Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-01-29 / 5. szám
2 .HETI SZEMLE Szatmár, 1913. januárius 29. váltogatva mondják a szentmisét. Tehát az istentisztelet természete mintegy megkívánja, hogy a hívek értsék is a szertartásos imákat és énekeket. Ha pedig lehetséges ily kívánalmat emelni, akkor a középiskolai itjuságra annak tudományos képzése folytán egyenesen kötelességképen hárul az a feladat, hogy az ó-görög szertartási nyelvet megértse. Ezt pedig csakis azon esetben éri el, ha oly typusu gimnáziumban végezheti tanulmányait, melyben a görög nyelvet az első osztálytól kezdve tanítják; ahol a formai képzést a görög nyelv tanárától nyerné, s arra mindjárt ráépíthetne a gör. kalh. vallástanár a szertartásos énekek fordításával és megmagyarázásával. Az uj tipusu gimnáziumot feltétlenül szükségessé teszi a hajdú- dorogi egyházmegyében a papok és a kántortanitók képzése is. Mert már a papképzéshez sem elégedhetik meg az uj püspökség a mostani gimnáziumok által nyújtott előtanulmányokkal, melyekben vagy tanult az ifjú görögifi, vagy egyáltalán nem tanull ; és aki a görögös irányt választotta, az sem törődött ezzel a nyelvvel sokat, amióta az érettségin nem kötelező vizsgálati tárgy. Annál szükségesebb a jövendő kántor- tanítókra nézve, hogy gimnáziumi pályájuk négy esztendeje alatt is behatóan foglalkozzanak azzal a nyelvvel, amelyen egész életük fiiadat hárul az egri püspökre. Neveli, gondozza a király fiát; előkészíti uralkodói kötelességei teljesítésére, sőt még a módot is megadja neki, hogy egykor hatalmas lovas sereget állíthasson ki a csatasikra. De azért ezen kötelességére oly általános frázisokkal törté nik az utalás, hogy vagy azt kell hinnünk, hogy V. István király bármelyik fia eltartásának a terhét az egri püspök nyakába akarja akasztani, vagy azt, hogy ez a kötelesség már egy régebbi oklevélben pontosan meg volt szabva és közismeretü voltánál fogva feleslegesnek tartották megismételni. Az első felfogást sem kell föltétlenül elvetnünk, mert valószínűnek látszik, hogy az Árpádok alatt a királyi herczegek ellátása ha nem is egészben, de részben az egri püspökség jövedelmeiből történt. Innen maradhatott fönn a hagyomány, hogy Kálmán király trónralépte előtt egri püspök volt. (Bon- finiusz: II. L. IV., 232. Turóezy, cap, 58, 59, 62.) A fentebb terjedelmének legnagyobb részében előadott oklevél szerint pedig maga V. István beismeri, hogy az egri püspökség úgy az ő atyját, azaz IV. Bélát, mint öt magát is táplálta — természetesen ifjabb király korában. Minthogy azonban az egri püspökség az idézett oklevélnél egy régebbit is tudott felmutatni, amely egyrészt szorosan megszabja kötelességét, másrészt a teherviselés szempontjából reánézve kedvezőbb volt: ez maradt érvényben. Ez pedig IV. Béla királynak 1261 ben kiadott oklevele, mely ide vonatkozó részében ezt parancsolja: „Ha valamely időben Magyarország királyainak, a mi l.yama alatt az Isten dicsőségét fogják zengeni s amelynek tudása képessé teszi őket arra is, hogy elemi iskolás kis tanítványaiknak a liturgikus imádságok és énekek értelmét megfejtsék. A görög nyelv behatóbb ismerete nem fog kárára válni azon más vallásu tanulónak sem, aki az uj tipusu gimnáziumban fogja végezni tanulmányait. Ezt bizonyítanom azok előtt, akik ezen ó-klasszikus nyelv értelem képző erejét ismerik, egyáltalán nem szükséges. A magyar kultúrának is díszére fog válni, ha iskolái egy uj fajtával szaporodnak. Természetesen az uj tipusu gimnáziumban a tanítási terv némi változást szenvedne. Körülbelül annyiban, hogy a latin nyelv kerülne a görög nyelv mai rangjára; azaz hogy az ötödik, vagy legjobb esetben a negyedik osztálytól kezdve taníttatnék. Ha északkeleti Magyarország városain végigtekintünk, keresve sem találok a tervemszerinti gimnáziumra alkalmasabb helyet Hajdu- dorog városánál. Az uj egyházmegyében van. Lakosainak nagyobb része görög ka'holikus magyar.Középiskolája nincsen. Már ez az egy szempont is dön- tőleg folyhat be az uj egyházmegye székhelyének megválasztásában. Az uj püspökség ugyanis uj erőt jelent a magyar nemzeti kultúra szolgálatában. Hagyjuk ezt az utódainknak négy fiók lesz, az időszerinti egri püspök fogja a negyediket őrizni, mint ahogy ezt a szent királyok rendelték és megszabták.“ (Sehmitth : Episcopi Agrienses I. 7.) Figyelemreméltó ebben, hogy bár az oklevél IV. Bélától származik, őmaga az intézményt a szent királyoktól eredőnek állítja. És bár általában a szent királyokon nem kell föltétlenül Szent Istvánt és Szent Lászlót értenünk, mert a magyar oklevélstilus mindig szenteknek nevezi nagy általánosságban az elhunyt királyokat, mégis itt nincs semmi okunk se, hogy na őket tartsuk az intézmény forrásának. De miért érdekel ez bennünket, szatmáriakat közelebbről ? Azért, mert mikor 1804-ben az érseki rangra emelt egri püspökségből a szatmári és a kassai kihasittatott, az uj püspökségek alapítólevelébe Ferencz király felvétette azt a kötelességet, hogy tulajdonosaik az egri érsekkel együtt tartoznak a király negyedik fiát közösen eltartani. Azóta is minden szatmári püspök kinevezésében megismétlődik ez a parancs. A tizedről ugyan lemondtak főpapjaink 1848-ban, de ez a kötelesség megmaradt. * * * Bizony, a magyar nemzet balsorsának okai közé kell számítanunk azt a tényt, hogy ennek a rendelkezésnek a végrehajtására — a homályos Árpád kort nem számítva —soha sem került sor. Négy fiúnak, ami a szegény emberek házaiban nem ritka áldás, egy királyunk semj örvendett. Sőt inkább a magvauj erői a saját természetének megfelelőiem, a saját egyénisége szerint szűz talajon működni minden egyéb zavaró körülménytől szabadon! Hadd alakítsa a saját képére intézményeit! Adjuk meg neki a módot, hogy vehesse föl a versenyt a nemzetnevelés terén a többi iskola-fenntartókkal együtt mint egyenrangú tényező ! — De Hajdudorog falu — mondják az ellenkező véleményen levők. Majd várossá fogja tenni a püspökség, ha munkásságával és a nemzet segítségével létesítheti ott központi szerveit és intézményeit: káptalanét, papnevelőjét, gimnáziumát, tanítóképzőjét, polgáriiskoláját, fiu- és leányinternátusait. A nagyobb és újabb szükségletek elő fogják segíteni a lakosságnál a munkafelosztást, az ipar és a kereskedelem fellendülését: ezzel pedig város lesz belőle. Bagossy Bertalan. Csalók országa. Ez most Magyarország becsületes neve. Bécsből Londonig, Koppenhágától Rómáig, Madridtól Szentpétervárig hangoskodik ez a nevünk. Francia, talián, angol, német ezer változatban pergi, énekli, kaffogja, raccsolja, hadarja a szittya Pallós nevet. Elejébe rakja az Összes syno- nimákat, amjt európai nyelv a csaló, a svindler, panamista, szédelgő fogalmakra csak termelt. Utána pedig a „magyar“ szétcsapja. A szittya nevű Pallós minket magyarokat a leggyönyörüségesebb jelzőkhöz juttatott. Hat millió. Énnyit csalt, lopott, svindlizett, sikkasztott, panamázott Pallós. Pallós a nagy szakadás, leányági örökösödés követi egymást lépten-nyomon. Ez pedig tízszeres baj volt a mi szabadkirályválasztó hazánkban, mert örökös belső rázkódtatást, polgárháborút és idegen beavatkozást vont maga után. Ma is üldözi ez a balsors a nemzetet. Az ismert tényeket miért feszegetnék? De képzeljük csak, hogy mily közel hozná a nemzetet az uralkodóház szivéhez az a szerencse, ha egyik sarjának, a király negyedik fiának nevelésében és ellátásában magyar püspökök osztozhatnának a magyar királlyal. De mégis volt egy alkalom, amikor az egri püspök ha nem is a királyfi nevelésének, hanem az V. István-féle privilégiumban megjelölt ama másik kötelességének megfelelhetett, hogy t. i. a királyi család részére a hitszegök támadásainak idején ellátást és védelmet nyújtson. Ez az alkalom adta nekünk püspökül a Keszler-féle életrajz szerint egyházmegyénk nagy jótevőjét, Hám Jánost. Történt ugyanis, hogy 1809-ben (nem 1800-ban, mint ahogy ott olvasható) Napoleon elől, aki Bécset elfoglalta, Mária Ludovika királyné a trónörökössel és több királyi her- czeggel együtt Egerbe menekült és az érsek védelme alatt ott tartózkodott egészen a béke megkötéséig. Misézőpapja a még akkor ifjú Hám János volt. Az egész udvar előtt feltűnt a fiaial pap buzgósága, szerénysége és műveltsége. Énnek köszönhette gyors emelkedését : 35 éves korában egri kanonokká, 45. évében szatmári püspökké lett. (Keszler: Memoria Joannis Hám 17. 1.) (Vége.) Pártoljuk a hazai ipart! KEPESSÁNDOR 'JZZtTSELZ* Első Magyar Andesit Migyárfa SZINMllALJÁN a hazai ipar pártolása, csakis hazai termékeket dolgoznak fel. A legkifogástalanabb kivitelben készíti a legkülönbözőbb alakú piramisokat, obeliszkeket, kereszteket, emléktáblákat, sirfedeleket, mezei kereszteket, kápolnákat, mauzóleumokat stb. w MODERN BERENDEZÉSŰ GÉPTEREM 1 CSISZOLÁS RÉSZÉRE. M-üZlfit: Szatmár, Attila-u. 4.
