Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)

1913-07-16 / 29. szám

Szatmár, 1913. julius 16.

„HETI SZEMLE

A kormányzsold átka. Ä busás állami szubvencióból élősködő „Szamos“ tegnapi száma az alábbi, a miniszterelnöki sajtóirodából kapott jegyzetecskét közli:

„A Pesti Hírlap igazságosságának komikus bizonyságát találhatja a közönség a hírhedt lap vasárnapi számában.

Falussy Árpád és társai üdvözlik And rássyt és az ellenzéki vezéreket. Kidicsérteti őket Légrádi a 3-ik oldalon azért, hogy bár az árvíz tönkretétellel fenyegeti a várost, hazafias aggodalmuk oly nagy, hogy azt félreteszik és az ellenzék oltalmába ajánlják a hazát.

Keresztszeghy Lajos és társai indítványt adnak be Tisza Istvánnak díszpolgárrá választása iránt. Lerántatja őket Légrádi a sárgaföldig az 5 ik oldalon azért, hogy ilyennel foglalkoznak akkor, amikor az árviz tönkretétellell fenyegeti a várost.

Kommentár felesleges.“

Ez a pár sor „komikus bizonyságát“ szolgáltatja annak, hogy a miniszterelnökségi sajtóiroda borzasai milyen alaposan vannak elbocsátva földrajzi ismeretek dolgában. Nem tudják, hogy Szatmár város és Szatmár vármegye két különböző fogalom. Ilyen kiváló képzettségű emberektől ki is várhatná annak felértését, hogy ami jól áll Szatmár vármegyének, az rosszul áll Szatmár városának, mert mig egész Szatmár-Németit tönkretétellel fenyegeti az árviz, addig Szatmárvárme- gyének négyötöde csak hírből ismeri az árvizet. Azt pedig, ha tudnák, akkor se akarnák megérteni ott a sajtóirodában, hogy egészen más dolog egy államférfiut a disz- polgárság hangzatos titulusával felékesiteni, mint egy a keletkezés stádiumában levő, támogatásra szoruló s közéletünk megtisztítása szempontjából nagy fontosságú politikai alakulást a kezdet nehézségein lehetőleg átsegíteni. Ez utóbbit minden körülmények közt meg kell tenniök azoknak, akik az uj alakulással egyetértenek; az előbbi csak nyugodt, békés időben van helyén s válságos helyzetekben csak a felületes könnyelműség állhat elő vele. — A „Szamos“ hűségesen leközölte a sajtóirodai csipkedést, bár laptársunkról feltételezzük, hogy tud különbséget tenni Szatmár város és Szatmár vármegye között. Amiből megtanulhatjuk, hogy aki szubvenciót fogad el a kormánytól, annak nemcsak érzelmeit, elveit és meggyőződését kell nyugalomba küldeni, hanem vállalkoznia kell földrajzi és egyéb bolondgombák megevésére is.

Adakozóik a Sajtiiahpra!

0

J egyzetek.

Erről sem tudunk. Áldásos s eredményekben gazdag munkáról beszél a budapesti Régisz szent Ferenc Egyesület évi kimutatása. Az egyesületnek czélja törvényes házasságra sögiteni különösen a szegényebb néposztály tagjait, törvényesittetni a törvénytelen gyermekeket, menedékhelyeket létesíteni az egyesület pártfogolt gyermekeinek s valláserköl- csileg buzdítani a szegényeket. Valóban nemes s a társadalom szempontjából elsőrangú feladat. Ha kezünkbe vesszük a napi újságokat, alig van szám, amelyben a törvényen kívüli viszonyok, a vadházasságoknak szomorú következményeiről nem olvashatna az ember. Czivakodás, gyilkosság és más bajok a következményei az ilyen életnek, a boldog családi tűzhely hiányának. Ezt a boldog családi tűzhelyet akarja a Régisz szent Ferenc egyesület megalapozni működésével, amikor a vadházasságok megszüntetésén fáradozik. S meg vagyunk győződve, hogy az az 1253 pár, mely az elmúlt évben az egyesület közreműködésére törvényesen megesküdött, hogy a 2058 gyermek, aki a Régisz iroda révén törvényesittetett, a megtalált igazi családi élet örömei között hálásan emlegeti mindig az egyesületet.

Ezt a társadalomnemesitő fontos munkát az egyesület minden nagyobb lárma nélkül csöndesen, de amint láthatjuk, annál eredményesebben végezte. Támogatták az egyesületet e munkájában az egyesület jótevői s rendes tagjai, akik között azonban széles, nagy egyházmegyénk katholikusai közül senkit sem találunk.

Ezen is érdemes nemcsak szomorkodni, de gondolkozni.

*

Egyházmegyei zsinat. Az Erdélyben most lefolyt, az egész ország érdeklődésével kisért egyházmegyei zsinat alkalmából világi olvasóink tájékoztatására alkalomszerűnek tartjuk erről szólni.

Az egyházmegyei zsinat tulajdonképen összejövetel, a melyen a megyéspüspök papjaival együtt megvitatja a lelkipásztori élet és tevékenység ügyeit.

Az egyház maga zsinatain mindig sürgette az ily egyházmegyei gyűléseket.

Mint az egyházi kormányzásnak egy tényezője, bár nem feltétlenül szükséges az egyházmegyei zsinat, de kiváló fontosságú. A társadalmi életnek változó körülményei és a sajátos helyi viszonyok sok kérdést és igényt vetnek föl, melyekbe bele kell illeszteni a lelkipásztori életnek különböző ágait.

Mindez természetesen más utón is megtörténhetik, de az egyházmegyei zsinaton sok szempontból előnyösebben. A püspök az ő egyházmegyéjét egyrészt a hivatalából kormányozza s ekként adja ki rendeletéit. Még inkább a közvetetlen érintkezés, egyházmegyei látogatás által szerez tudomást a különféle szükségletekről, rendeletéinek végrehajtásáról s ezek alapján adja ki utasításait. Egyházmegyei zsinaton azonban alkalma van együtt látni egész papságát, meghallgatni annak véleményét s annak alapján rendelkezni, ami az egyház szellemének megfelőbb. Épen azért az egyházmegyei zsinatok tárgyát előzőleg kerületenkint megtárgyalják, megvitatják s az igy elkészített anyagot először részleges bizottságokban, majd egyetemes tanácskozásokban újra letárgyalják és végül a határozatokat ünnepélyes ülésben kihirdetik.

Maga a zsinat bizonyos előirt szertatások szerint megy végbe s három napig tart a püspök elnöklete alatt s bizonyos választott tisztviselők (promotor, titkár, ügyész, szertartásmester, jegyző, panaszok bírái stb.) vezetése mellett.

Manap ritkán tartanak ilyen egyház- megyei zsinatokat, különböző okok befolyása alatt. Magyarországban is már régebben nem volt.

Az erdélyi zsinat mindenesetre nagy és nemcsak az erdélyi, de az egész ország kath. hitéletére fontos kihatású lesz, mert a példát mihamar követni fogja a többi egyházmegye is.

*

Még egyszer a pókháló-ruhák. Aligha van még egy ország, a hol a ruházkodás dolgában a komoly Ízlés ellenőrző ereje oly csekély volna, mint Magyarországon. Nálunk mindenki úgy öltözködik, a hogy akar. A főtéren délczeg ifjak oly szellősen járnak, mintha nem is városban, hanem valahol a Balaton partján, tengeri fürdőben vagy legalább is aratás közben volnának.

A nők pedig többet megengednek maguknak a férfiaknál is. Mert sétájukra még annyira sem öltözködnek föl, mint a Balatonban fürdőző hölgyek. Az áttört harisnyát csak Magyarországon fogyasztják, a blúz pedig oly lenge, mint maga a fuvallat. Már nem is szövés, hanem pókháló. Pedig hogy ezt a kérdést külföldön egész máskép Ítélik meg, mint nálunk, arról érdekesen számol be az az amerikai eset, a melyről már szóltunk egyszer.

A pennsylvaniai Rochester rendőrkapitánya legutóbb kiadott rendeletében megtiltotta, hogy a hölgyek Rochester utczán áttört harisnyában és áttetsző toilettekben mutatkozzanak. A titkos rendőröket utasították, hogy azokat a hölgyeket, akik feszes szoknyát viselnek s bájaikat a rendőrfőnök véleménye szerint túlságosan nyíltan teszik közszemlére, figyelmeztessék a rendeletre s egyúttal utasítsák őket, hogy a jövőben szolid, tömött kelmékből készült ruhákat viseljenek, azokat pedig, akik nem engedelmeskednek az utasításnak, tartóztassák le.

A rendőrfőnök rendelete tiltakozást keltett Rochester bizonyos női köreiben. Több hölgy felkereste a rendőrfőnököt, hogy a

rendelet visszavonására bírják, minthogy a maguk részéről igazságtalannak tartják, hogy a hölgyeket a nyári napokon gyapjuöltönyök viselésére akarják kényszeríteni.

A rendőrfőnök erre azt válaszolta, hogy a társaság férfitagjai is megtehetnék, hogy a meleg napokon félig meztelenül jelennének meg a nyilvánosság előtt, mégsem teszik, különben is tapasztalata szerint az áttört harisnyák és az átlátszó blúzok csupán a rafinált kokettéria eszközei, hogy a hölgyek a férfiak figyelmét minél jobban magukra vonják.

— Amerika hölgyei — igy végezte beszédét a rendőrfőnök — az utóbbi időben heves agitációt folytatnak a választói jog megszerzéséért. Miként lehetne azonban azoknak a rétegeknek politikai jogosultságát elismerni, amely rétegek az emberi kötelességek első ethikai fokát sem akarják elismerni, amely szerint az emberi mezítelenséget el kell takarni.

Személyi hir. A megyéspüspöke hó 13-án vasárnap délután hosszabb tartózkodásra Budapestre, a Császárfürdőbe utazott. /

Alapítványi helyek betöltése. A szatmári püspöki konviktusban megüresedett alapítványi helyekre a megyéspüspök a következő gimnáziumi tanulókat vette fel: Bujaló Bernátot, Handlovics Miklóst, Krucz Jánost és Tóth Eleket egész alapitványosnak; Szálka Lászlót, Darabos Jánost, Kern Ferenczet, Korrádi Keresztélyt, Mézmer Istvánt, Rónyák Mihályt, Gábriel Jánost, Gacsályi Andrást, Babocsay Zoltánt, Lengyel Jánost, Elsztner Rezsőt és Mekker Györgyöt pedig félalapitványosnak. Ezenfelül a megyéspüspök évi 6000 korona biztosításával 12 uj alapítványi helyet létesített a konviktusban, amelyekre felvette a múlt számunkban említett 6 pap növendéket, továbbá Czumbel Ferenczet, Scheffler Antalt, Schmidt Bélát egészen ingyenes Bolemann Ferenczet, Nápholcz Pált, Holle- iter Andrást, Aczberger Bélát, Raiter Zoltánt és Leitner Andrást pedig félfizetéses helyre. — Az Irsik konviktusba pedig alapitványosoknak fölvétettek : Polczer János, Irsik Lajos, Nyikita József és Nyéki István.

Mayer Béla püspök síremléke. Meg- illetődött kegyelettel emlékezett meg a nemrég elhunyt kinevezett szatmári püspökről a Kalocsa-egyházmegyei tanítóság. Hálája és emlékezése jeléül egyben elhatározta, hogy az elhunyt püspök zombori sírja fölé emléket emel. A kegyeletes elhatározásról a következőkben számol be kalocsai tudósítónk : A Kalocsavidéki r. kath. néptanító egyesület folyó hó 5-én megemlékezett boldogult Mayer Béla püspök hervadhatatlan érdemeiről. Föl- elevenitette a nagytudományu pedagógus lelkesitő, tanító működését, melyet negyedszázadra kiterjedő főtanfelügyelői munkálkodása idejében kifejtett; eredményekben dús sikereit, melyeket a keiesztény társadalmi erények terjesztésében elért; ragyogó szónoklatainak hatását, amelyek a keresztény pedagógia diadalmenetévé alakították a kalocsai egyházmegye róm. kath. néptanító- egyesületeinek jubiláris éveit. A gyűlés hálás tisztelettel és szeretettel emlékezett meg a kihűlt nemes szív jóságáról, áldozatkészségéről, 230,000 koronára rugó jótékonyczélu adományairól, melyeknek fő élvezői a kalocsai egyházmegyei szegény tanítók alapja, a kalocsai kánlortanitói nyugdíjintézet és a kalocsai Tanítók Háza. Végül érdemeit tisztelettel és hálával jegyzőkönyvében megörökítette és határozatképen kimondta, hogy a nagy halott síremlékére megindítja a Kalocsavidéki róm. kath. néptanitóegyesület nevében a gyűjtést. Az erre vonatkozó fölhívás kinyomatásáva), szétküldésével, a kalocsai Sárközi Takarék- pénztárban elhelyezendő adományok kezelésével s nyugtázásával elszámolás kötelezettsége mellett megbízta Potzta Ferencz kalocsai tanitóképzőintézeti tanárt.

A szatmári repülés. A múlt vasárnapon az árviz veszedelem miatt elmaradt a repülés. Kvasz András és Hegedűs József pilóták a jövő vasárnapon, 20-án fognak fölszállni gépeikkel.

HÍREK