Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-11-19 / 47. szám
HETI SZEMLE Szatmár, 1913. november 19. Pályázati hirdetések egyszeri közlésének dija S K HIVATALOS RÉSZ. PÁLYÁZAT a zuhogói (Ung m.) róm. kath. elemi népiskola tanítói állomására. Jövedelme: 1. Természetben megfelelő lakás, kert és. melléképületek. 2. A községtől 680 korona. 3. Megfelelő államsegély. Kellően felszerelt folyamodványok november hó 23-áig a plébániai hivatalnak Nagyzalacskára küldendők. Fehérek és színesek. Mióta saját tanitó-társam czikkezett írásaimról ellenem, mióta a czikkeimben hirdetett czélok és aspirációkról ugyanez a kartárs mint olyanokról emlékezik meg, amikről zúgolódás nélkül le kell mondanunk, — mint amiket mi talán meg sem érdemiünk, erős elhatározásom volt, hogy nem Írok többé — legalább is ezekről a dolgokról nem, hanem leszek, csendes ember, leszek nyugodt nyárs polgár; belenyugszom az emlitett kartársam szerint a változhatatlanba, vagy várom én is a sült galambot. És most mégis önkénytelenül nyúlok a toll után és irok-irok, mert Írnom kell, mert egész valóm, egész lényem izzóan követeli, hogy írjak. Ami pedig ezt a hirtelen elhatározást kiváltotta nálam, az a „Heti Szemle“ legutóbbi számának Iskola rovatában megjelent tudósítás egy ausztráliai törvényről, mely szerint az ottani elnéptelenedést megakadályozandó, minden anyának minden született gyermeke után 100 korona pénzjutalmat utalványoznak ki az államkasszából. De csak válogatva. Ott ugyanis vannak „nem kívánatos“ elemek, a megbízhatatlan, dologkerülő színes őslakók — akiknek fokozott megszaporodása egyáltalán nem kívánatos az ausztráliai kormánynak, az ily jutalomból ki vannak zárva — az egyedül a „fehér“ anyáknak jár. A magyar államnak is van egy ily törvénye ! Sőt a magyar törvény sokkal kedvezőbb a családokra, mert a gyermek után nem egyszersmindenkori 100 K jár, hanem a gyermek 24 éves koráig évenkint 200 korona. A családi pótlék — mert hisz arról van szó — intézménye sokkal kedvezőbb a népszaporodás szempontjából, mint az illető ausztráliai törvény. Van azonban egy pont e két törvényben, melyben mindkettő megegyezik — ez pedig az a pontja a két törvénynek, mely válogat és nem juttatja mindenkinek egyformán a kedvezményt. Magyarszág tisztviselőinek legeslegna- gyobb része részesül ugyanis e törvény áldásaiban, kivéve a községi jegyzőket (akik azonban a folyamatban levő államosítással szintén részesülni fognak benne) és kivéve bennünket, a hitvallásos tanítóságot. E törvényből párhuzamot vonva az ausztráliai törvénynyel, szomorúan állapíthatjuk meg, hogy Magyarországon is vannak „nem kívánatos“ elemek és hogy ezek a „színes“ elemek mi vagyunk, hitvallásos tanítók ! Holott — holott a mi bőrünk ép oly fehér, a mi vérünk ép oly magyar, a mi gyermekeink épolyanok, mint a többi köztisztviselőkéi. Arról most nem is beszélek, hogy mi is ép úgy teljesítjük ugyanazon kötelességeinket, mi ép úgy dolgozunk a magyar supremacián, mint a többi köztisztviselők, nevezetesen mint állami kollégáink. Valóban akiben egy csepp önérzet van, aki egy kissé tud következtetni, aki egy kicsinyt tud elgondolkozni a tények okairól és következményeiről — lehetetlen, hogy belenyugodjék e törvény reánk nézve sérelmes intézkedéseibe. Hány és hány családapának oszlatná el nehéz gondját az az évenkinti 600 K; hány és hány vallásos nevelésben részesülő gyermeknek segítené elő tanulmányait, elő- haladását a családi pótlék. És bármerre tekintünk, semmi reménysugár, semmi kilátás arra, hogy e törvény áldásai reánk is kiterjesztessenek. A kath. tanítóság hivatalos képviselete, a „Katholikus Tanügyi Tanács“ teljesen kikapcsolja ezt a kérdést programmjá- ból — ennek harczos szervezete — ahol tanítók is vannak, a szociális szakosztály mesterségesen megbénítva, elhallgattatva szintén semmit sem tehet e kérdés napirenden való tartására. A vidéki tanítóegyesületek gyűlései ugyan foglalkoznak e kérdéssel, hoznak is kemény határozatokat (Bóczi Árpád 1), de mint a pusztába kiáltónak szava hangzanak el e határozatok a semmiségbe. Olvasva a kath. nagygyűlés lefolyását, elszomorodva állapítottam meg, hogy bizony a magára hagyatott, gondokkal küzködő, szegény vidéki kath. tanítóról senki sem emlékezett ott meg. A hivatalos vezérek, Ember Károly és társai réges-régen elfeledkeztek már arról, hogy valamikor ők is voltak vidéki elemi tanítók s korántsem akarnak kellemetlenkedni a felsőbb köröknek a mi égő fájdalmunkkal, a mi égető sérelmeinkkel. Hogy is rontanák ők el az ünnepi hangulatot sérelmek és fájdalmak tárgyalásával, vérző sebek föltárásával. Pedig ha a kath. Nagygyűlés hatalmas szózatát fölemelte volna az egyház alappillérein dolgozó kath. tanítóság érdekében, bizonyára meghallotta volna azt az ott szintén jelenlevő Jankovits Béla miniszter ur is. De hát hiába I Nem ismerik a mi bajainkat, ami sérelmeinket azok, akiknek módjukban volna azon változtatni, akiknek hatalmuk volna azt gyógyítani. így tehát bele kell nyugodnunk, hogy mi Magyarországon „nem kívánatos színes“ elemek vagyunk, akiknek nem jár ki az a kedvezmény, mint ami kijár a többi köztisztviselői rétegeknek. Nem, Uraim! Aki ebbe minden zúgolódás nélkül bele tud nyugodni, aki munkánknak e lebecsülését, önérzetünk e tönkretevőjét, munkakedvünk, energiánk e megölő- jét nyugodtan el tudja viselni, azon csak sajnálkozni tudok. Gaál Lajos. A nem állami iskolák állami segítése. A november 3-án beterjesztett költség- vetésben a nem állami iskolák segélyezésére az 1914. év I. felére 1,373.050 korona költség- többlet van előirányozva. Ebből esik : 501.050 korona a nem állami tanítók illetményeinek rendezésére, mert az 1913. évi VI t.-c. meg- okolásában foglalt részletes számitás szerint az 1913. évi költségvetésben előirányzott 5.700.000 koronán felül még szükséges 1,002.100 korona fele részét is elő kell irányozni ; 125.000 korona az 1893. október 1. eiőtt már alkalmazásban állott tanítók részére az 1913. évi XVI. t-ez. alapján engedélyezendő személyi pótlékra, melynek egész évi összegét a hivatkozott törvény megoko lása 250.000 koronában állapította meg; 600.000 szükséges az 1914. naptári év első felében esedékessé váló államsegély többletekre; 147.000 korona az 1913. évi szeptember hó 1-től engedélyezett 400 uj tanítói állás után az 1914. év I. felében szükséges költségekre. (1913. évben csak 4 havi részről történt gondoskodás, az 1914. évre szükséges 8 havi rész fele összegére.) Államosított óvóiskola. A vinnai r. kath. óvoda novembertől államosittatott és óvónővé Pillich Mária neveztetett ki. A szatmári iskolai gondnokság. Szatmár főispánja a szatmárnémeti-i állami elemi iskolai gondnokságba elnökké: Kereszt szeghy Lajost, helyettes elnökké : Dr. Vajay Károlyt; rendes tagjaivá: Ratkoszky Pált, Bakcsy Gergelyt, Bartha Kálmánt, Duszik Lajost, Gönczy Antalt, Jákó Mihályt, Kótay Páli, Makay Eleket, PethŐ Györgyöt, Berényi Jánost, Bólteky Lajost, Dr. Fejes Istvánt, Figus Albertet és Szentiványi Károlyt kinevezte, A munkácsi internátus. A munkácsi főgimn. uj internátusát a múlt héten foglalta el az ifjúság. Az épület hivatalos felülvizsgálata még nem történt meg, de már megállapítható, hogy az internátus épülete nemcsak stilszerüség szempontjából ritkítja párját, hanem a műszaki kivitel dolgában is elsőrangú munka. Az internátus régi bérhelyiségét egyelőre a gimnázium használja, mig a bérlet tart, s ez időre ide rendezik be az iparos tanonezotthont, amely helyiség hiján nem nyílhatott meg eddig. Uj állami iskolák Beregben. Bereg megyében a jövő évi szeptember 1-re Alsóhatárszegen, Nagycserjésen, Bábakuton, Ma- szárfalván, Patakoson és Pusztakerepeczen uj állami iskolák felállítása engedélyeztetett. Ä beregszászi áll. polgári leányiskola 1 párhuzamos osztállyal fejlesztetett. Nyomatott a Pázmány-sajtóban Szatmáron, Iskola-köz 3. sz. Yiszárverési hirdetmény A Forgalmi Bank Részvény- társaságnak Benkő Sándorné Gallé Margit elleni végrehajtási ügyében a szatmárnémeti 740. sz. betét 1246. hrsz. birtokból Benkő Sándorné Gallé Margit illetősége a Szatmári Kereskedelmi Részvénytársaság ké, sedelmes árverést vevő veszélyére- a Szaímáregyházmegyei Alapítványi Pénztár kérelme folytán 800 korona kikiáltási árban a szatmári kir. törvényszék árverező helyiségében 1913. évi deczember 12-ik napján délelőtt 9 órakor ei fog árvereztetni. Bánatpénz a kikiáltási ár 10°/o-a. Szatmár-Németi, 1913. óv szeptember hó 20-án. Füzessy sk., Péntek sk., törvszéki bíró. törvszéki irodavezető. famirnifarsiiínifarsiEiiniJfgiiiniDJfiigiiEJfEitniBiiíjfHiiiiiiftiJfiiiJiiniJrsigiirnJraiiniiiiJrsiuiifajrsiLüiifTiJMiiii PASKUJ IMRE I HAZAI IPAR CSARNOKÁBAN Széchenyi (püspök)-utcza a karácsonyi occasió már megkezdődött. íilltmn»ngiitniHrsiii^Bnállmi3naiiciiEingiionHtnii ül EikJnillliTiLslrÉllsiliifUllnilElriillÉikJriíJlEilEinil ISKOLA
