelssohn darab. Megkapóan újszerű, a közönséget lebi­lincselő előadásban vonult el a mélypsycho- logiával, drámai lüktetéssel és megkapó ha­tással megírt kis biblikus darab színes és megrázó, sok szépsége Kaffka Margit „Mag­dolnája“ ban. Erős drámai fölfogásban, nagy átéléssel, művész-érzékkel alakította nehéz szerepét különösen dr. Barna Jánosné; mély finomságú volt Léber Anna játéka, frappáns dr. Fábián Lajosé, és sikerült Zommer Jó zsefé. Mária alakitója pedig — Mensáros Margit — szerepében, a mely kevés szavá­val annál több megjátszást kívánt, tökéletes volt. A bibliai kosztümök, a darab evangéliumi levegője megilletődött csodálatot váltott ki a közönségből. Az estét a clericusok énekkarának elő­adásában Mozart „Ave verum“-ja és Becker „Kápolná-“ja kezdte és fejezte be, Schwegler Ferencz dirigálásával. A két énekszám külö­nösen az utóbbi nagy gyönyörűséget, szerzett. Ez volt az est anyaga. Most-még a keretet kell hozzáképzelni, Azt az impozáns, tündérvilágitásu fehér ter­met, a mely Szatmár legnagyobb terme : az Iparos Otthon gyönyörű nagytermét, a mely­nek lépcsőháza, színpada virágdíszben úszott, s amelyet az Iparos Otthon elnöke oly hálá­san vett készséggel ajánlott föl az Oltáregye­sületnek. Azt az ezerfejü közönséget, a mely Szatmár és messze vidék szine-javából állott. Olyan közönséget, a minőt P. Buttykay és dr. Krüger szerint a vidéken még soha nem nem láttak. S azt a fokozódó átszellemülést, a lelkekből kiváltott harmóniát — és még mindig nem érttettük meg ezzel sem, hogy mesékbe illő volt az Oltáregyesület estje. Ez a városunk legfiatalabb egyesülete — úgy látjuk —'legértékesebb kultur-tényezö szellemi életünkben. Egyházmegyei sajtóalap, Egy komoly gondolat találóan jelöli meg a sajtóalap összegyűjtésének módját. — Köteles adóul küldök 20 K-át. így hangzik ez a sajtóügyet életünkbe ka­rakterisztikusan beállító gondolat. Egy adó, a mit le kell rónunk. Köteles- ségszerüen. Nem adomány ez, kedvünkre bí­zott jótékonykodás. De kirótt adó, a mit kivet reánk katholicitásunk. Tetszik nekünk ez a férfias meghatáro­zása a mi elhagyatott sajtónk iránt való ko­moly kötelességünknek. Így kell csakugyan látnunk a sajtót és igy — időről-időre befizetett adókkal — kell belékapcsolódnunk a katholikus renaissance mozgalmaiba. Mert abból ki kel) venni részét minden­kinek és legelsősorban dolgoznia kell sajtónk megteremtésén. Köszönjük ezt a nagy arányú gondolatot az adóját már többször lerovó névtelennek. Még egy formájára mutat rá a lelkes Kálmánd a sajtóalap megtereintési módozatának. Pásztorjátékot rendezett s ennek jövedel­mét küldte be. Sajtóünnepeket széles ez országban ren­deznek. Sikerük mérhetetlen a fölvilágosított, az ellenséges sajtótól megmentett lelkek szempont­jából. És e mellett anyagi hasznot is hajtanak. íme a másik ut, a melyre egyházme­gyénkben eddig csak Kálmánd és Majtény lépett. Katholikus egyesületeink nagyszerű ered­ményeket érhetnének el e téren. * Múlt gyűjtésűnk óta beérkezett ado­mányok : Egy tanító ........................................ 20'— N. N...................................................... 20 — „Franczia költők“ 2 példányából . 2’— M. L...................................... 10 — A kálmándi pásztorjáték jövedelme 30'— Szolomajer József megajánlott ado­mányának III. és IV. részlete . 20‘— Időszaki kamat............................. 121 '78 Edd ig begyült...................................11,413'80 Eddig megajánlva . . . . . . 2,103‘42 Teljes összeg 13,741-00

Next

/
Thumbnails
Contents