Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)

1913-07-16 / 29. szám

korban levő szegény és elhagyott ifjakat al­kalmas mestereknél hasznos ipari munkára képeztessiik; róluk nyilvántartást vezessünk. Igen fontos különösen a városokba igyekvő cselédségnek a jó cselédelhelyező intézetek­hez, talán ismerős családokhoz való irányítása. A nagyvárosi, fővárosi élet irtózatos rombo­lást végez a tapasztalatlan, vidékről bekerült s egyben rossz környezetbe jutott ifjú lelki életében. Ezekből kerülnek ki azok a valóban szerencsétlenek, kik az anyagi és erkölcsi romlás szélén meghasonlanak a világgal s önmagukkal egyaránt. A házasságon kívül s a vadházasságban született gyermekek neve­lése nem kevésbbé fontos. Tudjuk, hogy e csecsemők többnyire a vallásos érzésben gyenge, szemérem dolgában laza felfogású anyák nem örömére, de bosszúságára szület­nek. Az utcán s kapuk alján talált csecsemők többnyire a szülői szeretettenség s csak nagy­ritkán az anyagi nyomor miatt kerülnek oda. ■— Ezen elhagyott lelenczek a jövő társadal­mának tagjaivá lesznek. Hogy milyenek ? Azt a jelen társadalma határozza meg. — A tanítóknak éppen e szempontból helyi patro- názs utján kell oda hatniok, hogy az elhagyott gyermekek nevelését oly emberek környeze­tébe utalja, kiknek élete, felfogása biztosíté­kát adja a gyermek vallás-erkölcsi nevelésé­nek. Az állami menedékhelyekről kikerültek gondozása felette kívánatos. A statisztika sze­rint évi 60.000-re tehető csak az állami gon­dozásban levők száma. — Egy nemzedék! — a sors által megfosztva családi tűzhelye melegétől, fejlődik a nemzet szervévé, alkotó részévé. Boldog és felelősségteljes érzés tölt­heti el a tanitó szivét-lelkét, ha látja, mikor tudja, hogy a nemzetnevelő, a népboldogitó törekvéseket az ő meggyőződéséből, vallásos érzéséből táplálkozó generáció oldja majd meg. A tanitó, a lélek és jellemnevelés mes­tere, művésze, tehát nagy feladatok központ­jában áll, de ne felejtsük el, hogy e nemzet­mozgató kultur kötelességek teljesítése csak akkor lesz sikeres, ha azok a vallásos er­kölcs talajából nőnek ki. Kultur kötelesség a patronázs ügy is, emberbaráti kötelesség, de sikeres megoldása csak keresztény ethikai alapon lehetséges. Az urnák felállítása egy­magában — menedékházak és otthonok mel­lett — sem elegendő. Gazdasági tanitónőkópző tanfolyam. A vallás és közoktatásügyi miniszter a kecske­méti gazd. tanítóképző intézetbe, az 1913/14-iki tanévre való felvételre f. évi jul. 31-ig pályáza­tot hirdet. — A tanfolyam október 1-én kez­dődik és két évig tart. A hallgatónők az inté zetben laknak s ott teljes ellátásban részesülnek. Összesen 20 hallgatót vesznek fel, kik közül 15 ingyenes, 5 pedig fizetéses. A felvételi kér­vényeket a miniszterhez czimezve az illetékes tanfelügyelőhöz, vagy a tanítóképző intézet igaz­gatóságához kell benyújtani. Az érettségi vizsgákat eltörlik. Úgy hírlik, hogy az idén volt az utolsó érettségi vizsga. A közoktatásügyi minisztérium ugyanis törvény javaslatot készített az érettségi vizsgák eltörléséről. Ezek helyett fölvételi vizsgák lesz­nek az egyetem külömböző fakultásain és más főiskolákon. A törvényjavaslatot a kormány még ez évben letárgyaltatja. Áthelyezés. Dr. Gyöngyösy Lászlót, a beregszászi áll. főgimn. tanárát, a vallás-és köz- oktatásügyi miniszter a nagyszalontai áll. főgim­náziumhoz helyezte át. Beregmegye iskolái. A beregi tanfe­lügyelő jelentése szerint sok községben a tan­kötelesek iskola hiányában nem voltak beisko­lázhatok. E bajon csak uj állami iskolák felállí­tásával lehetne segíteni. Analfabéta tanfolyam 19 községben alakult 354 tanulóval. Ezen tanfo­lyamok közül 9 nyert befejezést, melyeken öszesen 115 analfabéta nyert bizonyítványt. A magyar nyelv tanítása 10 gk. iskolánál nem volt kielé­gítő. Az illető tanítók ellen a fegyelmi vizsgálat elrendeltetett. Uj tanítói állás Szatmáron. A vall. és közokt. miniszter a Wesselényi utczai áll. el. iskolához egy uj tanítói állást szervezett, az iparostanoncz-iskolai tanulók jutalmazására pedig 100 K jutalmat adott. „HETI SZEMLE“ Wolkenberg könyvei. Súlyos érté­keiért a mi mérlegünkön már régen a nagy- rahivatott kiválóság jelzésével illettük Wol­kenberg Alajos drt. Távozásával való nagy veszteségünkben az a biztos tudat vigasztalt, hogy fölfelé való utján kincsszóró alakja lesz az egész magyar katholikusságnak. Csak egy év — és már valósággá lett ez a hitünk. Wolkenberg Alajos dr. egyetemi tanár most két könyvvel áll az ország elé, a melyekben sokszor megbámult sokoldalúsága, mélyre- látó szelleme, kemény nehézségeket kereső és megoldó tudása, a tudás biztossága, ki váltságos szónoki ereje, stylusának lendülő varázsa és nemesen művészi szépségekkel átitatott, erőteljes, charakterisztikusan mes­teri nyelve mellett az ő énjének leglényege­sebbjét : szivéből és arisztokratikus lelki fön- ségéből gyökerezett nagy érzéseit mind meg­mutatta. Most csak lelki portréjának e varász- latos. vonására mutatunk rá. Egyik könyve: az „Öntudatos élet“ az ez évben püspöke arany miséj ét ünneplő szatmári egyházmegye megemlékezésének legszebb virága, a melyet Wolkenberg dr. artisztikus finomsággal az aranymisés püspöknek ajánl. Másik köny­vén: a „Szatmári emlékek“ en is ott sugár­zik az ő mély bensőségü szivének szeretete — az egyházmegyei papságnak van ajánlva ez a könyv a baráti, a testvéri érzés meg­kapó és el nem felejthető szavaival. Mind a két könyv pedig egy monumentális, Wol­kenberg akaraterejének és ideális törekvé­seinek legújabb czélját akarja megalapozni: a katholikus intelligentia kinevelését, bizto­sítását. A könyvek jövedelmét erre az ol­tárra szánta Wolkenberg dr. „Budapesten — igy ir — a tudomány- egyetemen mintegy 3500 katholikus val- lásu egyetemi hallgató van, akik közül csak mintegy 800 áll az igazi katholikus szellem gondjai és oltalma alatt a Szent- Imre Kollégiumokban, a Mária-Kongregá- ciók stb. munkája által. A többiek leg­nagyobb része a főváros gyilkoló disz­perziójában szerteszórva és ki van téve az élet mindennemű nyomorúságának, úgy igen sok esetben az éhezés, ruhát- lanság, tandíjfizetés képtelensége, a tudo­mányos képeztetést veszélyeztető mellék- foglalkozások, fizikai roncsolódás kínjai­nak, mint pedig az erkölcsi bukások, a hitetlenség, a vallási közömbösség, az eszményeket eltipró világnézet és neve- lődés veszedelmeinek.“ Ezt a katholikus diákságot megmenteni a legégetőbb föladatok egyike. Nagy áldoza­tok kellenek ehhez. Elsőül Wolkenberg dr. jelentkezett. A két, remekbe készült beszé­deit tartalmazó könyvével. Most a megindult érzések áradásában nem tudunk többet mon­dani e szent törekvésekben fogant kötetekről, ismertetésüket későbbre hagyjuk. Csak ujjon- gással, örömmel és egész szívvel ajánljuk minden olvasónknak a kiváló szépségekkel megtöltött beszédeket, a melyek szinte az egész szellemi és erkölcsi világ minden aktu­ális thémáját felölelik. Az Ízléses, gyönyörű kiállítású könyvek az „Elet“ nyomdájában készültek és kaphatók minden könyvkereske­désben. A „Szatmári emlékek“ ára 2 K, az „Öntudatos élet“ 3 korona. „HUNGÁRIA“ fehérnemű tisztitó intézet elsőrendű munkát készít (fényes ing, gallér és késeié.) PETŐFI -KÖZ. Hiány nincs! Tisztelettel BOTOS GYULA. Szatmár, 1913. julius 16. .A. nyaralás. (Történik ebéd után a verandán.) A feleség: (gyöngéden simogatja a férj koponyáját.) A férj: (kezd rosszat sejteni.) Mi az édes tubiczám ? A feleség : Az ám ! Jó, hogy kérdezi él, majd kiment a fejemből. A férj: (eleven kérdőjellé válik.) A feleség: Ugye-e apukám, meleged van ? A férj: (homlokát törülgeti.) Egy kicsit igen. Miért? A feleség: Csak kérdem. Majd megfőt­tem én is a konyhában. A férj : Te Jó, kis feleségem ! A feleség: Édes apuskám 1 A férj: No, majd délután kimegyünk a szőlőbe. A jó hűvösön kipihenheted magad. A feleség: Hát bizony rám is fér a pi­henés. Égész nap az a meleg konyha. A férj/. Igen, igen édesem. Kimegyünk a hegyre. És ha megkapom a szabadságot, kimegyünk egy hónapra. A feleség: (boldogan.) Egy hónapi sza­badságot kaptál, apuskám ? A férj: Rám is fér ... A sok poros akta, a sok görnyedés . . . A feleség: Bizony édes apuskám, egy kis légváltozás . . . A férj: (kényelmesen nyújtózkodik és másodfokú kéjérzettel sóhajt föl): Ah, de jó lesz! A feleség : (homlokára bök): De . . . A férj : Mi az a „de ?“ A feleség : Nem mehetünk ki a hegyre. A férj : Miért ? A feleség: Mert renoválni kell a házat, A férj: Majd jövőre. A feleség: Nem, nem! A tető rongyos, az eső beesik, a falak kopottak . . . A férj : A tavaszig már kibírja. A feleség : Nem lehet. Addigra a falak átáznak, a tető beomlik, a pincze beszakad, A férj: (egykedvűen): Hát jó. Majd nyaralunk a Kossuth-kertben. A kioszkban ozsonnálunk, idehaza legyeket kergetünk és meglesz a nyaralás. A feleség: (hízelegve.) Hanem mondanék valamit. A férj : (elkészül a legrosszabbra): Uj kalap, uj ruha ? A feleség: Dehogy .... Ugyan hova gondol? A férj : (megkönnyebbülve 2 és fél ki­lóval) : Hát mi az édesem ? Beszélj, an­gyalom. A feleség: Apuskám, ne haragudjál, hogy őszinte vagyok. A férj: Azt is akarom. A feleség: Te nagyon rossz színben vagy. Apuskám édes, én féltelek téged. A sok munka ... a görnyedés . . . Oh, én tudom, hogy értem küzdesz. Te jó, te édes . . . (Meg­csókolja a férje pomádés bajuszát.) A férj: (boldogan és elérzékenyülten) r Te angyal, te lelkem gyúródeszkája, te éle­tem csillaga. (Lecsókolja az 1 és fél kiló pudert.) A feleség: Igen, édes kicsi uram, neked más levegő kell. Ah, a Riviera ... a mólói séták ... Ez jót tenne, édesem. A férj: (melankolikusan nézegeti a fél­literes boros üvegetj: Bizony, jó lenne, de nincs ... (és jobb kezének fiűvelyk- és mu­tató ujjával jelentős dörzsöléseket végez.) A feleség (a bánat némi borújával hom­lokán) : De lesz! Lemondok az uj rózsaszin- ruhámról, a sötétkék kosztümről, a sza­kácsnőről ... A férj: (megczirógatja az angyalt): Hát lemondasz ? A feleség: Le, édes, lemondok. Csak menjünk — nyaralni. A férj : (rezignáltan); A Jeges-tengerre ? A feleség: Nem, a Lidóra. A férj: Nem lehet. Még ha az ebédről is lemondasz, édes, akkor sem lehet. Nincs píz . . . IRODALOM

Next

/
Thumbnails
Contents