Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-11-26 / 48. szám
XXII. évfolyam. Szatmár, 1913. november 26. 48. szám HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — 8 K f. Negyedévre — 2 K — f. félévre — 4 „ — , Egyes szám ára 16 fillér. Tanítóknak és kózműiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár Felelős szerkesztő : VARJAS ENDRE. Laptulajdónos A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. Etting-ei* János tanulmányi felügyelő czimére (Szatmár, Szeminárium) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése • korona--------------------- Nyllttér sora 40 fillér. --------------------A lit i> megjelenik minden szerdán. Mit tenne Ó? Szatmár, 1913. nov. 26. (+) Sheldon, egy amerikai iró, ha nem is a klasszikusok művészetével, de annál gyakorlatibb érzékkel állítja be a jelennek életébe az evangéliumot, a mikor a christiani- tás cselekedeteinek kiinduló pontjául ezt a kérdést jelöli meg: — Mit tenne 0, — Krisztus? A mának kereszténysége erős elhajlásokat mutat a krisztusi elvektől. Igazságoknak vallja ugyan azokat, de meg nem valósítja. A- megalkuvások az élettel már hazugságokba mennek át és sokszor képmutatássá lesz az a confessio, a mely a gyakorlati életben szinte semmit nem él át az evangéliumból. A városokban, de már a falvakban és tanyákon is csak az Eucharistiában él Krisztus, de az utczán, kereskedő boltokban, gyii- lóstermekben, a családi tűzhelyeknél már nem lehet találkozni Vele. Az // 0 nyomait, a melyet nagyszerű úttá tapostak ki az előző századok, any- nyira befújta az önzés szele, hogy még arra sem lehet ráismerni: itt valamikor krisztusi elvekkel átitatott lelkek jártak. Ki kell hát ásni az utolsó évtizedek rétegei alól azt a szélesre vert krisztusi utat; ki kell fejteni az önzés megkövesült sziklái közül azt a lelket, a mely nem ismert más irányitót cselekedeteiben, ősi és uj problémákkal szemben, mint ezt; — Mit tenne 0, — Krisztus? A legutolsó kath. nagygyűlésen Prohászka püspök is — más formában ugyan, de lényegében szintért — erre az alapra helyezkedett. Azt mondta: az élet változtathatja arczulatát, korszakról korszakra odadobhat az elméknek nehezebbnél nehezebb problémákat — de a mi perspektívánk az élettel és problémáival szemben mindig csak egy lehet: az evangélium álláspontjáról nézni. Ugyanez az. mint Sheldon, mint minden krisztusi lélek gondolata a keresztnek nagypénteki napja óta. A bujkálást — Prohászka püspök szerint — nem ismeri az evangéliumi ember. Szembe néz a kérdésekkel. És megoldja, de nem kerüli ki, még ha vére ömlésébe kerülne is. 313—1913. Beszéd, melyet a szatmári kongregácziók Nagy-Kons- tantin ünnepségén mondott: Bciklcay Kálmán dl'. Összejöttünk, hogy megünnepeljük annak a nevezetes eseménynek 1600-ik évfer dűlőjét, midőn Nagy Konstantin császár 3i3- ban a milánói rendelettel a kath. egyháznak megengedte a szabad vallásgyakorlatot. Hogy lelkünk fogékonyabb legyen az ünnepség alatt, reggel a székesegyházban testületileg járultunk a szent áldozáshoz. — Hogy utolsó lehelletünkig kath. módon gondolkozzunk és kath. módon cselekedjünk, a kath. nagy gyűlés napját választottuk az ünnepségre, azt a napot, midőn Magyarország katholiku- sai immár tizenkettedszer jönnek össze édes hazánk fővárosában, hogy tanítsák és tanulják az egyetlen tudományt, az igazságot és ennek vezetése alatt az öntudatos kath. életet. Hogy egymást erősítsük, lelkesítsük, hogy ne csüggedjünk, hanem az öntudatos kath. életnek nemesitő hatását és kézzelfogható eredményeit is lássuk, a szatmárnémeti öt Mária-kongregáczió keretében ünnepelünk és Szűz Máriának, Magyarország Nagyasszonyának anyai oltalma és pártfogása alá helyezzük magunkat. 3131 Milyen sokatmondó ez az év az emberiség történetében I Az igazság megtestesült a földön az Ur Jézus személyében, aki a kath. vallás által megmutatta az igaziból dogságot! és annak biztos eszközeit, a választott nép azonban nem értette meg, hanem lelki vakságában rosszakaratulag keresztre feszitette az igazság, az élet szerzőjét, a po- gányok pedig átkot, halált mondottak a keresztényekre, és ki akarták őket Írtam a föld színéről. — A terv azonban csak látszólag sikerült és rövid életű volt. A keresztények lementek ugyan a föld mélyébe, de itt az u. n. katakombákban úgy megnövekedett nemcsak erejük, hanem számuk is, hogy még az ellenséget is komolyan gondolkozóba ejtette. Hiába 1 az igazság kitör a föld mé lyéből is és eget kór! Világos lett a keresztények igazsága Nagy Konstantin látomásában, jelszó lett a föld felett „In hoc signo vinces“ — „E jelben győzni fogsz“ s a teljesen keresztény hadsereg e jelszóval legyőzte az ellenséget, mire Nagy Konstantin hálából megadta a kath. egyháznak a szabad vallásgyakorlatot. A kath. vallás tehát szabad lett, kiköltözött a katakombákból, hogy most már a törvény oltalma alatt is meghódítsa, újjáalakítsa és boldogítsa az egész romlott föld színét. Ezt jeienti a 313 ik év. Azóta 1600 év múlt, el. Hosszú tekintélyes idő, különösen, ha arra gondolunk, hány ember ólt ez idő alatt az egész világon és mennyi jót tehetett az igazság érdekében. Észszerű és jogos következtetésünk igy hangzik: Ha a kath. val lás a katakombákban az emberi törvény ellenére oly eredményeket tucfott felmutatni, Organizátor gondolatával még nem néztünk szembe. Az ő fölvetett kérdése az eddigi megvitatás során lecsúszott a mellékkörülmények lejtőjére. Pedig Organizátor gondolata: hogy szükségtemploinokat, fakápolnákat, Isten imádásának helyéül négy csupasz falat kellene építenünk itt, amott, mindenütt, a hol a katho- likus ltdkek százai pusztulnak el éhségükben az Isten után — élő és életrevaló gondolat. Mutatják ezt Bodnár Gáspár cikkei is, a melyek a múltból s a jelenből a százéves szatmári egyházmegye ide törő szándékát és a szándékon kívül szüntelenül ezt cselekvő törekvését állították elénk. De van eme nagyszerű múltban és csodás áldozatokkal dolgozó jelenben egy vonás, a mely késztetés helyett altat, cselekvésre ösztönzés helyett tétlenségre hiv. — Úgy láttuk ugyanis a múltat és a jelent, hogy a szükséges belmissiónak templomokatépitő ügye — a püspöké. Pedig mindnyájunké. Nem a főpásztoré, nem a papságé, de az övék is, meg valamenyhogy a keresztények élete szentség és igazság volt, hogy megszámlálhatatlan hitvallókat, szüzeket, vértanukat nevelt, kik kath. meggyőződésükért millió számra áldozták fel életüket és vérüket, akkor mennyivel több eredményt érhetnének el a katholikusok a földön az emberi törvény oltalma alatt. Istennek hála, az öntudatos kath. élet szépen megindult 314-től kezdve a földön. A népek egymás után megtértek, megszámlálhatatlan templomok, iskolák épültek a leg- fönségesebb áldozat bemutatására, a szentségek kiszolgáltatására, az igazság hirdetésére, az emberi törvénykezést kath. szellem hatotta át, a keresztény tökéletesség terjesztésére legkülönbözőbb szerzetesrendek, zárdák alakultak, nevelőintézetek fáradoztak a kér. ifjúságnak, a jövő reménységének kialakításán, kórházak lettek a keresztény felebaráti szeretet melegágyai, könyv annyi jelent meg az evangéliumi világosság terjesztésére, hogy Szatmárnémeti városának összes épületei sem lennének elegendők azok befogadására, tudomány, művészet, ipar, kereskedelem helyes irányt vett a kath. vallás jótékony befolyása alatt, egyszóval csak a mindentudó Isten a megmondhatója, milyen eredményeket ért el a kath. vallás a földön és mennyi eszközt adott az emberek nek az igazi boldogsághoz. És most egy kissé szálljunk magunkba I Kérdezzük őszintén és komolyan : Ma 1913- ban, midőn a nevezetes milánói -rendelet Lapunk mai száma 12 oldal.
