Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)

1912-02-14 / 7. szám

Szatmár, 1911. februárius 14. HETI SZEMLE 7 Egy használt, de kezdő tanulók­nak teljesen megfelelő ZONGORA jutá­nyos áron eladó. Értekezhetni: Szatmár- Némeli Hunyadi-utcza 21. Dr. Adam István JSEjff Bercsényi-utcza 12. sz. a. megnyitotta. GÁL JENŐ mérnöki irodáját Ber­csényi-utcza 33. szám alá helyezte át. Telefon szám 189. Wállón Henrik Fia utódai xhiha Tivadar és Géza fűszer, csemege, bor és lisztáru üzlete Szatmár - Ném éti, Kazinczy - utca 2. Alapittatott ISőS. évben. Előfizetőinket, különösen a papsá­got és tanítóságot kérjük, hogy az eset­leges magán-, iskolai- vagy községi hir­detésekkel alkalomadtán lapunkat szí­veskedjenek felkeresni. Pályázati hirdetések egyszeri közlésének dija 5 K Uj tollnok. A vallás- és közokt. mi­niszter dr. Danielovics Zoltánt fizetésnélküli tanfelügyelőségi tollnokká nevezte ki Bereg- vármegye tanfelügyelőségéhez. Szatmármegyei jegyzők fiú inter- nátusa. A vármegyei kör- és községi jegy­zők egylete a múlt. hétfőn ülést tartott, amelyen elhatározták, hogy mozgalmat indí­tanak egy „Szatmármegyei községi* jegyzők fiú internátusa“ létesítése iránt. Számtanoktatás. Egy osztrák tanügyi lap a következő, igazán a gyakorlati életből vett számtanpéldát közli: Egy asszony hiá­bavaló fecsegésre naponkint IVa órát fordít a drága időből ; hány óra vesztesség ez egy év­ben, 20 év alatt? Számítsd át napokra, hó­napokra, évre s megtudod ! A magyarországi iskolakötelesek száma. A legutóbb kiadott statisztika szerint Magyarországon 3,125,000 tanköteles gyermek él s ezek közül 655.000 gyermek nem irat­kozott be semmiféle elemi iskolába, mert az ő számukra még mindig nincs elég iskola nálunk. Az összes iskolákba 2,462.000 tanuló járt, egy egy iskolára tehát 149 tanuló esett. Ez oly óriási elmaradottság és oly fokú kul- turbaj, melyet csak akkor foghatunk fel, ha a mi statisztikánkat összehasonlítjuk a kül­földi államokéval. így, amig nálunk egy iskolára 149 tanuló jut, Finnországban csak 41, Olaszországban 62, Franciaországban 64, Bulgáriában 112. Szatmármegye iskolái januárius- ban. A vmegyei közigazgatási bizottság gyűlésén Bodnár György kir. tanfelügyelő iskolalátogatásokról, a nem magyar tannyelvű iskolák tankönyveinek megvizsgálásáról és egyéb admisztarativ jellegű intézkedésekről tett jelentést. Jelentette továbbá, hogy a mikolai állami iskolai építkezésre az árlejtést kihir­dette. Misztótfalun, Szinérváralján, Szamos- borhidon az állami iskolai építkezéseknek még a tavasz folyamán leendő megindítása iránt a miniszterhez ismételt felterjesztést tett. Köszönet. Haraszthy Béla dr. a zárdái tanitónőképző természetrajzi szertárát egy értékes optikáju mikroszkóppal gazdagította. E becses adományért hálás, meleg köszöne­tét mond az intézet igazgatósága. — Isten fizesse meg! Magyar Bálint: Franczia Költők IRODALOM MŰFOHDITÁSOK. Ára 1 korona. A jövedelem az Egyházm. Sajtőalapé. Megrendelhető a Pázmány-sajtóban Szatmáron. (ve.) A hétfői városi közgyűlésen szán- déktalanul is nagyon kemény kritika hangzott el színházunkról, — hogy czélja nem kultúrára nevelni, hanem csak szórakoztatni. Nem tudjuk, vallja-e ezt a felfogást a város vezetősége, a szinügyi bizottság, vallják-e a színház tömegnevelő erejét ismerő, komolyabb közgyűlési tagok, mert ha igy van, akkor nem­csak a ref. főgimnázium tiszteletreméltó igaz­gatóját kell visszautasítani helyénvaló, ifjúsági előadásokat kérő kívánságával, de a színházról le kell venni a „városi“ jelzőt, meg kell szün­tetni a színházi, nagy összegű kultursegélyt és rászabadítani az örök szép iránt máris eltompi- tott közönségre a léhaságot, trágárságot, demo- ralizálást, féktelen szabadosságot terjesztő hit­vány és üres darabjait a mai színházaknak. De akkor a hírlapok sem adhatnak bot­rány nélkül beszámolást a színházi előadásokról, a mint egyéb erkölcspusztitó büntanyák jelene­teit sem méltathatják arra, hogy reklámmal dolgozzanak az ilyenfajta „szórakoztató“ helyek érdekében. Nem, a lehanyatlott, megsekélyült köz­gondolkozás ellenére is a színházat nem kicsi­nyeljük le ennyire, a színészeket többeknek tartjuk a cirkuszi bohócoknál és orfeumi jong- leuröknél. Művészeknek hisszük, a kik nem mulattatni akarnak petyhüdt idegzetű, alacsony gondolkozásu embereket, de ki akarják váltani a lelkek mélyéből a szent megindulásokat és finom gyönyörűségeket a megmutatott szép előtt. Az igaz, hogy ritkán van alkalmuk ilyenre a mi színházunkban. E héten a „Tánczos huszárok“ dominált; csak annyiban különbözik a többi operette-től, hogy nem utazik érzékingerlésre, egyébként távol tartja magát szellemtelen szövegében és könnyű zenéjében is minden művészi mély­ségtől. A „Csűri“ szerepelt még a műsoron. Ér­dekes franczia darab, a melynek középpontjá­ban egy bájosan megrajzolt gamine van, a kis Csitri, a kinek alakja lélektani mélységeket éreztet. De csak éreztet, mert az üde eleven­ségében megkapó történet erősen árnyékos. A magában eredeti és bájos mese ugyanis át meg át van szőve azokkal a bizonyos franczia szálakkal, a melyeknek jó magyar fordításban malaczság a nevök. Nem tartoznak a darabhoz s igy annál kirívóbb, hogy mégis benne van­nak, annál is inkább, mert igy az üde vadvirág természetes illatával ható darab nem válhatik ifjúsági darabbá és különösen nem — pedig de sokan nézték — a sok csitri-lánynak da­rabjává. Pálma Tusi elejtette a szerepe mélységeit, azokat a sejtelmes szépségeket, a melyek ott rejtőznek egy kisleánynak lelkivilágában. Fel­színes Szőke Sándor, Roos pedig hihetetlenül rossz. Erősen rontott a darab hatásán bántóan durva viselkedésével Debreczeni Gizi. A színház — úgy látszik —szerződtetésével élőképek be­mutatására gondolt, a melyekben se mozdula­tokra, se hangra nincs szükség. A heti műsor: Szerdán „Elvált asszony“. Csütörtökön Czakó Vilmos 30 éves szi- nészi jubileuma alkalmából „Ocskay brigadéros“. Pénteken és szombaton újdonság : „A sze­relem gyermeke“. Vasárnap délután „Falu rossza“ — este „Tánczos huszárok“. A Kath. Népszövetség: februáriusi füzete a szokott eleven tartalommal jelent meg, a német választások tanulságairól, az alkoholizmusról, gazdasági és sociális kérdé­sekről közölvén czikkeket. A pompás havi füzetek a népszövetségi tagoknak 1 K évi dij fejében járnak. Az Élet vasárnapi száma a következő érdekes tartalommal jelent meg. Éjjeli csata. Izsói Alajos. — A helyes kritika alapelvei. Zsolnay Oszkár. — Tripolisz blokád alatt. Box. — Roppant nagy szerelem. (Regény) Kanizsay Ferenc. — Az angol király indiai szórakozása. -- A két hajó. (Költemény.) Harangi László. — Sávoly. Kortsák Jenő. — Az volt a tavasz . . . (Költemény.) — Panu. (Regény.) Aho-Kara. — Mutat­ványszámot küld a kiadóhivatal (Budapest, VII. Damjanich u. 50.) A „Vasárnapi Újság“ vasárnapi szá­mában N. Frigyes kétszázados ésDickens szüle­tésének századik évfordulójáról találunk cik­keket és érdekes képeket, valamint Szemere György regényét, Szép Ernő és Majthényi György verseit, Szebenyei József novelláját, Jansen Börge regényét és a rendes rovato­kat. A „Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyedévre 5 korona, Budapest, IV kér., Egyetem-utcza 4. szám. Megjelentek: A „Hírnök és Máriá­kért“, az „Örökimádás“, a „Mária-kongregá- czió,“ „Lourdes,“ „Kath. Háziasszonyok Lapja,“ „Bernardinus,“ „Egyházi Közlöny,“ „Religió,“ „Téli Esték,“ a Népszövetség febr.-i füzete, „Zászlónk“ érdekes, kiváló tartalmú számai. Érik egy uj eszme. — Galambok már vannak, most még csak gondolák és akkor Szatmár — a lagúnák városa. Hát nézzék, nem Velencze lett Szat- márból ? Az utakon viz, a tereken viz, az udvarokon viz ! Lefolyhatatlan, idelánczolt viz ! így ömlengett az eszmegyáros szerkesz­tőségünkben, a hol már napok óta tartózko­dunk, mert az olvadás víztömegei mormoló hul­lámokkal lepték el az egész várost. — De Velenczében a gondolákon kívül hidak is vannak, a melyeken az ut egyik felé­ről át lehet menni a másikra. Hidakat is sze­rezzen be. mester! — mondtuk mi. — Hiszen — szikrázik egy uj eszme az eszmegyárosból — félig az is megvan. Velen­czében van „sóhajok hidja“, Szatmáron pedig minden átjárónál megvannak a — sóhajok, épen azért, mert hid nincs. Azonban kénytelenek vagyunk megczá- folni az eszmegyárost. Mert az átjáróknál só­hajok ritkán, hanem inkább velősebb indulat­szók emlegetik-'a — magyar Velencze genialis megteremtőjét. MJ a haza P Lehet még újat mondani a hazáról ? De mennyire! Úgyis nagyon téves föl­fogást plántáltak be a szivekbe Kölcsey, Vörös­marty, Petőfi. Sőt segített nekik Tóth Kálmán, meg Ábrányi. Hát a mit mondanak, az lehet — nekik a haza. De az „uj magyarok“ másként tudják : mi a haza ? Sokkal szemlélhetőbb,. kézzelfoghatóbb a haza, mint azok a régi magyarok elgondolták. A pompás definitio egy kártyateremben született meg, a hol a „diadalmas faj“ egyik pénzembere előtt ezrekben állt az összenyert pénz. A mindenképen „diadalmas“ férfiú csak játszik tovább. De a kibicz — a kinek orra mintha csak ikertestvére volna a „diadalmas“­ISKOLA

Next

/
Thumbnails
Contents