Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)

1912-02-21 / 8. szám

6 azért a féltő gondért, a melylyel a jövendő szép reményeit nevelik. — A zárda rá is szolgált bőségesen a tiszteletre, bizalomra. Általánosan ismert dolog, hogy sem anyagi áldozattól, sem fáradságtól nem riad vissza, ha arról volt szó, hogy növendékeit hazánk­nak, a társadalomnak és családnak istenfélő, munkás tagjaivá nevelje. Most is nagysza­bású építkezése a bizonyság e mellett. A szombati délután pedig megmutatta, hogy a zárda falai közt nemcsak zsoltáros áhítattal törődnek, de a kaczagó jókedv, a mosolygó vidámság, a játékos derűsség boldog önfe- ledtsége is otthonos. Bizton merjük mondani, hogy olyan szívből fakadó jókedvvel nem mulattak sehol e farsangon át, mint ezen a szombati délutánon a zárdában. De mennyi jóizü, szinleletlen vigság áradt is ki a tán- czot megelőző pompás műsorból! Üde han­gok kaczagása csengett elő a bohókás éne­kekből, a derűs monológból, a friss ütemű énekes tánczból s egy kis ötletes, eleven humoru farsangi bohózatból, a melyek gyors egymásutánban kerültek előadásra a nagy­terem színpadán. Aztán egy kis ozsona és megkezdődött a mosolygó arczu, kitörő jó­kedvű növendékek friss táncza s a tánczoló párok közé lassankint be-beléptek a régebbi volt növendékek is, hiszen olyan jó fölujitani a régi emlékeket, a mikor még gondterhesen, világfájdalommal — oh mert mennyi gondja van a képzők növendékeinek! — mérték végig az iskola fcdyosóit. Este 728-kor ért véget a jókedv délutánja, a melynek folyta­tása csak egy hosszú, hosszú év után lesz. — Nagy hálával kell gondolnunk erre az inté­zetre. Decenniumok során derék honleányok ezrei nyerték nevelésüket e tisztes falak között. Nagyanyák, édesanyák, gyermekek hálás érzülete^fordul az önfeláldozó, áldott- szivii apáczák fejé, a kik a tanuló leány- ifjúságnak szentelték és szentelik Istentől nyert tehetségeiket, erőiket, a kiknek élete folyton égő áldozat az igazért, jóért, szépért élő-haló szeretet oltárán. Hermann László hangversenye. Szombaton előkelő közönség előtt mutatta be magát Hermann László, a városi zeneis­kola igazgatója, mint zeneszerző. A hang­verseny számai mind szerzeményei voltak. És sikere őszinte, mély és igaz volt. Bravú­ros hegedüjátékát már ismertük és éreztük is előadásaiból, hogy nem közönséges interpre- tatora a nagy mestereknek, de ez a szom­bati bemutató mégis meglepetés volt. A zene­iskola fiatal igazgatója ugyanis játékában kemény erőt, a pillanat hatásaira dolgozó merészséget mutatott, a forrásban levő ener­giák kitöréseivel rázott meg. Mint zeneszerző pedig az elmélyedt, benső és csöndes érzések meleg megértőjéneK mutatkozott be. Külö­nösen a finom hangulatú sonátában éreztük a merengő ellágyulás tökéletes szépségeit. Előadásának nyersebb erejére vonós négye­séből ismertünk reá. Zongoradarabja nem mélységeivel, de technikájával hatott. Két dalában a dús, élénk színezést csodáltuk meg. Őszinte örömmel állapítjuk meg, hogy e hangverseny Hermann Lászlót a jeles kom­ponisták minden művészi vonásával mutatta be. Thémái, gondolatai élők, igazak, a kife­jezésekben nagy eredetiség és önállóság a legjellemzőbb vonása és színezése különösen a halk árnyalatokban mesterien finom. — A mély hatást elevenné tette az előadás tö­kéletessége, a melyet benső gyönyörűséggel élveztünk úgy Bendiner Nándor mesteri zongorajátékában, mint Jónás Béláné éne­kében és a szerzőn kívül a quartett, nemes harmóniáju előadóiban: Ferencz Ágoston, Pfalz Emil és Szarukán Zoltán játékában. Halálozás. Yárkeőy Sándor, a Hám- convictus növendéke, a kir. kath. főgymn. V. 0. tanulója agyhártyagyuladásban meghalt. A Kölcsey-kör szabadiskolája soro­zatos előadásain pénteken Barna János dr. ismertette a parnassusi költőket; előadása közben finom kidolgozású szavalatban muta­tott be egy-egy^ darabot meleg átérzéssel és eleven színezéssel dr. Barna Jánosnó Leconte de Lisle, Heredia, Sully Prudhomme és Coppé költeményeiből. — Kedden pedig Kováts J. István dr. fejezte be, az alkoholizmusról „HETI SZEMLE“ szólván, actuális érdekességü előadását: „Az égető társadalmi kérdések“-et. Az előadáso­kon nagy közönség vett részt. Népmissiók egyházmegyénkben. Mint már irtuk, Nagykárolyban febr. 21—28-ig, márcz. 2—10-ig pedig Munkácson fognak missiót tartani P. Varga István és P. Mar­tinovics Sándor Jézustársasági atyák, mig Csapon husvét után lesz 8 napos szent missio. Az elcsigázott lovak védelme. A bérkocsisok és fuvarosok olyan lovakkal fuva­roznak, hogy szánalom rájok nézni. Általános megütközést kelt az az embertelen bánásmód, amelyben az elcsigázott lovakat részesítik. Kiéheztetett, sőt néha sérült lovaknak kegyetlen ostorozását és végkimerültség következtében azok összeroskadását látja a járókelő. Nem csak humanitárius érzések, de gazdasági szempon­tok is megkövetelik, hogy ez a kegyetlen bá­násmód hatósági utón megakadályoztassék és ha kell, a törvény teljes szigorával is lehetet­lenné tétessék. A földmivelésügyi miniszter fölhívta a törvényhatóságot, hogy a bérkocsi­sokat és a teherszállító. fuvarosokat ellenőrizze s az intézkedések szigorú megtartására szorítsa. A Szatmári Bank uj épülete. A Szatmári Bank Deáktéri régi emeletes épületét lebontatja és helyébe díszes palotát emel­tet. A mig az impozáns palota elkészül, a városi tanács megengedte, hogy a bank jelen­legi háza előtt egy ideiglenes épületet emeljen, melybe a bank hivatalait fogják elhelyelyezni. Eljegyzés Lehótzky Margitkát, Lehóczky János dr. leányát eljegyezte Hermann László zeneiskolai igazgató. Csak Mauthner-féle magvakat vá­sárolnak helyesen gondolkodó, számitó gazdák és kertészek még akkor is, ha mások ol­csóbbak volnának, mert tapasztalatból tudják, hogy ez csakis a magvak rovására és a vevők kárára lehetséges. Országos állatvásárok vármegyénk­ben. Febr. 22-én Királydaróczon ; márczius 6-án Nagysomkuton ; 8-án Erdőszádán ; 11-én Avasuj városon és Nagybányán ; 15-én Csen- gerben; 18-án Avasfelsőfaluban. VIDÉK Az Irodalmi Kör Ungváron. Az ujjáébredt Irodalmi Kör első föladatai közé vette a vidéki katholicismus öntudatra éb­resztését. E czélból még e tél folyamán több vidéki városban, a sajtóalap megteremtése érdekében is, a helybeli szereplők bevoná­sával egy-egy sajtó estét rendez. Az első város Úngvár volt, a hol vasárnap Bodnár Gáspár irod. k. alelnök jelent meg a kör kikiildöttjeképen. A lefolyt estről a követ­kező tudósítást kaptuk Ungvárról: Az ung­vári kath. közönség hálával tartozik a Szatmár- Egyházmegyei Irodalmi körnek, ama meg­tiszteltetéséért, melyben részesítette, midőn oszlopos tagját, az ország-szerte ismert né­pies irót: Bodnár Gáspár tanárt kiküldte. Valóban ünnepszámba ment e felolvasó-est s mély nyomokat hagyott a jelenlevők szi­vében. A róm. kath. fiúiskola hatalmas terme — a szó szoros értelmében — zsúfolásig megtelt. A közönség régi jó barátját, kivel a feledhetetlen „Téli estékében oly sokszor találkozott, kinek zamatos magyarsággal meg­irt színdarabjai — évek után is — fülében csengenek, alig várta. Perczekig tartott az éljenzés moraja s a tapsvihar, midőn a ked­ves vendég végre a dobogóra lépett. E lel­kesedés az előadás folyamán is, a mit kü­lönben a hallgatóság siri csenddel kisért, számtalanszor megismétlődött. Bodnár Gáspár a szabad s a szabados sajtót rajzolta meg. Élénken kiszínezve, uj világításba helyezve, állította a közönség lelki szeme elé a modern kor Molochját, a sajtót, a mely ólomkatonái­val rendezett sorokban indul hóditó útjára s eredményesen lobogtatja a forradalmak zász- lait, trónokat ropogtat, irányítja a közvéle­ményt s kergeti a letört kislelküeket a halál karjába. Csatatér — mondta az előadó — a sajtó, melynek szennyes porondján áldoza­Szatmár, 1911. februárius 21. tok hevernek, halálhörgés hallatszik, kétség- beesettek vonaglanak. Nyílt ellenség a rossz sajtó s mégis a nagy közönség, mely legjobb barátjától sem tűri a családi kör megbotrán- koztatását, e lélekrabló, konkolyhintő legna­gyobb ellenséget, szerető karokkal fogadja, hajlékában tartja, beavatja bizalmas terveibe. Előadó többször hangsúlyozza, hogy nem akar prédikálni, nem akarja a közönséget kizárólag pietistikus dolgok olvasására buz­dítani. Egyedüli czélja az, hogy a mondottak alapján a hallgatóság magától jöjjön rá lap­jának, olvasmányának helyes megválasztására; nyissa ki szemeit s lásson. Lássa be a nagy igazságot, melyet már 1843-ban egy tudós lembergi rabbi hitt és vallott: „Csak akkor lesz tiétek a világ, ha kezetekben van a sajtó.“ Végre a nemzet fiának a magyar Géniuszhoz intézett, költői szárnyalásu pana­szával fejezte be a minden izében lebilincselő, érdekes előadást. A honfiúi kebel sóhajokban tör ki a magyar Géniuszhoz, hogy a hatal­mas tölgynek, a nemzetnek gyökerét, életerős törzsét, virágos lombsátorát fenyegeti a fejsze : az ellenséges sajtó. A magyar Géniusz tanácsadólag megszólal: „Édes fiam, ti is hibásak vagytok, miért adtatok a fejszének nyelet! Miért támogatjátok az ellenséges sajtói ?“ Ha igaz mondás, pedig igaz, hogy minden hatás visszahatással jár : akkor a Szat- már-Egyházmegyei Irodalmi kör is, midőn bennünket megtisztelt, önmaga számára vívta ki az elismerést; mert az ilyen vezérekkel rendelkező Irodalmi körnek élnie virágoznia kell. Halálozások. Losonczy Gusztáv re­formátus lelkipásztor, életének 64-ik évében jobblétre szenderült Komlódtótfaluban. — Lőke József életének 91-ik évében elhunyt Huszton. — Takács György magántisztviselő, 1848-49 iki honvédtizedes, 81 éves korában Ungvári meghalt. — Dán László volt ger- nyési, újabban bedői körjegyző meghalt. — Soltész Erzsébet életének 53-ik évében, jobb­létre szenderült Máramarosszigeten. — Hodor Kornél gyógyszerész-segéd szivszélhüdésben elhunyt Nagykárolyban. — Özv. Heidrich Vil- I mosné életének 76-ik évében hosszas szen­vedés után elhunyt Beregszászon. — Gresch- ner Ede, a bilkei állami elemi népiskola igazgatója, a Felvidéki tanítói kör elnöke, életének 57-ik évében jobblétre szenderült — Somogyi László homoki nyug. áll. isk, tanító 58 éves korában meghalt Homokon, — Dolinay Miklós, munkácsegyházmegyei kanonok hosszú szenvedés után 70 éves ko­rában elhunyt Ungváron. Uj görög katholikus püspökség Hajdudorogon. A magyar görög katholiku- kusok régi vágya, hogy számukra uj püs­pökség állíttassák fel — és pedig Hajdudorog székhellyel. A terv most már közel van a megvalósuláshoz. A vallás- és közoktatás- ügyi minisztérium ugyanis felhívta Hajdudo­rog város képviselőtestületét, hogy tegye meg ajánlatát arra az esetre, ha Hajdudorog sze­nteltetnék ki a magyar görög katholikus püspökség székhelyéül. Hajdudorog város képviselőtestülete a következő ajánlatot tette : 1. a püspökség czéljaira örök tulajdonjoggal felajánlja a mostani püspöki külhelynökség palotáját a beltelekkel együtt, 2. a püspöki külhelynökség által haszonélvezett 65 kát. hold földet, 3. hat kanonok részére alkalmas lakást épit, végre 4. a szeminárium részére megfelelő telket adományoz. Az ungvári kath. népszövetség február 25-én délután a főgimn. tornacsar­nokában énekkel és szavalattal összekötött előadást tart, melyen két szabad előadás ke­rül sorra u. m. 1. A kisiparunk és a tör­vényhozás és 2. A politikai szervezkedés. Az uzsora-bank közgyűlése. A tar- tolczi Népbank közgyűlése f. hó 27-én lesz. A tárgysorozatban szerepel „az igazgatóság és a felügyelő-bizottság részére a felmentvény megadása“ is. Azt hisszük, hogy a hírhedt bank vád alatt levő igazgatósága szívesebben venné, ba a közgyűlés helyett a szatmári kir. törvényszék adná meg részére a fel­mentvényt.

Next

/
Thumbnails
Contents