Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-10-22 / 43. szám
Szatmár 1913. október 22. 5 munkapárti rendszert kell megfojtani. Ki ke l venni a hatalmat a kezükből. Még pedig gyorsan és minden áron. Mert különben véglegesen megöli amúgy is elgyengült nemzeti életerőnket az erkölcsi rothadás. * Mit várhatunk ezektől? Mikor Tisza az ő házszabály-, törvény- és alkotmányromboló politikájában egyre elvakultabb fanatizmussal halad az őrületek felé, mindig reménykedve várjuk, hogy pártja nem fogja követni józan belátását vesztett vezérét a herosztrateszi munkában. Reménykedésünk mindeddig hiábavaló volt. A nagy munkapártban eddig nem mozdultak meg a lelkiismeretek. Nem emelkedtek tiltakoző hangok a Tisza őrült politikája ellen; nem még akkor sem, amikor bírói ítéletek és közjegyzői okiratok sütötték reá a munkapárti vezérekre az erkölcstelenség stigmáit. Hogy egy 300 főnyi pártban ne akadjon ember, akinek tisztességérzete, meggyőződése és lelkiismerete csömört kapjon a Tisza-féle kormányzattól és hogy szabadulni ig3rekezzék attól a társaságtól, melynek bölcsője a csendőrszurony s a lopott pénzen vett pálinka, éltető eleme az alkotmányrombolás, sirja pedig kétségtelenül a nemzet megvetése leszen, — azt eddig nem tudtuk megérteni. Most már kezdjük érteni. Mióta tudjuk, hogy gondolkozás nélküli kormánypártiságért nemcsak közjegyzőségek és főispánságok, banem négy-ötszázezer koronás kijárási dijak is járnak a gutgesinnt képviselőknek, azóta egy cseppet sem csodálkozunk azon, hogy ráültek az emberek a lelkiismeretükre. Hogy őrizkednek mindennemű ellen mondástól. Hogy mindenkor készek a nemzet jogainak elárulására. A mai parlamenti többség emberei nagyon átérzik a költő szavait: „a nagy világon e kívül nincsen számodra hely.“ A kormánypárton kivid ők nem élhetnek, províziókat, mandátumot nem szerezhetnek. Ők fizetett zsoldosok. A zsoldosoknak pedig sem meggyőződésük, se lelkiismeretük nincsen. * A külföld Ítélete. Most, hogy a „magyar Cromwell,“ a ,,Bayard lovag“ és más hangzatos, külföldről keltezett czimek eredete tisztázva lett és megállapítást nyert, hogy a magyar kormány óriási pénzáldozatokat hozott a maga és politikájának külföldön való reklamirozására, — most egyszerre felfedezik az „önzetlen“ kormánypárti lapok, hogy hiszen minden kormány költött a külföldi lapok informálására és hogy a miniszterelnökségi sajtóirodának egyenesen a külföldi . közvélemény irányítása a feladata. Mert hogy ez nemzeti érdek. Hát jó, jó! Azt ugyan a herkópáter sem tudja megérteni, micsoda nemzeti érdek követeli, hogy jó néhány száz koronáért egy két angol lap hozza a Lukács meg a Tisza arczképét. De arra már igazán szeretnénk őszinte választ kapni a mélyentisztelt kormánylapoktól (köztük a Szamostól is), hogy ha már elismerik a külföldi lapokban megjelent czikkeknek honi, a miniszterelnöki sajtóirodából való eredését, akkor minő jogon és minő arccal merték annak idején eme „lapvélemény“-ekkel mint a külföld Ítéletét reprodukálni s a kormány politikájának igazolására tanúságul idézni ? A roáramarosszigeti plébános beiktatása. Csupa élet, csupa mozgalom volt vasárnap Máramarcssziget városa és látványnak is fölemelő volt a vidékről összejött száz meg száz ájtatos csoport. A plébánia templom felé igyekezett minden lépés, odaszállt minden szív és lélek. A szeretet hatalmas törvénye nyilvánult meg minden részről: megye, város, egyházközségek, testületek, hívők részéről az uj plébános iránt, aki tudományosan képzett, nemes szivü pap, praktikusan gondolkodó fő. Ilosvay Lajosnak, az újonnan kinevezett máramarosszigeti plébánosnak instal- lácziója hozta mozgásba az egész várost és vidékét. Vasárnap d. e. 9 órakor kezdődött a külsőségekben is fényes, bensőségeiben meg páratlan installáczió. Ott volt Máramarosszi„HETI SZEMLE“ get egész intelligencziája és hivő közönsége. Képviselőtestiiletileg: Nyegre László főispán, Nagy Sándor alispán, Petrovits törv. elnök, az orosz és román vikáriusok, a református egyház és kollégium, az erdészet és bánya- hivatal, s sok más testület. Jele az osztatlan örömnek, szeretetnek, megelégedésnek, amelyre az uj plébános érdemes. Városunkból Szabó Isiván praelátus-kanonok, mint püspöki kiküldött és Bodnár Gáspár, az Irodalmi kör alelnöke, az ünnepelt jóbarátja vettek részt a kedves és emlékezetes beiktatáson. A beiktatási szertartást Szabó István prael. kanonok végezte, mint püspöki kikül- A praezenta (a földm. miniszter bemutató okmánya) püspöki kinevezés és investitura okmányok felolvasása után a praelátus-kanonok gyönyörű, feledhetetlen beszéd kíséretében átadta az uj plébánosnak az egyházi jelvényeket : az evangeliumos könyvet, a templom kulcsait, majd átvette tőle a hitvallás keretében a hiiségesküt. Ezután Ilosvay Lajos az uj lelkész a szószékre lépett és tartalmas, könnyekig megható egyházi beszédet tartott. Majd ünnepi szentmisét mondott fényes segédlettel. Az installáczió egyházi része a templomban igazán diszes, magasztos és bensőséges érzésekkel telve. Ugyanez nyilvánult meg abban is, a mi a plébánián és a Kath. Körben banketten következett. A plébánián a hivatalos tisztelgéseket, gratulácziókat fogadta a beiktatott plébános, az ünnepi banketten pedig megismerhette városa társadalmát, a város szinét-javát, akik őt becsülik, őszintén szeretik őt a kath. papot, mint a munka emberét. Az áldomáson körülbelül 80-an vettek részt. A tósztok sorát Ilosvay Lajos nyitotta meg a pápára, királyra és püspökre mondott szép szavaival ; Nyegre László főispán a kormányra és földm. miniszterre, mint pátró- nusra; Szabó István prael. kanonok az ő lebilincselő modorában az installált plébánost éltette. Több beszéd után a csaláeias hangulat közepette Bodnár Gáspár ragadta magával a társaságot az ő szívből jövő és szivekbe markoló tüzes beszédjével. Valóságos extázist idézett elő, elragadott bennünket — mondta Nagy Sándor alispán és meginvitálta a hires szónokot többször városukba. Kívánjuk az uj plébánosnak, hogy az Egyház és haza javára sokáig működhessék ott, ahol ennyire kedvelt ember. Jegyietek, A rituális gyilkosság. Kit érdekel a vérvád, mélyen tisztelt publikum ? Mi közöm hozzá, hogy Oroszországban valami Beilis nevii zsidót egy kis fiúcskának negyvenhét késszurással kioltott életéért gyilkossággal vádolnak ? Ha ártatlan, úgyis felmentik. Ha pedig rábizonyul, akkor sem fogom zsidó polgártársaimat Beilissel azonosítani, amig erre okot nem adnak. És mégis. Kell tudnom róla, muszáj foglalkoznom vele, a zsidósajtó számba rágja, fülembe ordítja, szemembe vagdalja, hogy gazság, maradiság, középkor, antiszemitizmus Beilist gyilkossággal vádolni, Es interjúvol : rozoga nagyságokat, holt pápákat, eleven püspököket s ezeknek szavával mossa ártatlanra a gyilkossággal vádolt kazárt. Aki pedig nem esküszik arra, hogy a vérvád a keresztények gyiilöletpiszka a zsidó fajon : azt leköpi és kiölti rá nyelvét. Undorító dolog ez, higyjék el zsidó felebarátaim. Mathematikai pontossággal ismétlődik ez a ghettóátkozódás, valahányszor egy gazember zsidó , horogra kerül. Tiszaeszlár, Dreyfuss, Húsz Abrahám és Beilis : ime ezekkel azonosította magát a zsidó sajtó s köpte le miattuk a kereszténységet, mert felmentés előtt ártatlanságukban kételkedni merészelt. Tudom, a józan 'zsidóság ezt nem helyesli. De hol van ezeknek szava akkor, mikor a sajtókazárok vérig inzultálják a kereszténységet egy zsidóórt, akit még el sem Ítéltek s akiről még nem is bizonyos, hogy ártatlan ? Mert ez az eljárás szemtelenségnek bizonyára nagyobb, mint a vérvád butaságnak. A kiket a színház is számba vesz. A kiváló „Az Est“ a napokban a következőket irta : „ Miért nem adja elő a Vígszínház a „Bap- témeu-et ? Közöltük, hogy a Vígszínház legközelebbi újdonságául Noziére és Savoir: „La baptéme“ czimü háromfelvonásos vigjá- tékát tűzte ki. A színház igazgatósága különösen örült a darabnak, mert úgy találta, hogy a párisi vígjátéknak a zsidóságról és a kikeresztelkedésről szóló viszonylatai, czél- zásai ritka pontossággal találkoznak a budapesti viszonyokra. A „Le baptéme“-et Heltai Jeaő lefordította magyar nyelvre, a szerepeket kiosztották és tegnapelőtt már meg is tartották az olvasópróbát, midőn az igazgatóságnak hirtelen aggodalmai támadtak. Az ''első próbán ugyanis kiderült, hogy a darab tendenciája és egyes jelenetei érzékenyen bántanák a színház közönsége nagy részének az érzelmeit. Ez azután természetesen a darab, sőt a színház látogatottságát is befolyásolná és — a színházigazgatók felfogása szerint — nincs az az Ízlés, az a drámairól készség, az a humor, egyszóval: az az értékes francia színdarab, amelynek előadása ezzel felérne. Ezért a színház egyelőre elejtette a „Le baptéme“ bemutatásának tervét és e vígjáték helyett most Flers és Caillavet: „A zöld frakk“ cimü négyfelvonásos komédiájának előadására készül.“ — Latiatuc feleym zumtuchel mik vog- muk. Hol vogmuc ? Mivelhogy a darab tendenciája és egyes jelenetei“ érzékenyen bántanák a színház közönsége nagy részének az érzelmeit,“ az igazgató elejtette a darabot. Mert „nincs az az Ízlés, az a drámaírói készség, az a humor; egy szóval az az értékes francia színdarab, amelynek előadása a lipótvárosi publikum kegyeinek elvesztésével felérne.“ Tanulság: Mikor érik meg annyira a mi öntudatunk, hogy az annyira érintetnék egy-egy színdarab tendencziájától és erkölcsétől, hogy ez a darab, sőt a színház látogatottságát oly mértékben befolyásolná, hogy a színigazgatók érdemesnek tartanák törődni a keresztény publikum érzelmeivel ? Egy könyv sikere. Egy münkheni könyvkereskedő a kö-. vetkező szövegű hirdetést közöltette egész sereg napilapban: Kiadásomban legközelebb diszes kötésű könyv jelenik meg, amelynek ez a cüme : Mit kell tudnia a fiatal leánynak férjhezme- nése előtt ? A könyv ára 3 márka. Erre a csábitó hirdetésre nem kevesebben, mint hetvenötezren küldték be a kereskedőnek a könyv árát és postafordultával kaptak egy egyszerű, de jól szerkesztett — szakácskönyvet. A kereskedő csakugyan azt adta, amit ígért, mert a férjhezmenő leánynak mindenekfölött jól kell tudnia főzni. Az persze más lapra tartozik, hogy a 75 ezer megrendelő más egyebet várt és nem szakácskönyvet. Pedig bizony-bizony evvel többre mennének a leányok, mint avval a remélt olvasmánnyal, mert ennek a sikere biztosabb és tisztesebb. A Tanódiék Eötvöse. — Mint költő értéktelen, mint iró elavult, eszméi, gondolatai nincsenek, mert amiket hirdetett, úgy vette át nyugatról. — Ha ünnepelhető, hát csak egyért, hogy megértette : Keletről jön a világosság és az örök Keletbe tér vissza minden. — Ne nézze Eötvöst senki a maradiak álláspontjának iskoláskönyvekben elhazudott fölfogásával, ne is olvassa műveit senki, hanem higyje el (és itt toporzékolni kezdett a kicsire nőtt ifjú előadó) neki mindenki, hogy félreértésből beszél istenhivő módra, Gondviselésről álmodozva, népek sorsát irányitó Istenről elmélkedve, a keresztény vallás dogmáit igazságokul elismerve. Mert a nagy Eötvösnek úgy kell igazában gondolkodnia, mint neki a kicsike Ta- nódinak, aki tudja már azt is, amit Eötvös még nem tudott, hogy mi a történelmi materi- alismus.
