Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-13 / 46. szám

\

XXI. évfolyam.

Szatmár, 1912. november 13.

46. szám.

HETI SZEMLE

... '>*:

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

ILŐTIZITÉSI ÁRAK:

ügy érr» — I K - f, Félévre - K , - ,

Negyedévre — 2 K — f. Bgree «ián ára IC fillér.

Tanítóknak ée kézműiparotoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egén érre t dollár.

Felelőt szerkesztő :

VARJAS ENDRE.

Laptulajdonos

A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI IÖR.

A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a Pázmúny-aa jtó czimére (Szatmár, Iskola-köz 3. sz.) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése S korona ----------------- Nyilttér sora 40 tiller. ----------------A l

ap mogjelenik minden szerdán

Az Egyházmegyei Tanítóegyesület megalakulása.

Szatmár, 1912. nov. 12.

Külsősé t^eTí) e tM alán felöt lés, zaj és ünnepi pompa nélkül való volt az Egyházmegyei Tanítóegyesület megalakulása, mégis korszakosán nagy jelentőségű kulturesemény a katholikus Északkeletre nézve, hogy kedden, november 12-én Szatmár egyházmegye egész tanítósága a maga széttagoltságát megszüntette és egy egységes testületbe tömörült.

Öt vármegyének hivatott szellemi vezetői, öt vármegyében a keresztény öntudat ébresztői és az evangéliumi erkölcs s a hithü vallásosság hirdetői teremtették meg itt egész Északkeleten a legjelentő- ségesebb szervezetet, a mely hivatva van ez országrész népoktatásügyét, szellemi és erkölcsi kultúráját hazafias és vallásos szellemben a legmagasabb fokra emelni.

Hazánk szerencsésebb vidékein, _a hol a kereszténység és magyarság imponáló erővel tud föllépni, a hol a szellemi és erkölcsi kultúra sok szervvel rendelkezik, talán kisebb

jelentőségű volna egy nagy egyházmegye tanítóságának tömörülése, de ezen az országdarabon, a hói alig egy-két város — mint természetes kultur-középpont — teljesit- lieti a maga nemzeti missióját az elmaradt, nemzetiségileg és vallásilag széttagolt néprétegek közt, ez országdarabon eme felelősséges kötelesség és szent hivatás majdnem egészen a papság és tanítóság föladata.

Mindig is teljesítette, odaadással és lelkesedéssel ezt szent missiót, generácziókat őrzött meg a hitében és tett nyelvében is magyarrá, de a inig ezt eddig szinte magára ha- gyatottan, mint egy-egy elfelejtett őrszem cselekedte falujában a tanító, ezentúl a nagy közösség egész erejével, egyöntetű intenzitással, a mögötte álló erkölcsi testület teljes súlyával fogja megtehetni.

És tanítóságunk önnevelése is erősebb lendületet nyer. Az Egyházmegyei Tanítóegyesület egyik legfontosabb föladata lesz a fejlett paedagogia szintjén megtartani tanítóinkat kurzusok rendezésével, pályatételek kitűzésével, nagy könyvtár szervezésével.

Nagy hivatás vár az Egyház- megyei Tanítóegyesületre tanítóink anyagi helyzetének javítása körül is, valamint a tanítói állás becsült és tisztelt nívóra emelése érdekében.

Az uj egyesület oly lelkes, agilitásukban kipróbált, múltjukban annyi eredményes munkát kifejtő férfiakat választott vezetőiül, a most végre megalakult egyházmegyei egyesülésnek oly régi apostola különösen az egyházi elnök, hogy az ő és az egész vezetőség tiszteletreméltó erkölcsi értékei bizonyosan egyfőt egyig beváltják mind azt a reményt, a melyet az Egyházmegyei Tanítóegyesület működéséhez fűz ez az országrész.

Ezzel a hittel köszöntjük születése napján hatalmas testületét egyházmegyénk tanítóságának.

Kereteiben nem volt hangos és káprázatos a megalakulás, a vármegye, Szatmár városa, a kultusz- miniszter nem tette külsőségekben ünnepléssé a megalakulás közgyűlését, ám örvendünk is, hogy igy történt.

Mint a hegyoldalból kibugy- gyanó forrás, úgy született meg egyÓs-Huny ad vára.

— Látogatás Vajdahunyalton. —

'faroft söíéí taláröa öltözötten ftakonás vár kőtornyai aíatt,

& egy kökeresztre koszorút kötöztem.

Jbovagszokákon ös-homáty üf. Jßetkek tapadnak a paizs-érczes faiakra. Va [amikor itt szent regék születtek.

0 én 'Uram! halálig úgy akarnám: jßegyen szivem erős vár,

Ahol örök a zsoltár — az ima.

_ Ujlaky János.

A öástyakerten kövér füvek nőnek Széles levelű mályva kokrokon. Valamikor itt lepkék kergetöztek.

üorotiy alól kápolna szeme fénylik, f)ört kapuját vihar keze rázza. Valamikor itt ima szállt az égig.

'(üöviskoszorus kép

Jfjrisztusrót mond igét a zöld falaknak, í'Pókhálót vert körötte az idő, jfkogy elnézem, könnyeim fakadnak.

és indulok az Emlékezés karján Gshadveröh szent zsolozsmáira.

Az Eucharistia és az uralkodóház.

ii.

V. Károly császár több Ízben adta kitűnő jelét a legméltóságosabb Oltáriszentség iránt érzett szeretetének és tiszteletének.

Midőn 1530-ban nagy fénynyel vonult be Bécsbe, a császárvárosba, az egyház éppen urnapi körmenetet tartott. A jámbor uralkodó minden császári jelvényt letéve, megparancsolta kíséretének, hogy fejezze ki hódolatát az Oltáriszentség előtt, mert minden dicsőség és pompa egyedül a királyok királyát, Jézus Krisztust illeti. E fönséges körraenetben a mainzi érsek vitte a Legszentebbet ; Ferdinánd király, a császár testvére és a brandenburgi őrgróf segédkeztek a baldachin hordozásában. A császár maga a herczegektől és udvara előkelőitől kisérve, égő gyertyával kezében, mély áhítatba merülve követte az Oltáriszentséget. A hivő nép, midőn a földi hatalmasságoknak ily mély hódolatát látta az égi Király iránt, lelkében épülve és meghatottan fennszóvaí imádkozott s a körmenet bevégeztével leírhatatlan lelkesedéssel dicsőítette a császárt.

V. Károly naponkint oly áhítattal volt jelen a szent misén, hogy példáján egész udvara épült. Midőn egyszer ily alkalommal

egy idegen követ érkezését jelentették neki, aki rendkívül fontos és sürgős ügyben kihallgatást kért tőle, a császár azU felelte, hogy most ő maga van kihallgatáson legfőbb Uránál.

A páviai győzelem után, amelyben Károly császár II. Ferencz franczia királyt is fogságba ejtette, nem engedte meg, hogy dicsőségét világi pompa hirdesse, hanem hálából a Mindenható iránt elrendelte, hogy fényes körmenetet tartsanak az Oltáriszent- séggel, amelyen égő gyertyával kezében ő maga is részt vett.

* *

*

II. Miksa német császár (mint magyar király I. Miksa) neje, Mária osztrák főher- czegnő, gyermekei szivébe nagy szeretetet és tiszteletet oltott az Eucharistia iránt. Lelkes tanításai buzgó imádságaitól támogatva, a hitélet gazdag gyümölcseit termettek.

Történt, hogy az ifjú főherczegek útja oly vidéken vezetett keresztül, amelynek lakói Luther tanának rajongó köveiői voltak. Utjokban egy pappal találkoztak, aki nehány szegénytől kisérve haldoklóhoz vitte az Oltáriszentséget. A császári ház hagyományos buzgóságához híven, nem törődve a protestánsok gunyjával, a herczegek a kíséretükben levő nemesekkel és szolgákkal együtt csatlakoztak a menethez, amely példán a katholi- kusok is föllelkesültek, úgy hogy nemsokára nagy néptömegből álló kiséret alakult az egek Urának hódolatára.

A katholikus hitnek ily bátor nyilváni-