Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-07-09 / 28. szám
Szatmár, 1913. julius 9. „HETI SZEMLE 3 gárok nemcsak a katonai kiválóságnak, hanem az államalkotó és kulturális rátermettségnek is olyan elsőrendű bizonyítékait adták, amelyek alapján a területileg kétszeresére gyarapodott Nagy-Bulgáriának a legszebb jövő s a legrohamosabbb fejlődés jósolható; akkor, azt hisszük, eléggé megindokoltuk, hogy miért tartjuk mi üdvösebbnek Bulgária szövetségét Romániáénál. Ne várják be államférfiaink, mig az Erdélyre és Bukovinára kacsingató Románia ugyanígy használja ki a mi szorult helyzetünket, mint most Bulgáriáét. Különösen a magyar politikusoknak kellene mindent elkövetniük, hogy Románia kétes hitelű szövetségétől megszabaduljunk. Hiszen ez a szövetség akadályoz bennünket folytonosan abban, hogy rakonczátlankodó oláhjainkat megakadályozzuk ; Románia miatt kell Tiszának az Apponyi iskolatörvényét feladnia s az oláh izgatok számára folyton újabb engedményeket tenni; a kizárólag mezőgazdaságot űző Románia miatt kell a mi mezőgazdasági érdekeinket feláldoznunk. A Bulgáriával való szövetség ilyen béklyókat nem rakna reánk, érdekeinket nem károsítaná s különösen a magyar nemzeti állam kiépítésére nagy előnyöket nyújtana. Persze, ezt a szövetséget már most kellene megalapozni. Meg kell akadályozni, hogy Románia kizsaroljon egy újabb terüle tét. Vagy már ennek a meghiúsítására is gyengék vagyunk.? Hányán vannak a hárompontosak. A szabadkőművesek nemzetközi hivatalos folyóiratukban leközlik az 1911. évi szabadkőműves világstatisztikát. Megjegyzendő, hogy az ázsiai adatokat nem közli ez a statisztika, ügy látszik, hogy Ázsiában rosszul áll a páholyok ügye, különben ezekkel az adatokkal is eldicsekednének. íme az adatok : A szabadkőműves hivatalos kimutatás szerint 1911-ben Ázsia kivételével 23.104 szabadkőműves páholy működött összesen 2 millió 020.091 taggal. A számokban Amerikáé a világrekord: 1911-ben 16.840 páholy volt ott 1,585.942 taggal.'Áz északamerikai Egyesült- Államokban 15 ezer 887 páholy működött 1 millió 512.014 taggal, a többi Közép- és Dél-Amerikára esik. Az óriási Brazíliában például csak 506 páholy volt 52.912 taggal. Amerika után következik Európa, Európában 1911-ben összesen 6374 páholy működött 383.219 taggal. Az egyes európai országok közül Angliában 2985 páholy dolgozik 154.000 taggal. A többi európai országok közül a szabadkőművesek számát illetőleg sorra következnek: Belgium 124 páholylyal és 2500 taggal, Portugália 124 páhollyal és 3468 taggal, Spanyolország 107 páholylyal Egyik-másik dologban olyan gyengéd, lelki- ismeretes volt, hogy ő talán attól félt, hogy egészen elkárhozol. Azt gondolod tehát, hogy van tisztitóhely ? — Áh, akkor összes barátnőim a tisz- titóhelyen vannak ! Ámikor a szegény asszony csupa aggodalomból reszketni kezdett, ekkor Szent Péter, kinek komo^ külseje dacára is jó szive volt, vigasztalni próbálta őt: „Ma van temetésed, melyen nagyon sok ember lesz jelen. Talán majd imádkoznak érted ?“ — Nem! — kiáltott fel könnyezve Camilla, — nem, ellenkezőleg, a koszorúkat fogják számlálgatni, a ruhákat csodálni. Férjem újból meg fog nősülni. Hallgatják a zenét. En is igy tettem, mig éltem. Fognak-e legalább misét mondani értem ? — Nem, a temetés délután három órakor lesz ! — Mindjárt gondoltam; a déli óra kellemetlen volna nekik. Nem volt már ideje, hogy befejezze a mondatát. Reá került a sor. Reszkető tagokkal közeledett az örök Igazság bírói széke elé, miközben Szent Péter becsukta a könyvet és magában igy mormogott: — Ha bánatot nem tartotok, mindnyájan elvesztek 1 Pierre l’Ermite. és 5489 taggal, Németalföld (Hollandia) 102 páholylyal és 4600 taggal, Magyarország 77 páholylyal és 5000 egynéhány taggal, Olaszországban és a kicsiny Írországban 470—470 páholy működik és Franeziaország teljesen a szabadkőművesek kezében van. Hát egyelőre csak ennyit vallottak be a szabadkőművesek önmagukról. Mint ezekből az adatokból is láthatjuk, a hárompontosok serényen dolgoznak s ha a keresztény világ össze nem fog ellenük, komoly veszedelemmel fenyegetik úgy az újvilág, mint az óvilág országait és népeit. Jegyzetek. A legkatholikusabb kormányról beszél a Budapesti Hírlap „előkelő egyházi férfia“. Azon már régen túl van a közvélemény, hogy bírói ítélettel megállapított panamázás nem igen fér össze a katholicitás-szal; azt a kis naiv összekeverését a fogalmaknak: hogy az ellenzékiség egészen más valami mint a forra- dalmárság, szintén világosan tudják sokan, a kik az egyháztörténelemből ezerszer kiolvasták, hogy a katholicismus a lélekszabad- ságért, a tiszta lelkiismeret nevében a hazáért és tisztességért vértanúinak százezreivel har czolt a durva erőszak ellen. Nem is erről van szó. Az az „előkelő egyházi férfiú“ egyik legszomorubb bizonyság arra, hogy az alacsony önérdek még most sem veszett ki soraink közül. A Simon Mágusok fajtája él benne tovább. A kik régen pénzen, később hízelgéssel, családi összeköttetésekkel, vagy akár a „polgári alkotmány“-ra való föleskü- véssel is dolgoztak a katholikus czégér alatt előmenetelükért. Ezek az elvföladók, örök megalkuvók ma is élnek. Nem „előkelő“ egyházi férfiak még, de azok akarnak lenni. — Jelentéktelen és értéktelen semmik, a kikben igen nagy az „akar- nokság“. A nyolczvanas években is föltűntek. A liberalismus aeráját is a legkatholikusabb korszaknak hirdették. Annyira, hogy czikkeztek, agitáltak, korteskedtek a kormány érdekében. Es mihamar országgyűlési képviselőkké, apátokká, kanonokokká, püspökökké lettek. — Bubicsoknak, Ivánkovicsoknak, Kom- lósyaknak, Rudnayaknak hívták őket. Ezeknek az utódai B. H. „előkelő egyházi férfiai“. Á ma senkik, de apátok, kanonokok akarnak lenni. Habár úgy is megmaradnak senkiknek. Mert nem az ilyenekből lesznek a Pázmány Péterek, Schopper Györgyök, Városy Gyulák, Hám Jánosok. A kiket nem az aranykereszt és a vörös öv, a beneficium és a stallum vezetett áldozatos útjaikon. Az önérdek szimatja különben a „leg- protestánsabb kormányának is szagolhatja mostanit. Tessék csak nézni, mint göngyöl- geti be ez a szimat a Bethlen Gábor zászlaját, mint akasztatja fel a szegre Bocskay berozsdásodott fringiáját és hódoltatja be a ku- ruczokat, a Ferdinándok, Leopoldok kemény- nyakú ellenségeit, a csatában elhulló, vérpadon vérző hősök unokáit Bécs előtt. Csak azért, mert Bécset most nem Caraffa és Belgioso, nem Básta, hanem — Tisza István képviseli. A kurucz-demokrata, magyarzsinóros attilában járó, szelíd báránnyá változott Balthazárok ugyanis nagyon jól tudják, hogy ez hasznos — nekik. Az ilyenek persze hogy a „legkatholi- kusabbnak“, azaz a „legprotestánsabbnak" látnak minden kormányt. * Nyári cabaret. Mikor holmi fővárosi ismeretlen valakiknek egy kis pénzre van szükségük, lerándulnak a jámbor vidékre, a jó vidéki városok kávéházaiba és ott „szolid fehér műsorral“ cabaret t rendeznek. Közönség természetesen van quantum satis, mert hát „előkelő“ fővárosi művészek fognak közreműködni. A cabaret' megkezdődik. Leadnak „kitűnő kuplékat, elsőrendű bohózatokat, exotikus tánczokat.“ Persze egy kis pikáns dolog is csak kell, mert hát a közönség gusztusa sem kutya. Van azonban az ilyen lerándulók-rendezte vidéki cabaret-nek még egy másik száma is, a melynek nem szabad elmaradnia egy alkalommal sem. A cabaret kiváló „művészei“ tudják azt, hogy hallgatóiknak legnagyobb százaléka az ő fajukhoz tartozik és hogy ezek szeretik a kis vallási heczczeket is. Miért ne rendeznének hát ebből a számból is? Hisz a kis Jézuskáról, édes anyjáról, a szentekről, a pápáról, no meg a papokról oly sok „kitűnő, sikerült kupié" van, hogy kár lenne egynéhányat le nem adni. így szokott ez nálunk is minden cabaret alkalmából történni. A közönség legnagyobb részének természetesen szörnyen tetszik ez és tapsol. Pedig inkább kifütyülhetnék az ilyen pesti niemandokat szemtelenségükért. De hát erre nem számíthatunk. Hanem a rendőrségtől már igenis elvárhatjuk, hogy ezeket a szatmári cabaret-kat minden alkalommal ellenőrizze és kioktassa büntetéssel is, hogy a törvény tiltja a vallási meggyőződések nyilvános kipellengérezését. Ha egyszer rendőrség, hát legyen rendőrség 1 m HÍREK Ml Aratás van. De aranykalászok helyett a kasza nyomán vér, embervér, testvérek vére hull. A tarkavirágos, mosolygó hegyek közt elhalt a szép, szomorú szláv dalok visszhangja. Mert jött egy szomorú ősz. És meg-- dördültek az ágyuk. Es szomorú dicsőséget ünnepellek odalent. A diadal büszke mámorába belezokogott a fájdalom, — mert soha nem jönnek vissza azok, a kiket visszavárnak. Aztán lassan enyhült mégis a sebek sajgása a sziveken. Szelíd és szomorú, finom és enyhe érzéseket sugárzott a győzelem. A kik pirosra festették a zöld mezőket, a kik némán, mereven, a kardot szivökhöz szorítva megtermékenyitetették hazájuk földjét, azok fölött — úgy hittük •— végre kiragyog a béke fehér napja s a keresztény kultúra üti föl trónját. Nem igy történt. A vérszag mámoros vaddá tette a Balkánt. Hiába akart ott békés, keresztény kultúra fáklyahordója lenni arrahivatott állam, testvérei rárontottak a konczért. És most megint patakokban ömlik a piros vér. Arat a halál kaszája. A kultur Európa pedig csak néz, néz és érzi, hallja a háború halálkaszájának süvitését. Nyomasztó, fekete árnyak ülnek a léikékre; megbénul a tenni akaró kar; sötét ijedelmek rajzolják álmainkat; félelmek szorítják szivünket; nehéz, súlyos, keserű és válságokban vergődő az életünk. — És mindez azért, mert messze tőlünk idegen czélokért, idegen érdekekért a balkáni zöld mezőkön hull a szép, piros vér... i A vidéki hírlapok közös megállapodása. A magyar újságkiadók országos szövetségének nagygyűlése kimondotta, hogy ezután a vidéki lapokban minden magánér- dekü közleményt, elszámolásokat, felülfizeté- seket, jelenvoltak névsorát, adományokat, gyűlési híradásokat, iskolai beiratási stb. értesítéseket, sportklubok, vivő-akadémiák híradásait, mozgó-szinházak, képtárlatok reklámjait, bankok közléseit csakis mint fizetett közleményeket adják ki. E határozat kötelező lévén, értesítjük, olvasóinkat, hogy a kötelezően megállapított díjazás nélkül ezentúl semmiféle magánérdekü, vagy reklám-hirt nem közlünk.
