Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-21 / 8. szám
4 ,HETI SZEMLE Szatmár, 1912. februárius 21. a tévedt emberek fejéből a kőművesek katakombáiban támadt bolondgombát. Lehet, hogy ebben a furcsa növényben benne van az a méreg is, melytől az a bolondgomba magában is elrothad. A püspöki kart ketté osztja a zsidólap: a feduálisokra, a kik a jezsuitarend félelmes befolyása alá kerültek; ezek a politikai és társadalmi reakciósok. A másik csoport a reformerek, akiket Prohászka Ottokár képvisel, aki a kulturka- tolicismus jelszavait irta zászlajára, a főpapok közül csak Majláth Gusztáv gróf, Glattfelder Gyula és Csernoch János a támogatói. Ezek a szánalomraméltó szabadosok annyira belebutulnak a mérges gőzbe, hogy azt sem veszik észre, hogy ez a csoport a legjobb egyetértésben él egymással és a keresztény világnézettel, midőn azt tanítja, hogy a tudomány, minél fejlődöttebb, annál közelebb visz bennünket a lélek-halhatat- lansághoz, az Istenhez. Mi pedig mind egyetemben osztjuk azt a véleményt, hogy sokat vétenek a tudományt fitogtató modern kor fiai a józan és méltányos követelések ellen és ha végig nézünk azon munkájukon, melyek az egyház ellen irányulnak, azt látjuk, hogy beteg, ideges, túlzó, hóbortos embereket vezetnek félre mindennel, még az Istenséggel is spekuláló hitehagyottak, akik azt a szabadságot szeretnék, amely züllést és rothadást okoz. Bujtogatnak, hazudnak, mert nem érzik a szerencsétlenek, hogy a lelkiismeret szabadságának a formája az erény; a gondolat szabadságáé az igazság, az övék az elfajulás. Szatmár plébánosának installácziós ebédje. A szokásos farsangi ebédeknél jóval többet jelentett a febr. 15-iki ebéd, a melyet a Társaskörben adott a szatmári plébánia elfoglalása alkalmából Benkö József apátkanonok, Szatmár uj plébánosa. Nemcsak azért, mert hivatalos színezete volt az ebédnek, hanem egyrészt azért, mert páratlan szeretet és lelkesedés fokozódó bensősége ébredt föl a város lakosságának minden osztályát képviselő jelenvoltakban az uj plébános iránt, a kit lebillincselő figyelmessége, meleg köz- vetetlensége, szónoki készsége, derűs jókedve a társadalmi élet megbecsülhetetlen vezető alakjának mutatott be, hanem azért is sokat jelentett ez az installatiós ebéd, mert erős, őszinte összeforrása volt a keresztény, hazafias érzésű lelkeknek. Egy jobb jövő hajnalát láttuk megvirradni az összetartozás érzését kikovácsoló felköszöntőkben, a melyek erőltetett szóvirágok helyett a szivek mélyen élő, igaz érzéseknek adtak egyenes nyíltsággal hangot. Egyfelől Benkő József apátkanonok, másfelől a város polgármestere hozták közel egymáshoz az érzésben egymás iránt meghidegült keresztény tagjait Szatmár városának, másfelől pedig különösen a protestáns felekeze- zetek lelkipásztorainak beszédéből hangzott ki meggyőző erővel a békés együttdolgozásra való őszinte szándék és nemes fölhivás. Ebből a meleg tüzeket gyújtó hangulatból pattant ki a hazafias aggodalom ama mély- hatású késztetése, a mely nyíltan rámutatott a keresztény erkölcs, hazafias érzés, nemzeti érdek és a magyar faj veszedelemben forgó, szemérmetlenül támadott szent kincseire, a melyeknek megvédése a keresztény magyarság együttes feladata. A keresztény elemek közé vert megbontó ék helyett a közös együttműködés érzése dolgozzék a széttagolt, mesterkedő álnoksággal elválasztott keresztény magyarok bensejében — hangzott lelkes tapsok közt a nemes fölszólitás, a mely nem a felekezeti gyűlölködés hangja volt, de a minden pozitiv hit és a nemzeti élet támadói ellen való szükséges összetartásra hívta föl e város minden fiát, a ki igaz polgára annak a magyar hazának, a mely haza a keresztény kultúra és a keresztény erkölcs alapjain élve tudta csak megérni ezeresztendejét. A hazának és minden pozitiv hitnek őszinte fia, a mai társadalom gondolkozó, értékes eleme már rég benső megdöbbenéssel látja a destruktiv szellem szörnyű rombolását, a mely ennek a fajnak százados ideáljai ellen tör; — a közös veszély ellen hatalmas gátat emelni csak egyesült erővel lehet. Szinte ünnepies, magasztosan ihletett volt a pillanat, a mikor a lelkek e, mély és szent gondolatban összeforrtak. És úgy éreztük, nem a pillanat erős hangulata volt ez elemi erővel való összetalálkozása és egyheolvadása az egy czélra törő lelkeknek, de kezdete a megértésnek, a tudatosan fölvett közös harcznak, a nagy czélok harmóniájában együtt dolgozó munkának^a város és a haza javára. A Társaskör impozáns nagyterme virág- diszes hosszú asztalokkal várta a vendégsereget. Mintegy 120-an voltak a papság, a katonaság, a város, a törvényszék, ügyészség, iskolák, államvasut, posta, adóhivatal, kereskedők, iparosok képviseletében. Minden hivatal s a város társadalmának és keresztény felekezetének minden rétege képviselve volt a nagyszabású ebéden, a melynek fogásai a következők voltak : Szárnyas ragout. Vesepecsenye, körözve. Mandulás duzma sódéval. Malacz, piros káposzta. Pulyka, befőtt, ugorka. Torta, sajt, gyümölcs. Fagylalt, kávé. _ Sikárlói óbor. Érmellék i risling. Szegszárdi vörös bor. Ürmös bor. Littke pezsgő. Bikszádi, Margit, Luna, Polenai. Az ebéd 1 órakor kezdődött. A harmadik fogásnál fölállt Benkő József apátkano- nok és emelkedett., magas szellemű, mély hatású beszédben köszöntötte föl az Egyház fejét, a pápát és a magyar királyt, a mely beszédek alatt az előkelő vendégkoszoru föl- állva fejezte ki hódolatát; az apátkanonok harmadik felköszöntője nagy lelkesedés között Boromisza Tibor dr. megyés püspököt éltette. Majd a városra, mint kegyurra ürítette az uj plébános poharát, fölköszöntve a kegyur képviseletében a polgármestert. A beszédek során még Benkő József apátkanonok hatásos, szónoki képekben gazdag tósztokban köszöntötte föl a katonaságot, a keresztény felekezeteket, a közigazgatás, közegészségügy, igazságszolgáltatás hivatalnokait, a kereskedő, iparos és földmivelő osztályt, Szatmár társadalmát, stb. A meghívottak közül pedig elsőnek Vajay Károly dr. kir. tan., polgár- mester emelkedett szólásra és a kegyurnak, a városnak, nevében meleg szeretettel üdvözölte a jelenvoltak lelkes ünneplése közt Szatmár uj plébánosát. Utána Biki Károly ref. esperes a szatmári ref. hitközség, Kovács Lajos ref. lelkipásztor a nómetii ref. hitközség, Gönczy Antal gk. esperes a németii és szatmári gk. egyházközségek, Duszik Lajos ág. evang. lelkipásztor az ág. evang. hitközség, Valkovics János a rkath. egyháztanács és iskolaszék, Ratkovszki Pál ez. kanonok, főigazgató a kir. kath. főgimnázium, Bodnár György kir. tanfelügyelő az állami elemi iskolák, id. Szűcs János a congregatió, az iparosok és a gazdák, Lengyel János tábornok és Schamschula Rezső ezredes a katonaság, Bodnár Gáspár az Irodalmi Kör és a sajtó, Fásztusz Élek barátjai nevében köszöntötték Benkő Józsefet. A lelkes hangulatú ebéd sokáig együtt tartotta a vendégsereget, a kiknek soraiból még több felköszöntő hangzott el a házigazdára, a kinek páratlan figyelmessége és őszinte vendégszeretete mély rokonérzést ébresztett személye iránt. Mi a nevelés, mi a tanitás, a pap, a példa hatása a sajtóéhoz képest ? . . . Valóban: manapság nincs a sajtóéhoz fogható hatalom a földön. És mégis ? . . . Legtöbb ka- tholikus az ellenünk hadakozó sajtót támogatja. Ä szatmári bankok adakoznak, Méltán keltette fel a jogos féltékenység érzetét e lap múlt heti számában a fenti czim alatt megjelent közlemény, mely szerint Szatmár város kereskedői és pénzintézetei — szakítva a múlt idők tradícióival — a közeli napokban 25000 koronával járultak volna Pécs város felső kereskedelmi iskolájának felépítéséhez. E dicséretre és feljegyzésre érdemes áldozatkészség, a mellyel a cikkíró e város pénzintézeteit jóhiszemiileg megvádolta, nem itt, hanem természetszerűleg Pécsett nyilvánult meg, a hol a pécsi takarékpénztár egymaga 100.000 koronát juttatott a fentartó város által építendő intézettel kapcsolatos internatus czéljaira. Az említett közleményben Szatmárnak Pécscsel való összekapcsolása s a 25 ezer korona ujabbi szereplése onnan származhatott, hogy a fentartó város az építkezés lehetővé tétele végett adakozásra szólította fel a város és környéke vállalatait s kimutatta azon iskolákat, a melyek közadakozás utján létesültek. A kimutatásban szerepel a helybeli felső kereskedelmi iskola is 25 000 koronával, a melyből 15.000 korona felhasznál- hatlan alapítvány, 6000 koronát a helybeli pénz és iparvállalatok — s körülbelül ugyanannyit a város társadalma, különösen a kereskedő osztály nagylelkűsége teremtett elő. Kétségtelen, hogy az első adakozás tette lehetővé az intézet megnyitását, de viszont ilyen bizonytalan jövedelmi források nem szolgáltattak volna biztos alapot az iskola végleges szervezetének megalapozására. így került a különben szépen fejlődő iskola a város közönségének jóakaratából városi kezelésbe. A mitől féltek az érdekeltek, tényleg bekövetkezett. Az u. n. alapítók a város többszöri felhívása daczára sem hajlandók újabb áldozatokra s ez okozza azt a tűrhetetlen helyzetet, a melynek megváltoztatását a tanügyi felsőbb hatóság is többször sürgette, hogy az intézet fennállásának hatodik évében is szűk s az iskola czéljaira alkalmatlan helyiségben való működésre van kárhoztatva. A fentartó város jóindulatán nem múlik az iskola végleges elhelyezése. A telek megvan, az internátussal tervezett nagyszabású építkezést már elvileg elfogadta, a terveket elkészíttette s ha a város ipari és kereskedelmi vállalatai és a pénzintézetek évi nyereségük feleslegéből annak az iskolának áldoznának, a mely első sorban az ő részükre Pártoljuk a hazai ipart! Minden magyar ember szent kötelessége a hazai ipar pártolása. KEPESSÁNDOR csakis hazai termékeket dolgoznak fel. A legkifogástalanabb kivitelben készíti a legkülönbözőbb alakú pyramisokat, obeliszkeket, kereszteket, emléktáblákat, sirfedeleket, mezei kereszteket, kápolnákat, mauzóleumokat stb. 17 MODERN BERENDEZÉSŰ GÉPTEREM A CSISZOLÁS RÉSZÉRE. Szatmár, Attila-u. 4.
