Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)

1913-04-02 / 14. szám

Szatmár 1913. április 2. HETI SZEMLE“ 7. Vége felé közeledik a szezon és most már az összes művészeti kívánalmak fölött napi­rendre lehet térni. Meg lehet állapítani, hogy csupán egyetlen ifjúsági előadáshoz volt sze­rencsénk a szezon folyamán, ez is botrányba fulladt, a klassikusokat pedig két-három ízben forgatta meg sírjában a társulat kegyeletien előadásával. Meg lehet állapítani, hogy a csonka társulatot nem sietett kiegészíteni az igazgató, hanem az egész szezonon keresztül csonka tár­sulat játszott, sőt az időközben e hiányos tár­sulatból még eltávozott tagok helyét sem töl­tötte be. Meg lehet azt is állapítani, hogy különö­sen a szezon második felében újdonságokban nagyon gyéren részesült a közönség és a régi, rossz darabok folytonos ismétlése közben las­sanként elmaradozott a színházból a közönség és ma már olyan lanyha a szinházpártolás, hogy olyan határozottan érdekes és egyszeri megtekintést feltétlen megérdemlő újdonságnak is, mint a Lakájok, a bemutatója üres ház előtt folyik le. Még a bérlők közül is sokan maradtak otthon jeléül annak, hogy a Heves Béla mostani társulata nem képes tovább semmi érdeklődést kelteni. Pedig az előadás ki­vételesen valamivel jobb volt a szokottnál. — Sz. Garai Ilus és Szőke Sándor gondosan ki­dolgozott és átgondolt alakítással álltak elő és rokonszenvessé tudták tenni szerepüket. Előadásra került még e héten a „Bor“, a melyben Bársony mutatott értékes alakítást. A társulat legjobb erejének tartjuk ezt az intelli­gens színészt, a ki mindig művészi effectusok- kal dolgozik s a kit oly kevesen utánoznak ki­dolgozásait és komoly tanulmányait mutató sze­replésében a színészetet kenyérkereső pályának néző társulati tagok közt. Alakításáért ki kell még emelnünk Z. Hahnel Arankát s a mindig természetes Sz. Garay Húst, a kiben tartalmas tagot vészit ei a társulat. A „Czigányszerelem“ volt még a színen és újból fölevenitette mindazt a panaszt, a mi jog­gal hull a hiányos társulatra, a mely se szín­müvek, se operettek előadására nem rendelke­zik elegendő taggal. A mi birkatürelmű közönségünk azonban ilyen erős hiányokban leledző társulatot érdemel. A heti műsor: Szerdán: „Az obsitos.“ Csütörtökön és pénteken : „Kolumbusz báró“ (Trágár.) Szombaton : „Szép Heléna.“ Vasárnap : „Tatárjárás.“ IRODALOM „A Czél“ társadalmi, közgazdasági és iro- rodalmi folyóirat márcziusi száma magvas és értékes tartalommal jelent meg. A külpolitikáról Szemere Miklós, a magyar nemzeti birtokpoliti­káról Mezey Gyula, a magyar zenéről Krúdy Andor, Írtak kiváló tanulmányokat. A keresztény és magyar irányú folyóirat élesen figyeli a zsidó- szabadkőmivesség harczi fegyvereit és külön­böző rovataiban szemmel tartja politikai, társa­dalmi, közgazdasági életünk aktualitásait. A vál­tozatos tartalmú havi folyóirat évi előfizetési ára 12 kor. A szent ügy. Csomay Győző tanár e czimen egy erősen romantikus, hosszabb no­vellát bocsátott ki csinos kiállításban. Az érdek- feszitő történet a mai orosz élet legizgatóbb lenditőjét, az absolutismus ellen küzdő szabad­ságvágyat veszi thémájául és dolgozza föl iz­galmas jelenetekben bővelkedő meseszövéssel. Alakjait a lelkesedés túlzó romantikájával vonja be és elmélyedőbb lélekfestés helyett a hősi ön­feláldozás mártírjaiul mutatja be. A színes fo­lyású, drámai gyorsasággal gördülő történetet mély hatásúvá teszi a vérpad tövében kihajtó, finoman sejttetett ébredő szerelem, a mely ér­zelmi motimuvaival erős lyrai hatást ébreszt. A szépen kiállított füzet ára 1 i or. Terjed a kultúra. — Igazán kulturátlan ember vagyok ? — kérdi rémülettel és nagy sírással beszédülve a szerkesztőségbe lapunk barátja. — Előbb a körülményeket 1 — feleljük szigorúan. — Hát — kezdi vallomását lapunk ba­rátja — nem ismerem Hacczaczáré urat és Unczili- Smunczili kisasszonyt. — Nem ismeri ? Hiszen az ő nevük ágról- ágra száll, az ő dicséretük csöpög szájról- szájra Pozsonytól Orsováig, Kárpátoktól Adri­áig. Ma minden müveit leányka ezt a két ne­vet nyüvi zongorán, ezt reszeli hegedűn a czigány, suttogja a szerelmesnek ajka, sivitja a suszterinas füttye, kopogja bakancs és súrolja a vikszelő kefe. Lapunk barátja megnémul és mi még bátrabban dühöngünk feléje : — Hisz ön a legelmaradottabb ember. Egy őslény. Egy szánandó agg dolog. A megteste­sült antikultura. Mondja, elmaradt felebarát, szokott ön énekelni ? — Igen — hangzott a szerény válasz. — No akkor — adjuk a jó tanácsot — jó lesz, ha holmi „ihaj-csuhaj, reczecze, ripi tyom“ helyett a Hacczaczáré urfit emlegeti. Mert ma minden laposfejü lágy epedéssel, akár­csak egy szopós fülemile, a „gyöngyöm, ga­lambom, rózsám“ helyett az Unczili-Smunczili kisasszony őnagyságát sipitja. — Mit, még mosolyogni merészel ? Nem tudja-e, hogy e zöldülő világ leves helyett butaságokat kanalaz be. Agylágyult szóförtel- mek ke lenek ma, mert máskép szánón kine­vet egy — sárga kamásli. Mert addig, mig csak a tej- és kolbászhamisitásra akad paragrafus, de a szómérgezésre nem, addig csak az a mü­veit, európai magyar, a ki beveszi ezt az új­fajta hamistejezést. Holmi szittya-szerzetü ós- diságok csak elmaradott elmék gyönyörűségei lehetnek. Az ujmagyarok műveltsége a Dob- utcza, Király-utcza, Rombach utcza és ezek kapcsolt részén nyiladozik. Keleti érzékiség és ghetto-illat kell a mai műveltséghez, a mely ilyen gyönyörű szóvirágokat tud termelni s oltja ezeket a vérbe, edzi az agyba és lopja a szájba. Derék kultúr-értékek az újak: prepo- tenczia, kalmárszellem, szubtilitásra képtelenség, érzéki terheltség, a mely e világon mindenütt kitünteti a kultúrát: a kazárt. Lapunk barátja meghökkent. — No, csak nem gondolja talán, hogy a magyar szellem hajt ilyenfajta virágokat ? A magyarság már letört, kihamvadt, pusztuló tölgy, virágot a fagyöngy hoz rajta : gyönyörű fővá­rosunk orfeum-lebujai a termő helyei ma a műveltségnek. A honnan származnak a kazár­szellem nagyszerű orchideái, a „szellemes“ egy- felvonásosok, a pikáns kupiék, a hacczaczáré és unczili-smunczilik. Ma elterpeszkedik a szín­padon és holnap már elzongorázza minden müveit vidéki liba-kisasszony, holnapután pedig tátottszájjal állja körül a vásárosnép a kultura- terjesztő énekes kazárt. Lapunk barátja, teljesen meggyőzve, mű­veletlenül távozott. Nyomatott a Pázmány-sajtóban Szatmáron, Iskola-köz 3. sz. Szálloda álvétel! Van szerencsém a n. é. közönség tudomá­sára hozni, hogy a Rákóczi- és Árpád- utcza sarkán levő Széchenyi szállodát és éttermet átvettem s azt a mai kor igényeinek meg­felelően átalakítottam. — Naponta frissen csapolt kőbányai sör. — Éttermemben a napnak bármely szakában kaphatók zóna­reggeli és jó magyarosan készített Ízletes ételek. Kényelmes és tiszta vendégszobák állanak a ni. t. utazó közönség részére. Tisztelettel Oláh Sándor vendéglős. ikJó igán-, papi- és egyenruha - üzlete Szatmár Deáktér. Városház-épület. Több egyenruházati intéze t szerzdött szállítója. Készít mindennemű polgári öltönyöket, papi reverendá­kat; mindennemű öltöny készítésnél a fősulyt az elegáns sza­bás és finom kivitelre fektetem, a mellett teljes kezességet vállalok szállítmányaim valódi színe és tartósságáért. Állandó nagy raktár honi és angol gyártmányú szövetekben. Elsőrangú egyenruházati és hadi felszerelési intézet. Üzletem nagy forgalma által áruimat olcsóbb ár mellett szállíthatom, mint bármely más czég. Átalakítások gyorsan és olcsón eszközöltetnek. Kérem ennélfogva engem becses megrendeléseivel megtisztelni; biztosítom, hogy a legcsekélyebb megrendelésnél is a legnagyobb megelégedésére fog szolgálni. INOLIK JÓZSEF, 8 szabómester. Minden ruha uj lesz tisztítás és festés által ruhafestő gőz mosó gyárában

Next

/
Thumbnails
Contents