Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-07-02 / 27. szám
Szatxnár, 1913. julius 2. Jegyzetek. Mennyibe kerülne egy világháború ? Charles Richet, a francia egyetem orvosi facul- tásának hires tanára s a nemzetközi békemozgalom egyik vezére, nemrég cikket irt arról, hogyha a Balkán-krizis egy nagy európai konfliktust idézne fel, mibe kerülne ez Európának ? Richet azt mondja, hogyha komoly komplikációk lennének: Németország 3.600,000 Franciaország 3.400,000 A usztria-Magyarország 2.600,000 Olaszország 2.800,000 Anglia 1.500,000 Oroszország 7.800,000 Románia 300,000 katonát hívhatna fegyverbe s ennek felét a harcztérre is küldhetné. De még ha 21 miliő katona helyett csak a felét, tehát 10 milliót tudnak az államok felfegyverezni, ínég akkor is horribilisek volnának a költségek. Számítása szerint kellene élelmezésre naponkint 63.000,000 frank a lovak takarmányára 5.000,000 „ zsoldra 21.000,000 „ Ez kitenne 89.000,000 frankot. Ehhez az összeghez hozzá kell számítani: az arzenálok és kikötők munkásainak bérét és pedig egy-egy munkásét napi 5 frankra számítva, ez naponkint a mobilizálás költségei 10 napra felosztva naponkint a muníció költségei átlagban a gyalogságnál a tüzérségnél a haditengerészetnél a felszerelés költségei Aznapra feloszta naponkint a sebesültek ápolása, ötszázezer sebesültet és beteget véve alapul az otthon maradottak segélyezésére s elpusztult falvak, városok hajók értéke volna átlag naponkint Eszerint a számítás szerint egy európai háború költségei naponkint 274.500,000 koronára rúgnának. Becsületbeli kötelesség. Ha valaki meg akar rabolni legdrágább vagyonomtól, sárba tiporja féltett, nekem drága eszményeimet — bizony nem engedem szennyes öklét rám zuhanni, bizony nem tárom ki házam ajtaját előtte. Már ezt csak igy gondoljuk, de nem tesszük. Megfordítva: a ki állandóan gúnyolja, piszkolja — a legkedvesebb barátja sok katholikus családnak. Ezek a gyalázatos — barátokká fogadott — banditák ott vannak a katholikus családok otthonában. Az újságokra, folyóiratokra gondolunk. S a mikor megdöbbenünk, kész ezer mentegetőzés: — Oh bocsánat, nem tehetek róla... — Az uramnak kötelessége ezt az újságot hordatni . . . — Mi csak épen a legszükségesebbet olvassuk belőle . . . — A gyerekek kezébe nem kerülhet... Micsoda naiv együgyüség 1 S még mondja valaki, hogy a katholikus birkatürelem nem a legnagyobb ! Hol van azt a szabadgondolkozó, az a szabadkő- mives, az a szabadelvű ember, a kinél a szabadelvüség odáig terjed, hogy legalább egy katholikus újságra előfizessen ? A mi jámbor katholikusaink azonban beállnak életükkel és gondolkozásukkal szöges ellentétben álló újságok előfizetőivé és lesznek — vallásilag ellaposodott, karakternélküli, gyáva, szunnyadó katholikusok. A kiknek katholikus érzéke eltompul, vallási lelkiismerete elalszik, hitbeli öntudata kivész, vallási akaratereje megbénul, ellenállási képessége megtörik.-HETI SZEMLE“ Ezért aztán nyomorúságos a mi táborunk. A settenkedőké, a félénkeké. A nyilvános hitvallástól irtózóké. A kik szégyenük, hogy csak egy halvány vonását is elárulják vallásosságuknak. Mintha csak ez illetlen, vagy nem méltó dolog /volna I És hozzá még az ilyenek azok, a kik a katholikus újságok elmaradottságán panasz kodnak és vég nélkül siránkoznak szerkesztésének, hirszolgálatának hiányosságán. De nem gondolják meg, hogy egy erős és magasan álló katholikus lapnak első és fő feltétele az előfizetők nagy száma és a benne hirdetők financiális támogatása. Ez volna a becsületbeli kötelesség! A pókháló-ruha. A nők választójogi világkongresszusa kapcsán a többé-kevésbbé — és inkább kevésbbé — sikerült élczelődé- sekbe beleszólt egy komoly hang is. Egy keresztény családanyáé. A puritán, himporos lélek zokog föl benne, a mikor megállapítja, hogy ferde vágányokra került a nőkérdés. Mert a sok jelszótól megzavart nővilág önállóságra, szabadságra való törekvésében, a jogok kivívásában eljutott — a szemérmetlenségig. A mezítelenségig. A ruháza'ában való erkölcstelenségig, az érzékingerlésig. Ez az összes és egyetlen eredménye a modern feminismusnak. Bevitte a nőket a hivatalokba. És ruházkodásuk átlátszó volta miatt férfi-kollégáikban és a hivatalt járókban tönkretették a nőnek eddig még kijáró becsülést és tiszteletet. Ezzel a hivatalokban meghonosított pókháló-ruhátlansággal az érzékingerlésre törekvő divatot tették hatalommá a hivatalokon kívül élőkön is. A nők mai ruhátlan ruházkodása kiöli már a kis iskolás leánykából is a nemes női szemérmet és előidézi azt a mérhetetlen romlottságot, a mely a mai társadalmat jellemzi. Egy igazi úri lélek, igazi keresztény anya megállapítása ez. Czikkét minden chris- tianusan gondolkozó aláírhatja. És most a válasz mi legyen ? A mit Amerika egyik városának elöljárósága tett a közel hetekben, a mikor megtiltotta a város területén minden nőnek a pókháló-ruha viselését. A keresztény szülőknek ugyanezt kell cselekedniük. Patronázs-ügy és a tanító. Irta: SZOLOMAJER JÓZSEF. A tanítónak, ki a patronage szolgálatába akar állani, először is szeretni kell tudnia; de nem elég szeretnie az emberiség kitagadottjait, hanem e szeretetet intenzivitásba kell hoznia, azt kisugározni, a társadalom részvétlen szivét átjárva azt felheviteni és inspirálni azon nemes emberbaráti érzések befogadására és gyakorlására, melyeknek czélja az elesettek fölsegitése, a gyengék gyámolitása ; meg- akadályozója a bűnös útra való térésnek, de eszköze mindenhez és mindenben csak egy, a szeretet. A tanító, mint nevelő, elsősorban arra törekszik, hogy az általa vezetett és kormányozott állam polgáraiban a jövő társadalom tagjait lássa. Ezen kis polgárok érzése és gondolatvilága lesz hivatva a jövőben arra, hogy a élet társadalmi vérkeringését adja. Amikor tehát a gyermekvédelem, e nemes filantróp mozgalom támogatására, erősítésére és terjesztésére sietünk, főfeladatnak tárul elénk a jelenkor fiatal nemzedékének megerősítése a jóban védelme a bűn ellen. A jó, a nemes, a közérdek iránti önzetlen munkásság vágyának felkeltése kívánatos, hogy jövőjét, élete célját, cselekvési szabad ságát a keresztény erkölcstan törvényei dirigálják. Megmenteni az ifjúságot a jó, nemesnek, mielőtt rálépne a bűn útjára. Hogy a tanító iskolájában a patronázs szelleme szerint betölthesse szerepét, ki kell váltania növendékeiből nemcsak maga iránt, de egymás iránt az odaadó szeretetet. A kai. szt. József, De la salle János példája legyen vezetője a szeretet, a könyörület, felkarolás, de egyáltalán a tanitásban. Igyekezzék oly 3 lelki alapot nyújtani és biztosítani növendékeinek, hogy kikerülve az iskola porondjáról, ne terelje le, ne vetkőztesse ki gondolat és érzésvilágából az első bűnös alkalom. A b folia és katekizmus, a szeretet és irgalmasság fenséges tárházának feltárása a harmatos hajnal termékenyítő ereje lesz. A természet- tan az Isten fensége és mindenhatóságának nyitott könyve. — A történelem ? — Az emberiség: egyed, társadalom, államok bukását sohasem a szabadság okozta, hanem az, hogy szerzett szabadságában a jog theoriáját bálványozta az ember s elfelejtkezett arról, hogy a szabadság ott terem, hol teljesitvék a kötelességek. A kötelességteljesités nagy fontosságának elismerése kell, hogy uraljon egyént és társadalmat, mert enélkül a társadalom rétegeit elválasztó dissonantia sohasem fog engedni, s a megelégedett emberiség ideáljához nem közelebb, de távolabb jutunk. Nincs az a nap, nincs az az előforduló iskolai eset, melyet a patronázs szolgálatába ne állíthatnánk. — Azért is, a patronázs érzelemnek a gyermeki lélekbe való plántálását nem segédkönyv, sem kirendelt óraszám mellett akarhatjuk. — Egy alkalomszerű eset pl. szegény szülők gyermeke írószer nélkül; az árva tal- patlan czipőben a tél haván; vásott gyermekek hahotája az öreg, őszbeborult koldus eleste fölött — megfelelően kezelve — köny- nyeket fakaszt, érzelmeket vált. Avagy nin- csenek-e nekünk az életben, csak a biblia históriájában irg. szamaritánusaink, tékozló fiaink, kajánlelkü dusgazdagjaink és nyomorult Lázárjaink ? ! — Ezeknek ügyes beállítása a legvonzóbb ékesszólás, a patronázs legpraktikusabb pedagógiája. Az újkori nevelési iránynak azonban igen nagy baja, hogy sok helyen — akarva, — nem akarva-e — lesiklott a krisztusi pedagógia alapjáról, mely nem tanítót, hanem nevelő-tanitókat ismer. Ezen, úgynevezett „modern“ irány helytelenségét egyik kiváló és a szó eredeti értelmében vett szabadelvű pedagógus, Harris J. W. az egyesült államok legfőbb tanügyi képviselője is megerősíti, mikor egyik beszédében aképpen nyilatkozik : „Az amerikai iskola azon a gondolaton alapszik, hogy az erkölcsi képzés fontosabb az értelminél.“ Figyelve a társadalmi életfolyást, lehetetlen nem látnunk, hogy a jellemtelen tu- dákosság egyik nagy és végzetes hibája annak a nevelési iránynak és módszerének, mely az egyén boldogulásához és társadalmi és honpolgári kötelezettségeinek teljesítéséhez egyedül az ismeretek halmazát köti. — Iskolanevelésünknek sarkpontja — jobban mondva tengelye — csak a vallásos erkölcs lehet, mely a rosszat nem büntetése miatt kerüli, hanem, mert felebarátjának sem bánatot sem kárt nem akar szerezni; a jót nem jutalma — anyagi jutalmáért, de azért az örömért, megelégedésért, melyet önmagának s annak kivel cselekedte, — szerez. Ez a nevelési mód termi az erkölcs alapján álló társadalmat, az irgalmasság, a könyörület, a patronázs érzelmeket a gyakorlati életben önzés nélkül, tettekben is kifejező társadalmat. A tanító tehát ha a patronázst szolgálni akarja, úgy kell berendeznie az iskolai életét, hogy annak levegőjében az emberi léleknek a kér. ethika, a charitász táplálta virágjai nyíljanak. — Nem külső dekorátiókat értek. A katekizmus és biblia szónokló betanítása nem elegendő ehhez; az iskolai élet maga hü megnyilvánulása legyen a katekizmus és biblia, a kér. erkölcstan szellemének. — Azt mondja Foerster kitűnő munkájában : Evidens dolog, hogy az ifjabb nemzedék nevelőinek elsősorban az a kötelessége: a bensőségbe való visszatérés“. Az evangélium, a charitasz fogalmának és szellemének nem elméleti értelmetlen emléztetése, hanem gyakorlati alkalmazása fogja szolgáltatni nekünk a szerető, irgalmas és kötelességtudó karaktereket. Nagyfontosságutény, hogy a társadalmi élet nívója az egyedek lelkitulajdonságaiból fejlődik. A tanító mikor a patronázs szolgálatában cselekszik, nevelői munkáját czéltu- datosan olyan elvek szerint kell irányítani és gyakorolni, hogy működésével jellemszilárd, — a mai uagyon is gyakran helytelenül Ítélő társadalmi előítéletek és felfogásoktól elte5.000. 000 frank 10.500,000 „ 12.000,000 „ 6.000. 000 „ 2.000,000 „ 21.000,000 „ 2.500,000 „ 34.000. 000 „ 10.000. 000 „
