Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-06-18 / 25. szám
Szatmár, 1913. junius 18. 3 az ungvári dalárda egyesitett énekkarai szerenádot adtak a püspökök és a miniszter képviselője tiszteletére az összes ifjúság és óriási közönség részvételével a püspöki rezi- dentia és a rom. kath. plébánia előtt, ahol főpásztorunk szállva volt. A város gyönyörűen ki volt világítva, a főgimnáziumon hatalmas transparentek fénylettek „1613—1913“, a középen „300“ és „Studia superant saecula“ felirattal. Másnap, junius 11-éu verőfényes nap ragyogó sngara szolgáltatta a diszkeretet a a nagy ünnephez, aminőhöz hasonlót alig látott Ungvár városa. A róm. kath. plébániai templom jóval 8 óra előtt megtelt ünneplő közönséggel. A szentély kegyúri padjában Dr. Máiy Engelbert a miniszter képviselője, az első padsorokban pedig a megyei, a városi hatóságok, a katonai tisztikar és a volt tanítványok foglaltak helyet, élükön gróf Sztárai Gábor főispán, Lőrinczy Jenő alispán, Kende Péter es. és kir. kamarás, Finczicky Mihály városi polgármesterrel stb. Pontban 8 órakor a papság Dr. Boromisza Tibor megyés püspök elé vonult, s az „Ecce Sacerdos“ hangjai mellett bevezette a templomba. Majd megkezdődött az ünnepélyes püspöki nagymise Te Deum- raal, 38 róm. kath. áldozópap assistentiája mellett, u. m.: Benkő József apátkanonok, Soltész Imre és Ratkovszki Pál c. kanonokok, Frank József főesperes, Tóth Mike Jézustársasági atya, Hámon Róbert és Dr. Fibiger Sándor pápai kamarások, Tahy Abrahám, Blazsek Géza, Veszprémi Sándor esperesek, Juhász Károly bodonyi, Buzinkai Gyula sze- rednyei, Kerekes Rezső homonnai, Fialkovszky József nagybereznai, Horátius Pál jenkei, Dr. Jóna József alsódomonyai, Török Lajos csapi, Barna János szennai, Sürger Ödön batizfalvi, Pigai István tari, Havasi József éőrdarmai, Boros Bertalan katonai, Sirola Károly nagy- zalacskai, Antal Miklós főgimn. tanár, Felhő Gyula ubrezsi, Vojtkó János felsőremetei, Makár Sándor csicseri, Seliga Mihály göröm- bölyi, Pásztor József tibai, Csicseri Ferencz gesztelyi, Mondik Pál podolini, PaDulin Péter szentmargitai, Linner Ferencz bánhorváti, Szentmihályi Lajos császlói, Pásztor Ferencz dobóruszkai, Krozsnyicky József jánki lelkészek, Szvoboda Ferencz és Merlák Ferencz segédlelkészek, csaknem valamennyien az intézet egykori tanítványai. A szentmise alatt a főgimnáziumi énekkar Medveczky István tanár vezetése mellett énekelt összhangzato- san, szép készültséggel. A szentmise befejezése után a Mária Kongregatio tagjai díszes zászlójuk alatt bevonultak a szentélybe, s annak bizonyságául, hogy bennük is él a hitbuzgó alapitó és az ősök vallásos szelleme, ünnepélyesen elmondották az apostoli hitvallást, s a Kongregáció felajánló imáját. Megyéspüspökünk ekkor a következő, emelkedett szellemű beszédet intézte az ifjúsághoz: Kedves ifjak! A gyermek öröme, a szülő öröme. Ti, kedves ifjak, Mária-leventék, megjelentetek itt főpásztorotok előtt, hogy hitvallást tegyetek hitetek mellett, hogy a keresztény embernek amint az örök, mindenható Isten az atyja, úgy ezen örök és mindenható Isten végtelen kegyéből, szeretetéből és előttünk megfejt hetetlen titkából a kereszténységnek anyát is adott, anyát az Ur Jézus Krisztus valóságos anyja személyében. Ez az Anyánk most bizonyosan anyai szeretettel néz,, tekint rátok, mint az ő kiválasztott fiaira. És éppen az a körülmény, kedves ifjak, hogy önkéntesen a Boldogságos Szent Szűz kiválasztott csapatai közé állottatok, ez mutatja azt, hogy lelke- tekben az a titok, amely az egész világban az embert körülveszi, ez a titok a hitbeli dolgokban is az ő teljes egészében fönnáll. Akárhová nézünk a világon, titkok állanak elénk ; csak a lelki világban nem volnának titkok, amely világot maga a titokzatosság : Isten tart fönn ? — Csak ebben a világban nem volnának titkok, amely világba bele nem tekinthet emberi szem, amint nagy költőnk is mondta az Istenről, hogy: „Isten léte világit, mint az égő nap, de szemünk az égő napba bele nem tekinthet“ ? De azért, mert „HETI SZEMLE“ gyarló testi szemünk belé nem tekinthet az égő napba, vájjon abból az következik-é, hogy tehát a nap nem ég és nem világit ? — Abból, hogy gyarló értelmünk, amely a testnek, anyagnak, a természetnek titkaiba sem bir behatolni, ez a gyönge értelem, ez nem hatolja át az örök titkot: Istennek lényegét, Isten mivoltát? Csak a szívnek romlottságában elmerült emberi gőg, csak ez a gőg válalkozhatik arra, hogy kutassa az örök ti toknak: az örök Istennek lényegét és botorul belenézzen abba az égő napba, amelybe emberi szem belé nem tekinthet.. Titkok vesznek majdan körül benneteket, — kivált titeket fiaim, akik a gimnáziumot elvégezve, kimeu- tek majd az életbe — nagy titkok, amelyeken az ifjúi lelkesedés, az ifjúi lélek áthatolni akar, amely titkokat az ifjúi lelkesedés meg akar oldani. Oh én. egy hosszú élet tapasztalataival meggazdagodott öreg főpásztor, mondom nektek, biztositlak benneteket, hogy e titkok megfejtésére nem vállalkozhatok gyarló emberi ész. Az emberi lét titkát, amelyet egy mindenható, örök Isten állított fel a vallásban, ezt az életnek a titkát csak maga az életnek az Ura ismeri és tudja és annak nyilvánítja ki, akinek az 0 végtelen bölcsesége szerint jónak és helyesnek látja. És még akkor is — kedves ifjak — ha az Isten végtelen irgalmából egyik másik teremtett elmének megmutatta magát, akkor sem láthat és nézhet be az emberi értelem az Isten végtelenségébe, mert véges edénybe csak véges folyadékok önthetők. Véges emberi elme tehát az ő természeténei fogva föl nem foghatja a végtelent; egy végtelen természetbe nem hatolhat bele a véges értelem. Ezzel a tudattal lépjetek kedves ifjak az életbe át! Amint eddig is mindig voltak körülöttetek titkok, úgy lesznek ezentúl is ; de e titkokat csak egy módon közelithetitek meg, ezen titkok megértéséhez csak egy módon juthattok, ha azt, amit elmondottatok az imént, mindig mondjátok és érzitek is: „Hi szék egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében.“ Az Isten titkából többet nem érthetünk. Arra az igazságra az emberi értelem is eljutott, hogy van egy örök, van egy mindenható, van egy mindentáldó Valóság: az Isten. De hogy ez a Valóság mi módon közlekedik az emberrel, az ő teremtményével, mi módon mutatja meg neki űz életnek az útjait, azt az Ő igazságainak letéteményese : a kath. igaz Anyaszent- egyház var, hivatva kimutatni. Azért helyesen mondottátok, hiszem mindazt, amit a „római kath. köz. Anyaszentegyház“ hisz és vall és amire Isten végtelensége az embert méltatta. Köszönjük meg neki ezt a kinyilatkoztatást is. És mert ezt a kinyilatkoztatást maga Isten tette, azért mindaz, aki ezen kinyilatkoztatáshoz ragaszkodik testével, leikével, gondolkozásával és érzelmeivel, az mind helyes utón jár, az mind Isten szándéka szerint cselekszik itt az életben és azért föltétlenül el is fogja nyerni az embernek Isten által kijelölt célját: az örök boldogságot. Ezt az örök boldogságot mindegyikünknek megígérte Isten, mindegyikünk jussosa tehát a mennyországnak, minden ember jussosa az örök boldogságnak és az örök életnek. És mert az Isten az O végtelen irgalmával az ezen képesség elnyerésére vezető utat meg is mutatta, maradjunk csak ezen az utón édes fiaim, maradjatok ezen az utón, amelyet nektek a kath. Anyaszentegyház az életre előír. Hogyha ezen maradtok, hogyha ezen folytatjátok lelketek üdvének a munkáját, akkor munkátokon és rajtatok is Isten áldása lesz ; Isten áldásától pedig függ minden, amint az emberi történelem maga is igazolja. Istennek és Boldogságos Szűz Máriának zászlaja alatt bátran haladjatok előre és biztosak lehettek benne, hogy emberi rendeltetésieket el fogjátok érni. Hogy ez megtörténjék, azért fohászkodtam én ma az egek és a föld Urához, minden lénynek teremtő Istenéhez és könyörögtem hozzá püspökatyai szivemmel, hogy úgy benneteket, itt előttem álló kedves ifjakat, mint ezt a kath. hitközséget és a jubiláló főgimnáziumot áldja meg. Az Atya, Fiú és Szentlélek áldása maradjon rajtatok és öreg főpásztorokon.“ Az élő hittől és szeretettől áthatott apostoli szózat és az ifjak vallásosságának e szép megnyilatkozása mély hatást tett a jelenvolt nagy közönségre. A gör. kath. templomban a hálaadó szent misét Papp Antal munkácsi megyéspüspök ur tartotta fényes segédlettel, a gör. kath. papságnak nagyarányú megjelenésével. A templomokból a gimnáziumba vonult a közönség és az ifjúság. Két hatalmas diadalkapu volt a virágfüzérekkel díszített épület bejáratánál, az udvaron pedig díszes lomb- sátor, amelyben a szónokok és az előkelőségek foglaltak helyet. 10 órakor az intézet egykori, a múzeumból előhozott 300 éves csengőjével adtak jelt az ünnepély megkezdésére. A hymnusz eléneklése után Románeez igazgató Prológját szavalta el Burger VIII. o. tanuló. Majd Dr. Mázy Engelbert tanker, kir. főigazgató lépett az emelvényre, s nagyszabású, eszmegazdag emlékbeszéd keretében fejtegette az intézet kulturális jelentőségét. Románeez Mihály főgimn. igazgató az intézet múltját és jelenét ismertette erőteljes szingazdag vonásokkal, kidomborítván a nagy alapitó érdemeit. Felsorolta a jubileum alkalmából tett alapítványokat: Ungvár megye törvényhatósága 6000 kor., Soltész Imre c. kanonok 5000 kor., Tahy Ábris ungvári esperes plébános 4000 kor., a volt tanítványok adományaiból bejött 14,876 kor. alapítvány. Beszédje végén lehullt a lepel Homonnai Drugeth György éleínagyságu, olajfestésü képéről, melyet Nyomárkay Béla, az intézet egykori növendéke hálából festett. Drohobeczkv Gyula körösi raegyéspüspök az intézet volt tanítványai nevében mondott költői szárnya- lásu üdvözlő beszédet, ruig Szathmári László VIII. o. t a jelenlegi tanulók nevében beszélt. Majd a hatóságok és testületek üdvözlése következett. Papp Antal püspök a főrendiház, Kende Péter orsz. gyűl. képviselő a képviselőház, Vikár Béla az Akadémia, Lőrinczy Jenő alispán a vármegye, Fincicky Mihály polgármester a város, Jancsó. Benedek igazgató az orsz. középiskolai tanáregyesület, Ratkovszki Pál főigazgató az orsz. kath. tanáregyesület, Reőthi Vladimir az orsz. polg. isk. tanáregyesület, Gébé Péter kanonok az ungvári intézetek üdvözletét adta át. Beet- howen: „Isten dicsőítése“ után, melyet a három egyesitett énekkar adott elő Medveczky István tanár vezetése mellett kiváló precizitással, Blanár Ödön, az intézet történetírója a Papp Antal püspök által az utókor hálája nevében felállított emléktáblánál mondott magas, vallásos szellemű beszédet. Délután fél 2 órakor diszebéd volt a Széchenyi-kerti pavillonban 300 teríték kel. Áldomást mondtak: Dr. Mázy a királyra, Románeez a miniszterre,. Blanár Ödön a püspökökre, Beszédével nagy lelkesedést keltett, midőn főpásztorunkat felköszöntve, fölemlité közeli aranymiséjét, s az ungvári hívek sze- retetét, ragaszkodását, örömét ez alkalomból meleg szavakkal fejezte ki. Zugó tapsvihar, s „Éltesse Istenünk soká“ éneknek akkordjai százak ajkán voltak kifejezői a szivekben élő mélységes tiszteletnek és szeretetnek. Dr. Fibiger Sándor a főispánra és alispánra, Medveczky István a városra, Margócsi a katonaságra, Bekényi Dr. Mázyra, Matyackó kanonok a Jézustársasági atyákra s a középiskolai küldöttségekre, Berzevicy Somló Sándorra, Nyomárkai Bélára és Blanárra, Gebée Péter az ungvári tanártestületre, Ratkovszki Pál főigazgató az ifjúságra, Grabovszky Ervin az ungvári nőkre köszöntöttek. Este 8 órakor a városi színházban a katonai zenekar és Plotényi Nándor hegedűművész, az intézet egykori tanítványa családja közreműködésével hangversenyt rendeztek és Somló Sándor orsz. magyar szinművészeti akadémiai igazgatónak, az intézet egykori növendékének ez alkalomra irt alkalmi színművét adta elő az ifjúság nagy ügyességgel, élénken jelenítve meg a homonnai diákéletet, s a diákok hősi tettét, midőn Drugeth György alapitónak életét az összeesküvők ellenében megmentik, s Drugeth ezért hálából a kollégiumot Ungvárra hozza át. Fényes ünnepe volt ez a magyar kultúrának. Az ünnepet nem zavarta meg semmi dissonantia, emléke fölemelő hatásában sokáig, élni fog az ifjúság és a nagyközönség lelkében.
