Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)

1913-06-11 / 24. szám

2

HETI SZEMLE

Szatmár, 1913. junius 11.

De egy idő óta, hogy a kalh. renaissance sodra elöntött mozdulatlanabb tereket és magával ragadott hidegebb lelkeket is — mintha kikapcsolódtunk volna ebből a dolgozó életből. A kath. nagygyűlésekre még hallgatókat is alig küldünk; a népszövetség, a szövetkezeti élet nem talál munkásokat; a patrona- ge-ok, nővédelmi szervezetek, az elhanyagoltságában közömbös intel- ligentia fölfrissitése, az egyesületi élet nagyszerű tevékenysége mind hiányzanak; a kath. sajtóegyesületek pedig teljesen ismeretlenek.

Megfáradtunk-e? Az áldozatosság szelleme szállt-e ki belőlünk? Kényelemszeretet, vagy tehetetlenség tart-e karjaiban? Fásult közömbösség, vagy kimerült erőtlenség kötözött le bennünket? Sajnáljuk a munkát, vagy önzők vagyunk és kitöröltük szótárunkból ezt fogalmat: áldozathozatal a vérig? Nem tudjuk.

De azt tudjuk, hogy a kerék csikordul már — lefelé. Egyházmegyénk területén szaporodnak a szabadkőműves páholyok; irányitó befolyás minden téren az ellenfél kezében van; még itt a püspöki székhelyen sincs egyetlen képviselőnk a törvényhatóság közgyűlésén; vesz- szőfutást rendeznek velünk napról- napra; ez országdarab megszaporodott sajtója a másik tábor kezében van; ezzel szemben: a közvélemény megfordítására egyetlenegy, suttogó szavú hetilapunk van.

— Nem látjuk jövőnk összeomlott falán a Belsassar lakomáján megjelent kéz Írását?

Ml

Ne felejtsük el, hogy a liberálisok, szabadkőmivesek és szocziáldemokraták tolvajnyelvén „a klerikalizmus“ a kath. vallást, vagyis a kath. egyházat jelenti. Ha valakit klerikalis-nak mondanak, ugyanazon tolvajnyelv szerint annyit tesz, hogy az illető hű és derék katholikus ember. Találóan mondja valaki : A „klerikalizmus“ okos, ravasz emberek találmánya, hogy az ostobák felüljenek neki. —

Városi közgyűlés. Általános érdektelenség mellett hétfőn d. u. folyt le a sok tárgyú, de villámgyorsaságu közgyűlése a törvényhatóságnak. A polgármesteri jelentés érdekesebb pontjai : a mi külön tengeri kígyónknak, a közkórház építésének ügye, a melyről a polgármester ma is azt mondta, a mit már nagyapáink is hallottak, hogy az állami hozzájárulás a legkedvezőbben áll, sőt nemsokára már a részletes tervek kidolgozására is rákerül a sor. Ilyenforma üres biztatás szólt a fölveendő városi 600.000 K-ás kölcsönről, a melyre ugyan sehonnan nem érkezett ajánlat, de a polgármester szerint ennek a kölcsönnek megnyerése is biztos. Ilyen beigérés volt még az, hogy a Szatmár- vidéki h. é. v. meg fogja erősíteni a közúti Szamoshidat, vasszerkezetű hidakat épit a bikszádi vonalon, koczkakővel burkolja a bányai utat az udvarii lejáróig és a szatmár- hegyi utat a pálfalvai lejáróig. Utczaköve- zéssel fogtál kozott a közgyűlés is, a mennyiben kimondta a Jókai és Böszörményi utcák kövezését, ha a háztulajdonosok kamatmentesen előlegezik a költségeket. Egy kissé bőkezűbb volt a közgyűlés a müvészháznak kinevezendő régi lövőház átalakításában, a mennyiben megbízta a tanácsot a lövőház emeletének két műteremmé való alakításával. Másik tengerikigyónkról: a jövő században létesülő vízvezetékünkről azonban nem volt szó. Ezzel még unalmasabb lett volna a köz gyűlés, a melynek minden foglalkozása, úgy látszik, csak szalmacséplós.

Az uj hjdaáörogi püspök.

A hajdudorogi egyházmegye megkapta első püspökét, Miklóssy István, sátoraljaújhelyi lelkész, zempléni főesperes személyében, a kit a királyi kegy ez uj egyházmegye élére állítani kegyes volt.

ürömmel szegezzük le az első főpásztor * S

ban indult. Az Őrtűzben (1877.), a Rúgott csillagok on (1879.) még a Jókai-féle Kakas Márton versek hatása érezhető ugyan, de azért közö'tük vannak olyanok is, amelyekből bátran állíthatni, hogyha teljesen ez iránynak szentelte volna tehetségét, végre is feltalálta volna önmagát. Hogy Bartóknak ez a pálya felelt volna meg, mutatja az a körülmény is, hogy Bartók már abban az időben, amidőn még a kevésbé költői tehetségek is szerelmes versekkel áldoznak a múzsáknak, ő nem; hanem csak később fordult a költészetnek igaz hogy nemesebb, de nem az ő tehetségéhez való fajához, a szerelmi lírához. Meg kell ugyan engednünk, hogy vannak gondolatai és érzései, de ezeket töredékesen, összhangtalanul fejezte ki, és sem a lírai nyelv, sem a lágyabb lírai versformák kezelése nem állt hatalmában. Pedig elég verskötetet adott ki ahhoz, hogy ebbeli tehetsége fejlődhetett volna. De a Költemények (1881), Újabb költemények 1883), Kárpáti emlékek (1985), Erdőzúgás (1889), Remény és emlékezet (1892) czimü kötetek évszámai azt mutatják, hogy rendkívül gyorsan, de felületesen dolgozott.

Ezekben a kötetekben a szerelmi és hazafias lírán kívül reflexiókkal vegyült természetimádó költeményei is yannak. Ezek különösen a Kárpáti emlékekben és az Erdőzúgásban lépnek fel tömegesebben. Sok rajongó szeretettel, de még több túlzással szól a természet bájai iránt érzett szeretetéről. Valamikor Vajda Péter beszélt igyen. Úgy mintha szerelmes lenne a természetbe, a szó valódi értelmében. Már pedig sohasem lehet komikum nélkül átvinni valamely specialis érzést egy más, nem ahhoz illő személyre vagy tárgyra. így ha valaki valóságos szerelmi

rajongással van eltelve valamely szent vagy valami természeti jelenség iránt, ez csak mosolyt kelthet. Mert a szentek iránt való rendes érzésünk a szeretet és a tisztelet; a természethez pedig csupán vonzódással viseltethetünk, abban gyönyörködhetünk.

Lírai költeményei közül legszebb és legtermészetesebb Az erdő czimü.

Az erdőben jársz, s tán nem is tudod :

Hol vagy ? Templomban, oh, mert nem egyéb ez!

És Isten épité e templomot,

Tört hitűnek felszállni innen éghez.

A szeretőnek ez tündérliget,

Szerelmén kül mindent elzárni tőle;

Balzsamlegü kert annak, ki beteg,

S meghalt szivek szép csöndes temetője.

Ki még derülten jársz az árnyban itt,

Ne is légy rabja e zöld labyrinthnak:

De ha telkedben a remény s a hit Éghez vezérlő lépcsői megingnak,

Ha szerelem röpit nyilat reád,

Ha kór miatt kedélyed is bú-termő,

S ha szived holt lesz: megérted okát,

Miért hogy nékem oly kedves az erdő?

Ebben van érzés, gondolat, van báj és fenség, befejezése is hatásos; de az is érzik belőle, hogy írója nem uralkodik a nyelven s hogy gondolatait nehezen tudja a vers kereteibe beleerőszakolni.

Szatírái költeményei azonban inkább aktuális versek, mintsem általános ér- deküek. Pedig nagy kár! Mert ezekbe a szatirikus politikai költeményeibe lehelte bele izzó ellenzéki érzésű lelkét. Ahol a hatalmat s annak gyöngéit kellett kigunyolni, hogy legyen ott az osztrák, magyar, avagy orosz, ott oly találó, oly élesen metsző, hogy a hatást el nem téveszthette.

Elbeszélő költeményei jelentéktelenek.

kinevezésének tényét, mert ebben előfeltételét tudjuk mindannak, ami az eddig megnyilvánult nemzetiségi (oláh) izgatás megszüntetését kell hogy eredményezze. A püspökség, amelyhez nemcsak a magyar görög katholikusság vallási, hanem mélyreható magyar nemzeti politikai érdekek is fűződnek, a személyi kérdést illetőleg a leggondosabb, az aprólékosságig menő körültekintést involválta s valóban minden érdek és tekintet teljes kielégítésével a legméltóbb egyházi férfiúval töltetett be, akinek eddig való, úgy egyházi, mint a papi hivatalával kapcsolatos közéleti és társadalmi tevékenysége teljes biztositékot nyújtanak arra nézve, hogy ama sokoldalú és nagyszabású, az uttörés nehézségeivel súlyosbított feladatokat, amelyek elé egyházfejedelmi állása helyezi, a legsikeresebben fogja megoldani.

Miklóssy István a zemplénmegyei Rá- kócz községben született 1857. évi augusztus 22-én. Mint szegény szülők gyermeke, tanulmányai folytatásában jóformán saját erejére volt utalva s csak szívós akaratereje és kitartó szorgalma —- mely egész életén át jellemzi — tudta legyőzni a sors mostohasá- gait, szükségeit. Elemi és középiskolai tanulmányait Ungváron végezte mindvégig kitűnő sikerrel. Mindenőtt ő volt a legelső tanuló. Ilyen készültséggel mint papnövendéket Pász- télyi János akkori munkácsi püspök a budapesti központi papnevelő intézetbe küldötte, ahol megszerezte azokat a széleskörű ismereteket, melyekkel kartársai közül messze kimagaslott. Tanulmányainak befejezése után püspöki fogalmazó, majd tanitóképezdei tanár és a papi árvaintézet igazgatója lett. Mint tanitóképezdei tanár czéltudatos működésével mély nyomokat hagyott az egyházmegye egy tanitónemzedékében; az általa fejlesztett és nagyranövesztett magyar és hazafias szellem, mely azelőtt is tapasztalható volt a hazafias gk. tanítóság között, teljesen áthatotta a tanulóifjúságot és üdvös gyümölcsöket termett künn az életben. Öt év után néhai püspöke, 1888 ban titkárává tette, mely állásában is feladatát buzgalommal és egész egyéniségét jellemző szívós munkaerővel teljesítette köz- megelégedésre. Érdemei elismeréséül, az alig hat éves áldozópap 1890-ben pápai káplán, s ugyanazon év végén szentszéki tanácsossággal lett kitüntetve. Tudománya, magas műveltsége- lelki nemessége révén azután 1893. évben a tekintélyes sátoraljaújhelyi

Legnagyobb jelentőségűek drámái. Nem absolut értékükkel ugyan, hanem mivel a magyar drámairodalom nem oly kifejlett és gazdag, mint a lira, amelyben számos kivételes kiválósággal dicsekedhetünk, azért már drámáinak nagyszáma miatt is kikeli emelnünk. Összesen kilencz drámát irt, amelyek a következők : A legszebb (1880), Kendi Margit (1884), Thurán Anna (1888J, Haluska Benedek (1889), Méhek (2890), Erzsébet királyné (1892), Az örvény (1895), Mohács (1998), János király (1902).

Lírájában azonban több az eredetiség, mint drámáiban. Ezekben egyrészről a Rákosi Jenőtől megkezdett regényes és mesés tárgyakhoz fordul s inkább a nyelv költőisé- gére, mintsem a dráma igazi sajátságára, a cselekvény erős felépítésére fordítja figyelmét; másrészről hajlik a régi Vörösmarty- féle romantikus irányhoz is.

Legjobb drámájának kortársai is a Thurán Annái tartották, s valóban, aránylagosan ez is a legjobban felépített drámája. Ebből meg is ítélhetjük drámaírói tehetségét s azért igyekezzünk megismerni.

Thurán Anna a bártfai polgármesternek a leánya. Romantikus története ott kezdődik, hogy Bártfa városát Axamith cseh rablóvezér serege veszélyezteti. A város megmentése érdekében legvitézebb fia, Veli- torisz Henrik, aki kevéssel előbb Mátyás király fekete seregében mint kapitány szolgált, arra vállalkozik, hogy kiszökik a városból, felkeresi Mátyás királyt s felmentő sereget kér. De amidőn egy kisebb kicsapás után a városba visszatér, megpillantja Thurán Annát s beleszeret. Mielőtt tehát elmegy veszedelmes útjára, a leányt feleségül veszi. De abba már a polgárok egyenes rábeszélő-