Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-11-26 / 48. szám
HETI SZEMLE“ 7 Szatmár 1913. november 26. Húsárak Beregszászban. Beregmegye alispánja mint II od fokú iparhatóság a Beregszászban árusitott marhahús eleje kilóját 1 K 12 f-ben, hátulja marhahús kilóját 1 K 20 f-ben állapította meg. Ilosva adóhivatalt kér. A felvidéki társadalmi egylet elhatározta, hogy egy Ilos- ván felállítandó adóhivatal érdekében a pénzügyminisztériumhoz memorandummal fog fordulni, melyet egy nagyobb küldöttség fog átnyújtani. Nagy ruhakiosztás Nagykárolyban. Nagykárolyban a már évek óta szokásos nagyarányú jótékonyság ez évben is csodálatos bőkezűséggel nyilvánult meg a szegényekkel szemben, özv. Károlyi Istvánná grófné és Péchy Lászlóné a nagykárolyi jótékony hölgyekkel 1710 k. 78 fillért és nagymennyiségű használt ruhaneműt gyűjtöttek az iskolások és szegények számára, a kik közül 146-ot ruháztak fel az elmúlt szombaton a városháza tanácstermében. A jótékonykodó Nagykároly e követendő példája előtt a legnagyobb elismeréssel hajolunk meg. Magyar levelezés katonáinkkal. A közös hadügyminiszter rendeletet bocsátott ki, amelyben meghagyja, hogy a Magyarországon állomásozó ezredekkeí ezentúl magyarul kell levelezni még azon esetben is, ha az ezred törzsének állomás helye állandóan Ausztriában lenne. Deczemberi vásárok. Szatmármegyé- ben országos vásárok lesznek: Deczember 1-én Csengeren, Sárközön; 2-án Nagyecse- den ; 9-én Nagykárolyban ; 11-én Erdődön ; 15-én Fehérgyarmaton; 16 án Aranyosme- gyesen ; 18-án Királydaróczon; 19 én Hagy- másláposon ; 23 án Krasznabélteken. Elrendelik a sorozást. Márcziusban sorozzák az 1893 ik és az ezt megelőző két évi újoncokat. AJhonvédelmi miniszter abban a várasozásban, hogy a képviselöház megszavazza az ujonczlétszámot, elrendelte az előmunkálatok teljesítését Az országos vásár. Az Erzsébet-napi szatmári országos állatvásár erős felhajtás, élénk forgalom mellett folyt le. Felhajtatott: 1000 lő, 2000 szarvasmarha, 5000 juh, 1800 sertés. Vasúton elszállittatott: 316 szarvas- marha, 949 juh, 807 sertés. Lábon szintén nagymennyiségű szarvasmarha Jett elhajtva. Sertésárak emelkedtek, szarvasmarhánál esett. ßm *v if Pályázati hirdetések egyszeri közlésének dija 5 K A. nőkérdés. Ünnepi beszéd, a melyet a Szatmárnémeti kir. kath. tanítóképző Erzsébet-ünnepén mondott: GOBL ALAJOS dr Mózes I. könyve 3. fejezetének 17. szakaszában igy szól az Ur Ádámhoz: — „Miután ettél a tiltott fának gyümölcséből, megátkozom a földet, mely azt termé, dudva és gaz nőjön rajta. Orczádnak véres verejtékével termeljed ki belőle mindennapi kenyeredet.“ Ugyané könyv 16. szakaszában pedig igy szól az Ur: „Te pedig, Éva asszony,„fájdalommal szüld majd gyermekeidet. Örökös vágyódással telj el férjed irányában, aki uralkodjék feletted.“ Az Urnák az első emberpárhoz intézett eme rendelkezései alapozzák meg a történelmi férfi és nő egymáshoz való viszonyát. E rendelkezés szerint a nő hivatása, hogy szaporítsa az emberi fajt; a férfi hivatása, hogy önmaga és hozzátartozói számára arczára véres verejtéket fakasztó munkával keresse meg a megélhetéshez szükséges betevő falatot. Az Ur eme rendelkezésének kelte óta hosszú évezredeknek nevezett idők viharzot- tak le; népek, nemzetek tűntek fel, tűntek le a föld színéről; a feltűnt, a letűnt s a jelenleg rajta létező nép'ék, nemzetek világ- történelmi tanúsága szerint az erősebb testű férfiú társadalmi feladata mindig a megélhetés problémájának megfejtésében, a gyöngébb testű, gyorsabban fejlődő, de a férfihoz viszonyítva alacsonyabb fejlődési fokban megállapodó, érzékenyebb idegzetű, ingerlékenyebb kedélyű nő feladata mindig a fajfenntartást czélzó anyasági állapot rendeltetésszerű kereséséből kialalakuló családi élet létrehozásában csúcsosodott ki. Szép, nemes, magasztos hivatás mind a kettő. A férfi a családfő, ő képviseli az erőt, övé a gond, ő az érlelő nap. A nő a családanya, rügyfakasztó tavaszi napsugár, üdítő harmat, kebelében a szepdeség virágai nyitnak. A nő rendeltetésszerű társadalmi hivatásának betöltése közben nem részesült minden korban méltó megtiszteltetésben. A nomád népeknél a nő árucikk volt. A férj meg vette, tartotta addig, ameddig tetszett, ha nem tetszett, tovább adta vagy megölte. A letelepült népeknél kialakult állami életben az állam elvette a férjtől a nejével szemben birt korlátlan rendelkezési jogot. A római mairóna mint családanya általános tiszteletnek örvendezett. A keresztény középkorban kialakult Mária-kultusz a nő családi helyzetét a lehető legmagasabb fokra emelte. A lovagrendek korában a nők családanyai minőségükben rendeltetésük magaslatán állottak. Az újkor nagyot lök a Biblián. Megdöbbentő csodálkozással halljuk, olvassuk, tapasztaljuk, hogy a 18. század utolsó negyedében lezajlott északamerikai függetlenségi harc óta Malcomé, Lemonier, Svob, Véber, Prevost és más Írók munkái nyomán Európaszerte egy mozgalom indult meg, amelynek czélja az, hogy. az eszményi nőnek az Ur által biblikusán körvonalozott rendeltetése módosíttassák, más alapra helyeztessék. Ezek az emberek, ezek az irók elérkezettnek látják az időt hogy az-Urnák örök időkre szóló rendelkezésével szemben oly hivatáskört teremtsenek - a nőnek, oly foglalkozást adjanak a nőnek, oly életpályát nyissanak a nőnek, melyre eddig kizárólag csak a férfiak valának hivatva. Nem akarok messze elkalandozni annak felsorolásával, hogy melyik világrészben, melyik államban, hol, mikor, mily eredményekre lyukadtak ki a nőemancipáció fanatikus úttörői, csak jelezni óhajtom, hogy az Egyesült Államok, Anglia, Franczia-, Német- és Olaszország után édes magyar hazánkban a kultuszminiszter 1895. dec. 19.-én 65719. sz. alatt egy oly értelmű rendeletet adott ki, hogy az egyetemi bölcsészeti, orvosi és gyógyszerészeti szakosztályának kapui a nők számára is megnyittassanak. John Stuart Mill 1866-ban 1500 asszony által aláirt kérvényt adott be a parlamenthez, hogy a postánál, a kincstárnál, a hadügyminisztériumban, a tengerészeinél, [bíróságoknál hivatalt és a férfiéval egyenjogú aktiv helyhatósági szavazati jogot kapjon a nő; az a nő, akire azJsten Mózes előbb említett könyvér e’c rendelkező szakaszai szerint rábízta az emberiség, bölcsőjének ringa- tását, akire rábizta a családi élet melegséget lehelő tűzhelyének őrzését s az e tűzhely szentélyében születő gyermekek felnevelését. Nem tagadhatjuk, sőt be kell vallanunk, hogy a legújabb kor uralkodóinak, vezető embereinek, törvényhozóinak homlokára gondteljes barázdákat szánt a tudat, hogy néhány évtized óta a nők jelentékeny száma a reálizmus tulhajtásával lehányja magáról a nőiesség himporát, elfordul a történelmi hires anyák alakjától, megszökik a családi szentély alvófélben levő tűzhelye mellől, hogy a megritkult, kihűlt tűzhelyek légkörébe a régi antik, megelégedett, önzetlen boldogság helyébe az uj, modern, önzéssel telt, örömtelen fagyos utczai élet költözzék be. Az Amerikából implántált politikai és gazdasági jogegyenlőség bacillusa a szolgaság lealázó jármából a kereszténység által kiemelt gyönge testű, a szendeség bájaitól viruló, vallásos érzülettől áthatott, gyöngéden szerető női lényeket nadrágszoknyába bujtatott, cvikkeres orrú, nicotinszagu, hitnélküli, cucilista érzelmű, szavazati joggal biró irodatisztekké és ispánokká akarja átalakítani. Miért? Csak azért, hogy az ilyen fajtájú jogegyenlőséggel biró nő termelő munkaereje esetleg megkétszerezze a társadalom gazdagságát. Ez az a materiális rugó, mely a mai modern nő gondolatait, vágyait, törekvéseit hajtja. Meddig? Addig, mig a nő, a férfiút is megviselő nehéz munkába bele nem fog fáradni s a levetkőzhetetlenül veleszületett rendeltetésszerű női össztönélet megnyilvánulása az ideig-óráig tetszetősnek látszó theoretikus szappanbuborékot meg nem pukkasztja. Uraim I Ez a mai modern női társada- dalmi élet beteg. Nagy beteg, orvosra, orvosságra van szüksége; orvosra, aki átérezze e kór lényegét, aki előírja, megkészitse, bőre alá fecskendezze a mai hypermodern női társadalomnak azt a gyógyító szérumot, amelytől elpusztuljon és mindenkorra kivesz- szen a női nemből az universell suffragette feminizmus mikroorganizmusa. Ki van hivatva arra, hogy átérezze a mai társadalmi élet visszás helyzetét, baját, betegségét? Ki van hivatva arra, hogy elkészítse és beadja a beteg társadalomnak a reorganizáló orvosságot? Ki más, mint a társadalom gyógyításával hivatásszerűen foglalkozó férfi: a tanító, a tanítók. Kedves ifjak ! Ti vagytok, ti és utódaitok lesztek a társad lom, a nemzet reményei. A ti vállaitokra nehezedik a kötelesség súlya, hogy a közel jövőben az ezen intézetben elsajátított és elsajátítandó pedagógiai ismereteitek és tudásotok gyakorlati alkalmazása által odakünn az életben a megbicsaklott női nevelési elveket leemeljétek erről a rozoga amerikai alapról és visszaállítsátok oda, arra a biztos alapra, amelyen a nőnevelés a keresztény lovagkornak idejében nyugodott. Csak egy menekvés van. Le kell szerelni, le kell tépni a szabadelvű nőnevelést reklamirozó, rikitószinü czégéreket, fel kell huzni, ki kell ereszteni a keresztény erkölcsök, a keresztény katholikus hit porlepte zászlóit, amelyekre ékesítő diszül a vallásosság, a családiasság és az emberszeretet jeligéi legyenek felhimezve. Vallásosság, családiasság, emberszeretet vala dísze két történelmi nőnek, két királynőnek. E két nő alakját állítsátok be követendő például népnevelő teendőitek kellős közepébe. Hogy ki is az a két nő, azt jól tudjátok. Az egyik volt Sz. Erzsébet, II. Lndre királyunk leánya, az irgalmasság szentje, akinek kötényében a kenyerek rózsákká váltanak, kit ünnepel hazánk, Thüringia és az egész anyaszentegyház. A másik a mi legutolsó királynőnk, a mi nagyasszonyunk, akit rajongva szeretett országa szivéről gyilkos erőszak tépe le. Hassatok oda, hogy ott, ahová ez intézet küszöbén tulj sorsotok vezérelni fog, a tenmagatok és a gondjaitokra bízandó ifjúság kedves olvasmánya e két királyi nőalak élet- története legyen. Erdőzugás, patakcsörgés, madárének, szelíd jóság, női hűség, hitvesi gyöngédség, rajongó anyai érzelmek, áldásdus munkásság, emberszeretet, méltatlanul jött szenvedések, önérzetes megnyugvás, zengő ima és tántoríthatatlan erős hitről beszél, regél e két nő élettörténete. A hű magyar nép hazafias ifjúságának a múltakon merengeni szerető szivével, leikével melengessétek majd falutok családjainak tűzhelyén e két királyi nő mélabus emlékezetét. Melengessétek ! Szükség van rá! Mert mind addig, amig édes magyar hazánkban mi magyarok akarunk maradni, nem fórfia- sitott, nőiességüktől és anyai hivatásuktól megfosztott, szavazati joggal büszkélkedő hivatalnokokra, hanem oly vallásos érzülettől áthatott honleányokra és családanyákra van szükségünk, akik a magyar Erzsébetek erényeiből merítik eszményeiket. Isten áldása kísérje majd nemes munkátokat !
