Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-17 / 29. szám
4 HETI SZEMLE Szatmár, 1912. julius 17. megteremtse azt a káoszt, a mit a páholyok sötét kamarájában kidolgoztak, a világ nagy- épitő mesterének dicsőségére. — Az állam, melynek hivatása, hogy az élet, az erkölcs, a javak biztonságán őrködjék, tehetetlen. — Az állam rendjén túltesz az anarchia, mely teóriát hirdet minden rosszra. — Elméletet talál fel, melynek gyakorlatára kitanitja a félrevezetett lelkieket, akiket elbolonditanak, hazug és becstelen bőbeszédűséggel rávezetnek a radikálizmus hóbortos útjaira, ahol a vallástól, erkölcstől megfosztott műveletlen ember a csalás, rombolás, rablás és emberölés skáláján fut végig, a nagy nemzet dísztelen bukásának sírásójaként. Innen hozták be vámmentesen a magyar szabadkőművesek a radikalizmus divatját. — Jó anyagot is nyertek ennek a divatnak utánzására azokban a vándor elemekben, melyek évtizedek óta a zavarosban keresik utravalójukat, mert a történelem tanúsága szerint náluk nincs megállapodás, pedig bizonyos irányban nem lehet eltagadni tőlük a tehetséget. Milyen kár ez, mert ha a bűnre hajlandó ember, aki oly sok erőt és találékonyságot tud kifejteni környezetének kifosztására, azt jó és nemes czélra fordítaná, hasznos tagja lenne a társadalomnak, de a belenevelt önzés folytán, csak egy czélt ismerve, mely egyéniségének legfőbb tulajdonsága lett, a vagyon szerzés, erre használva fel minden alkalmat, minden tudását, minden intelligenciáját nem várhat ettől az ember mást, mint a kőmüvesság bölcseletének félrevezetését, a testvéri kör üzleti kihasználá sát és ha ott több erőre tehet szert, a törvényeket kikerülve, az egész környezetének megrontásában keresni a nagy veszteséget. Részvénytársaságok működése ez háborúk, forradalmak felidézésére. Azt tapasztaljuk, hogy ezen czóljaik elérésében kitartó szorgalmat és nagy munkásságot tudnak kifejteni, melynek folytonos gyakorlata által a közélet imposztorjaivá válnak és akadnak köztük elégen olyanok is, kik mesés bizonyítékokat nyújtanak nagy leleményességüknek, mellyel a legújabb, legszigorúbb, jól átgondolt törvények megkerülésével csakhamar találnak uj formát a kibúvásra. Ez olyan igazság, mely a zaklatott bíróságnak és a kesergő károsultak rajának köztapasztalata. Gondot ád az ilyen ember a legtapasztaltabb bírónak is, mert a becsapás minden uj módjához előre gondoskodik a védő eszközökről, ha az a baleset éri, hogy turpissága bírói megfontolás tárgya lesz, úgy a szives hitelnyújtás, mint a hitelnyerés eseteiben, mely eseteket mindég a meggazdagodásra akarja kihasználni. Még a családi kötelék, a házasság és elválás is a vagyonszerzés egyedüli gondolatának szolgálatába szegődik, ott nines szó szerelemről vagy haragról, egyedül és kizárólagosan az ezüst csöngése az, amitől izgul ez az uj divat embere. Vájjon hogy és mivel puhítható meg az ilyen természetű ember? Ez már évezredek világproblémája. Alig tette be a lábát a magyar emigránsok által megszállt, a jótékonyságnak, a bölcseletnek, a hazafiad összetartozandóság- nak alkotott magyar szabadkőművesek páholyába, betolakodott oda a racionalisták faja és attulfogva a jótékonyság csak hamis cégér lett és helyette az egyéni haszonlesés uj fajtája alakult ki; a bölcselet pedig a közrend és’erkölcs félremagyarázásának okoskodásába merült és a tilalom dacára a világ és pártpolitikába is bele ártotta magát. Igen természetes, hogy ebbe sehogy sem illett bele a hazafiság szeplőtelen érzése. A bomlasztó gárda nagy tevékenysége elsősorban bomlást idézett elő magában a páholyokban. A józan gondolkodó jobb elemek tömegesen kilépnek a fővárosi páholyokból. Most már külföldi vigéczekkel próbálnak hatni. Legközelebb a szabadgondolkozóknál megjelent egy németországi egyetem katedrájáról kicsöppent tanár. De ennek sem nagy hasznát vették, mert az is beismerte, hogy a vallás régi és legfőbb értéke az emberiségnek, ami annak természetében gyökerezik, mert eltűnni és megsemmisülni csak emberiség kihalásával fog. Látván a bomlást a fővárosban, a kisvárosokban akarják a fogyott létszámot szaporítani; ott helyezik el az enyves vesszőt a gimplik fogdosására, de alig hisszük, hogy ez sikerülni fog nekik, hiszen azok az atyafiaink is tovább látnak az orruknál, ezt a megutált divatot jó izlésü ember nem fogja utánozni. „Keresztény - szocziális Földbérlő Bank.“ „Keresztény-szocziális Földbérletek.“ A Keresztény-szocziális Szövetség már évek óta olyan gazdasági tevékenységet fejt ki, amely legbiztosabb orvosszere azoknak az égető társadalmi kérdéseknek, amelyek mint nyitott sebek tátongnak és folyton felszínen vannak. Mig sokan csak elméletben foglalkoznak a szocziálizmussal és a messze jövőben remélik annak eljövetelét és győzelmes térfoglalását, addig ez a Szövetség csendben, de nagy kitartással foglalja vissza a talajt, amelyet kihúztak a keresztény Magyarország lába alul. Felvette a kisbérietek intézményének eszméjét. Nemcsak hirdette ezt, hanem ahol tér és alkalom kínálkozott rá, meg is valósította. Több keresztény-szocziális egyesület már évek óta élvezi a kisbérietek áldásos, segítő voltát. Eme közgazdasági, szocziális tevékenység terén ugyan nem áll egyedül a Keresztény szocziális Országos Szövetség, mert az újabban alakult állami altruista bank is, meg a hitelszövetkezetek is kultiválják, de egyik sem oly sikerrel és szoeziális szempontból oly áldásosán, mint épen a keresztény-szocziális szervezetek. Mert tapasztalatból beszélünk. A ki- vándorlási kérdést, — melyre ezer másféle gyógyszert ajánlanak — a munkanélküliséget, a városba özönlést és a falvakban kifejlődött gazdasági ellentéteket a legideálisabb formában oldja meg, mert a szocziális segélymutatásnál a létező bajokat veszi figyelembe. Már pedig a keresztény-szocziálisták eme akcziója már eddig is szép eredményeket teremtett, ezzel oly széleskörű érdeklődést keltett, hogy a központ engedve a minden oldalról jövő kívánságoknak s tekintve a munka óriási fontosságát, egy keresztény-szocziális földbérlö bankot alapított, melynek alaptőkéjét a keresztény-szocziális szervezetek és férfiak hozzák össze oly czélból, hogy az ügynek hatalmas lendületet adjon. A Keresztény-szocziális Földbérlők Bankja ez év junius 30 án megalakult és meg is kezdte működését. A Keresztény-szocziális Földbérlök Bankjának czélja első sorban a keresztény-szocziális egyesületekbe tömöritett birtoktesteket bérbevenni. Azt a helyi kívánságokhoz mérten parczellákba osztani s igy lehetővé tenni, hogy a szervezett nép is ugyanazt az előnyt élvezhesse, mint a nagytőke. Ez intézmény nem olyan vállalkozás, amely a kérdést üzleti szempontból kezeli, nem a haszon, hanem szocziális szempont az irányadó. Ez intézmény működési körét kiterjesztené gazdasági, üzleti ágakra is, amely mind a gazdasági jólétnek emelését czéíozza. A birtokok bérlésénél számit pedig a magyar katholikns klérus, az egyháznagyok, káptalanok és plébánosok, nemkülönben a kántortanitók szives támogatására remélve, hogy az ily ka- tholikus eredetű birtokok bérbeadásánál az anyagi jövedelmezőségnél még fontosabb katholikus közérdekek lesznek irányadók. — Akik a keresztény gazdasági mozgalom megerősítését, a keresztény politikának szilárd fundamentumát lerakni akarják, siessenek az ügy támogatására. Az érdeklődőknek bővebb felvilágosítást nyújt a Keresztény-szocziális Földbérlö Központ (Budapest VIII., Mária u. 11. sz.) Keresztény Magyarországot teremteni csak eréjyes gazdasági szocziális politikával lehet. És ezt akarják a keresztény-szocziálisták. A falu tüzveszedelme. Most, hogy elérkezett a tüzesetek szezonja, nem lesz érdektelen foglalkozni avval a nagy veszedelemmel, mely Magyarországon évenkint közel ötven millió korona kárral sújtja — legnagyobb mértékben — a gazdákat Oly nagy ez a veszedelem, hogy a belügyminisztérium külön osztályt szervezett tüzveszedelem szolgálatára. Mégis, hogy ezek az óriási károk minimumra legyenek redukálhatok, maguknak, a legtöbb kárt szenvedő falusi gazdáknak kötelessége a saját érdekükben minden lehetőt elkövetni, hogy házuk, termésük, egyszóval vagyoni és személyi biztosságuk a tüzvesze- delmével szemben megóvassék. Első és legfontosabb teendőjük ebből folyólag azoknak a megelőző tüzrendészeti rendeleteknek betartása, melyeket a kormány, illetve a vármegyei tüzrendészeti szabályok előírnak. József főherczeg, a magyar tűzoltóság főparancsnoka érdemes szavakban fejti ki azt a nagyfontosságu szerepet, melyet ezek a tüzrendészeti rendeletek betöltenek; Az építkezés, a mezei termények összegyűjtése, a kéményseprési, cséplési munkálatok, a tűzveszélyes anyagok elraktározása mindmind oly esetek, melyek a legnagyobb ve- szélylyel járhatnak a gondatlanul való végrehajtás esetén. A járási főszolgabiróságok, a járási tüzrendészeti felügyelők és a helyi tűzoltóságok parancsnokai vannak elsősorban hivatva arra, hogy a megelőző lüzrendészeti rendeletet a lakosság pontosan betartsa. Nem szabad tehát senkinek zaklatásnak, vagy oknélküli háborgatásnak minősíteni ezen hivatalos szakközegek vizsgálatait, felhívásait vagy intéseit, hisz ezek mind a lakosság tűzbiztonságát vannak hivatva szolgálni. De magában véve nem elegendő az, hogy e megelőző rendeleteknek pontosan eleget tegyünk, hanem fölötte fontos, hogy a netalán kitörő tűzvész kellőképen elkészülve találja a lakosságot. Ezért elkerülhetetlenül szükséges, hogy még a legkisebb falunak is legyen tűzoltósága. Az idevágó kormányrendelet minden 42 évet meg nem haladott korú férfit tűzoltói ténykedésre kötelez, de mégis legtökéletesebb a tűzoltás terén az önkéntes tűzoltóság, mely bátor, elszánt és csupán ügybuzgóság- ból, a saját nemes érzéséből kifolyólag tűzoltói szolgálatra önként ajánlkozó férfiakból áll. A tanító, jegyző különösen azok a tényezők, kik, mint a nép vezetői, hivatva vannak a tűzoltóságok szervezésére. Ha talán ezek nem rendelkeznének tűzoltói szakképzettséggel, a vármegyei tűzoltó- szövetség teljesen ingyen, minden ellenszolgáltatás nélkül, készséggel képezi ki őket a tüzoltótiszti teendők ellátására szükséges tudnivalókra. Aki figyelemmel kiséri a falvak tűzvédelmi akcióját, örömmel tapasztalhatja, hogy a hivatása magaslatán álló községi képviselőtestülettel biró községek a község terhére, de egyúttal védelmére szervezik az önkéntes tűzoltóságokat, a tanfolyamokra hallgatókat küldenek be s általában véve minden lehetőt megtesznek a tűzoltói intézménynek körükben való megállapítására és támogatására. De sajnos, ahol a vezető férfiak és a község elöljárósága ezzel nem törődik, ott még nagyon, de nagyon sok esetben vallja ennek kárát a lakosság. Azokhoz szólunk tehát, kiknek — ha nem is hivatali —- de inteligencziájuknál és vezető szerepkörüknél fogva erkölcsi kötelességük a népjóléti intézmények meghonosítása, karolják fel községük tűzvédelmi ügyét s ilyen együttes, önzetlen munkával — elmondhatjuk — örök hálára kötelezhetnek nemcsak egyeseket, hanem egész népünket s igy fog sikerülni az a nemes és nagyszerű küzdelem, melyet immár az ország minden helyén felvettek a tűz óriási veszedelmének elhárítása érdekében. Előfizetőinket, különösen a papságot és tanítóságot kérjük, hogy az esetleges magán-, iskolai- vagy községi hirdetésekkel alkalomadtán lápunkat szíveskedjenek felkeresni.
