Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-17 / 3. szám
8 Szatmár, 1911. janiárius 17. „HETI SZEMLE“ megérttetheti a színigazgatóval, hogy a magyar társadalmi életnek színpadi kipellerigé- rezése csak kévést knek Ízlését nem sérti. Äz előadás is nagyon gyenge volt, bla- málta a legtehetségesebb színészeket. Amin nem is lehet csodálkozni, Olyan leheletlen, 5 perczenkint ellentétesre változó jellemeket, aminőket Bródy konstruált, semmiféle szinésztalentum sem tudna helyesen interpretálni. Heltai és Báróti mentették azt, ami menthető volt. Csütörtökön és Pénteken „A princz“ czimü komédiát adták. Magáról a darabról csupán annyi megjegyezni valónk van, hogy „Az ártatlan Zsuzsiival egyforma erkölcsi színvonalon áll. Az előadás kiváló volt, amint az már rendes szerencséje az ilyen piros- szinlapos daraboknak. A darab „érdekes“, az előadás jó, a közönség érdeklődik, tehát a „Princz“-hez még sokszor lesz szerencsénk. Ifj. Lenkei György meglepően sikerült alakítást csinált. Fehér Gyula természetesen nagy művészettel játszotta szerepét (nagy- herczeg), de valami önkéntelen sajnálkozást éreztünk, mikor őt ilyen szerepben láttuk. Nem ez az ő terrénuma. Ross Jenő az állandó színházlátogatóban azt a benyomást kezdi ébreszteni, amit a körbenmozgó panop- tikónoknál érzünk, amikor már az összes ké pékét láttuk s a mulatság élűiről kezdődik, játékában nagyobb változatosságra, mélyebb átgondolásra kell törekednie. Harmath Zseni, Radócz, Baróti nagyon jól játszottak. A heti műsor: Szerdán G, Kertész Ella és Góth Sándor, a budapesti Vígszínház művészeinek vendégjátékául a „Tolvaj“. Csütörtökön a Góth pár második vendégjátékául „Papa“. Pénteken a Góth pár bucsufelléptéül „Baccarat“. Szombaton, vasárnap, hétfőn, kedden újdonság „Leányvásár.“ IRODALOM H A „Magyar Figyelő“ most megjelent gazdag tartalmú számában az első cikket Tisza István irta „Wlassics Gyula az 1867 : XII. jogi természetéről“ Báró Roszner Ervin a franciaországi suffrage universel-lel foglalkozik, mig Kacsóh Pongrác „A természet- tudományok és Haeckel Ernő* címmel nagyobb, feltűnésre számot tartható kritikai stúdiumot közöl a tudomány charlatánjáról, a czélzatos hazugságokkal dolgozó, hitét vesztett Hack élről, a kit a féltudás nálunk annyira ünnepel. Adorján Andor érdekes cikket irt „Utazások Magyarországon a XIX. század első felében“ czimen. Ambrus Zoltán a színházi bemutatókról számol be. Herczeg Ferenc elbeszélése, továbbá Schaechter Miksa cikke a magyarországi közegészségi ügyek vezetéséről egészítik ki a lap tartalmát. Előfizetési ára negyedévre 6 kor. A Franklin Kési Lexikona második kötete. Most jelent meg második kötete a Franklin Kézi Lexikonénak. Rövidsége, mindenttudása, világossága, megbízhatósága, — mind olyan tulajdonságok, melyek ezt a nagyszabású művet a müveit magyar ember kézikönyvévé tették máris. Rendszere: mindent nyújtani, amire a müveit embernek szüksége van s mellőzni mindent, a mi fölösleges, — fényesen bevált; ép oly elismerésre talált minden körben az a mód, a hogy cikkei Írva vannak s a melylyel minden, még a legbonyolultabb kérdésre is olyan feleletet ad, melyet mindenki első pillantásra megért. Ezzel azt ért# el, bogy a közönség rendkivül megszerette, hozzászokott folytonos használatához s valóban mindennapos, bizalmas tanácsadójává tette. A most megjelent második kötet a Gaueho-Nicotera szavak közé eső ozimszókat tartalmazza, tehát óriási anyagot ölel fel még pedig olyan gondossággal, mely alig hagy bármi kis hézagot. Az olvasó jóformán sohasem fordul hozzá hiába, megtalál benne mindent és mindenből épen annyit, a mennyire szüksége van. Emellett rendkívüli előnye az az aktualitás, melyet már az első kötetben is dicsérettel kellett kiemelnünk. Úgyszólván a mai napig megvan benne minden nevezetes esemény vagy személyiség. Szó van már benne például a mostani kinai forradalomról, Maeterlinck minap odaítélt Nobel-di- járól, a magyar politika legújabb eseményeiről, stb. A Franklin Társulat valóban nagy szolgálatot tett műveltségűnknek e kiválóan gyakorlati és e mellett tudományos színvonalon álló mii kiadásával. 49 képes tábla teszi szemléletessé a szöveget s ezek közt kivált az iparművészet és a magyar művészetet illuszráló táblák tűnnek fel rendkivül finom kivitelükkel. Ezen kivül 11 rendkívül tanulságos szövegmelléklet is van a kötetben A könyv kiállítása és kötése is a folytonos használatra van számítva, finom, tartós papirosa, erős, de e melett igen Ízléses vászonkötése erre a célra szolgálnak. — A három kötetes nagy mű ára 54 korona. Svájczi stílusban. Az eszmegyáros újabban fej-hizó-kurát tartván, tömegesen tudja szállítani szokott helyére az-uj eszméket. Csak aztán mi, boldog szatmáriak, győzzük is a néha életveszedelemmel járó eszméket. De nincs olyan rakott szekér . . . Hát akkor kibírható ez ä legújabb is. — Főzzük le a fővárosi rendőrséget! — ezzel köszöntött be az eszmegyáros a főrend őréhez. — Főzzük ! — válaszol a veszett kutyák félelmes hatalmú ellensége. És ezzel már alá is gyújt a schnellsziedernek. — Nem igy, az égre nem! — szaval a gyáros. — Hát hogyan ? — hökken meg a rendet őriző. — Hogyan ? Neveljük sportra a közönséget — Mi-i-i? — hiiledezik a szatmári rend feje. — No igen! Ha a budapesti rendőrség megtanította a pestieket a dsiu dsiczura, a mieink tanítsák meg a szatmáriakat a turistaságra. — De, de . . . — hebeg a szemétkihordás hymnusköltője. — Dsiu dsiczu ! ? — folytatja lenézően az eszmegyáros — az bliktri. De turista-világot teremteni Szatmáron. Akár az Alpesek hóboritott, gleccseres, lavinás tájain — szavalja a fábrikás. Micsoda nagyszerű volna! Ha itt az Alföldön az emberek hegymászó bottal, térdnadrágban, szeges czipőkben járnának. Akárcsak Svájczban. Oh, Szatmár, mint Svájcz! — ömledezik az eszmegyáros. — Ezt parancsoljam meg ? — kérdi szolgálatkészen a rendeletgyártó főrend. — Dehogy. Hanem azt, hogy homokot ne szórjanak a gyalogjárókra és ne söpörjenek. — Miért? — Hogy a bó eltakarittatlan maradjon. — És aztán mire ez? — kérdi izgatottan a rendőrök és a söprés feje. — Hát arra, bogy a hó megfagyjon, síkosra tapossák, halmokban álljon, hegyeket alkosson. Hogy aztán annak, a ki kezét, lábát épen meg akarja őrizni, csak szeges czipővel, turista-bottal lehessen járni az utczákon. — És ma már Ragályi egy waggon hegymászó czipőt és szeges botot rendelt egyenesen Svájezbó). .A. mi igazán csodálatos. Egy csodálkozó: No né, a „Szamosában egy rabbinus hirdet. Egy tapasztalt: Hát mi különös van ebben? A csodálkozó: De egy rabbinus ? ! A tapasztalt: Ha zsidólap, hát csak nem közöl püspöki encyklikát. A csodálkozó: De zsidó betűkből áll a hirdetés. A tapasztalt: Na hallja! Inkább azon csodálkozzék, hogy a „Szamos“ csak a hirdetéseit nyomatja héber betűkkel és a szövegét nem. (A. csodálkozó megnyílt szemekkel ezután ezoa csodálkozik.) Belső munkatársak : HARASZTHY BÉLA dr., MERKER MÁRTON dr. Ás ÜHL KÁROLY dr. Nyomatott i Páimánj-sajtóban Szatmáron, Iskola-kői 3. «. 17—1912. végrh. szám. Árverési hirdetmény. Alólirott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-cz. 102 §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a kassai kir. törvényszék 1911. évi Sp. 355/3. számú végzése következtében dr. Halmi Pál ügyvéd által képviselt Komjáti János javára 240 koronás jár. erejéig 1911. évi deczember hó 19-én foganatosított biztosítási végrehajtás utján le- és felülfoglalt és 3000 koronára becsült következő ingóságok, u. m.: színházi díszlet nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a szatmárnémeti kir. járásbirósg 1911. évi Y. 2129/4 sz. végzése folytán 240 korona tőkekövetelés, ennek 19Í0. évi szeptember hó 1-ik napjától járó 5% kamatai, Vs°/o váltódij és eddig összesen 60 korona 19 fillérben biróilag már megállapított költségek erejéig Szatmáron, a színházi irodában leendő megtartására 1912. évi január hó 22-ik napjának délutáni 4 órája határidőül kitüzetik és abhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881, évi LX. t.-cz. 107. és 108. §-ai értelmében kész- pénzfizetés mellett, a legtöbbet Ígérőnek, szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Amennyiben az elárverezendő ingóságé • kát mások is le- és felülfoglaltatták és azokra kielégítési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881. évi LX. t.-cz. 120. §. értelmében ezek javára is elrendeltetik. Kelt Szatmáron, 1912. évi január hó 6-ik napján. Ádám Albert kir. bírósági végrehajtó. 1—1912. vógih. szám. Árverési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881, évi LX. t.-cz 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a budapesti V. kerületi kir. járásbíróságnak 1911. évi Sp. III. 833/3 számú végzése következtében dr. Politzer Gusztáv ügyvéd által képviselt Budapesti Hitelintézet r. t. javára 58 korona s jár erejéig 1911. évi deczember 19-én foganatosított biztosítási végrehajtás utján le- és folíil- foglalt és 600 koronára becsült 2 darab va- salógép nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a szatmári kir. járás- bíróság 1911-ik évi V. 2122/2 számú végzése folytán 58 korona tőkekövetelés, ennek 1911. évi márcziu8 hó 1. napjától járó 5u/o kamatai, és eddig összesen 33 korona 70 fillérben biróilag már megállapított költségek erejéig Saatmáron Kölcsey u.8 sz. leendő megtartására 1912. évi január hó 18-ik napjának délután 3 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t.-cz. 107. és 108. §-ai értelmében készpénzfizetés mellett, a legtöbbet Ígérőnek, szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Amennyiben az elárverezendő ingóságokat mások is le és felülfoglaltatták és azokra kielégítési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881. évi LX. t.-c. 120. §;a értelmében ezek javára is elrendeltetik. Kelt Szatmáron, 1912. évi január hó 5. napján. Adám Albert kir. bírósági végrehajtó.
