Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)

1913-01-15 / 3. szám

8 HETI SZEMLE kínos feltűnést, mert hiszen Ardó Ilona és P. Szepessi Szidi is adtak elő magánszámokat. Férfi-énekes hiányában még a jobb sorsra ér­demes Bársony Aladár önfeláldozása is igénybe volt véve. Az egyedüli, akinek énekszámai is élvezhetők voltak, H. Bállá Mariska, tapsokat is kapott. Kár, hogy a második felvonásbeli jassz-nótáját agyonpianissimózta. A „Nemzetes asszony“ Géczi István leg­újabb és legunalmasabb népszínműve. Ami ke­vés érdekesség elvétve akad is a darabban, azt is tönkresilányitotta az előadás készületlensége és lapossága. A súgó jóindulatát különösen Szőke Sándor és Lenkei voltak kénytelenek igénybe venni. A csendesen szendergő közön séget itt-ott a Szalóki ügyes mókái riasztották fel álmából. A „Sarkantyú,“ Gábor-Liptai drámájának az előadása volt a hét egyetlen nívós estéje. A Sarkantyú határozottan felülemelkedik az át­lagos katona-drámáknál. A külömböző variációk­ban vissza-visszatérő thémának a kidolgozásá­ban is van bizonyos újszerűség, a színpadi ha­tás eszközei sem maradnak kiaknázatlanul és a színpadra vitt személyek megalkotásában is nyilvánul valamelyes önállóság. Mindezek mel­lett főerőssége a Sarkantyúnak, hogy szimpati­kus, a közönség szivéhez szóló darab. Az előadás csak egyes részleteiben emelkedett a darab ál­tal megkívánt magaslatra. Hahnel Aranka és Bársony Aladár hűen és meggyőzően azonosí­tották magukat szerepökkel, Szőke Sándor el­lenben szerepének csupán egyes részleteibe fektetett komoly tanulmányt, mig más részle­teknél felesleges deklamációkkal akarta leplezni szerep nem tudását. P. Tordai Etel hasonló változó szerencsével kezelte szerepét, mig Sza­lóki igen rokonszenves alakításban mutatott be egy nagyon jószivü hivatalnokot, akit természe­tesen Klein urnák hívnak. A heti műsor: Szerdán ? „A sarkantyú.“ Csütörtökön : „Luxemburg grófja.“ Pénteken, szombaton és vasárnap: „A farkas.“ Szenzácziós olcsóságu farsangi nagyvásár minden elképzelhető árukban Blatniczky István KAZINCZY-UTCZA 10. Déváskodás. — Nem tetszik nekem sehogyan sem a belügyminiszteri jóváhagyással törvényesitett név- változtatás — ezzel állított be lapunk fejtörő barátja. — De már miért ? — vetettük oda a fe­lületes kérdést. — Mert hát a névvel nem változilTmeg a viselője is. — Hát baj ez? —- kérdezzük mi. — Persze hogy az, mert csak kompro­mittáló fiaskó a vége. — Ugyan — mondjuk boszankodó ér­deklődéssel — mit fáj a maga összetört fejé­nek mindig csak a „Szamos“ feje ? Ha ő azt hiszi, hogy a zsidót kikereszteli és a radikálist mindjárt konzervatívvá teszi, mihelyt „az Uj Szatmár szerkesztője“ helyett ezt nyomtatja: „a Szamos szerkesztője“ — ám hadd higyje. Senkit föl nem ültet azzal. — De kérem — igy lapunk barátja — ki beszél erről a büzlő névcseréről ? Én arról a névváltoztatásról szólok, a mely városunk­kal történt. — Szatmárral ? — Igen. Szatmár — hisz épen a maguk újságában olvastam — Dévává vált. — Mivé vált ? — Hát Dévává. Egyszerűen déváskodni kezdtünk mi is. A nehéz anyagi viszonyoktól görnyedve elegikus hangon mondtunk le az idei farsang örömeiről s fájó szívvel, könnyes szemmel mentünk el a szerkesztőségekbe, ille­delmesen megkértük a szeikesztő urakat: le­gyenek szívesek olvasható betűkkel kiirni, hogy mi is Dévává változtunk. Illetve megfontolva a helyzet körülményeit az idén nem fogjuk szép hölgyismerőseinket a parketten körberánczigálni. — Nos, ez rendben van. Hát baj az, ha az idén szolid lesz Szatmár és fütyöl a far­sangra ? — No ez épen nem volna baj. Csak az a baj — mondtam már — hogy az ilyen fölvett névvel nem változik meg a viselője is. Mert a bálok azért meglesznek. Máris vagy húszról ol­vasok. — De nem lesz közönség. — No csak higyjék azt. Ha lesznek bá­lok, lesz közönség is, lesz tánczos is, mert fe­lejteni csak kell. És felejteni könnyen tudunk. — Maga is, oh Brutus ? —- kérdeztük. — Én nem. Én a jobbik eszemet veszem elő és bármennyire is bojkottálnak hölgyisme­Szatinár, 1913. januárius 15. rőseím, én mégis a négyes helyett váltóimat fogom — rendezni. Ezek után caesari gőggel lépett el fejét törő munkatársunk. Nyomatott a Pázmány-sajtóban Szatmáron, Iskola-köz 3. sí. 25/1913. ki. szám. Árverési hirdetmény. Szakasz község elöljárósága közhírré teszi, hogy a község tu­lajdonát képező belsőséget, rajta lévő korcsmaházat, mészárszé­ket mellékhelyiségeivel jégverem­mel együtt 1913. év április hó 1-től, 1916. év márczius hó 31 ig terjedő 3 évre 1913. január hó 27-én délelőtt 8 órakor Szakaszon a községházánál tartandó nyilvános árverésen évi 1500 korona kikiál­tási ár mellett haszonbérbe fogja adatni. Bánompénz 500 korona. Az árverési feltételek Szaka­szon a körjegyzői irodában bármi­kor megtekinthetők. Szakaszon, 1913. január hó 8. BOLKIS GYULA ÁLT GYÖRGY körjegyző. bíró. ROZSNYAT és JÁSZA! műszerészek varrógép és kerékpár RAKTÁRA, mechanikai gépjavító MŰHELYE SZATMÁR - NÉMETI, Hám János-utcza 12. (Bejárat Rákóczi-utcza felől.) Varrógép, Írógép, gramofon és fegyver javí­tást szakszerűen, gyorsan és pontosan esz­közlünk. — Raktáron tartjuk, a legjobb minő­ségű varrógépeket úgy házi, mint ipari czélra. Minden rendszerű varrógépekhez tűk kaphatók. Magyarország legrégibb egyházi szerek és zászlók gyára. 0 HEU HAU EK ALAJOS dtóda ., . GYÁR ÉS RAKTÁR: Alapittatott / 1863-ban BUDAPEST, V., VACZLUTCZA 41. . ÖTSZÖR SZÁM. kitüntetve. Czégtulajdonos: Kronberg Jó­zsef a Ferenez Józscf-rend lovagja, Klotild főherczegasz- szony ő cs. ég kir. fensége és Magyarország herczeg- primás Ur O-Eminentiájának udvari szállítója. Egyházi es egyleti zászlók, éroz- és faárak. Árjegyzékek és költségtervezetek dij- és bérmentesen küldetnek. A. budapesti, váczi, központi és egyházmegyei, valamint a nyitrai, pécsi, székesfehérvári, győri és gyulafehérvári oltáregyletek, továbbá a kassai egyházmegyei műszaki iroda és a cs. és kir. hadsereg szerződött szállítója. Telefon 167—34. Ajánlja: miseruha é« egyházi szerelvényekből dúsan föl- szerett nagy raktárát, mely bővelkedik gót-, román- és renesánsz-stjlü ruhákban, va­lamint pontifikáló szerekben, stb. stb. Pártoljuk a hazai ipart! em­Minden. magyar bér szent kötelessége a hazai ipar pártolása. KEPESSÁNDOR Első Magyar Aodesit SirRőgyárában SZÍNÉRTÁRALJÁN csakis hazai termékeket dolgoznak fel. A. legkifogástalanabb kivitelben ké­szíti a legkttlönbözőbb alakn piramisokat, obeliszkeket, kereszteket, emléktáblákat, sirfedeleket, mezei kereszteket, kápolná­kat, mauzóleumokat stb. n MODERN BERENDEZÉSŰ GÉPTEREM 1 CSISZOLÁS RÉSZÉRE. Szatmár, Attila-u. 4.

Next

/
Thumbnails
Contents