Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-04-09 / 15. szám
Szatmár 1918. április 9. „HETI SZEMLE 7 Miniszteri köszönet. A vallás és közoktatásügyi miniszter a nagybányai rom. kath. egyháznak, amely egyházközség az ottani állami elemi iskola szegénysorsu tanulóinak felruházására 420 K-t adományozott, köszönetét nyilvánította. A szatmári polgári iskola bokréta ünnepélye. Az István-téren épülő szatmár- németii m. kir. állami polgári fiúiskola bokréta-ünnepélye április 3-án, csütörtökön délután négy órakor volt. Az ünnepélyt este 8 órakor a Pannónia szálló éttermében társasvacsora zárta be. A munkácsi tanonczotthon megnyitása. A Munkácson szervezés alatt álló iparos- és kereskedő tanoncinternátus május hó 1-én megnyílik. Az intézet a Munkácsy Mihály szülőházában talál ideiglenes elhelyezést addig, mig megfelelőbb otthont lehet neki szerezni s egyelőre 25 növendék befogadására rendezik be. Az Otthonban lakásra és teljes ellátásra vesznek fel iparos- és ke- reskedő-tanonczokat teljesen ingyen vagy igen mérsékelt díjért. A felvételre a város polgármesteréhez benyújtandó kérvénnyel már most lehet jelentkezni. Ugyancsak a városi hatóságnál jelentkezhetnek tanonczok elvállalására az iparosok és kereskedők is. A tanuló ifjúság a körmeneteken. A buzaszentelési körmenet és a keresztjáró napok körmenetei a legszigorúbb szorgalmi időbe esnek, különben is az ifjúság oly távol van ily körmeneteken a szertartástól, hogy ,lelki épülésről úgyszólván szó sem lehet. Éppen azért a püspöki konferenczia Dr. Hajdú Tibor pannonhalmi főapát indítványára felmentette a gimnáziumi ifjúságot e körmeneteken való részvétel alól. Kötelességévé tette azonban e napokon a szentmisehallgatást és a mise után a minden szentek litániájának és a vele kapcsolatos imáknak elvégzését. Istentisztelet után pedig a középiskolai ifjúságnak rendes előadásai lesznek. A nagykárolyi polgári fiúiskola építése czéljaira az állam által kötelezett 220,000 K felét a vallás- és közoktatásügyi miniszter már megküldte Nagykároly városnak. A még hátralevő másik felerésze a jövő évben lesz kiutalva. Tanító választás. Ifj- Malonyay János kökényesdi rk. helyettes tanítót három-kuti róm. kath. iskolaszék rendes tanítóvá választotta meg. Adakozzunk a Saitóalanra! ü A közönség felöltő közömbössége a színházzal szemben nem a daraboknak szól, hanem a társulatnak. A mi közönségünk ugyanis mindenféle darabot elbír, a legsulytalanabbat a legkönnyebben, csak — úgy látszik — a társulatot nem bírja el: mert ez is pehelykönnyű. Klasz- szikus nevezetességű és nevetségességü példa erre az az utszéli reklámozás, amelylyel a társulat például a „Szép Heléna“ szinrehozatalát hirdette. Hogy azt Reinhardt stylusában rendezi. Reinhardt a szatmári színházban! Risum teneatis amici ! Ezt a Reinhardt-ot néhai való Gaál József uram ügyesebben megcselekedte a Peleskei nótáriusban, mint a színtársulat reklámizü, de nagyon rosszul elsült előadása a „Szép Heléná“- val, a melyben a nézőtér szűk széksorai közt-vé- gigfutott 5—6 kórista és egypár színész, azért hogy ők is megdöbbenjenek a Reinhardt-szerü rendezés ama kolosszális ötletén, hogy a derék görög világ kellő közepébe beállított egy keresztény oltárt gyertyatartó kkal, szentképekkel, ta- bernákulummal. Hát ez volt a Reinhardt-féle rendezés. Köszönjük, de nem kérünk belőle. A mint a zagyva „Kolumbus báró“-ból sem, a melynek silányságánál csak értelmetlensége és muzsikátlansága volt nagyobb. Az operette-ek közül kivált „Az obsitos“ reprise e. Barics nagyon melegen és hatással énekelt és alakított, sok talentumot mutatott szerepében, a melyet színészi qualitásokkal játszott meg. Ezt nem mondhatjuk — a hangjában különben kiváló — Nagy Gyuláról, a kinek minden föllépése erős szögletességei miatt a komikum jegyében játszódik le. Habár ez mindig jobb, mint az a hatás, a mit az újabban szerepeltetett Pintér Irma fakó hangja és félszeg modortalansága ébreszt. Jó, hogy Dénes Ella és H. Bállá Mariska ötletesen eleven játéka és értékes hangja sokszor elfelejtteti a chorusban s a szereplőkben egyaránt kirívó hiányokat. Újdonságul Madarász F'lóris cziszterczita tanár „Hajótörés“ ez. színmüve került színre Bársony Aladár jutalomjátékául. A darab egy apostata pap története, a ki egy nőért otthagyja egyházát, de a körülmények erős kényszerítése alatt uj életében megroppan s visszemegy régi útjára. Aláhúzzuk ezt: a körülmények erős kényszerítése alatt. Mert ez az apostata pap nem férfi. Semmit nem tesz akaratából, mindenre a a körülmények kényszere hajtja. Leikéből nem is látunk semmit. A labda-embereknek nem is lehet lelke. A színmű nemes tendentiája elveszett az avatatlan, drámaiatlan földolgozásban. írója jót akarhatott, de sem igazságot, sem igazi életet nem nyújtott. A machinatio pedig már egyenesen hazug. Hogy az apostata pap egy volt tanárának, a ki szintén apostata, házába kerül, mert ez halálakor tőle akarja absolváltatni magát — ez már nagyon sok a véletlenből. Lelki vívódások, benső bünhödések, vezeklő gyötrelmek, keserű kiábrándulások — a mik pedig kézen kínálkoznak az ilyen helyzetben — mind nincsenek a darabban, a mely ennélfogva még komolyabb számba menő kísérletnek sem vált be. Sajnáljuk Bársonyt, hogy súlyos értékeit nem mutathatta és egy szoborszerü plasztikus- ságu alakítással nem irta be emlékét a lelkekbe. Nem rajta múlt. — Z. Hahnel Aranka több jelenetben igaz volt; P. Torday Etel pedig drámai hatásokat ért el. A heti műsor: Szerdán : „Bella.“ {Trágár.) Csütörtökön, pénteken, szombaton és vasárnap : „Aranyeső.“ IRODALOM is Az „Élet“ április 6. számában uj regényt kezd Török Gyulától a Zöldköves gyűrű címmel, elbeszéléseket írtak Pásztor József és Harsányi Lajos, verseket Lampérth Géza, Elek Alfréd és Móricz Károly. Megemlítjük még Kéki Lajos tanulmányát Gárdonyi Géza történeti regényköltészetéről, Sztrakoni Károly cikkét a bútor jelenéről és jövőjéről. Sas karmai. Ohnet nem is egy, de két regényt is irt Napóleonról, mindkettőben a nagy világhódító körül csoportosítván a lebilincselően érdekes cselekmény összes szálait. Az első Napoleon regénynek „Halál Bonapartéra“ a cime, a másodiknak pedig-amely, ha önálló értékű munka is, de belső szálaiban összefügg az előbbivel, a cime „A sas karmai“ és ez most jelent meg az „Egyetemes regénytár“ gyűjteményében- A vörös vászonfödeles közel háromszáz oldalas regénynek ára 2 korona 40 fillér. Kiadóhivatala Budapest. VI., Andrássy-ut 16. A „Vasárnapi Újság“ április 6-iki számában érdekes képsorozatokat találunk a csatald- zsai harctérről, Drinápolyról, a Hamidie hajóról. Szépirodalmi olvasmányok: Kvassay Ede regénye, Bársony István természeti rajza, Schöp- fln Aladár színházi czikke, versek. — A „Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyedévre öt korona (Budapest, IV., Egyetem utca 4. sz.) Oktatókönyvecske az első szentáldozásra! Kérdésekben és feleletekben a penitencziatartds és az Oltári- szentség felvételére készít elő, valamint az első áldozás ünnepi szertartásait foglalja magában . Egyházmegyei jóváhagyással. Ara darabonként 20 fillér tömeges rendelésnél 15 fillér A legalkalmasab előkészítő könyvecske. Nélkülözhetetlen az első áldozók oktatásánál. Kapható a Pázmány-sajtóban, Szatmáron, Szemle egy utlaikussal. — Én az a bizonyos „laikus“ vagyok — köszöntött be a szerkesztőségbe jámbor szerénységgel egy derék termetű ur. — Örvendünk, laikus ur! — Egy szakértőért jöttem — folytatja a jámbor ur. Magam hiába mondom az ut- ezák állapotát lehetetlennek, botrányosnak, gyalázatosnak és mucsainak, letromfolnak, hogy hallgassak, mert laikus vagyok. Kérek egy szakértőt. Egy utszakértőt. Kiküldtük a szakértőt, a ki elindult az „utlaikussal.“ Elmene, de vissza nem téré. Három teljes napig nem láttuk utszakértő munkatársunkat. Negyednapra egy szánandó emberroncs sántikált be a szerkesztőségbe. Csak suttogott. — Hangosabban I — kiáltjuk neki. — Nem tudok — feleli elhalóan. — Mit akar különben ? — kérdezzük nem a legrokonszenvesebb hangon, mikor a sántikáló elfoglalta a legjobb széket. — Papirt! — suttogta a nyomorék. Mikor előtte a kutyanyelv, szántja a jámbor a sürü sorokat. — Maga az? — kérdezzük csodálkozva az ismerős irás megpillantására. Lerongyollott, tönkretett utszakértőnk — mert ő volt — csak bólogat és mutogat írásaira, hogy olvassuk. Szomorú beszámoló volt az az utlaikussal megtett szemléjéről. — Piszok, por, szemét, hulladék, bűz, heteken át gyűjtögetett és soha el nem hordott szemétkupaczok minden utczában. Ilyen az utak közepe. — A gyalogjárókon pedig nagyszerű specialitások. A gyalogjárók nem a gyalogolok számára készültek, mert azokon tolják a targonezát és gyerekkocsit; a gyalogjárón czipeli a pékinas a kosarát, a ezukrászgye- rek a süteményes tálezát, a kutlátogató hölgyek a vizes kannákat. Ótt viszi a masa- módlány a szörnyűséges kalapok még szörnyűségesebb skatulyáit. A henteslegény a husszatyrát, a suszterinas a hetivásár egész portékáját. Szóval valóságos kiskereskedelmet kell lebonyolítani a gyalogjáróknak. — A jámbor közönségnek természetesen minden tizedik lépésnél a kocsiutra kell letérnie. Ráadásul tizenháromszor oldalba lökik, kétszer a gyerekkocsi kereke megy a tyúkszemére, háromszor a kalapskatulyás lány vágja hátba, négyszer a kiflisinas szorítja falhoz, ráadásul a kifutó gyerek löki föl egyszer. — Egy kis skutarii harczczal ért föl az én szemlém. Imigyen irá ezt sürü könnyhullatások közt kiküldött utszakértőnk, a ki most rettenetesen töri a fejét, hogy miért hívják a gyalogjárót „gyalogjáródnak, ha azon minden megtörténhetik, csak épen a járás nem. Nyomatott a Pázmány-sajtóban Szatmáron, Iskola-köz 3. sz.
