Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-09-10 / 37. szám
HETI SZEMLE Szatmár, 1913. szeptember 10. 2 kolakönyv-mizériák megszüntetése — de a mindezek létrehozására megteremtett uj egyesület is mintha élettelen volna. Talán elpusztultak hajóink, vagy csak zátonyra jutottak? Roncsaik helyett meglátjuk még fellobogózva befutni kikötőnkbe, a hol úgy várjuk sokszor szétfoszlott, de igy őszidőn uj életre kelt reménynyel a cselekvések és eredmények korszakát? elfoglalja Erdélyt meg Bukovinát. A román közvélemény annyira elő van készítve erre, hogy a legutóbbi mozgósítás elrendelésekor mindenki azt hitte, hogy Erdélybe fognak bevonulni. Oroszország támogatná Romániát egy ilyen expedícióban, mert hiszen ez a kezdetét jelentené az osztrák-magyar monarkia régóta várt feldarabolásának. De azért mi nem erősitjük meg Erdélyt. Mi nem vetünk gátat a magyarországi oláhok előnyomulásának. Mi hagyjuk pusztulni a székelyeket. Sőt Tisza béliül az oláhokkal. Felfüggeszti Ap- ponyi iskolatörvényét, visszacsinálja a magyar gkath. püspökség ügyét, újabb középiskolákat, képviselőket, főispánokat ad nekik. Közben pedig beczézik, simogatják Romániát, csak ne haragudjék. Ez Bécsnek, ez Tiszának a rövidlátása: a megaláztatásnak és az öngyilkosságnak a politikája. Ne felejtsük el, hogy a liberálisok szabadkőmivesek és szocziáldemokraták tolvajnyelvén „a klerikalizmus“ a kath. vallást vagyis a kath. egyházat jelenti. Ha valakit klerikalis-nak mondanak, ugyanazon tolvajnyelv szerint annyit tesz, hogy az illető hű és derék katholikus ember. Találóan mondja valaki : A „klerikalizmus“ okos, ravasz emberek találmánya, hogy az ostobák felüljenek neki. — Szövetségünk Romániával. A balkáni háború már második felvonásában is lejátszódott. A balkáni államok, a szerencsétlen Bulgária kivételével boldogan rendezkednek be hódított területeiken és lázasan igyekeznek megteremteni a gazdasági erőgyűjtés feltételeit. A mi tartalékosaink is hazajöttek, a mi pénzünk is elment. De mi se nem osztozkodunk, se be nem rendezkedünk sehol; gazdasági helyzetünk pedig vigasztalanabb, mint volt bármikor. Mi csaknem rosszabbul jártunk, mint a törökök. Azok legalább visz- szakapják Drinápolyt. Mi ellenben eljátszot- tuk Románia szövetségét, elhidegitettük Németországot és felpaprikáztuk Olaszországot. Mi legfeljebb okulást és tanulságokat nyerhetünk. Kérdés azonban, hogy fogunk-e tanulni és okulni. Az események ellenkezőt sejtetnek. Ahelyett, hogy kétszínű és ellentétes érdekű szövetségeseink helyett természetes, megbízható barátokat keresnénk, mi még most is a hűtlenek után futkosunk s apró ajándékokkal igyekezünk azokat hozzánk fűzni. — Románia a bulgárok ellen intézett orvtámadással megmutatta, hogy mennyire nem feszélyezik őt az erkölcsi szempontok, ha területszerzésre van kilátása. Ugyan ki kételkedhetik abban, hogy ha a monarkia valamikor szorult helyzetben lesz, Románia fittyet hány a szövetségi kötelességnek és „Az uj tanítóképzőről." A Szamos múlt heti szombati számában a fenti czim alatt érthetetlenül erős hangú támadás jelent meg a tanitóképzőintézet uj otthona s az azt létesítő tényezők ellen. Erre vonatkozólag az intézet igazgatójától a következő sorokat vettük: A „Heti Szemle1' t. Szerkesztőségének Helyben. A Szamos szept. 6. számában egy czikk jelent meg „Az uj tanítóképzőről.“ Ennek a czikknek elkeseredett hangja nagyon is alkalmas arra, hogy a közönségben enormis aggodalmakat támasszon és azt a rokonszen- vet, — mely a kir. tanítóképzőt eddig minden oldalról környezte — nagy mértékben csökkentse. Ez a körülmény szükségessé teszi azt, hogy hivatali állásomból kifolyólag az uj tanítóképző helyzetére vonatkozólag megnyugtatásul elmondjam itt a tárgyilagos valóságot. A Szamos czikke általában két részből áll, az egyikben a tanítóképző mostani helyzetét vázolja tulsötét színekkel, a másikban a régi gimnázium épületének megvásárlásáról szól elitélőleg. Az illetékesség kérdésének szem előtt tartása mellett a második kérdésről alig kell szólanom, mert a válasz megadására az a leghivatottabb, akire a czikkben hivatkozás történik, a ki álláspontját minden, bizonnyal meg is fogja tudni okolni. — Én tehát a czikk első részében foglalt dolgokra vonatkozólag teszem meg tárgyilagos észrevételeimet. Mindenek előtt rektifikálnom kell a czikknek azt az állítását, mintha a tanítóképző tanártestülete rámutatott volna az uj tanítóképzőbe való áthelyezés helytelen és káros következményeire és hogy ezt a püspök ur ő Méltósága nem fogadta volna el. A valóság itt az, hogy a tanártestület ebben a kérdésben soha sem nyilatkozott sem pro, sem kontra, tehát a nem létező véleményt az egyházi Főhatóság vissza sem utasíthatta. A czikk kifogásolja általában az intézet túlzsúfoltságát, a falak salétromos voltát, az udvar rendezetlenségét és illemhelyeket. A tanítóképzőben minden tanterem any- nyira tágas, hogy majdnem kétszeresen magában foglalhatná a mostani létszámot. Az ifjak hálóterme a legegészségesebb helyen van a II. emeleten. Ez a hálóterem nem oly bőséges, mint a tantermek, de még mindig nem érte el a veszélyes túlzsúfoltságot. — Ugyanezt kell mondani a nappali szobáról is. A mi a falak salétromos kiirtását illeti, ez a földszinten itt-ott előfordul, de nem 2., 3 méternyire. Ez most nincs úgy, mint ahogy azt a gimn. igazgatója annak idejében jelentette, mert az átalakítás e tekintethen sokat segített. Különben is a földszinten csupán egy tanterem van, melyben csak délelőtt van oktatás, jól szellőztethető. Tudomásom szerint ezt az egyetlen tantermet is rövid időn belül az udvarra fogják kitelepíteni. A mi az udvar rendezetlenségét illeti, az onnan van, mert az átalakítás munkálatát a vállalkozó csak mostanában fejezte he. Az igazgató meg van bízva, hogy az udvar rendezéséről költségvetést terjesszen be, ennek elkészitésével szakértő vállalkozó meg van bízva, akinek nyilatkozata szerint az udvarrendezés munkálata a lehető legrövidebb idő alatt közmegelégedésre meg is fog történni. Addig pedig minden óvintézkedést megteszünk, hogy a közegészségre ne legyen káros hatása. Itt tehát aggodalomra egyáltalán nincsen ok. De abból a szempontból sem kell félteni a tanitóképzőt, hogy a különböző vidékekről idejövő növendékek akár kolerát, akár más ragályos betegséget behurcoljanak, mert az igazgató utasítása szerint a növendékeknek beiratás előtt helyhatósági btzonyitvány- nyal kell igazolniok azt, hogy ragályos betegségben senki sem szenvedett a családban. Ezek a bizonyítványok bármikor megtekinthetők az igazgatónál. A mi az illemhelyeket illeti, ezeket a gimn. igazgatósága nagyban kifogásolta 500—600 tanuló részére az igaz, de ez ma kifogástalan, mert először ma több ilyen hely áll a mi rendelkezésünkre, mint annak idején a gimnáziumnak; másodszor kifogástalan azért, mert most legfeljebb 120 veszi igénybe az illemhelyeket és nem 500, 600. kának. Ideálja a harmónikus, egészséges embertípus, akinek az esztétikájában minden szépségre van paragrafus, de amely egyszersmind imádságos könyve a végtelenségbe átolvadó léleknek. Ezt az ideált szolgálja a Regnum Marianum irodalma, amikor az ellen az irodalom küzd, amelyben a beteg lelkek bénasága, bátortalansága és nyomorúsága szólal meg. Hinnünk kell az egészség, az öröm, az erő, 'a szépség és jóság diadalában. Küzdenünk kell a pornográfia ellen is, amely a művészet koszorújával a fején jelentkezik. Ez a naturalizmus egyik fattyúhajtása, amely most ismét kizöldült és bőven termi rikító és rossz szagú virágait. Nincs arra szükség, hogy az ember állati megnyilatkozásait kópiázzák és a műveletlen nagyközönség alsóbb ösztöneit kamatoztassák az irodalom kóbor lovagjai. A művészi erőt nem szabad alacsony életjelenségekre pazarolni. Csak azt szabad megírni, ami emel, tisztit, nemesit, erősít, szépít, s ami tiszta élvezeteknek a művészi forrása. Ez a másik alapgondolata a Regnum Marianum Írógárdájának. Ezzel a tiszta és tisztítani akaró lelkülettel szól olvasóközönségéhez novellában, regényben, társadalmi és irodalmi elmefuttatásban, költeményekben, kritikákban. S teszi ezt annak a felelősségnek a mély átérzésével, amely a komoly irodalom vállát nyomja. Működése nem üzlet, hanem nemzetnevelés. Tisztában van az irodalom pedagógiájával. S éppen ebben különbözik a modern irodalom többi irányaitól. A vers nemcsak ritmikus szótagok láncza és érzések megrögzítése, a novella nemcsak idegfeszitésre való produktum, a regény nemcsak életek és jellemek szövevénye s a színház nemcsak szórakoztató és mulattató üzlet: a versben kipattanó érzés átmelegit a leiken és nyomot hagy, a regény és novella jellemei alakítanak és hatást veszünk tőlük, a színház pedagógiájáról pedig Shaw is azt mondotta, hogy: amit az emberek ma a színpadon látnak, holnap azt fogják cselekedni otthon. Aki tehát tollat vesz a kezébe, teljék el mélységes tisztelettel azon lelkek iránt, akikre hatással lesz, akik általa alakulnak. A modern keresztény élet talajából mindenütt új erők forrásai fakadnak. A krisztusi ideálok fénye átszövi a modem világ egész valóját. A katholikus társadalom öntudatos életet él, szellemi szükségletei támadnak, amelyeket nem elégíthet ki többé a más világnézetek irodalma. A saját eszméit akarja megdicsőitve látni az irodalomban is, olyan drámahősöket, olyan regényhősöket kivan, akik az ő ideáit szolgálják fokozott erővel, akik által maga is nemesedik. Ezen új szükségletek kielégítése a Regnum Marimon irodalmi vállalatának a feladata. Az „Élet“ beleáll a modern élet harczába és az ideális, szép élet lovagjaként küzd a pornográfia, az irodalmi individuális túlzások, a ritmikus nyafogással telt költészet, a felelősség nélküli kritika és az irodalmi kalózkodás ellen. Igen nehéz a helyzete, mert buzogányt forgat és ideálokért harczol, nem a közönséges embertípus lagymatag érzéseit kultiválja. A Zászlónk a középiskolai ifjúság szórakoztatója, oktatója, nevelője, barátja. Az a szeretet és tisztelet az ifjúság iránt, amely e lap minden czikkét megszüli, az „Élet“ számára nevel intelligens társadalmat. Az ifjú lélek minden területét kultiválja, mélyen fölszántja és a gazdag, szép élet egész flóráját beleül- tetgeti. A Diáknaptár a diákok kis enciklopédiája, tele tudományos czikkel, rengeteg adattal, útmutatással, szórakoztató aprósággal. Ami a fiuknak a Zászlónk, az a serdülő leányoknak a Nagyasszonyunk, amely a magyar nő ideálját akarja elevenné teremteni. Nemcsak tudását növeli olvasóinak, hanem különös gondot fordít a kedély kinevelésére és a lélek finomítására. A Kis Pajtás pedig a normálisták csemegéje. Puha, fehér tejjel sütött kalács, tele a szeretet mazsolaszőllőivel. A Regnum Marianum irodalmi vállalata a modern keresztény társadalom lelki szükségleteit minden vonalon kielégíti. Nemcsak irányelveket ad, hanem lelki és szellemi eledelt, amely vérsejtekké válik és tényezője lesz az életnek. A Regnum Marianum titkárának, Izsóf Alajosnak a múlt évi tikári jelentése hűen kifejezi ezen irodalmi vállalat czéljait és am-
