Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-02-05 / 6. szám
4 Ne <• \z imádkozó, de a káromkodó férfitől féljünk, az erkölcsöt meggyalázó embertől. A jellem kialakítására nevel a kongre- gáczió. Ez az az őrtűz, a melyet legjobban támadnák s a mely a legjobban terjed. Ez az Oltáregyesület sem más, mint a kongregáczió gondolatának más kihajtása, az öntudatos kér. élet, a vallásos jellem kialakítása. Ez mi nekünk a legbecsesebb. Hogy ezek az őrtüzek, seregek cselekesz nek, temészetes, de nem támadnak semmit. Egy lehelet olvasok föl. Életemnek egy igen keserű órájában keresett föl egy református lelkész Írásával, hogy megvigasztaljon. Nem ismertem, nem tudtam hol van, de abban a perczben sziveink összedobbantak. Azt Írja : „A r. kath. nagygyűlések lefolyásának figyelmes olvasója vagyok, s onnan ismerem az ön nevét. Én igen szeretem azokat, kik ott küzdenek, azon a téren, a melyet a pesti — megírta milyen,— gyerek a sötét klerikalizmusnak nevez. Én várom az időt s az el fog jönni, ha mikor a magyar közéletünk, melyen ott ül az ázsiai vad tudatlanság köde, meg fog tisztulni s a magyar protestánsok a liberalizmus fojtó, tehetségüket lekötő, kínosan betolyásoló és helytelen irányba vivő gőzköréből kiszabadulnak Kell, hogy protestánsok és katholikusok találkozzunk a Golgotha tövében a kereszt alatt. In hoc signo vinces.“ E szavakban benne van a mi magyar, kér. kath. akczióink minden dicsérete. A romboló, keresztény és magyarfojtogató irányokkal odajutottunk, hogy a kereszténység ellen támad minden göndörfürtü gyerek két elemi után. Odáig jutottunk, hogy a keresztény gondolat türelmi bárczát kénytelen váltani, hogy apáink hitét megvallani sem szabad, mindenki sárba gázolhatja a krisztusi gondolatot. Odáig jutottunk, mi hivő magyarok, hogy szinte mi leszünk a falu rossza, minket ugat minden kutya. Ezzel szemben a kereszt tövében, a kereszt jegyében kell találkoznunk. Nem a halálra. De a föltámadásra. S ez a föltámadás nem egy csoport, de Magyarország, a kér. Magyarország hajnal hasadása, legjobbjaink által várva várt feltámadása ! .Az Oltáregyesület estje. Múlt számunk már röviden képet adott arról a mélyreszántó, csodálatos sikerű estről, a melyet az Oltáregyesület jan. 28.-án rendezett. Tartalmában, hatásában, lefolyásának egész az extatikus magaslatokig fokozott szépségeiben valami olyan nagyszabású volt ez az est, hogy nem hasonlíthatjuk semmihez. Egyedülálló és páratlan volt, mint szülője: az értékeiben kimeríthetetlen chris- tianitas; a maiestas oly fönségében megjelenő, mint az Oltáregyesület megteremtője: az evangélium; és olyan lelkeket hóditó, mint az evangélium dicsőségesen élő, örökkévaló Királya. Á megigézés még most is rajtunk. Mintha Maeterlinck örök kapui nyíltak volna meg, a melyeknek küszöbén ülünk mindannyian, és öntötték káprázatos fényességüket, hogy meglendítsék azt a nagyratermett akaratot, a mely örök értékek után sóvárog. Ez estén olyan hurok zendültek meg a lelkekben, a melyekhez emberi kezek nem tudnak férni. Itt evangéliumi erők dolgoztak és a sok száz főnyi- közönség csodálkozó gyönyörűséggel érezte: micsoda egyek ők abban a nagy öle lésben, a melyet az Örökkévaló adott nekik, és milyen igézetes magaslatok hívogatnak minden emberi lelket, a mely nem hunyja le szemét és akarja hallani az anyagon túl levő világnak excelsior-ját. A lelki kultúrának magasztosságait mutatta meg ez az est és szőtte meg azokat a fényes szálakat, a melyek a természetfölötti rendhez fűznek, de a melyeket elnyűtt, szót- tépett a kicsinyes élet mindennapi prózája. Ez estén többek, önérzetesebbek, christianusabbak lettek nagyon sokan. Megkapták az aranypróba jelzést és ezentúl érzik majd, hogy letteikben, törekvéseikben meg kell csendülnie most szerzett aranyuk zenéjének. Szatmár társadalmának szine-java ott volt ez estén. Figyelme oly áhitatosan ünnepi volt. lelke nagy értékeinek megtalálásán oly kitörőén ujjongott, hogy maradandó és sok következményben megmutatkozó lelki renaissance kiindulópontjának gondoljuk ezt a hasonlithatatlan értékű estét. A szivek szikráját kicsiholó aczél Krüger Aladár dr. és P. Buttkay Antal volt. Egy elegáns megjelenésű szalon-ember és egy rőtcsuhás barát. Hanem a szalcu ember mélységes confessióval beszélt ; a kámzsás barát pedig a tudás fölényes biztosságával a legégetőbb psychikai és metaphysikai proble mák örvényei fölé épilett gyönyörű ivü hidat. Soha világi embert ilyen templomi ihletben beszólni nem hallott Szatmár. Olyan meggyőzés volt ennek a világi férfiúnak bensőséges lelki életet eláruló beszédében, a minő apostolinak csak egy szentpáli tüzes oratiót tudunk elképzelni. Ebben a beszédben mélyen vallásos múltúnk szent ecbói csendültek meg, a Zrínyiek, Rákócziak, Esterházyak, Károlyiak hite, a szentség magaslatait járó s a kegyelem életét élő con- fessoroké, az imádkozó férfiaké, a kik tisztában voltak a legnagyobb problémával: miért élünk ' és hová törekszünk ? A meginditóan nemes hitvallói beszéd a nemzete jövőjén aggódó hazafi beszéde is volt, a ki a pusztuló, széthulló magyar kereszténység megmentésének egyetlen módját a magyarok és keresztények organizált egységében látja, a melyre utak : a keresztény kultúra, az iskola, a sajtó, a congregatio. És a lelkében megfogott nagy közönség ezeket áhitó nagy vágya oly ünnepi tapsban tört ki a poétikus szépségekben gazdag beszédre, a minőt csak a legteljesebb meggyőződés és helyeslés válthat ki. A csordultig telt szivek megindulásai nak szent hangulatába állott bele az est másik szónoka P. Bultykay. Az ő keze nem játszott érzelmi huro kon. De a gondolkozó, tévelygő és töprengő értelem sötét botorkálása fölé gyújtotta meg az örök igazság napját. Ez Krisztus. Belőle élt mindig az emb riség A Betlehem előtt utána esengve, a Kálvária óta feléje fordulva. A szakadékok fölött, a kételkedés és tagadás útvesztőiben oly félelmetlen biztossággal szállt és járt a kámzsás philosophus, az igazság után vágyakozó észnek oly imponáló tudással adta kezébe az Ariadne-fo- nalat, hogy a meggyőzött elmék mélyén a logika megdönthetetlen következtetéséül kristályosodott ki a „Credo.“ Fönségesen nagyszerű volt ez a beszéd. P. Buttykay egy esztendeje már diadalmas utón vonult be a mi intelligentiánk lelki, érzelmi világába. Ez a beszéd azt bi zonyitotta, hogy egy éven át ott is maradt; gyúrt formált, alakított — s egy esztendő után megtehette ezekkel az elmékkel, hogy a legnehezebb sas-repülésekre késztethette. Csodálatos volt ez az ezer szárnycsattogás, a mit P. Buttykay beszéde alatt hallottunk. — Miraculum volt az. P. Buttykay gigászi magaslatokon áll előttünk, a hova mély hódolattal tekintünk rá. Pharosunknak érezzük egész életünkön át. A két, nem órákon át gyönyörködtető, de egész életre programmot adó beszédet — hiányos följegyzéseink miatt csak vázlatsze- rüen — közöljük lapunk más helyén. A nemes klasszicitás mély szépségei egy pillanatra sem szűntek meg az egész est folyamán. A megigézett közönség a fönségek csúcsain járt, a mikor Mendelssohn egyik leghatalmasabb müvét D-moll zongorahármasát élvezte abban a csodálatos szépségű előadásban, amely különösen Damokos Andor di'. és Bendiner Nándor fényes művészetének legérettebb bizonyítéka volt. Az Andante és a Scherzo gyöngye a nehéz darab nak, különösen e kettőben volt bámulatos a mély finomság Damokos Andor hegedű- s a végtelen nehézségeket csodálatos könnyedséggel legyőző Bendiner Nándor zongorajá téka. A trio harmadik tagja, ifj. Szarukán Zoltán is nagy lépésekkel fejlődő művészetéről adott bizonyságot. Az értékes est fenő menális száma volt ez a Mendelssohn darab. Megkapóan újszerű, a közönséget lebilincselő előadásban vonult el a mélypsycho- logiával, drámai lüktetéssel és megkapó hatással megírt kis biblikus darab színes és megrázó, sok szépsége Kaffka Margit „Magdolnája“ ban. Erős drámai fölfogásban, nagy átéléssel, művész-érzékkel alakította nehéz szerepét különösen dr. Barna Jánosné; mély finomságú volt Léber Anna játéka, frappáns dr. Fábián Lajosé, és sikerült Zommer Jó zsefé. Mária alakitója pedig — Mensáros Margit — szerepében, a mely kevés szavával annál több megjátszást kívánt, tökéletes volt. A bibliai kosztümök, a darab evangéliumi levegője megilletődött csodálatot váltott ki a közönségből. Az estét a clericusok énekkarának előadásában Mozart „Ave verum“-ja és Becker „Kápolná-“ja kezdte és fejezte be, Schwegler Ferencz dirigálásával. A két énekszám különösen az utóbbi nagy gyönyörűséget, szerzett. Ez volt az est anyaga. Most-még a keretet kell hozzáképzelni, Azt az impozáns, tündérvilágitásu fehér termet, a mely Szatmár legnagyobb terme : az Iparos Otthon gyönyörű nagytermét, a melynek lépcsőháza, színpada virágdíszben úszott, s amelyet az Iparos Otthon elnöke oly hálásan vett készséggel ajánlott föl az Oltáregyesületnek. Azt az ezerfejü közönséget, a mely Szatmár és messze vidék szine-javából állott. Olyan közönséget, a minőt P. Buttykay és dr. Krüger szerint a vidéken még soha nem nem láttak. S azt a fokozódó átszellemülést, a lelkekből kiváltott harmóniát — és még mindig nem érttettük meg ezzel sem, hogy mesékbe illő volt az Oltáregyesület estje. Ez a városunk legfiatalabb egyesülete — úgy látjuk —'legértékesebb kultur-tényezö szellemi életünkben. Egyházmegyei sajtóalap, Egy komoly gondolat találóan jelöli meg a sajtóalap összegyűjtésének módját. — Köteles adóul küldök 20 K-át. így hangzik ez a sajtóügyet életünkbe karakterisztikusan beállító gondolat. Egy adó, a mit le kell rónunk. Köteles- ségszerüen. Nem adomány ez, kedvünkre bízott jótékonykodás. De kirótt adó, a mit kivet reánk katholicitásunk. Tetszik nekünk ez a férfias meghatározása a mi elhagyatott sajtónk iránt való komoly kötelességünknek. Így kell csakugyan látnunk a sajtót és igy — időről-időre befizetett adókkal — kell belékapcsolódnunk a katholikus renaissance mozgalmaiba. Mert abból ki kel) venni részét mindenkinek és legelsősorban dolgoznia kell sajtónk megteremtésén. Köszönjük ezt a nagy arányú gondolatot az adóját már többször lerovó névtelennek. Még egy formájára mutat rá a lelkes Kálmánd a sajtóalap megtereintési módozatának. Pásztorjátékot rendezett s ennek jövedelmét küldte be. Sajtóünnepeket széles ez országban rendeznek. Sikerük mérhetetlen a fölvilágosított, az ellenséges sajtótól megmentett lelkek szempontjából. És e mellett anyagi hasznot is hajtanak. íme a másik ut, a melyre egyházmegyénkben eddig csak Kálmánd és Majtény lépett. Katholikus egyesületeink nagyszerű eredményeket érhetnének el e téren. * Múlt gyűjtésűnk óta beérkezett adományok : Egy tanító ........................................ 20'— N. N...................................................... 20 — „Franczia költők“ 2 példányából . 2’— M. L...................................... 10 — A kálmándi pásztorjáték jövedelme 30'— Szolomajer József megajánlott adományának III. és IV. részlete . 20‘— Időszaki kamat............................. 121 '78 Edd ig begyült...................................11,413'80 Eddig megajánlva . . . . . . 2,103‘42 Teljes összeg 13,741-00
