Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-07-23 / 30. szám
Szatmár, 1913. július 23, .HETI SZEMLE 3 Holttestét csütörtökön délután 5 órakor szentelték be a családi palotában, éjjel Adonyba vitték, ahol pénteken 18-án d. e. 10 órakor temették a családi sirboltba. — Nyugodjék békében. — Egy kis statisztika. A magyarország népszámlálás pontos adatait mostanában tették közé, amelyek szerint találtak Magyarországon 10 millió 888.338 róm. katholikust; 2.986.874 gör. keleti; 2.225,435 görögkathóli- kust; 2.621,601 reformátust, 1.340,195 ág. hitv. ev ; 942, 406 izraelitát; 74296, unitáriust és 17,142 más vallásu egyént. Az emberiség jóltevői. — Páli szent Vincze leányai beöltöznek és fogadalmat tesznek. Olyan korban élünk, mikor csakugyan a fecskék, Isten madárkái csevegnek és a liliomok, a Gondviselés árvái virágzanak — érdek nélkül. Ingyen . . . Ezek az irgalmas testvérek, Krisztusnak leányai, szolgálják igy az emberiséget — Ingyen. Érdek nélkül. Páli szent Vincze leányai is azokhoz tartoznak, kik e lázas, e zűrzavaros, e beteg, e vérontással iszonyatos kultur XX. században az emberiség jóltevői maradván, áldások forrásaiként nemzedékről nemzedékre megújulva teljesitik szolgálataikat az emberiségért — az ujonczok, a beöltözöttek és újra fogadat- mattevö testvérek révén. A világ keveset tud, beszél és ir szent Vince napjáról. Az élet zajában csendesen, de méltóságos ünnepség közt folyik le ez a nap, mikor az irgalmas nővérek közé belépők felveszik szerzetesi ruhájukat. És a már bent levők, nehéz hivatásukat teljesítők, újra fogadalmat tesznek, újra felajánlják szolgálatukat Krisztusnak és Krisztus szeretetében az emberiségnek. A társadalomnak. Ez az ünnepség a múlt hét szombatján, julius 19 én folyt le Szatmáron az irgalmas nénék templomában. Huszonnégyen öltötték fel a szerzetesi ruhát és huszonnégyen tettek újra fogadalmat. Hogy szabad elhatározással szolgálják Krisztust és az emberiséget. Ingyen. Ónként. Hivatással és érdek nélkül. A beöltözöttek névsora a következő: Beöltözöttek: Bartos Erzsébet M. Angelika, Bauer Mária M. Avida, Baumgartner Róza M. Sinalda, Ézsöl Terézia M. Assiola, Gamauf Erzsébet M. Chrysostoma, Keresztes Terézia M. Néria, Kónya Mária M. Reginella, Korcsmáros Erzsébet M. Hugolina, Lakos Irén M. Marillac, Lőrincz Margit M. Antilla, Laukó Albina M, Maximilla, Mellau Anna M. Evelin, Mondics Mária M. Neszte, Musitz Mária M. Jusztilla, Rittli Emma M. Narcissa, Schindler Anna M. Paszkalina, Simon Anna M. Medárda. Strbák Angela M. Nicefora, Szabó Ilona M. Jolándis, Szepessy Ilona M, Ernella, Székely Róza M. Herneida, Tornai Márta M. Julia, Parragh Mária M. Latas'te. Vass Erzsébet M. Melitia. Az uj fogadalmas nénék névsora pedig : Kinczler M. Bonifácia, Hegedűs M. Matiss- tella, Hölszky M. Angela, Ferenczi M. Cor- data, Baumgartner M. Delicia, Bellus M. Marietta, Hart M. Gráciána, Krammer M. Etheldis, Cserpes M. Venildis, Mellen M. Soiána, Csonth M. Rosária, Egeli M. Alva- réza, Lapusán M. Aronella, Schrepler M. Arimathea, Erdélyi M. H rmilla, Wéber M. Ilma, Deák M. Elza,, Vánksy M. Gaudiosa, Mondi M. Sabina, Acs M. Bathilda, Reuben- bauer M. Ludovika. Az ünnepélyes felvételi szertartást Pemp Antal prelátus-kanonok, az irgalmas nénék szuperiora végezte teljes segédlettel. Nagy mise közben történt a felvétel és fogadalom, melyeknek során Pemp Antal püspöki hely- nök, szuperior egyszerű, de a szivek mélyéig ható beszédet intézett a nénikékhez és a színükig megtelt templom híveihez. A kik között ott voltak a messze és közel vidékről a be- öltözendőknek és fogadalmat tevőknek hozzátartozói és földiéi közül sokan. így pl. Nagykárolyból szinte egész utcza népe, asz- szonyai és leányai jöttek el a szép ünnepélyre. Valami csudás jelenet volt az, mikor a szertartást végző főpap arról a keresztről beszélt, melyet most ez ünnepségen ad át ezeknek a szent, de nehéz hivatásra vállalkozott lelkeknek. — Vegyétek — úgymond a szónok Krisztus keresztjét. Ez legyen a ti erősség- tek. Ez legyen a ti vigaszotok. Reményetek és egykoron jutalmatok. Szem nem maradhatott könnytelen. Szív megindulatlanul. ... És az ünnepség elmúlt. A nénikék meg eltávoznak, szét mennek az ő munkamezejükre. Egyik részük az iskolákba majd másik részük a kórházakba. A szenvedő emberiséghez. Gyógyítani, vigasztalni, ápolni és a haldoklók szemét lefogni. Vagy el a csatatérre I Ha kell. Ha hívják, küldik. Harczo- sok sebeit kötözni, s kórházakba angyali türelemét gyakorolni. Csudákat művelni . . . Ilyenek ... az emberiség igaz jótevői. bgp. — Jelenet. A cselekmény színhelye a luzerni pályaudvar. Egy ur végigsi etett a perronon és helyet keres az erősen megtelt vonaton. A vasúti hivatalnokok nagyon el vannak foglalva és nem törődhetnek minden egyes utassal. Végre talál helyet az első ur egy másik igen kövér ur mellett. De az ülésen egy fekete utazótáska fekszik. — Ez a hely el van foglalva — mondja a kövér ur. — A barátom ül rajta. Kiment, de mindjárt visszajön. A helykereső ur látja a többi utazó arczán, hogy a valóság nem igy áll. — A mig a barátja nem jön, várni fogok. Ha megjelenik, átengedem majd a helyet. Az indulás jele felhangzik. — A barátja siethetne egy kissé — mondja az első ur és leteszi az ülésről a bőröndöt, hogy leülhessen. A vonat elindul. — Oh, a barátom lekésett — mondja a kövér ur. — Nem tesz semmit, de legalább a táskáját ne veszítse el — felel az első ur. — Megragadja a fekete bőröndöt és kidobja az ablakon. A kövér ijedten ' ugrik fel. Természetesen az övé volt a fekete bőrönd. A. hét. A politikában teljes szünet, csend uralkodik. Nem csak a vakáció, de a nagy, az ország harmadát elborító víztömeg és folytonos vízözön is ráfeküdt a politikai életre. Náluuk a polika úgy is mindent megesz. Egyszer már a politikát is megfékezhetik az áradások. * A Balkán felől az a hír jő, hogy Bulgária már — egyezkedni kezd. Állítólag döntő vereséget szenvedett. A szerbek győzelmet arattak, s igy Bulgária vas kényszer előtt áll.. kénytelen egykori szövetségeseivel, most ellenségeivel közvetlenül tárgyalni. Románia is kijelentette, hogy egyedül nem tárgyal Bulgáriával. Ézen közben a romániai csapatok Szófia felé közelednek; a szerbek pedig négy oldalról törnek be Bulgáriába. S ha igaz, a törökök pedig már elérték Drinápolyt. Sőt be is vonultak volna a városba. Olyanok azonban most a Balkán felől érkezett tudósítások, hogy holnapra már újra más, egészen ellentétes képek tárulhatnak elénk. * A politikai szünetben a horvát kérdés rendezése áll homloktérben. Tisza Ischbe járt, a hol gróf Pejacsevich, az uj horvát miniszter esküt tesz. A horvát királyi biztosságot még mindig fentartják s állítólag Skerlecz István miniszterelnökségi tanácsos lesz Cuvaj utóda a horvátországi királyi biztosságban. Úgy látszik Horvátországban nincs minden rendben. * Mármarosban ma 23-án főispáni beiktatás van. Nyegre Lászlót instellálják Mszige- ten. De csendben. Az uj főispán kérte, hogy tekintettel a megyét ért nagy anyagi csapásokra, minden ünnepséget mellőzzenek. És az ünnepségre szánt költségeket adják a vizkárosultaknak. — Fővárosi lapok Írják, hogy a nyírbátori munkapárt képviselőjelöltje Balthazár Dezső superintendens. A kit több ellenzéki református lelkész arra kért volna, hogy ne tegye ki magát annak, hogy ellene lennének kénytelenek szavazni. Balthazár kijelentette volna, hogy a jelöltség mellett föltétlenül megmarad. — Ami nem használ. Asszony (akinek beteg a férje): Mikor ma elment az orvos, nagyon rázta a fejét. A szomszédasszony : Az én boldogogult férjem betegágyánál is mindig rázta a fejét, de nem használt neki semmit. IféH hírek lg A kenyér. Viz-viz, amerre csak a szem elláthat a messze-messze borús láthatárig. Vonatom mértföldeken keresztül az árvíz szennyes hullámtengerében haladt. Szatmártól a — Bodrogközön keresztül. Az- utasok némán, szomorú borongással es mélységes sóhajtásokkal némaságba csuk- lanak. Lehetetlenség megindulás, sőt könnyek nélkül nézni ezt a képet. Ezt a képet, Magyarország nagy területének ezt a szomorú aratását. Reménységét édes mindnyájunknak. A nemzet zöme ment keresztül egész évfolyamon a termelés nehéz munkája és verejtékén, A föld nehéz, lassú vajúdásán. Az ádáz idő szeszélyes változatosságain. íme mi történt? Mi következett ? Mértföldeken keresztül nem ring az arany kalászos rónaság. A szennyes árvíz hulláma borítja. Szinte fuldokolva hajlik bele az áradatba a kalázz. Itt nem aratunk! Hallgat a vidék. A madár is elnémul. Az erdők sem zsonganak édesen, biztatón. Hallgat a máskor vígan csengő kasza. Es nem hangzik az arató dal. Nem gyűl halomra a sok-sok ezer buza- kalász. Es sürü keresztek. A szénaboglyák megfeketedtek és a szennyes áradatból csak tetejük kandikál ki. Még a gólyamadár is elkerüli. Ez történt . . . megyékben, járásokban, mértföldeken keresztül. Lehetetlenség megindulás nélkül nézni ezt a szomorú képet. Lelkembén pedig visszaverődtek a hajdan való bus énekek siralmai: . . . Csordulnak könnyeink, Búval harmatoznak Szomorú' mezeink. Jó, hogy nincs mindenütt — igy. Jó, hogy a Gondviselő kéz más vidékeken áldó kezét ott hagyta földeinken. Bár csaknem mindenütt meglohasztotta, megtépázta a gazdák reményeit a folyton szakadó esőzés: mégis csak van, lesz aratás. Ott keresztek rakódnak a tarlón ... és marad a kenye- retadó „életből.‘‘ A kiegyenlítődés mégis csak megtörténik. Es jönni kell a nagy okulásnak, melyet a nemzet régi éneke úgy fejezett ki: „Nem arany, nem kincs miért könyörgünk, megelégedést adj a kenyérhez.!“ A szerkesztőség távollétében e számot Bodnár Gáspár, az irodalmi-kör alelnöke szerkesztette. Természetes, hogy érte a felelősséget is vállalja.
