Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-01-08 / 2. szám
jellegét akarják ők biztosítani, hanem fenntartani s lehetőleg még gyalázatosabbá és kevésbbé költségessé tenni azt a választásnak csúfolt korrupciót, amelyben sohasem az elv, a közérdek s a hazafiság, hanem mindig a hatalom, a pénz, a csendőrszurony meg a jellemtelenség győzőit. A Tiszáknak és desperado csatlósainak mindig ez volt az éltető levegőjük; tiszta légkörben, becsületes választások mellett elpusztulnának, csak úgy mint a hogy a penész és miazma nem állhatja ki a napfényt. Dehát micsoda turáni átok az, amely arra kárhoztatja ezt a nemzetet, hogy folyton piszokban, erkölcsi mételyben és jellem- telenségben fetrengjen csak azért, mert néhány élősdinek és desperádónak ekzisztenci- ája ezt kívánja 1 Hát a Tiszákért, a munkapártért és Lukács grófságáért van a magyar nemzet 1 S ha nem, hát mikor támad fel a nemzeti felháborodás félelmes orkánja, hogy gyökerestől kitépve a korhadt fákat, villámokat szórva, felhőszakadást öntve, végre valahára tiszta levegőt teremtsen: a becsületességnek s az önzetlen bazafiságnak légkörét ! Szatmar 1913. januárius 8. ______________ A zsidó irók saját fajukról, Irta: ID. EGAN LAJOS. A zsidóirók tanulmányainak eddigi is mertésével még nem merült ki egészen sem forrásunk, sem az abból meríthető tanulságunk, de az ő előtérbe való tolakodásuk miatt további munkára kell hogy serkentést nyerjünk az utóbb lezajlott fővárosi választások szégyenletes esete után. Ismertessük tehát az öklöt mutató Makkabeusokat saját irataikból, hogy megtudjuk azok életirányát, akiknek oly készségesen szállást adtunk. A jelenlegi zsidó vándorlásról érdekes dolgokat mond dr. Rupin; a többi közt azt is, hogy Romániából az ottani zsidó üldözések miatt 1899-től 1905-ik évig 55000 zsidó vándorolt ki. Szerintünk ott nincs üldözés, csak nincs egyenjogúsítás, a kivándorlás pedig azért hágott ezen időszakban oly magas fokra, mert az állam, a kisemberek alapos védelmezése végett, a veszélyeztetett helyeken az italmérést államosította, a vendéglős mint állami alkalmazott erős ellenőrzésnek és fegyelmi szabályoknak van alávetve. lit tehát nem a felpanaszolt üldözéséről, hanem a kisemberek, a munkabíró nép védelméről van szó, ha pedig ilyen egy csöppet sem embertelen rendszabályok végett seregestől vonulnak tovább a pálinkával mérgező emberek, ezt ne kürtöljék ki vaskos kötetekben mint embertelen üldözést. Elég baj, ha az államok oly későn veszik észre a szegény tudatlan nép megrontásának módját és eszközét, de elég baj, ha azt csak akkor veszi észre az állam, mikor a tönkretett népréteg a maga baján a maga nyers módja szerint akar szabadulni. A világvárosok között legtöbb zsidóval dicsekedhetik New York, ahol ez idő szerint létszámuk egy millió. Egész Északameriká- ban 1.777.185 a mostani állomány, mely nagyrészben 1880. óta szaporodott rohamosan. Hiszen 1840 ben csak 15.000 en voltak ott. A rajok nagyrésze Keleteurópából származott. Dr. Rupin szerint 1881. óta közel 5 millió zsidó vándorolt be az az egész Amerika területére. A városok levegőjének vonzó hatása mindenütt észlelhető, mert ott van az örökös nagy vásár, a nagy áruraktárak, a tőzsde, ahol sok keresztény is ezzel ^foglalkozván, a faj- külömbsóg is elmosódik. Ezen nagyvárosoka vallástalanság, vagy legalább a vallási közömbösség fészkei, és ott van szerintük az aszimiláczió veszélye, mely az ő világi mü- désükkel karöltve jár, ott az áttérés nem oly körülményes és nem is okoz feltűnést. Legfeltűnőbbek a statisztikai adatok a falusi és városi lakók között Oroszországban, ahol 1897-ben az összes zsidóságnak 5072%, mig az összes keresztény lakosságnak 11.8 százaléka élt a városokban. Galicziában Brody városában a zsidólakosság már 72.1%-ra emelkedett és Szalonikiban ők képezték a lakosság arányának többségét. Ebből most már megérthetjük, miért volt ez a tö„HET1 SZEMLE“ rök város a szabadkőművesség és a veszedelmes kül háborúba kevert országban dúló belviszálynak és forradalomnak kiinduló pontja. A történet folyamán a zsidóság többször megváltoztatta héber anyanyelvét, melyet a Krisztus előtti 5-ik századig használt kizárólagosan ; ezután már megosztotta a kaidéi, a sziriai, a görög, az arab, a spanyollal. Utóbbi nyelvet az 1482 ik évben történt kiközösítésük után, héber nyelvel keverve maguk között érintkezve használják még ma is Töiökországaan, Szíriában, Palesztinában sat. Reánk bizony azt a benyomást teszi ez a nálunk más formájú zsargon, mint a tolvaj nyelv használata, akik rosszban sántikálva, a nyelv használatában is mutatják, hogy rejtegetni valójuk van. A német zsargon köztük a legelterjedtebb, úgy hogy a zionista világkongresszusokon ez az érintkező nyelvük. Más nyelv elsajátítását az orthodoxok veszélyesnek tartották, mert azt tapasztalták, hogy az más tudásnak a megszerzésével ősi vallásuk 'hűtlenségére vezet. Szerintük erre a tudásra nekik nincs szükségük, mert minden ami javukra szolgál, azt megtalálják a Tul- mudban; ami pedig abban nincs benne, azt kerülni kell. A leánynevelésre semmi súlyt nem fektettek ; legjobban szerették, ha azok teljes tudatlanságban nőttek fel. Galicziában az általános tankötelezettség törvénybe iktatása után iparkodtak a zsidók fiúgyermekeiket az iskoláktól távol tartani, a leány- gyermekekkel nem törődve, azokat beadták az iskolába, ennek az volt a következménye, hogy a lányok nagyobb általános műveltségre tettek szert Maga dr. Rupin Írja : hogy az ortodox vallási formák szigorú megtartásának az alapját bizonyos elszámolási viszony képezi közte és Istene közölt, mert hite szerint : minden rituális botlás az az elszámolás teher, mig a pontos betartás a követel rovatban lesz nyilvántartva —esettől ászaidétól függ túlvilág helyzete. De miután ezek a vallási formák éle te minden mozzanatába, (evés, alvás, ruházat,) éjjel, nappal belenyúl, azért a városi tanult zsidó azt fölösleges elavult tehernek tekinti. Londonban és másutt is egy külön fajtája tamadt a hűtleneknek, akik csak a Jomkipurt, az év egyetlen engesztelés napját ünnepelik. Saját érveik szerint már a zsidóság világmissziójának hitét is csak álom látásnak tartják. De azt is mondják : hogy a kapitalizmus térfoglalása a zsidóságnak letörését. jelenti, mert annak segítségével a divatos nevelés sietteti azok eltávolodását az ősi vallástól. Mindennapi tapasztalat, hogy a müveit zs.dók szívesen beleélik magukat a keresztény szokásokba, szívesebben érintkeznek azokkal, mint a műveltségben visszamaradt ortodox hitsorsosokkal, sőt adandó alkalommal vegyes házasságra is lépnek keresztényekkel, mi által a jövő generáczió is a zsidóságnak vesztét okozza, mert az ilyen házaspár gyermekeit inkább a haladott, a modern rétegbe soroztatja. Úgy látszik a bomlásnak ez az észlelete vezette a legtöbb törvényhozást arra, hogy a zsidókkal való veg}res házasságot megengedte, sőt hogy azt vallási szempontok meg ne akadályozhassák, létrehozták az állami fennhatóság alá rendelt po.gári házasság törvényét. Magyarországban 1895-ben létrejött törvény után 4 év alatt, vagyis 1899 ig 372 vegyes házasság jött létre, mely szám már egy évben 1908 ban 665 re szaporodott, de statisztikai adatokkal azt is beigazolja dr. Rupin, hogy Magyar- országban a gyermekszaporodás százalékának száma a vegyesházasságok javára esik, mert az meghaladja a tisztán zsidó házasságból származó gyermekek számarányát. Blakóczy Géza Szatmár, Eötvös-utcza 4/a. az. Ajánlja a főt. lelkész urak szives figyelmébe modern szabó-műhelyét, hol is'mindennemű reverendák és papi öltönyök a legnagyobb pontossággal, jutányos árak mellett készülnek. Tisztelettel Makóczy Géza, papi- és polgári-szabó. 3. Az Irodalmi kör IY. estje. Letelt Irodalmi-körünk adventi előadás- sorozata a Cecilben vasárnap megtartott ünnepi esttel. A pedagógia, a nevelés oktatás köréből vett társadalmi előadás cziklust befejezte „A leánynevelés és korunk“ szabadelőadás. Olyan kérdés, amely korszerű volt s marad mindig Mert hiszen a nők nevelése társadalmunk legfontosabb tényezője A haj- dankor. népeinél nem irigylésre méltó szerepe volt a nőnek és kétségenkivül a jelenkor is mutat fel népeket, melyeknél a nő csak szolgálója férjének. A müveit népek, á rómaiak, görögök már a hajdankorban is felfogták a nő valódi hivatását, és — ha bár csak részben — jogosultságát a társadalom tényezői között; s a történelem tanít bennünket meghajolni a női erények magasztossága előtt. A haladó jelenkor a nő nevelésének és társadalmi állásának kérdését a tudomány és lélektani tanulmány kérdésévé tette. A nőnevelés kérdése tisztán az emberiség kérdése. A nők nevelésében épen a nevelés lényegét tévesztették el, s ez az oka annak, hogy sok nő a nevelés miatt lett boldogtalanná. A nevelési eszközök megválasztásában pedig szintoly lelkiismeretlenül jártak el. Minden természetellenes eljárás meg- boszulja magát előbb utóbb. A nők nevelésén ejtett hibákért pedig bűnhődik az egész társadalom. A férfi gondolkozik, a nő érez. Ez alap-jelleme a két nemnek. A férfi cselekedeteiben főbefolyása van a gondolkozásnak, a nő cselekményeiben az érzelemnek. A nőnek rendesén finomabb érzéke és gyorsabb felfogása van; ez jobb részét alkotja a nő jellemének és alapja ama varázsnak, melynek bűvös körében még a férfi büszkesége is bilincsre van verve, melynek neve — nőiesség. Voltak és vannak-e figyelemmel erre mindenkor azok, kikre leányaink nevelése bízva van ? Az apáczák és világi tanítónők, a leányiskolái tanítók, az egyházi és világi nőneveldék — sőt maga a szülői ház is ?! Sajnálkozva, de határozottan nemmel kell feMnünk. Sőt társadalmunk nyomorult állapota a nőnevelés eddigi ferde, természetellenes és eltévesztett irányának tulajdonítható. A nőt nem akarjuk természetes állásából kirántani és a férfiú foglalkozására utalni. Azért, hogy a nő. kifejt ve erejét és felhasználva szellemi tehetségét, énje mine- müségének öntudatában kevésbé legyen kitéve a sors és a körülmények könyörületlen csapásainak — meg kell őt ismertetni az újabb kor nélkülözhetlen igényeivel, hogy valódi és természetszerű hivatásának, mint nő, hitvestárs, anya és honleány annál jobban, szebben és biztosabban felelhessen meg. Vagy más szavakkal az általános emberi nevelés árán ne hanyagoljuk el a különleges női nevelést, s e kettőt ne áldozzuk fel a polgári élet vagy bizonyos szakmára való kiképzésnek. Azt nem kell akarni, hogy a nőnek megnyittatván a tudomány csarnokai, ez tudós és tudákos legyen. De részesítsük a nőt mindazon ismeretekben és tudományokban, melyek a nőiesség varázsát még emelve, nem pedig megfulasztva, — a nőt ép oly hasznú és a férfiúval több tekintetben egyenlő jogosultsággal bíró tagjává tegyék az emberi társadalomnak. Ily módon a nő valóban lelke lesz a családnak, igy leend ő a szó legteljesebb értelmében házinő, hitvestárs, anya és első sorban gyermekeinek nevelője. S ha a férfiú, a tölgy, melyre örökzöld repkényként hajlik a szende nő — kidől, akkor ezt értelmi képzettsége képesíti a férfiúnak, mint a ház fejének helyettesítésére. A nő természetszerű hivatásának alapján fejlő okszerű nevelés és oktatás, a nőt, kinek a hivatások legszebbike jutott osztályrészül — semmiképen sem kárhoztathatják szenvedőleges szerepre, mint azt a nőemanczipácziónak néhány túlzott hívei a világgal elhitetni szeretnék. Sőt az ily alapon való nevelés oktatás, egy jobb jövő rémé-
