Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-24 / 4. szám
S^atmir, 1912. januárius 24. 9 Pályázati hirdetések egyszeri közlésének dija I K A szatmáregyházmegyei tanítóegyesület megalakulása. A szatmár—ugocsai tanítóegyesület, mint ilyen, f. hó 17-én tartotta utolsó összejövetelét a Caecil nagytermében. Örvendetes, nagyjelentőségű elhatározás, esemény teszi örökké nevezetessé e napot, amelyen megalakult a „ Szalmáreg y ház megyei Tanítóegyesület“. Áldásosabb működést nem fethetett volna ki, nagyobb szolgálatot nem tehetett volna a tanítói és iskolaügynek, jót a köznek, maradandót az egyesülési szellemnek, igazabb vonzódást nem tanúsíthatott volna az egyházmegyéhez, szóval több eredményt sohasem érhetett volna el egymagában, szeparáltan a régi egyesület, mint most azzal a tényével, hogy a szatmári egyházmegyében létező római katholikus tanítóegyesületeket egy egyesületbe hozta össze. Már maga a megalakulás tényének és még inkább a kitűzött programúinak hatása alatt bátran elmondhatja a régi egyesület a költővel; „Exegi monumentum aere peren- nius“, (Ércznéi maradandóbb emléket állítottam) mert nem kicsinylendő, hanem igenis számottevő egy olyan testület, amely circa 200 lagot fog számlálni. De ne a lólekszá- mot vegyük, hanem azt a szellemi erőt, erkölcsi tőkét, amely itt nevelődhetik, érvényesülhet, kiforrhat. Ez már tábor lesz a mi húsúnkból, szivünkből és vérünkből. Ez a maga erkölcsi súlyával eredményesen működhetik. Latba vetheti tekintélyét, kifejtheti tudását, bátran síkra szállhat elvei, eszméi érdekében. Védheti és követelheti a maga igazát erkölcsi és anyagi téren egyaránt. . Erre az egyesületre ezzel a jelleggel á mostani viszonyok közt nagy szüksége van az iskolának, egyházmegyének, hazának. A megalakulás tehát őszinte örömmel, a legnagyobb tisztelettel tölt el mindenkit az ilyen intézőkörök buzgóságán és az okos tanítói karok komoly elhatározásán. Az alakulás közakarattal, nagy lelkesedéssel a tanítóság igen nagyszámú részvételével, több tanügyi férfiú érdeklődése mellett történt. Ünnepélyes és méltóságos volt az ülés egész, lefolyása. A Hymnusz után Bodnár Gáspár a Szatmár—Ügocsai Tanítóegyesület elnöke mondja, el emelkedett, gondolatokban bővelkedő megnyitóját. Meleg szeretettel, bensőséges barátsággal üdvözölve a tanítóságot, mint testvéreket, előrebocsátja, hogy nehéz mindenről beszámolni, ami a szivén fekszik. De jól esik kifejezést adni azon való örömének, hogy újra együtt vannak. Jól, mert az egyesület falain kívül és belül is mondták, hangoztatták, hogy sápadt, beteg ez az egyesület. Hála Istennek szívós küzdelem eredménye, Széchenyi szavaival élve, hogy ez az egyesület „nem volt, hanem lesz“. Kéri a tanítóság nyugalmát, higgadtságát; a munka, a kartársi szeretet, a kölcsönös megértés vezesse mindnyájokat a követendő munkában. Ne keressék a bénító körülményeket, ne firtassák, mi volt a pangás oka. Sok oka volt annak. Appellál a tanitóságra, akik meggyőződhettek arról, hogy mennyire szereti őket. Sok bántó körülmény kívánta, hogy a dolgot jobb időkre kell hagyni. A középpontban elhunytak a legjobbak: Méder, Mondik. Az elnökség úgy találta jobbnak, hogy ilyen időben várni kell az alkalomra. Az alkalmas idő most megjött. Az elnök azt tartja, hogy a tanítóknak többször össze kellene jönniük, mert a paeda- gogia olyan, mint az orvosi tudomány, folyton halad. Áz újabb paedagogiai vívmányokat meg kell vitatni, ez érdeke az iskolának, az egyházmegyének, a társadalomnak. Rámutat, hogy tanulhatnánk az ellentábortól, amely szaklapokat tart fönn. A továbbképzés szempontjából is szükséges a tanítóegyesület. A mai paedagogiai „HETI SZEMLE“ irány az életre fekteti a fősulyt. Fájdalom, a mai viszonyokban nem az életre, hanem a vizsgálatra helyezik a fősulyt. Ma az az irány, mennyi betűt fal a gyermek. Pedig a főprinczipium, a valódi követelmény az volna, hogy a tanító együtt dolgozzék a gyermekkel, a tanítást az élettel kapcsolja össze. Ilyen és hasonló irányú értekezéseket, megbeszéléseket kell a tanítóegyesületekben felszínre hozni. Ablakból nem lehet tanitóügye- ket kormányozni. Uj mesgye áll előttük, mond az elnök, az egyesülés ereje. Ebben az egyházmegyében egy kompakt egészet kell alkotni, de a szakosztályok beosztásával. Ebben körvona- lozta röviden a mai összejövetel czélját, a mely abban áll, hogy a titkár előterjesztését, határozati javaslatát megbeszéljék. Hoffmann József egyesületi titkár felolvassa és elfogadásra ajánlja a következő határozati javaslatot: „A közgyűlés kimondja, hogy óhajtja a Szatmár—Ugocsa vármegyei, Ung—Bereg vármegyei és Máramaros vármegyei r. kath. néptanitóegyesiiletek összevonásával a „Szatmáregyházmegyei róm. kath. néptanitóegye- sület“ megalakítását, és kéri a Püspök ur Öméltóságától az alakuló közgyűlés összehívására az engedélyt.“ Az egyesüléshez az érdekelt testületek képviselői, az egész gyűlés osztatlan tetszéssel, közakarattal hozzájárult és egyhangúlag elfogadták a titkár határozati javaslatát. Előkészitő bizottság alakult az esperesi kerületek világi alelnökeiből, akik az alapszabály tervezetét dolgozzák ki. „Hol szent Péter“ egyházi ének után az elnök bezárja a gyűlést, amelyet a kath. kaszinóban 120 terítékű bankett követett. így folyt le a 17-iki tanitógyiilés. Dicsérő szó ebhez nem kell, magaszta ja önmagát az esemény. Az Isten, Király, Haza szolgálatára a hit, remény, szeretet jegyében sok szépet, hasznosat várunk az uj egyesülettől. Adja Isten, hogy úgy legyen ! Merker Márton dr. Iskolatestvérek iskolája veszélyben. A nyitrabajnai iskolaszék elhatározta, hogy a nyitrabajnai iskolatestvérek iskoláját az államnak adja át. Kinevezések. A vall. és közokt. miniszter Szatmárvármegyében a batizvasvárii állami elemi népiskolához Oláh Margitot, az avasfelső- falui állami elemi népiskolához Zoltán Ilonát, a nagyecsedí állami elemi népiskolához Lehman Annát és a szatmárnémetii állami elemi népiskolához Mandula Sándor ungvári igazgató tanítót kinevezte. Dr, Kerekes István volt egyetemi tanársegéd, bőrgyógyász, orvosi rendelését megkezdette Szatmá- ron, Deáktér 2-ik szám alatti lakásán (dr. Nagy Barna féle ház.) Költözködés miatt csak e hó végéig lehet olcsón vásárolni Győry Károly üvegkereskedésében. WalekésRajz angol és franczia különleges- ségü czipészek, hol saját ké- szitményü kész czipők is kaphatók bármilyen kivitelben. Szatmár, Széclienyi-u. 7. (Bölönyi-féle ház.) (ve) Veszedelmes, ha egy csak üzleti szellemmel vezetett színház néha művészetet is nyújt. Sok szomorú dolog világosodik meg ilyenkor. Először is nincs igazi és nagy közönsége a művészetnek. A színpadi trükökkel, mesterkedő fogásokkal, hangoskodó ürességekkel, értéktelen látványosságokkal agyonrontott közönség Ízlése már egyenesen lehetetlen a valódi szépségek meglátására és befogadására. Másodszor a társulat szörnyű hibái tűnnek elő kiáltó éktelenséggel. A napról-napra változó műsor már maga nem enged a vidéken szereptanulmányozást, elmélyedést, boczolást s a mi kipattan ilyen előadásokból, az mind mesterkélt, gyökérte- len és semmit sem érő. Ez az agyonhajszo- lása a vidéki színésznek már maga elég, hogy felületessé váljék. Az állandóan műsoron levő értéktelen darabok üres levegője pedig egyenesen kiöli belőle a művészet csiráit is és játékába belopja a természetelle- nességet, olcsó hatásokra dolgozást, psycho- logiátlan túlzásokat, keresett mester kéltséget, hazug pathost, üres hangkongatást, a baroque ízléstelen mozdulatait. Á Góth pár három napos vendégszereplése vetett világot e vázolt és elszomorító tünetekre. Közönségünk — és nem a karzatról beszélünk — megdöbbentő volt. Csak Bernstein és De Flers-De Caillavet darabjainak görögtüzes beállításainál érzett föl; a kiszámított müfogások ragadták el; a hatásos jelenetek kötötték le ; az igazi szép iránt érzéketlen volt. — Színészeink vidéki fogásokkal dolgozó „művészete“ pedig hogy mennyire kirívó lehetett, Fehér Gyulára mu-. tatunk csak rá, a ki az abbé szerepének minden finom naivságát elejtve a torzkép müvészietlen karikatúrájával dolgozott. Igen, hahotára dolgozott és nem — mosolyra. Azt meg egyenesen nem érjük, hogy a rendezés Debreczeni Gizit is szerepeltette. G. Kertész Ella meleg bársonyos, zenés hangja mellett! ! A Góth párnak egy intimus, művészi játékuk varázsától megejtett, kis közönség előtt kellett volna játszaniok. Azok a finom megrezdülései a léleknek, a meglátott és megláttatott belső ember áttetsző órzésárnya- latai, a decens mozdulatok mögött rejlő gondolkozó, tervező, indulataival küzdő láthatatlan én, a lelki vibrálások egész skálája a szenvedély kitöréséig — mind csodálatosan igaz, őszinte és mélyen művészi volt szinte befejezetten tökéletesnek mondható játékukban. Kár, hogy ez a müvészpár számolt a vidéki közönség elrontott Ízlésével és mesteremberek darabjaiban (A tolvaj, Papa, Baccarat) lépett föl. A nagy ritkán élvezett művészet után minden átmenet nélkül' visszakerült a színpadra az olcsó, bohócz fogásokkal való hatásvadászat, a kiöltözésekkel, túlhajtott maszkokkal és csoportképek beállításával rendezett silányságok bemutatása, a minő a “Leányvásár.“ Látványos darab. Tehát a moziba való. Ott igazán nagy hatással szerepelhetne a műsoron, a hol a könnyen kielégíthető hálás közönség csak szemét akarja gyönyörködtetni és — nem lelkét. A heti műsor: Szerdán „A princz“. Csütörtökön jótékonyczélu hangverseny a metőegyesület javára. Pénteken és szombaton újdonság, „Nincs tovább“. Vasárnap délután „Felhő Klári“ este „Leány vásár“. Értesítés. Mély tisztelettel értesítem a nagyérdemű közönséget, hogy hosszú évek gyakorlatára és tapasztalatára támaszkodva kiváló Ízléssel végez üzletem mindennemű szobafestő és mázoló munkát. Miért is a nagyérdemű közönség további becses pártfogását kérve vagyok kiváló tisztelettel: Daróczy József, szobafestő, Bercsényi-utcza 37. szám ISKOLA
