Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-06-04 / 23. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — 8 K — f. Negyedévre — 2 K — f. Félévre — 4 , — , Egyes szám ára 16 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár. Felelős szerkesztő : VARJAS ENDRE. Laptulajdonos A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hir detések stb. Ettinger János tanulmányi felügyelő czimére (Szatmár, Szeminárium) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése S korona--------------- Nyllttér sora 40 fillér. ————— A lap megjelenik minden szerdán — t — Mayer Béla. 1838—1913. (+) A püspöki rend nem avatla az apostolok utódává s igy nem vett kezébe pásztorbotot, hogy megjárja egyházmegyénkfalvait,városait;nem tette a fölszentelés a mi atyánkká; oltári aranymiséjének szent ünnepén nem köszöntöttük őt; püspöki szeme nem őrködött virrasztó gonddal, vigyázó szeretettel a mi vetéseink fölött; nem voltunk az övéi, de ő a miénk volt mégis. Az apostoli kegyur élünkre akarta állitanis a királyi kézirat már szatmári püspöknek nevezte őt, amikor Mayer Béla a szentekre emlékeztetőalázatossággal elhárította magától a fényes méltóságot és a pápai praeconisatiót megakadályozta. Mert betegnek tudta magát, s igy az odaadás áldozataira elégtelennek érezte az erőtlen testet. Hiába tudta az apostoli király méltónak a püspöki székre, ő is megmérte magát s az ő lelkiismeretének finom mértékén kevesebb értékűnek mondotta önmagát, mint a mennyit ez önmaga iránt oly szigorú papi lélek megkivánt kincsas értékekül. És nem ismervén egyenes lelke megalkuvást, lemondott arról a fényes magaslatról, a hova indulóban volt földi pályája. Nem ült a püspöki trónra, de az alázatosság köpenyébe rejtőzve félrevonult arra az útra, a melyen a hősies erények nyitnak. Evangéliumi vonás ez. Ebben a nagyszerű megvilla- násban mutatta meg nekünk egyszer a lelkét. És a mi fényt e Krisztus szelleme és rendje szerint való papi lélek megvillantott példátlan szépségű tettében az áldozatnak, alázatosságnak s a hősiességnek — ennek a fénynek nagyszerű szépségében láttuk ezentúl és ismertük meg őt, bár nem jött közénk. A szentek szótárából kerestük a szavakat jellemzéséhez. Naz. Szent Gergely a legösszefoglalóbb méltatást tud adni az ilyen lélekről, mikor igy nevezi a mély lelkeknek apostoli időkre emlékeztető alapvonását: személyes nemesség. E tömör méltatáshoz emberi értékelésünk mást is fűzött. Megértettük mi is, az őt nem ismerők, hogy miért tudott a szószék varázsló szavú oratora lenni; miért vette földi vagyonának szinte teljes föláldozása árán gondjaiba a tanítóság és az iskola ügyét.S azt hittük, hogy már egészen ismerjük őt, a kit alázatossága visz- szatartott a szatmári egyházmegye püspöki gyűrűjének elfogadásától. Ám a nagy lelkek mindig tudnak újat, megragadót, nagyszerűen szépet adni kimeríthetetlen bőségükből. 0 is adott. Yisszavonultságának szent magányából uj fénysugarakat küldött felénk. 0 a miénknek tudta mégis magát és két legégetőbb szükségletünket vette gondjába: a papi nyuga- lomdij és az egyházmegyei sajtó ügyét. Sűrűn ismétlődő adományaival Ady. — Feddő ének. — Kóczos-haju poéta nyargal Lengösörényes, vad lován. Az arcza égett, bús, sovány. Kóczos hajú poéta nyargal. Tüzes-szekér dübög utánuk {Illés-szekérnek mondja ő, Ahol minden a czéda nő.) Tüzes-szekér dübög utánuk. Bozontos, vézna lant titánok Kapaszkodnak a szekerem.. — Eljön a biin, a förtelem — Üvöltik vézna lant-titánok. Te, kárhozat vad énekese. Megállj! ki vagy ott, legeiül. Szemedbe nézek emberül, Te, kárhozat vad énekese. Múzsa fehér palástján hímeztél Színekben égő, virágos mezőt. Csermelyt, Nyugat-hegyekből eredőt. Oly szép volt — régen •— mit ráhimeztél. És Múzsa itt áll könnyező szemekkel. Ezren bosszút lihegve látják. Sárba rántottad a palástját, Azért sir Múzsa könnyező szemekkel. Nem átkozlak, mint te önmagad Sok átvirrasztott éjen, nappalon. A némulásod nem akarom. Nem átkozlak, mint te önmagad. Emeld fel a tiport palástot \ Leszállttá új Párizs lovadról, Arról az idegenvérü vadról. Emeld fel a tiport palástot. Magyar szivedből tépjed a dalt. Ha Bendequznak vére az erőd, Szenytelen-tüzes, mint rég-ezelőtt. Magyar szivedből tépjed a dalt. Kisérjük majd a Kárpátok alatt Édes pán-sippal, hárfa-danával, Erdölehellet halk szimfóniával. Kisérjük majd a Kárpátok alatt. Költő! ismerd meg fajod, s magad. Pusztuló fajod, átokvert magad. Ujlaky .János. Baganini. Irta: Hermann László. A „Zenetudományi Könyvtár“ X. füzete. Budapest Németh József könyv- és zenekereskedése. Ára 50 fillér. Hermann barátom szives volt legújabb munkájával megajándékozni. És arra kért, Írnék pár ismertető sort róla. Ne az ő érdekében. A zene népszerűsítése, a Zenetudományi Könyvtár iránt való érdeklődés fölkeltésére. Helyes! Ez a kívánat egy kissé különösen érintett. Hiszen nem vagyok zenész. Nagyon egyszerű és olcsó eszköze van az én mesterségemnek, az Írásnak. Egy költői vérnek. A. két filléres toll. Hogy-hogyan Írjak hát én a zenéről? A zenetudomány mezejébe mikép merészkednék betolakodni. A magambaszálás azonban világosságot, sőt megnyugvást hozott töprengő telkembe. Hermann barátom életrajzot, sőt kor- és lélektani rajzot irt e füzetben arról a világhíres, varázslatos művészről, a ki a többek közt zenei lángeszével úgyszólván megteremtette az egész modern hegedű technikát. Életrajzról, lélektani rajzról talán mindenkinek van benyomása, valamelyes Ítéletre. Talán nekem is lehet. Meg aztán ? Mi is lenne, ha az irodalmi élet, jellem és lélektani rajzokkal csak éppen az irók, költők foglalkoznának? Ha továbbá, a zene világában, a zenetudomány érdeklődése körében csak a zenészek mutatnának. Paganini maga tett bizonyságot arról, tehetségének, lángesze kibuggyanásának úgyszólván hajnalhasadtával, hogy: életszükséglete a meghallgatás, az érdeklődés ... a közönség. És nem csak a művészi kritika. Ez az érdeklődés a mi magyar közönségünkben most már ébredőben van. Nem csudálom hát, ha a zenetudomány a zeneiskolában, a mi laikus körünkben is hóditó útra indult. * A füzet bevezetőjéül dr. Hubay Jenő Lapunk mai száma ÍO oldal.
