Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-18 / 51. szám

6 lyekre nézve mond t. kartársam, azon meg a legnagyobb mértékben csodálkozom Én ugyanis jogos igazaink kivívása ér­dekében már nagyon régen, 7—8 éve, s azóta is több Ízben éppen arra'a nemzetalkotó munkára mutattam rá a legnagyobb önérzet­tel és büszkeséggel, amit a kath. iskola a nemzetiségi falvakban véghez vitt. Avagy a svábfalu, hol magyar szó hajdanán nem hangzott, nem nemzetiségi vidék-e ?! Ott nem kellett, sót még néhol, pl. Szinfalu, Homoród stb. nem keli-e még most is idegen anyanyelvvel küzdenie a magyar tanítónak ? Ügy tudom, Egeli kartársam is részese e nemzetalkotó munkának, hisz az ő faluja is sváb falu s neki is, ennek daczára magyarul kell tanítania ! Különben úgy látom, mikor czíkkiró kath. iskoláról ir, csupán a maga faluja és annak környéke lebeg szeme előtt s elfeledkezik, hogy kath. iskolák a tótok, a horvátok, a sokáczok, a délmagyarorsnági s a sopronvidéki németek között is léteznek. Tehát nemzeti missiót nem csak az állami isko­lák végeznek, hanem a kath. iskolák is, még pedig sokhelyt ellenséges viszonyok között is Nem — kedves kartárs ur — ami küz­delmünket, a mi törekvéseinket nem szabad ám egy falu szűk látóköréből megítélni ! Aki egy országos mozgalom fölött — mert hisz a mi küzdelmünk országos ! — akar pálczát törni, annak országos szempontokat kell fi­gyelembe vennie, s az egész országot átölelő látkör magasságára kell emelkednie. Az állami iskolák esetleges csődjéről is megemlékezik a czikk, mint fizetésbeni egyen­lősítésünk következményéről. — Erre nézve csak azt kérdem czikkirótól, miért fáj neki, a kath. tanítónak az állami iskolák csődje, ha helyettük magyar hazafias hitvallásos is­kolák létesülnének ?! Különben czikkének lényegéről és álta­lános birálataképen megjegyzem, hogy an­nak megjelenését végtelenül sajnálom, mert ez a czikk — komolyan és határozottan ál li­tem — ártott a mi hadállásainknak, s köve­teléseinket úgy tünteti fel, hogy az csak ne­hány túlzónak a követelése s egyáltalán nem egyetemes kívánság. Sajnálatos a czikk meg­jelenése éppen most, a midőn a tanitók orsz. szövetsége, (Moussong) valamint az állami tanitók orsz. egyesülete és a várm. általános tanító egyesületek legtöbbje is arra a hatá­rozott álláspontra helyezkedett, hogy magyar tanítók között semmiféle anyagi megkülönbözte­tésnek helye nincs! És hogy most mi közülünk akad egy, aki érdekeink ellenére e megkülönböztetés mellett lándzsát tör, valóban időszerűtlen és káros 1 Ezt megengedheti magának egy olyan tanító, akinek nem főjövedelmi forrása a ta­nítóság, de mi, kiknek főfoglalkozásunk a tanítás, megélhetést nyújtó főjövedelmünk a tanítói fizetés, e czikk fölött csak legmélyebb sajnálatunknak tudunk kifejezést adni. Egeli czikkének elején az én lelkiálla potomról, lanyhuló munkakedvemről is tesz nehány kicsinylő megjegyzést. Nem akarván személyes térre vinni a feleletet, csak azt jegyzem meg erre, hogy még ez idén, a jobb jövő reményében „lanyhuló“ munkakedvem­mel is jóval többet dolgozom, mint ameny- nyit a kötelesség előír, hogy hogyan lesz jövőre, ha sérelmeink orvosolva nem lesznek — a jövő titka. * Én tehát Egeli czikke után is föntar- tom eredeti álláspontomat: az egyenlő munkát egyenlő képzettséggel, egyazon buzgósággal és ugyanazon felelőség mellett végző tanitók között fizetésben különbség nem lehet s e. szép jövő ki­vívásában egyesülnie kell minden kath. taní­tónak ! Tudom, hiszem, hogy a kath. tanítóság 99#/o-a ebben a kérdésben velem tart. Éppen ezért mi, küzdők, harezosok arra kérjük Egeli kartársat, ha igazságos ügyünk­nek használni nem akar, ne legyen annak ártalmára sem ! S ha e küzdelmünk tár­gyára, a nagyobb fizetésre szüksége nincs, fordítsa azt valamely jótékonyczélra, s ne mondja rá, hogy nekünk, kikkel anyagilag mostohábban bánt el a sors, nincs szüksé­günk rá, s hogy azt nem érdemeljük meg I Gaál Lajos. „HETI SZEMLE“ Szatmármeg/e iskolaügye novem­berben. A pénteki közigazg. bizottsági gyűlé­sen Bodnár György tanfelügyelő megtette je­lentését a vármegye iskoláiról: 73 állami iskola van működésben a :olyó tanévben, 226 állami tanítóval, illetve 140 férfi, 95 női tanerővel. Jár az állami iskolákba 2965 mindennapi tanköte, les. Az állami iskoláid bíró községekben vV° felekezeti iskolákban ezzel szemben cse1 3828 tanköteles és 1862 tmköteles iskoláz*tian- Fiú jár 6787, leány £78. Rk. 17o9, gk. 5486, g.-keleti 117, ref. 464, ásr- ev. 44, unit. 6, izr. 1998 és 1 baptisa. 8585 magyar, 103 né­met, 4225 oláh, 49 ót, 1 rut., 2 egyéb. Az 1905—906 tanévben 129 áll. tanító volt 6479 tanulóval, az elmúlt anévben pedig 218 tanító mellett 12.445 mindonapi tanköteles tanult az állami iskolákban í igy 6 év alatt a tanitók száma 107-tel, a tanlóké 6216 al nőtt. Egy év alatt a tanitók száma 18-al, a tanulók száma 520-al emelkedett igy a vármegyében a tanitók számának egharmada állami és a tan­köteleseknek szintén égyharmada áll. iskolában nyer oktatást. Az ünnepek lorlátozása és az isko­lák. A vallás és Közoktatási minisztérium a napokban rendeletet fog kibocsátani a „motu proprio“ czimü pápai bullában említett ünnep­napoknak az iskoláklan való megtartása iránt. A közoktatásügyi ninisztérium e tekintetben ugyanarra az álláspcntra helyezkedik, mint az igazságügyminiszternik e tekintetben legutóbb kiadott rendelete, mely szerint a tényleges ál­lapot egyelőre fennmarad és ilyképen az előadá­sok az említett napojon az összes iskolákban továbbra is szüneteld fognak. Áthelyezés. \ vallás és közoktatásügyi miniszter Kopniczk^ Kamii a nagysomkuti önálló gazdasági iskda szaktanítóját a szatmár- hegyi önálló gazdasági iskolához hasonminö- ségben áthelyezte. Főigazgatói látogatás. Mázy Engel­bert tankerületi főigazgató az elmúlt hetet Nagy­bányán töltötte, az egyes gimn. osztályokat mind meglátogatta s általában teljes megelége­désének adott kifejezést a tanárkar működésére és az ifjúság előhaladására nézve. jPfrnüiH5!! (dr. S. K.) Csak a legnagyobb elfogultság és rövidlátás mondhatná azt, hogy a szezon letelt egy hónapi előadásai vérmes reménye­ket engednének táplálni a jövőt illetőleg. Tudtunkkal e tisztességes múlttal is di csekvő színházat a város nem azért adta ki a mostani színigazgatónak, hogy ab­ban kizárólag és következetesen csak az operetteket kultiválja. Nem mentheti magát az igazgató azzal sem, hogy a mai közön­ségnek — csak ez kell. Épen a múlt héten nyújtotta bizonyságát „A rablólovag“ három­szori előadása, hogy a nem épen legsikerül tebb drámák is képesek három telt házat összehozni. Az sem szolgálhat mentségül, hogy a társulat drámai személyzete nem teljes, mert mindössze 3—4 drámai színésze van. Tessék nagyobb számú és elfogadható drámai személyzetről gondoskodni, nem pe­dig baritonistával játszatni az intrikus szere­peket. De maradjunk csak az operetteknél! Az operettszemélyzet is oly kétségbeejtően gyenge és fogyatékos, hogy egyáltalán nem indokolt ezzel a személyzettel operettszin- paddá alacsonyitani a színházat. H. Bállá Mariska az egyedüli dicséretes kivétel, aki­nek játék- és hangbeli képessége egyaránt megfelel egy élvezhető operett-előadás kívá­nalmainak. De a többiek? Baricsnak volna ugyan hangja, de nagyon fukarul bánik vele, Sümegi nem fukarkodik ugyan, de nincs is mivel, Ross kedvesen játszik, de hogy hangja volna, azt ő reá sem foghatja a leg-; rosszabb akarója sem. És Ardó Ilona ? Ő egyesíti magában mindazokat a tulajdonsá­gokat, amelyek absolute lehetetlenné teszik őt művészi ,érzékkel biró közönség előtt való fellépésre. Énekhangja még nem is annyira kellemetlen, mint beszédhangja, játszani el­.jczember 18.---- - _____Szatmár, IP1" ' == ====Ür tud, mint tánczolni. Jenben még keltjei megválasztásában sem Szerencsére a,őltünően finomult érzéket, mutat vajg a szerencsésen összeválasztott .Mének illő kiegészitéseképen kelti a ®?i&s feltűnéseket napról-napra a karsze­mélyzetnek gúnyolt hat hat emberből álló csoport idegsértő gixereivel. Szomorú és sajnálatos jelenségek ezek, melyek radikális és minélelőbbi sanálást várnak -a színigazgató, vagy ha kell, a szin- ügyi bizottság részéről. Az elmúlt hét műsorát egyébként az Éva czimü, legújabb Lehár-operett dominálta. Az „Éva“ meglehetősen hosszú pálya­futása “alatt nagyon sokat beszéltetett ma­gáról. Énnek a daczára a csalódás, melyet a bemutató alkalmával keltett, mégsem volt olyan nagy, mint amilyenre a régóta tartó beharangozása után el lehetett volna készülni. A zenéje hamisítatlan, bár igen sok helyen viszontlátott kedves ismerősként üdvözölt Lehár-muzsika, mely kivált a Luxemburg grófjával fennálló rokonsági kötelékét le nem tagadhatja. A librettó eredetileg a Willner és Bodánszky ismert gyárában készült, eb­ben az alakjában azonban oly rossz volt, hogy a Bakonyi Kálmán javító műhelyén is keresztül kellett mennie. Mindamellett el kell ismerni, hogy ez alkalommal a szöveg­könyv nem a teljesen agyoncsépelt reczept mintájára készült, hanem némi érdekes ere­detiséget is felfedez benne a figyelmes szem­lélő. Az előadás ellen, — ha Sümegi és Ross több hanganyaggal rendelkezett volna, ha Ardó Ilonka fellépte elfogadható lett volna, továbbá ha a karkevésbbé választékosait öl­tözött volna ki, — nem lehetne óvást emelni. Ezek hiányában azonban csupán a H. Bállá Mariska tetszésnyilvánításokkal honorált köz­vetlen természetességével, valamint Borbély és Ross ügyes játékával kellett megelégedni. A rendező javára szintén bizonyos jóakarata gondosságot lehet elkönyvelni Felelevenítésre került még a héten Herczeg Ferencz „Három testőr“-je is, mely­ben az operettszemélyzetnek a három tagból álló drámai személyzettel javított és bővített kiadása nem ugyan az előadás gördülékeny- sége, hanem magának a darabnak kitűnősége révén osztatlan hatást keltett. A vezető sze­rep Szőke Sándor helyett sokkal alkalmasabb személyesitőre akadt volna Bársony Aladár­ban, aki mint a társulat legkomolyabb és tartalmasabb tehetsége, minden fellépésével figyelmet kelt maga iránt. Hahnel Aranka és Pálma Tusi kissé élettelen játékáért S?a- lóki humoros alakítása nyújtott kárpótlást. Jövő heti műsor: Szerdán „Éva boszorkány“. Csütörtökön és pénteken „A kis dobos“. Szombaton Sz. Garay Ilus első fellép­tével „Primerose kisasszony“. Vasárnap délután „A kis gróf“ ; este : „Éva“. A miről nem szabad Írni. Ki beszél itt háborúról ? A miről nem szabad írni, arról — katoná­san mondva: nem is lesz Írva, mert itt csak beszélve lesz. És pedig úgy lesz beszélve, a hogyan beszélve szokott az ember, a ki a lábával, a barátjával és a szájával a Deák­téren korzóz. Tehát adva van: 1.) a Deák-tér; 2.) adva van az ember, mint kerepelő, illetve szerepelő személy ; 3.) adva van jó hideg; 4.) adva van mozi-thema, mint esemény és nincs adva sen­kinek sem pardon, de itt alább 5.) vissza van a beszélgetés, a mely ma mindenkinél ugyanaz: — Jó estét 1 — A’-szolgája 1 — Hogy van ? — Hogy van, az még nem egészen biztos, de valószinü. — Igen ; sok a valószinü . . . • — ... És igen sok a csukaszinü.

Next

/
Thumbnails
Contents