Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-11-19 / 47. szám
Szatmár 1913. november 19. tudományosabb argumentumokkal, ennivalóan bájos grimászokkal kimutatja, hogy a körme piszkos, az orra görbe, a szája mosdatlan, a stílusa butikszagu, a tudása tudománymentes (már t. i. az Egyházé) — no akkor jobb lesz ha nem várja meg, mig nagyra nő (t. i. a kis Tanódi), mert akkor aztán: reszkess Bizáncz! Ez a szerencsétlen, szószban maradt Egyház — azt hiszszük — remegve is gondol mostantól fogva arra a pillanatra, a mikor embersorba lép a kis Tauódi és a felnőttek is észreveszik róla, hogy ő nem egy rossz fiú, a ki a suszterinasok virtusaival szórakozik, hanem ő tud írni is és a nyelvét — igenis! — értelmes beszédre tudja használni. Nem pedig — mint a neveletlen utczagyerekek — csak nyelvöltö- getésre. — Jaj, mi is lesz akkor, ha megnő a kis Bandika ! A Miksa gyűlése. Nem méltóztattak csodálkozni azon, hogy miért kellett önöknek szatmáriaknak megtudniok a szeplős, zsidó Beilis minden intimus dolgát, a kit Kiewben még a mosónék sem ismertek, de itt Szatmáron nap-nap után jó ismerősül mutatott be önöknek reggeli kávéjuk mellé — a Szamos? És nem méltóztattak-e még jobban csodálkozni azon, hogy nagyrabecsült, páratlan (mert csak egy van) helyi napilapjuknak, amelynek pedig a Tanódiékon keresztül egész Kiewig kiterjed az összeköttetése, hazánk fővárosában csak egy rosszlábu, nagyothalló, rövidlátó tudósítója lehet. Mert önök — ha a kiváló „Szamos“ utján nem is — de mégis okvetlenül értesültek arról, hogy a múlt héten Budapesten a tizenkétmillió magyar katholikusság parlamentje gyülésezett több napon. A főváros magára sem ismert a sok idegen alaktól. Ünnepi lélek suhant végig az ország fővárosán, riadó tapsok és zugó éljenek harsogtak föl a Vigadó nagytermében, a melyekre egy ország adott visszhangot. Itt Szatmáron is százak mozdultak meg a nagygyűlés napján, kibontott zászlók alatt intelligens urak, tisztes iparosok, hölgyek s a nemzet virága : az ifjúság vonult az eucharistikus Isten megvallására — és az önöket még egy őrmester öngyilkosságáról is már külön kiadásban tudósitó „Szamos“ süket és vak volt ezen a napon Budapesten is, Szatmáron is. Azt a gyűlést azonban — és ezen talán már nem is méltóztatnak csodálkozni — a katholikusság ünnepi tízezrei helyett észre tudta venni (mégis csak szemfüles ez a „Szamos“), a melyet a holt pápákat interjúvoló Miksa, a Szabolcsi, rendezett — Beilis érdekében. És igy önök, tiszteletreméltó szatmáriak, az elmúlt vasárnapról csak azt tudták meg, hogy gyűlés, igen fontos gyűlés, világraszóló gyűlés volt Budapesten, a melyet — Miksa rendezett, a Szabolcsi. Tessék nyilatkozni. Ez lesz a dolog veleje. Az áradat már megindult. Világossy Gáspár és Nagy Vince nvila tkoznak, bogy ők nem tagjai a páholy- szövetségnek. Konczedáljuk minden utógondolat nélkül, nyilatkozataikat. De mi szenvedélyes amatőr nyilatkozat-gyűjtők vagyunk s ezekből a nyilatkozatokból a Heti Szemle Albuma czimén olvasóink számára a miáltalunk előidézett gazdasági krízis fokozása céljából emlékkönyvet szándékozunk a helyi sajtó exiibriseiből közreadni. Tessék tovább nyilatkozni, ki a szabadkőműves és ki nem, sőt ki az is, meg nem is. A Szamos meg a Szatmári Est közlik a nyilatkozatokat, mi pedig kiollózzuk az Emlékkönyv számára. Hanem egyet kérünk azoktól, akikben ez a nyilatkozási gerjedelem motoszkál. Tessék a mondatok vesszőinek feltételénél vigyázni! Az album az utókor számára készül 1 Nehogy azután a halála után valakinek az asztalfiókjában megtaláljanak egy rozsdás malterkanalat, amelyet nem az építés és nem a munka szennyezett be . . . Egy percre a Tanagra színház kikiáltójának képzeljük magunkat s tele tüdővel zengjük : Tessék nyilatkozni! „ HETI SZEMLE“ Ez is téma. Heine ezt Írja valahol, hogy valahányszor egy-egy lerajzolásra érdemes alakot pillantott meg, mindannyiszor már a zsebében érezte az Írói honoráriumot. így vagyunk mi is sokszor azzal a különbséggel, hogy a honoráriumot egyáltalán nem érezzük a zsebünkben. Azt mondják, hogy személyeskedünk s ez nem szép. De nem tehetünk róla, hisz a karrikaturák maguk tűnnek fel s mi csupán egy pár derült percet szerzünk magunknak, ha ebben a „harcos“ világban papírra vetjük groteszk alakjaikat. A dolog veleje pedig a kö vetkező. A II. szatmári kerületnek egyik érdemes jelöltje, anyakönyvezve katholikus módon, büntetlen, nős, egyik előkelő helyi lapunknak volt szerkesztője izraelita választóinak szombaton alkonyat után a Korona vendéglőben kóser bankettet. rendezett. Az estélyen megható szolidaritás nyilvánult meg úgy a választók, mint a választandó között. A választók a fejükön feledték a fejük fedőjét és a választandó nem akarta megzavarni ezt a harmóniát. Igaza van a miliő elméletnek. Szükséges azonban, hogy ennek a teóriának beigazolására egy kalap szombat alkonyaikor fennmaradjon egy fejen. S ilyenkor szombat alkonyán a Luna-viz is melegebb érzéssel öleli át messze keleti testvéreit, a kóser étkeket. Sok minden történik igy szombat alkonyán ... Aratni a sivatagban mit lehet? Összehozható-e egyáltalán ez a két fogalom: sivatag és — aratás ? Krüger Aladár dr., megcselekedte ezt a katholikus nagygyűlésen, a hol a kath. sajtóról szónokolt. Es erről a sajtóról imé a kath. sajtó legtüzesebb lelkű munkása csak igy híd beszélni: aratás a sivatagban. — Magyarországon 1911-ben kerekszám ezer újság és folyóirat volt es ebből katholikus — száz. — De ez a száz is csak éppen hogy él, jobbára tengődik, leszámítván legföljebb 8—10- et, a mely boldogul. — A keresztény magyarságnak —- mondja tovább Krüger Aladár dr., a kit városunk is ünnepelt ■ az elmúlt télen, a mikor suggestiv erejű szónoklatával a mi ugarunkon is vetette a keresztény világnézet magvait — a maga példás bőkezűségében milliói vannak úri passziókra, választási virtusokra ... de a kath. sajtóra a garast kétszer a fogához verve, háromszor meg- olvasva százszoros sóhaj közt adja ki. Es ha egy garast adott, följogosítva érzi magát, hogy egy főnyeremény árát kritizálja érte. — Valóban 900 nem keresztény lap mellett 100 katholikus újság van Magyarországon, de ennek a 100-nak van annyi kritikusa, mint a 900 ellenséges lapnak — előfizetője. Tapasztalatból tudjuk, hogy egy sajtóhibát tizeit a tányérunkra raknak; egy — nagy ritkán előforduló •— tárgybeli tévedést százan fölhány torgatnak, de számainknak egész sora jelenik meg úgy, hogy a szerkesztőségen kívül álló toliból csak egy rövidke hirt is kapnánk. A katholikus sajtónak a leghálátlanabb közömbösséggel, a legbotrányosabb kárörvendezéssel és a legmaróbb kritikával fizetnek a — katholikusok. Még az elismerő szót is sajnálják tőlünk, a kik pedig lélekverejtékes munkánkért legalább ezt várnák fizetésül, de meg azért is, hogy ez adna erőt, a további küzdelemhez. Mi már nem is a sivatagban, de a pokol tornáczában vagyunk... A hol mintha minden és mindenki ellenségünk volna. A püspök megérkezése. Főpásztorunk, a ki a püspöki conferentia és a kath. nagygyűlés a lkaiméból Budapesten időzött, pénteken érzezik székhelyére. 5 Ezüst plakett a püspöknek. Dr. Boromisza Tibor szatmári megyéspüspököt aranymiséje alkalmából testvérei egy díszes és művészi ezüst plakettel lepték meg. A plakett felirára a következő: 1863—1913. Dr. Boromisza Tibor szatmári megyéspüspöknek aranymiséje emlékére testvéri szeretettel : János, Tivadar, Hona, Teréz, Erzsébet. — A plakettet Boromisza Tibor festőművész tervezte. Egyházmegyénk a nagygyűlésen. A múlt héten lefolyt XII. kath. nagygyűlésen egyházmegyénkből különösen a papság volt jelentős számban képviselve. Első sorban főpásztorunkról szólunk, a ki tevékenyen kivette részét a nagygyiilési szereplésekből. Megkapóan hatalmas beszédet tartott az ország férfi congreganistáihoz az egyetemi templomban, a hol a kongreganisták az ő szentmiséje alatt végezték közös szentáldozásukat. Azonkívül résztvett püspökünk fáradhatatlan kitartással a nagygyűlés minden ülésén. Nagy szerepe volt még Wolkenberg Alajos dr.-nak, a ki a Népszövetség és a papi Euch. Társulat gyűlésén szerepelt megragadó előadásaival. Az Oltáregyésületek országos gyűlésén pedig az egyházmegyei oltáregyesületi igazgató szerepelt egyházmegyénk részéről. A papságból jelen voltak a nagygyűlésen: Szabó István praelátus-kanonok, Benkő József apátkanonok, Fibiger Sándor, Hámon Róbert p. kamarások, Tahy Ábrahám, Fász- tusz Elek, Sz. Jordán Károly dr., Fialkovszky József, Kompasz Antal, Rónai István, Man- dics János, Pásztor Ferencz, Török Lajos plébánosok. Knauer Sándor, Magyar Bálint és Weisz József s. lelkészek, a helybeli kir. kath. főgimn. köréből Ratkovszki Pál t. kanonok, főigazgató. Varjas Endre tanár. A világiak küzül pedig Péchy László műszaki tanácsos, nemestóthi Szabó Albert dr. ügyvéd, valamint a helybeli kir. kath. főgymn. 25 congreganistája Bakkay Béla és Tóth József tanárok kíséretében. Erzsébet királyné emléke. A gyászos véget ért királyasszony emlékét kegye- letesen ünnepelte meg városunk kath. ifjúsága szentmise hallgatással és iskolai ünnepélyekkel, a melyeket az elemi iskola, a zárdái iskolák, a kir. tanítóképző és a kir. kath. főgymnasium rendezett. A főgymnasium ifjúsága a Kálvária-templomban hallgatott ma d. e. fél 9 kor szentmisét, a mely után Merker Márton dr. tanár mondott költői szépségekben gazdag beszédet a szenimisét követő ifjúsági ünnepen. Püspöki konferenczia. A püspöki kar tagjai f. hó 7-én délelőtt tanácskozásra gyűltek össze a középponti papnevelőintézet dísztermében. A tanácskozás elnöke Csernoch János dr. herczegprimás volt. A tanácskozás tárgysorozatán a katholiczizmust érdeklő igen fontos ügyek szerepeltek. Szóba került a katholikus autonómia ügyének mai állása, a növendékpapoknak és betegápoló apáezáknak háború esetén teljesítendő betegápoló szolgálata, a betegápoló apáezáknak szakszerű kiképzése. Tárgyalta a konferencia a katholikus legényegyesületek elnökeinek nemrégiben megtartott ülésének határozatait, továbbá az iskolai rendszabályokat, a népiskolai tanítási terv revízióját, a tanitónőképzőintézetekben tartandó szociális kurzusokról szóló előterjesztést és határozott a tanítójelöltek kántor- képesitő vizsgálatáról. Foglalkozott a Katholikus Tanügyi Tanács előterjesztéseivel, az Amerikába kivándorolt magyarságnak intenzív lelki gondozásának kérdésével, az oltáregyesületek országos szervezésével és a hit- tani tanítási tervek megváltoztatásával. Felülvizsgálta a katholikus óvónők fegyelmi szabályzatát és döntést hoztak több fölmerült vitás jogi esetben. Különféle katholikus egyesületek és a katholikus sajtó ügyében beérkezett előterjesztések szerepeltek még a konferencia tárgysorozatán. Egy apáczánk királyi kitüntetése. A király mint a hivatalos lap szerdai száma jelenti. Molinary M. Emerika irgalmas nővérnek, a szatmári apáczák vezetése alatt álló miskolezi érseki leánynevelőintézet főnöknőjének, a tan- és nevelésügy terén sok évi kiváló működése által szerzett érdemei elismeréséül, a koronás arany érdemkeresztet HÍREK
