Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-11-12 / 46. szám
Szatmár 1913. november 12. „HETI SZEMLE“ támogatásával. Rövid időn belül kezükben lesz igy a választópolgárság, a szellemi élet irányitásá s a városháza. A keresztény társadalom s a konzervatív nemzeti érdekeknek hivatalos képviselői pedig ezalatt gondtalanul ülnek kényelmes karosszékükben. Csendes szendergésiikből majd csak akkor fognak felfelriadni, mikor a szabadkőművesektől nagy- ranövelt szocziálisták, internacionalisták és egyéb felforgató elemek: kirántják alóluk a kényelmes karosszéket. Kfizimunka-iaiifDlva A zárdái polg. iskolával kapcsolatos női kézimunka tanfolyamra rend kívüli tanulók is felvétetnek, azaz olyanok, akik csak fehérnemű vagy csupán felső ruhaszabást és varrást vagy pedig csak hímzést óhajtanak tanulni. Ilő- vebb tájékoztatással szolgál a polg. isk. igazgatósága a zárdában. Egy igazi ünnep. Szatmár-Némcti 1913. nov. 9. Nagy ünnepe van ma a magyar katholi- kusoknak.! Mert ott, ahol a nemzet szive dobog, Budapesten százak, ezrek tesznek hitvallást erős meggyőződésükről, Krisztus igazságairól. Mi is olt vagyunk, lélekben mi is velük ünnepelünk katholikns testvéreinkkel. Meg kell vallanunk hitünket nemcsak a család szűk határai között, hanem ott is, ahol ellenségeink gnnymosolyával, támadásaival találkozónk. Krisztus mondotta: Aki megvált engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt. Azt mondják, hogy mi katholikusok elmaradtunk a kortól, nem vagyunk kultur emberek. Igen .. . elmaradtunk a pogány világ kultúrájától. Ha azonban ellenfeleink azokat tartják kulturembereknek, akik a bűnbánó lélek köny- nyeit megmosolyogják, akik az elhagyottak jaj jós panaszaira szivüket megkeményitik, akik Istent és vallást ámításnak tartanak, akkor mi ebben az értelemben nem is akarunk kulturemberek lenni. Hiszen a kultúra lelke a vallás! Hiszen az elnyomottak fölszabadító zászlója az evangélium ! Eger várát a törökök ellen hősiesen védték a férfiak, a nők és a gyermekek. A kath. egyház szent bástyái ellen is rohamot intéznek ellenfeleink, a szabadkőművesek, a gondolkodni nem tudó szabadgondolkozók. TJgy kell tennünk amint Eger várának ostrománál történt. Keljen védelemre, szent harcra mindenki! Férfiak, nők, gyermekek ! Isteni erővel kell küzdenünk. Az erőforrást megtaláljuk az Oltáriszentségben. Ha ebből az erőforrásból merítünk, nemcsak itt a földön fogunk győzni, de örök életet szerzünk, örök diadalt aratunk. Mert írva van : Aki eszi az Én testemet, annak örök élete leszen ! Amint az ég és föld legfenségesebb drámája, a szentmiseáldozat befejeződött, az orgona halkuló és erősbödő akkordjaiban a Krisztus után vágyó lelkek dallama csengett. Es jöttek, százak jöttek Krisztust látni és őt szivükbe zárni, lelkűkre ölelni. Es az ősz pap diadallal hordozta, osztotta Krisztust az oltárt körülzokogó kispapoknak és a szentély kövén térdrehulló kongregánistáknak ......... Mi lyen lélekemelő, inilyen istenes gondolatokat adó volt ez a Krisztus előtt való kódolás. Meghódolt az urak kougregácziója, amelynek tagjai olyan szépen megtudják érteni, hogy csak az az igazi tudomány, amely az Istenhez vezet. Ott hódolt a polgárok kougregácziója, amelynek edzett máriáslelkü tagjai tudják, hogy az ember iparkodása milsem ér, ha nincs rajta Isten áldása. Ott volt a tanitójelöltek kongre- gácziója, amelynek tagjai csak olyan kultúrának .az épületét fogják építeni, amelynél minden kőletétel egy-egy zsoliárzengedezés. Ott hódolt a kir. kath. főgimn. kougregácziója, amelynek tagjai Szent Imre lelkületével olyan bátran, nyíltan, magyarosan tudnak hitvallást tenni. Ott volt a leányok konyregácziója; ezek a Mária-leányok ujsziveket, hólelkeket hozlak Krisztusnak., Ott volt az irgalmas nővérek kougregácziója, hogy megértesse az emberekkel, hogyan férhet a telkekbe egyszerre élet és lemondás, munka és megnyugvás, türelem és lelkesedés. Az erők, a lelki erők napja volt hát nov. 9 ike Olyan nap, amelyen éreztük, hogy megvirradt, már nincs éjszaka, szertefoszlott már a felleg. De ti meg nem értő testvéreink, ébredjetek álmaitokból. Ébredjetek ti is s a lobogót együtt védjük kereszttel kezünkben, mert csak e jelben fogunk győzni! A hajnali virradat piroslata tüzet hozott a szemekbe, a szivekbe, s szent mosolyt az ajkakra .... Az őszi köd szürke fátyolán áttörtek a királyi nap életfakasztó sugarai s eloszlatták a fellegek sötétjét és a tiszta ég kéksége tekintett reánk kegyesen, bátorítóan. Az utczákon lobogók tűntek fel, amelyeknek selyem szálait a napsugár megaranyozta. Lobogók, amelyeket a reánk esküdt lelkek malasztos imádsága az ellenek ellen körülbástyázott. Máriás lobogók .... alattuk rózsafiizéres krisziushar- czosok...! Az ébrenlévők bátran küzdő csapata...! A nagy templom öreg harangjának is, mintha meglelkesült volna a hangja . . . Mert olyan szentzsongásu, olyan imádságos mélységű, olyan templomba hivó volt a kongása bugása. Voltak megértők. Sokan voltak. Akiket úgy vön zott a harang ünnepélyes, zsolozsmás bugása, mint a napkeleti bölcseket a betlehemi csillag ragyogása. A szatmári kongregánistákat hívta vonzotta. Övék volt a Máriás lobogó, ők voltak a Kriszlusharczosok. Övék volt a győzedelmes templombavonulás. Akkor, amikor a magyar nemzet kaiholikusai szivének tizenkettedik szárnyalása volt. A tizenkettedik magyar kath. naggyiilés első napján, nov. 9-én. Aranyos ruhába öltözötten lépett a pap az Ur oltárához. Búgott az orgona és diadalmasan, lelkesen szállt az ének a szentelt boltivek között fel, a magasságokba. A Végtelenhez. Es amikor a lelkek mélyein és magasságain ki'gyul a szent tiiz, az Isten közelségének megérzése, az ősz pásztor, simeonilélekkel szent szózatot mondott testvérekhez, a Kongregánista Testvérekhez. (mm. dr.) * X * Vasárnap reggel van. Háromnegyed nyolc. A székesegyház felé . fehér zászlók alatt különböző irányból jönnek a kongreganista csapatok. Öt kongregáczió. Urak, polgárok, nők, ifjak és tanítójelöltek Mária leventéi. Mindenik harczos — mert mi harczosok vagyunk, a bűn ellen harczolunk — ott van már a 8 órakor kezdődő szent mise elején. A templom egészen meg van telve. A padok zsúfolva áldozni akarókkal. Nyolcz órakor a mise kezdetét jelző csen- gettyiiszóra megdobbantak a szivek s valameny- nyiünk gondolata messze messze röppent. Elvitt bennünket ez a messzerepülő gondolat oda, ahol a magyar nép tizenkét millió katholikusainak képviselői vannak most együtt az Ur oltára előtt. A nagy gyűlésre vitte fel lelkünket, hogy erőt merítsen az erők közvetlen forrásából, abból a magasztos szépen megnyilatkozó hitvallásból, aminek színhelye Pesten ma az Egyetemi templom, a Bazilika s a Kongregácziói Otthon kápolnája. Itt veszik magukhoz az Ur sz. testét a nagygyűlésen megjelent kaiholihusok ezrei és a kongreganisták. így vallják meg hitüket súlyt adva létüknek azok, akiknek módjukban volt megismerni s megszeretni az Utat, az Igazságot és az Eletet. Az együttérzésnek egy parányi atomját vittük mi is az Oltár elé akkor, amikor közel ötszázan vettük magunhoz az Ur szent testét. Meghatóan és megragadóan szép látvány volt ez. Ugyanazon napon, ugyanazon órában mint sok helyütt szerte az országban és mint ahogy az fent a nagygyűlésen történt. A szent misét Pemp Antal prelátus kanonok végezte, rámutatva a kongreganístákhoz intézett beszédében a hit szükségességére, megváltására s ez utóbbi akadályaira, amit le kell győznünk. Felejthetetlenül szép benyomást tett minden jelenlévőre a „Nagyasszonyunk hazánk reménye“ kezdetű Mária ének elénekelése amint a kongreganisták valamennyien állva énekelték a szí. mise végén. Tanulva és lélekben gyarapodva hagyta el mindenki a templomot. A kath. nagygyűlés szatmári résztvevői. A magyar katholikusok tizenkettedik seregszemléjére városunkból is többen utaztak fel a fővárosba. Sajnos, nem annyian, mint azt az ügy fontossága megérdemelte volna. Különösen a világiadnak feltűnően csekély mérvű részvétele az, ami lesújtóan tanúskodik amellett, hogy nálunk az emberek még nem jutottak el az eleven katholikus meggyőződés lüktető sodrába. Megyéspüspökünkön kívül Szabó István prelátuskanonok, Benkő József apátkanonok-plébános Hámon Róbert püspöki irodaigazgató, továbbá a kir. kath. főgimnázium részéről Ratkovszki Pál főigazgató, Varjas Endre, Bakkay Béla, Tóth József főgimn. tanárok és mintegy húsz gimnáziumi tanuló vannak jelen a kath. nagygyűlésen. Azonkívül a vidékről is számosán mentek fel Budapestre úgy a papság, mint a világiak részéről. Katonai előléptetések. A novemberi előléptetések során a szatmári 12. honvéd gyalogezrednél Schön Sándor alezredes, ezredparancsnok ezredessé, Berényi István főhadnagy századossá, Budaházy Miklós, Val- nicsek Ernő és Augusztin Andor hadnagyok főhadnagyokká, Domokos Zoltán, Szomolka Hugó, Tarján Lajos és D’ Albini Vilmos zászlósok hadnagyokká léptek elő. — A szatmári 12 ik honvéd gyalogezredhez átyhelyez- ték: Nagy Kornél századost Sopronból, Dapsy Gyula főhadnagyot Beszterczebányáról és Horváth István főhadnagyot Debreczenből. Viszont Vedres László főhadnagyot Szatmárról Szegedre, Sylovák Ferencz századost M.-Szigetről Budapestre és Kovács Aurél századost M.-Szigetről Kolozsvárra helyezték át. A kath. kaszinó Konstantin-ünne- pólye. A kereszténység felszabadulásának 1600 ik évfordulója alkalmából a szatmári katholikus kaszinó f. hó 23-án nagyszabású ünnepélyt rendez. A műsor még nincs véglegesen megállapítva, de már most is jelezhetjük, hogy igen gazdag és változatos lesz. Műsor után tánczmulatság következik a kath. kaszinó helyiségeiben. Meg vagyunk győződve, hogy városunk katholikus társadalma, azzal a meleg érdeklődéssel fog viseltetni a kaszinó ünnepélye iránt, amelyet szent hitünknek ez a korszakot jelentő dátuma megkövetel. Konstantin ünnepség a zárdában. A kereszt győzelmének 1600. évfordulója is dicsőséget aratott Diadalmas és bensőségesen szép nap volt nov. 9-ike minden igaz katolikusnak. A keresztény szeretet egybeolvasztó eieje ünnepelt. Székesfővárosunkban a kath. nagygyűlés egyesítette az öntudatos kath. lelkeket, — az ország minden részében pedig a Mária congregatiok olvasztották egybe tagjaik szivét a közös szent áldozás legszentebb titkában. — Városunkban ennek a lelket megkapó vallás-megnyilatkozásnak koronája volt az irgalmas nővérek Mária-kongre- gatiójának hitbuzgóság melegségétől áthatott, fényesen sikerült ünnepsége. A választékosán egybeállitott műsort Lambillotta: Sub tuum práesidium, szép karéneke nyitotta meg. Majd Bakkay Kálmán dr., a Mária-congregatio pré- zese mondotta el leikéből kicsengő, lelkeket megkapó beszédét az öntudatos keresztény életről. A nagyhatású beszédet lapunk legközelebbi számában közöljök Bakkay Béla „Jubilate“ c. ünnepi szárnyalásu, mély gondolatokkal telitett ódáját Lábas Erzsébet meleg közvetlenséggel szavalta. Filo K. „Pásztorleány a trónon“ czimü 7 jelenetes legendája — a látomásszerü, elragadó élőképekkel megismételte az 1600 évvel előbb letűnt múltat és az első keresztények mennyei, diadalmas boldogságát éreztette meg a XX. század katholikusával, amikor újra felragyogott a „szent jel“, a győzelmes kereszti A befejező „Boldog asszony anyánk“ ének minden elismerésnél hatásosabban méltatta a nagy sikerű ünnepséget; az egybegyült 5 Mária-congregatio megindulása, szárnyaló lelkesedése s a sziveket egybeolvasztó keresztény szeretet igaz átér- zése hangzott az égbetörő hatalmas chorus- ban : „Magyarországról, édes hazánkról, ne feledkezzél meg, szegény magyarokról.“ HÍREK
