Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-04 / 36. szám
Szatmár 1912. szeptember^csolva a battériák a sajtók gépeibe. Katholikus napilapokat kell teremtenünk. A mi szükebb határainkon belül pedig — igy szól a inegczáfol- hatatlan előrelátás — : mihamarabb meg kell teremteni az egyházmegyei katholikus napilapot! Sxomoru jövő. Most a tanév kezdetén eléggé időszerű eltűnődni egy kissé az alábbi adatokon: I. A középiskolákban : 100.000 róna. kath.-ra jut 337 tanuló 100.000 gör. kath.-ra „ 153 100.000 gör. kel.-re „ 149 „ 100.000 ág. ev.-ra „ 479 „ 100.000 ref.-ra „ 377 „ 100.000 izr.-ra „ 1785 Ezek e számok azt mondják, hogy a kath. egyház és a keresztény felekezetek együttvéve kevesebb diákot juttatnak a középiskoláknak, mint a lakosság 5% át tevő zsidóság ; 500.000 keresztény ember mindössze 1505 tanulót iskoláztat, ellenben 100 000 zsidó 1785 tanulót. II. Egyetemeinken igy alakulnak a viszonyok : 100.000 róm. kath.-ra jut 57 egyet. h. 100.000 gör. katra. „ 20 „ ,. 100.000 gör. kel.-re „ 16 „ „ 100.000 ág. ev.-re „ 75 100.000 ref.-re „ 68 „ „ 100.000 izr.-ra „ 420 „ „ Ezek a számok azt mondják, hogy 500.000 keresztény lakos mindössze 236 ifjút juttat a főiskoláknak, ellenben 100.000 zsidó 420-at és 500.000 zsidó 2400 at. Ezen adatok után egészen természetesnek találhatjuk, hogy a statisztikai hivatal kimutatása szerint van Magyarországon: 1248 katholikus és 2421 zsidó orvos ; 1458 katholikus és 2321 zsidó ügyvéd; 541 kath. és 780 zsidó ügyvédjelölt; 301 kath. és 989 zsidó nevelő. Az állatorvosi főiskolán csak 38 százalék a kath. és 51 százalék a zsidó; az orvosi fakultáson 25 százalék a katholikus és 47 százalék a zsidó. Ha ez igy marad, Magyarországon rövid egy csapással földhöz teremtette, harapta fülét, megtépázta bundáját, hogy ugyancsak jajgatott a kis czirmos és szégyenkezve som- polygott odább a leczke után. Annál barátságosabb Mila. Hárommal is játszik egyszerre. Fut előttük, mintha menekülő egér lenne, az üldöző szürke kis csapat utána. Elbújik a felborított kosár alá s csak első lábát, vagy épen farkinczáját dugja ki ingerkedve. Mire azok elkaphatnák, újra visszahúzza. Aztán uj búvóhelyet keres, vagy fölugrik a székre, zsámolyra, megvárja, mig keservesen utánamásznak, akkor aztán ügyesen tovább iramlik. Végre megadja magát s nyugodtan tűri czibálásukat. Egyszerre csak végeszakadott mulatságuknak. A dolog úgy történt, hogy uj gazdaasszony került a házhoz. Szegény cziezus- kák ! Mi már akkor tudtuk sorsotokat, amikor a mord asszonyság arról kérdezősködött, hogy vannak-e macskák és kutyák a házban? Van egy kettő — mondja húgom. — Nagyon kedves állatkák — folytatom én tovább. Treff, a cziczuska úgy néz az emberre, hogy a mo- sóné azt várja mindig, mikor szólal már meg. S a macskák, öröm nézni, hogyan játszadoznak. Ugye szintén szereti őket, azért kérdi? — Hát nem éppen mondhatnám, hogy olyan túlságosan szeretem — feleli — kivált a macskát. Nem mondom, úgy messziről, de „HETI SZEMLE“ idő alatt teljesen zsidó lesz az intelligenczia. Pedig hát az iskolák ajtai a keresztények számára is nyitva vannak. Sehol nem részesítik a felvételnél valami különös előnyben a nem-keresztényeket. A keresztény társadalom lelkiismeretót óriási hanyagság bűne terheli. Nem nézett utána, hogy a szegény, de tehetséges tanulókat kellő módon segítse. Hogy ezer és ezer tehetséges keresztény fiú van, aki elkallódik csupán azért, mert szegény és mert az apja nem tudott hamisan bukni, uzsoráskodni és szenzálkodni. Román mozgolódások. A román görögkatholikusok hazafisá- gára és hithüségére egyaránt különös világosságot vetnek azok a népgyülések, amelyeket az utóbbi napokban az uj egyházmegyéhez csatolt román falvakban tartanak. Szatmármegyében tudtunkkal eddig Szanisz- lón, Porteleken, Szamosdobon és Udvariban voltak ilyen gyűlések. Ezen gyűléseket ha nem is bevallottan, de tényleg mindig azon czélzattal hívják össze, hogy azokon az uj, általuk magyarnak mondott püspökség felál litása ellen tiltakozzanak s a román népet a pápai rendelkezés ellen izgassák. Az uj püspökség felállítása a pápai bulla kibocsátásával annyira be végzett tény nyé vált, hogy azon többé változtatni nem lehet. Az ellen most, az illetékes körök döntése után is izgatni, teljesen kárbaveszett fáradság s amellett más célt nem szolgálhat, mint a népben a hithüség lazítását, a pápai tekintély lejáratását. És még egyet. Mint minden alkalmat, úgy ezt is felhasználják a románság vezetői, hogy véreikben szítsák a gyűlöletet a magyarság ellen és minél szelesebbre, minél mélyebbre ássák az űrt a magyarok és románok között. Érthető csodálkozással kérdezheti mindenki, hogy milyen gyönge és meggyőző- déstelen lehet a katholikus érzés ott, ahol a kicsinyes érdekekért készek sárbarántani a szentszéket, feldúlni a katholikus románok békés hitéletét; ahcjl mondvacsinált nemzetiségi sérelmek miatt szkizmával fenyegetőznek és szkizmára csábítanak. Hasonló csodálkozással kérdezhetjük azt megfogni ? én bizony meg nem fognám egyiket se. — Osszeborzadt még a gondolatától is. Ha legalább állt volna ennyiből szere- tete. Ha legalább messziről szerette volna őket. Dicsérhettük mi annak a Miczuska ke rek szemét, fényes fehér szőrét, beszélhettünk a Mila kedvességéről s a kis szürkék hun- czutságairól. — Egyforma az valamennyi — mondta — macska csak macska, én bizony meg nem tűrném őket a házamban egy világért sem. Nyolcz macska, négy kutya Uram bocsá’, miféle állatsereglet! — Ha legalább beérte volna ennyivel, ha még csak szidta volna őket. Csakhogy mit ért volna a haragja, ha nem éreztetheti is azt. Ki ki járt hát most már nekik sűrűn a botból, seprünyélből, csipővasból, valahányszor a cselédszobába merészkedtek. A verésből különben nem sejthették, hogy tilos már oda belépniük, mert egyformán kikaptak, ha bárhol, konyhában, folyosón lába elé kerültek. De legalább beérte volna ennyivel. Alig múlt el azonban az első hét megjelenése óta, máris előállt a szörnyű dilemmával. — Kérem kisasszonyok, vagy én, vagy a macskák. Valamelyikünknek mennünk kell; a jó Isten se látott tán ennyit egy csomóba. — Szegény cziczuskák, eldőlt hát a sorsotok, távoznotok kell a háztól, mert ő úgy akarja. Csak legalább megmagyarázhatnánk nektek, csak legalább is, hogy micsoda lelkiismeretlenség, mekkora elvakultság és hazafiatlauság az, amely fontos vallási érdekeket dob áldozatul a nemzetiségi izgatásnak, s amely körülhordozza a véres kardot és lángra igyekszik lobbantam a katholikus román nép szenvedélyét csak azért, mert egy pár ezer román ajkú magyar honpolgár magyar püspök, magyar pap lelki vezetése alá kerül. Az egészen rendén volt a román izgatok szerint, hogy sok ezernyi magyar görög- kathollkus hivő harmadfélévtizeden át roriián egyházi fennhatóság alatt állott, kitéve a legerőszakosabb oláhositó törekvéseknek. Arról se igen emlékeznek meg a népgyülések szónokai, hogy az uj egyházmegyéhez csatolt hitközségek tulajdonképpen ugyanolyan nyelvű liturgiát kapnak, amilyen liturgikus nyelvet az eredeti pápai rendelkezések az egyesült románok számára megállapítottak, amelyet azonban a románok idővel a román nyelvvel cseréltek fel. Ők nem néznek és nem tudnak mást, mint azt, hogy most egy pár ezer román hivő legalább vallási életében kisiklik az ő gyűlölködést szító befolyásuk alól. Ez fáj nekik, ezért toporzékolnak és gyújtogatnak. Az egyházi felsőbbségekre, nevezetesen a pápai szentszékre nem lehet hatással ez a toporzékolás. Még ha be is következnék a fenyegetésképen hangoztatott szkizma, a katholikus egyház akkor sem vészit semmit olyan híveinek különválásával, akiknek hithűsége ilyen kicsinyes érzékenykedésen is megtörik. A román kath. püspököktől méltán elvárhatjuk, hogy papjaikat szigorúan eltiltsák mindenféle, az uj püspökség ellen irányuló agitációtól. Elvárjuk ezt már annál is inkább, mert tudomásunk van róla, hogy Rómából ezt nekik szigorú kötelességükké tették, sőt az agitáczió folytatása esetére az eddig tiirt román liturgikus nyelv eltiltását is kilátásba helyezték. A kormánynak pedig nem szabad tovább is ölhetett kézzel néznie ezt a királyi intézkedést is sértő izgatást. Itt igazán helyénvaló lenne, ha a kormány s a munkapárt vasgyurója, Tisza István, kérlelhetetlen szigorúsággal érvényesítené eddig csupán házszabálytiprásra és képviselők kidobálására pocsékolt „erólyesség“-ét. megérthetnétek, milyen nagyfontosságu lénynek lesztek áldozataivá. Csak fölfoghatnátok, milyen nagy dolog az, egy rendes dolgos és jól is főző gazdasszonyhoz manapság hozzájutni ; akinek csak annyi legyen a hibája, hogy nem szenvedhet titeket szegény kis jószágok. Ha megérthetnétek! Miután azonban hosszas vita után hajlandó volt Zsuzsa asszony félig meddig elis- ' merni annyit, hogy macskára szükség van a háznál — nehéz dolog volt, hiszen az egérfogóknak egész gyűjteményében gyönyörködhetett itt-ott a kamrákban, pinczékben — s mivel főképen a macskák sokasága keltett benne háborúságot, beleegyezett abba, hogy csak a legkisebbeket, a szürkéket, a legvir- gonczabbakat távolítsuk el. — Szőlömunkások vitték el őket messze, a harmadik faluba. Három munkás, három kis cziczát három külön házba. A negyediket szelídsége mentette meg az eltávolítástól, ha ugyan menekülésnek nevezhető helyzete. Minden dédelgetésünk mellett is szomorú maradt napokig. Órák- hosszat elüldögélt magában s még Mila incsel kedéseire sem látszott, hogy ügyelne. A Czirmos még kevesebbet törődött ezzel a megmaradt eggyel, de a többi után sem búsult. Pártoljuk a hazai ipart! Minden magyar ember szent kötelessége a hazai ipar pártolása. KEPES SÁNDOR Első Magyar Anőssit SirkősjárálM SZINSRVARALJAN csakis hazai termékeket dolgoznak fel. FiÓI'ÜZlijt! A legkifogástalanabb kivitelben készíti a legkülönbözőbb alakú pyramisokat, obeliszkekct, kereszteket, emléktáblákat, sirfedeleket, mezei kereszteket, kápolnákat, mauzóleumokat stb. u MODERN BERENDEZÉSŰ GÉPTEREM A CSISZOLÁS RÉSZÉRE. Szatmár, Attila-u. 4.
