Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-12 / 24. szám
4 HETI SZEMLE Szatmár, 1912. junius 12 az a faj erejét növelné. A vallás-színezetek között folyó háború és a tömegek közönye okozza, hogy a sülyedő hajót ezek és az intelligensek elhagyják ; a saját magát szolgáló érzék lesz irányadó az élethivatás és élvezetek mezején, melylyel az antiszemitizmust feltámasztva, szerzett magának olyan külső ellenséget is, a ki a rombolás müvét egy csöppet sem hátráltatja. A faji és vallási közérzettel leestek az az összetartás korlátái. A modern élet mestere az élet kötelékeit minden irányban meg- tágitotta, a természetes szaporulat csökkent, mert a férfi nem akarja keresetét mással megosztani, élvezetét korlátozni; az asszony pedig az anyaság terhét, a kultur raffinéria segítségével kerüli, hogy szépségét, fiatal üdeségét meghosszabbíthassa. Ez az állapot szerző szerint már annyira elharapózott, hogy az odvas fának számtalan lehullott, fonnyadt levelét számolja el a statisztika. Vegyes házasság, kikeresztelkedés, a természetes sza- porulás megszűnése, ideg és elmebetegségek, öngyilkosságok szapordása; a sülyedés ezen képét a statisztikai számcsoportok igazolják, melyeknek alapján a fogyatkozás arányát évek során hasonlítva, szerző szerint a nyugateurópai zsidóságnak elmúlását is ki lehet már számítani. Érdekes és tanulságos adatokat mutatnak fel azok a viszonyok, melyek a zsidóság már majdnem egész kifogyását okozták Lengyelország német részén az úgynevezett pozeni tartományban. Erről Dr. Theilhaber következő közlésekkel számol be: Szerinte Lengyelország volt a zsidóság paradicsoma addig, mig Németország rá nem tette kezét az ország egy részére. De ettől fogva elkezdődött a kivonulás barátságosabb vendéglátó országokba. A poroszországi zsidóságnak kétharmad része lengyel származású volt, ahol sok zsidó iskolában a talmudot tanították. Az utolsó 25 év alatt a pózeni tartományból 31.381 zsidó vándorolt ki a keresetképes részből, ugyanannyi bentmaradt még az országban, de ezek már csak az öregje volt, melynél a szaporulat már annyira csökkent, hogy a születés kisebb a halálozás számánál. E szerint az ottani zsidóság teljes kifogyása biztos számításon alapul. A nagyvárosok vonzásán kívül az okozta ezt a nagy kivándorlást, mert egy társadalmi és gazdasági bojkott támadt ellenük. A közvetítő kereskedelem, mely azelőtt tisztán az ő kezükben volt, a szövetkezetek elszaporodásával kezükből teljesen kisikamlott. A németek által üldözött lengyelek, fényesen bevált or- ganizácziójukkal, olyan hazafias kisiparos és olyan középosztályt neveltek, mely a nemzeti vágyak eredményes védekezése mellett a németséghez szító zsidókat minden bántalmazás nélkül az ország elhagyására kényszeritette. Bernhard, a lengyelkérdés legjobb ismerője erről igy nyilatkozik : A lengyel közérzület az utolsó 20 évben nagyra nőtt, a lengyel bankok, a hitel, beszerzési, értékesítő és termelő szövetkezetek a gazdasági életet teljesen átalakították. A nemzeti védelemnek ez a bevált eszköze a németséghez vonzó zsidókat úgy kizárta minden forgalomból, hogy azok távozása a csatavesztők gyors visszavonulásához hasonlít. A zsidó községek feloszlásának nem kezdete, hanem annak vége látható. A lengyelek nemzeti küzdelmének eredményével a koczka a zsidók hátrányára dűlt el, melynek jövőjét Bernhard szerint e két szóval lehet kifejezni: kivándorolni és kihalni. kolozsvári szappanok! AinioIajMeiin fényképészeti csikkekben nagfy választék. Szatmár, Hám János-u. A kormány pamfletje. A iörvénytip- rásokat akarja egy pamfletben a kormány s a munkapárt valamiként igazolni, amelyeket a múlt héten a magyar parlamentben véghez vittek. Több millió példányban fogják szétszórni ezeket a papirosokat az országban, mert azt remélik, hogy ezzel lecsillapíthatják a felháborodást, amelyet az országban törvénytelen merényleteikkel keltettek. De csalódni fog ez a mindenképen balkezü uralom. A nép lelke megremegett a parlamenti események felett, amelyek vérrel szennyezték be a parlament üléstermét is és sohasem fogja elfeledni azt a szomorú látványt, amelyet egy haldokló ember tehetetlen vonagló teste felett tipródó elvakult düh nyújtott. Az ellenzék, mint egy ember kél az alkotmány, a törvény védelmére s lesz gondja arra, hogy megalkothassa a maga Ítéletét azok felett, akik ahelyett, hogy megbecsülték volna az utolsó pillanatban nyújtott békülésre hajlandó jobbot, előre megállapított sötét terveik szerint hallatlan erőszakkal a munkapárt zártkörű klubbjává alacsonyitották le a magyar országházat. Itt nem mosakodásra, hanem reparáczióra van szükség. Ez a nép erős hittel várja ezt a reparácziót a törvényhozás másik két faktorától: a főrendiháztól és a királytól s reméli, hogy ezek észretéritik a hatalmi mámorban elkapott diktátorokat. A kormány tetteit nem a pamfletnek, hanem a népnek kell megítélnie országszerte. GÁL JENŐ mérnöki irodáját Ber- csényi-utcza 33. szám alá helyezte át. Telefon szám 189. Watton Henrik Fia utódai Hűha Tivadar és Géza fűszer, csemege, bor és lisztáru üzlete Szatmár - Németi, Kazinczy - utca 2. Alapittatott 1858. évben. Egyházmegyei Sajtóalap. A seminarium egyik clerieusa apró kis könyvtárának legértékesebb könyvétől vált meg, hogy segítsen összeomlani készülő, egyházmegyei sajtónkon. Eladta egy könyvét s az árát küldi a sajtóaiapnak. Könnyek és tüzek égnek szemünkben és szivünkben, a mikor erről a csodálatos szépségű, nagy áldozatba kerülő adományról beszámolunk. Ez a kékreverendás kispap azt teszi meg, a mit Zrínyi mondott: Vegyünk onnan, ahol van ; ha máshol nincs, vegyünk az — oltárról. Hát ez a clerieus vett az oltárról, adott az oltárról. És most mi nem tudunk mást tenni, mint megilletődött csodálattal meghajolni az ő sokatmondó tette előtt. Ötszáz korona járul ehhez az adományhoz. A clericusé mellett a püspök pénze. Egyházmegyénk kinevezett püspöke, Mayer Béla küldötte Zomborból, hogy olvasta lapunk legutóbbi pár számát. Abba a csöndes visszavonultságba, a melyben Mayer Béla püspök él, sok szállal belégyökerezett már egyházmegyénk. Bizonysága az a nagy, fejedelmi összeggé növekedett adomány, a melyet Mayer Béla püspök évről-évre küldött az egyházmegyei papi nyugdíjalapra. És most beáll a mi sajtóalapunk adományozói közé. Az áldozatkészség szózatai ezek. Beszédek, a melyek meggyőzők, mert — tettek. Meghatók, mert hiszen tőlünk messzp ide- genhen élőnek gondoltuk őt ... De ő elmondta már, hogy köztünk és velünk él. * Múlt gyűjtésűnk óta érkezett adományok : Mayer Béla püspök .... 500 K — f Egy theologus ............... 5 K — f Eg y asztaltársaság .... 10 K — f Varjas Endre............... 5 K — f Ed dig begyült............... 8866 K 60 f Ed dig megajánlva . . . . 2358 K 44 f Teljes összeg 11745 K 04 f t Temyey Béla. 1850—1912. Ötödik halottja a szatmári egyházmegyének a f. évben Temyey Béla, tiszaujlaki plébános. Váratlanul ragadta ki az élők sorából a kérlelhetetlen halál. Vasárnap délelőtt még Krisztus igéit hirdette a templomban és d. u. 2 és 3 óra között már agyszélhüdés érte. Az utóbbi időben többször panaszkodott, hogy az oltárnál, még inkább a szószéken szédül. De azért papi kötelességeit, különösen a napi zsolozsmázást példás lelkiismeretességgel végezte mindig. Nehéz testalkata miatt nem igen kereste fel az emberek társaságát, de azokkal, akik őt meglátogatták, szívesen és kedvesen társalgóit. Nagyon szerette káplánjait. Tisztelte felebbvalóit. Minden ismerőse iránt érdeklődött, szinte kifogyhatatlan volt a kérdezőskö- désben. Ternyey Béla 1850. február 17-én Apában született. 1873-ban pappá szenteltetett. Segédlelkész volt Nagybereznán, Csanáloson, Felsőbányán, Nagymajtényban, Munkácson, Tibán, Beregszászon és Szatmáron. 1880 ban adminisztrátor lett Józsefházán, 1886 ban plébános Szinfaluban, 1005-ben pleb. Tiszaujlakon. Haláláról az ugocsai esperesi kerület a következő gyászjelentést adta ki: Az ugocsai esperes kerület papsága mély fájdalommal jelenti, hogy szeretett paptársa ternyei Ternyey Béla tiszaujlaki plébános 62 éves korában, áldozatos papi működésének 39. évében az utolsó kenet szentségének felvétele után 1912. junius 9 én vasárnap váratlanul elhunyt. Hült tetemének beszentelése Tiszaujlakon hétfőn d. u. 5 órakor fog megtörténni. Az engesztelő szentmise áldozatot Tiszaujlakon 1912. jun. 15-én fogjuk a Mindenhatónak bemutatni. Tiszaujlak 1912. jun. hó 9. R. i. p. Püspökünk elutazása. Boromisza Tibor dr., egyházmegyénk főpásztora, a márama- rosi kerületben végzendő bérmautjára szombat délután indult el automobilon Hámon Róbert p. kamarás, irodaigazgató kíséretében. A főpásztor e hó 20. án érkezik vissza székhelyére. Lelkészhelyettesités. A Temyey Béla halála által megüresedett tiszaujlaki plébánia ideiglenes vezetésével az egyházmegyei hatóság Ember Péter ottani segédlelkészt bízta meg. Bérmálás Sárközön. A sárközi plébánián a püspök a bérmálás szentségét e hó 23-án, vasárnap fogja kiszolgáltatni a híveknek. Eskütétel. Az egyetemi tanárrá kinevezett Wolkenberg Alajos dr. folyó hó 8-án délben tette le Budapesten az egyetem tanácsa előtt tanári esküjét. Úgy értesülünk, hogy Wolkenberg julius hó első felében fog Budapestre költözni. Szigorlat. Ettinger János, a püspöki papnevelőintézet tanulmányi felügyelője junius 8-án tette le jó sikerrel második szigorlatát az erkölcstan és lelkipásztorkodástanból. Városi közgyűlés. Szatmár-Németi város törvényhatóságának hétfőn tartott közgyűlésén Csaba Adorján főispán elnökölt. Szürke, minden emóció nélküli volt a közgyűlés lefo- lása. A parlamenti szörnyűségek, hála Istennek, nem kerültek szóba. Másutt ugyan tiltakoznak Tiszáék basáskodása ellen, de a mi engedelmes törvényhatóságunktól már az is valami, hogy nem üdvözölte Tiszát. A polgármester jelentette, hogy a fiú palgíri iskola terveit a miniszter jóváhagyta (segélyt persze nem adott), továbbá hogy a halottaiból feltámadt Fülencsés-tó vizének eltüntetésre tenni szándékoznak valamit. Megemlékezett azután a polgármester arról, hogj^ dr. Makai Ágoston, a „Délmagyarországi Faipari r. t.“ igazgatója bűnvádi feljelentést tett HÍREK
