Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-05 / 23. szám
XXI. évfolyam Szatmáp, 1912. junius 5. 23. szám. HETI SZEMLE M# äs*?'' POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Felelős szerkesztő : Egy érre — 8 K — f. I Negyedévre — 2 K — f. Félévre — 4 „ — , Egyes szám ára 16 fillér. Tanítóknak és kézmfiiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár. VARJAS ENDRE. Laptulajdonos A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYÉI IRODALMI KÖR. Álmokat álmodok — látomásokat látók. Szatmár, 1912. jun. 4. (+) A próféta véres borzalmakat jósló jövendöléseiben, a láz tüzesős lávaáradatában egyszerre meg- halkul a fergeteges vihar dörgése. Az iszonyat lelket vájó rémülete után a béke rhytmusára ver megint a szív. A katasztrófák mindent ösz- szezuzó, halálhörgéses tombolása helyett virágöntő, illattermő patak- part mosolyog felénk. Egyetlen sorban csak. Előtte átkok, vérben, fogant sikolyok gyötörnek meg. És a csendes szavak után megint vészkongató halálharangok fekete hangjai dübörögnek végig rajtunk, agyunkon, szivünkön. Égyetlen csöndes, szelíd sor- zenéje a jajok és átkok rémes kavargásában : — A ti véneitek álmokat álmodnak és a ti ifjaitok látomásokat látnak. A minden idők emberei ezek a vének, ezek az ifjak. Az álmokat álmodok. A látomásokat látók. A kik menekülnek a —jelenből. Nem látják. Hanem élik a múltat. A melynek szelíd emlékei aranyozzák meg a vének ősz fürtjeit, csillantanák meg a homályosodó szemekben a régi tüzet, hevítik az erek csöndes verésü vérét ... És élik a jövőt, a kik odatartoznak, a kiknek múltjuk nincs. A délibábkergető ifjak. A kik csillogó szemmel, mosolygó ajkkal, az energiák feszitő tettakarásával csak akkor járnak közöttünk, ha látják a — jövőt. Az ő látomásaikat. — Senes vestri somnia somnia- bunt, et iuvene.s vestri visiones videbunt. Az álmok és a látomások, a múlt és a jövő közt pedig ott van — a valóság, a jelen. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a Pázmány-sajté czimére (Szatmár, Iskola-köz 3. sz.) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése S kerena.---------------- Nyilttér sora éO fillér. ---------------A lap meg-jeleiiilí miiitleii szerdán * Es mig a mult álmai közt az öregek nem látják, hogy a jelen szükségszerű intézménye a sajtó; az ifjak pedig a szivárványos visio káprázatai közt diadalmas trium- phusban gázolnak végig a hatalmas katholikus sajtó hadiszekerével a szörnyű Leviathanon: addig egy nagy detonatio készül. Mindent megrázkódtató robbanás, a mely majd visszahívja az álmokat álmodókat a — múltból és a látomásokat látókat a — jövőből. Ide a jelenbe. A hol pusztulás van. A hol az alapokból ledőlt romhalmaz összezúzott pár ezéltalanul dolgozó kezet, a jelennek élő munkást. Eltemetett álmot is, látomást is. Múltat, jövendőt, álmot, ábrándot és — valóságot. Azt a kis valóságot is. Azt a két zihálva lihegő, megvénült gépet a Pázmány-sajtó roskadozó épületében. Azokat a megkopott, agyondolgozott betűket. A huszonegy évig csak hetilapnak megmaradt sajtóorgánumunkat. Es ezzel a lendülés- nek minden tervét, az épitendő házat. A megnagyobbítandó nyomdát. A könyvkereskedést, könyvkiadást. Tuczatemberek. — Fr. W. Foerster. — Azt tudjátok, hogy az embereket osztályozni szokták különböző szempontok : bőrszín, nyelv, vallás szerint. Még más szempontból is föl lehet osztani az embereket. Például akaraterejüket .tekintve ekként osztályozva, önálló egyéniségek és tucatemberek rendjére oszlik az emberiség. Már az iskolában meg lehet ezt a két rendet különböztetni. A tucatember mindig a többséggel tart, még akkor is, ha a benső hang tán azt súgja neki, hogy ez a többség nem jár épen a leghelyesebb utón. Nincs bátorsága azt a benső hangot követni, fél az emberek nevetésétől és a különböző, nem épen jóakaratu ipegjegyzésektől, amelyek ellenmondását kisérnék. Mert hiszen a tömeg mindig kineveti azt, aki tőle valamiben különbözni mer. Innen a szó: különc közértelmezés szerint ma már valami komikusát jelent, bár a szó eredetekor csak azt akarták azzal jelölni, hogy az illető egyben vagy másban a tömegtől különbözik. Ami pedig egészen komoly okokból is történhetik. Sőt még javára is válhatik ennek a tömegnek az, ha van va-» laki, aki nem helyesel és tesz mindent gondolkodás nélkül úgy, amint a többség teszi. Ám a tömeg mindig zokon veszi ezt. Megérzi, hogy lekicsinyelték. Nem akarja elismerni, hogy az egyedülálló — a bölcsebb, hát nevetségessé igyekszik tenni őt. Nehéz egyedül állani, ezért van olyan kévésünknek elég bátorsága ahhoz, hogy hűségesek maradjanak saját magukhoz. Ismeritek Péter történetét, hogyan tagadta meg, mielőtt a kakas szólt volna, Urát háromszor is. Mert akkor még gyönge volt akaratában ő is. Hogy a csufolódó ellenségnek szemébe nézve mondta volna: „Igen én Hozzá tartozom ; ami Őt éri, az érjen engem is.“ így tagadják meg sokan naponként jobb belátásukat. Mert félnek a gúnytól, az üldözésől, amelyek miatt talán szenvedhetnének. És ez igy van rnár az iskolában is. Mennyi tisztaságos lelket küldenek ide a gondos aggódó édes anyák. Mennyi jó szándék, nemes elhatározás e gyerek lelkekben, hogy illetlen dolgot ők az iskolában sem fognak tenni, beszélni soha. De megesik, hogy abban az iskolában épen divatosak a tisztátalan szavak és az ilyen „viccek,“ s ha az ujonjött nem mulat ezeken és nem tud hasonlókkal előállani, kinevetik, kicsufolják őt a többiek. Pedig hát ő a tisztaságot nagyon szereti. „Üvölteni kell a farkasokkal!“ — gondolja végre is és nagy buzgósá^ban, hogy megszeressék. Még túl is tesz a*társain. Már ő körűié is csoportosulnak hallgatók, már ő mulattat a divatos módra másokat. — íme, a tucatember! Nincs ellenálló képessége. Mikor az influenza, vagy más ragály végigmegy egy városon, mindig akadnak olyanok is, akikre a ragálynak semmi hatása nincs ; de vannak ellenben, akiket rögtön ágyukhoz szögez, mert nincs ellenálló képességük a gonosz kórral szemben. A tisztátalan beszéd is igen gonosz ragály, akár az influenza, valóságos katharrusa az a lel- keknek, mely egyszer-egyszer átvonul az iskolákon és szedi áldozatait azok közül, akikben ellenállásra nem talál. Az önállók, az erősek, bátran járhatnak a betegek között, még ápojjiatják őket anélkül, hogy a bajt megkapnák. De lássunk más esetet! Egy fiú, aki látó szemmel nézi maga körül a világot, aki nemcsak a cserebogarak, selyemhernyók életét ismeri, hanem embertársai életét is meg tudja figyelni: az ilyen fiú tudja, mennyit szenved sok tanitó amiatt, hogy növendékei között az eredményes tanuláshoz szükséges fegyelmet nem bírja fön- tartani, hogy mennyi tanitó életét emésztette már föl ez a mindennapos gyötrelem. Úgy esik, hogy ez a fiú épen oly osztályba kerül, amelynek legfőbb mulatsága az, hogy különböző szemenszedett rendetlenségekkel zavarja a leckeórát s ezzel a tanítójukat néha csaknem a kétségbeesésbe üldözik. Tuczatember ez a hu, ha akkor igy gondolkozik : „Egymagámban nem tudom megakadályozni a dolgot, hát miért ne mulatnék én is a többiekkel? Miért veszíteném el az osztálytársaim kegyét? Még azt mondanák, hogy a tanitó dicséretére pályázom !“ Ha azonban önállóság van henne, akkor nem ragad rá a mások betegsége, hanem van bátorsága lelkiismerete szavára hallgatni, ha Lapunk mai száma ÍO oldal.
