Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-08 / 19. szám
4 lye nem nélkülözhetetlen a közös hadügyminisztérium élén, az világos. Hála Istennek, még a mi, katonai tehetségekben egyébként nagyon szegény monarchiánk sem jutott odáig, hogy Auffenberggel egyenlő kaliberű katonákat tuczatszámra ne adhatna. Itt tehát nem a jelenlegi hadügyminiszter személye a fontos, hanem más. Auffenberget csak azért se engedik. Mert csak magyar érdekeket sértett. Mert a magyar törvényhozás óhajtja eltávolítását. Már pedig a magas bécsi körökben még a spanyol etikettnél is szentebb és sérthetetlenebb szabály, hogy minden magyar igénnyel szemben gőgösen, szűkkeblűén és elutasítóan kell viselkedni, ügy, ahogy egy rebellis, bőrében nem férő, nagyszájú, de tehetetlen népfajjal szokás. Ennek a felülről jött biztatásnak tudatában tehette meg Auffen- berg azt, hogy az ellene emelt vádakkal szemben teljesen feleslegesnek tartotta a védekezést. Eddigi inzultusait még ezzel a le- alázó sértéssel tetézte. S nekünk ezt is le kellett nyelnünk. Nekünk, mint rendesen, most is az okosabb szerepét kellett vállalnunk : engednünk kellett. A sok fogadkozásnak, neki- gyürkőzésnek az lett a vége, hogy a magyar delegáczió szépen kezet csókolt Auffenbergnek. Pedig ebből az „okosság“-ból talán már elég is lehetne. Miért tartjuk mi mindig csak azt az egy igazságot, hogy az okosabb enged ? Követhetnénk egyszer már más igazságot is. Például azt, hogy a harapós kutya elől hátrálni, megfutni kész veszedelem, Ezzel bátran szembe kell szállani, semmi félelmet nem mutatni és szükség esetén a furkósbotot is előveni. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Becsben, A múlt évi madridi eucharissztikus világkongresszus elhatározta, hogy legközelebbi összejövetelét folyó év szeptemberében Bécs- ben tartja meg. Minden rangú és rendű osztály az egész katholikus világból részt vesz a gyülekezeten, hogy fölébressze hitét a legfölségesebb Oltá- riszentségben jelenlevő Ur Jézus Krisztus iránt és hogy az Ur Jézus Krisztussal való legbensőbb életközösségét megerősítse. „Eucharisztikus“ a kongresszus neve, mert a legszentebb Eucharisztia, a legfölségesebb Oltáriszentség a kongressusnak czélja és középpontja. Meg kell erősítenünk hitünket a legfölségesebb Oltáriszentségben jelenlevő isteni üdvözítőnk iránt. Meg kell őt vallanunk az egész világ előtt Meg kell edzenünk mindennemű, rangú és korú hivőben a katholikus életet, a katholikus élettevékenységet a szent áldozás vétele által. Hitgyönge korunkban már valóságos életszükséglet, hogy ily összejövetelek révén a gyöngék hitét fölébresszük, a csüggedőkbe pedig hitvallói bátorságot öntsünk. Harmincz évvel ezelőtt merült fel ily kongresszusok eszméje. Első Ízben Liliében valósult meg és onnan indult diadalmas kőrútjára az egész világra. Már 21 tüntető felvonulás csatlakozott ehhez, amelyék közül a jeruzsálemi és a római, a londoni és a kölni, a montreali és a madridi örökké felejthetetlenek maradnak. Ha meggondoljuk ezen gyűléseknek eredményeit, ha szem előtt tartjuk, hogy még kedvezőtlen körülmények között is oly országban, ahol a katho- likusok kisebbségben vannak, mily hatalmasan nyilvánult meg a katholikus együttérzés, bizonnyal belátjuk, hogy ezek az eucharisztikus kongressusok a katholikus hitéletnek legelevenebb kifejezései. A bécsi kongresszus f. é. szeptember hó 12-15-ig fog lefolyni. Tehát oly időszakban, amikor a népesség minden rétegének élénk részvétele várható. És ép ezekben a napokban egyúttal nagy történeti események emlékei újulnak föl emlékezetünkben. 1683 szeptember 12-én indult el Sobiesky János lengyel király a szentáldozás ünnepélyes vétele után hadseregével Kablenbergből Bécs- be, hogy a várost a hitetlenek támadása ellen megvédje. E győzelemnek pedig szerencsés következménye volt Buda várának visszavétele és Magyarország végleges fölszabadi„HETI SZEMLE“ tása a török iga alól. Es szeptember 15-én ünnepli az egész katholikus világ Mária nevenapjának ünnepét, amelyet IX. Incze pápa ama dicsőséges események emlékével kötött össze. A kongressus napjai tehát nemzeti ünnepnapok is. Mikép maradhatnánk tehát mi el innen ? Mikép mulaszthatnék mi el a hála és a szeretet köteles adóját leróni a legfölségesebb Oltáriszentség iránt. Számtalan esetben fölismertük immár, menyire szükségünk van a Mindenható áldására. A szorongattatás és veszély napjaiban az ő oltalma volt a mi reménységünk; az ő vezetése nélkül eltévedtünk volna a helyes útról. Bizonnyal nem fogunk habozni és örömmel jelenünk meg a huszonharmadik nemzetközi eucharisztikus világkongresszuson, amely Felséges uralkodónk védősége alatt Bécsben tartatik meg, hogy ott Isten bőséges áldását drága hazánkra le- esdjük. Az ünnepek programmja, bár véglegesen még nincs megállapítva, főbb pontjaiban mégis megjelölhető. A nyilvános üléseken az összes résztvevők számára előadásokat tartanak. Az egyes szakosztályokban kisebb hallgatóság előtt tudományos kérdések kerülnek megvitatás alá. Ü nnepólyes isteni tiszteletek és kiváló egyházi szónokok szent beszédei emelik az ünnepélyek fényét. A jelenlevők testületüleg járulnak a szent áldozáshoz és végül a kongresszust hatalmas eucharisztikus körmenet zárja be, amely gazdagon földiszitett utakon, a harcz és a győzelem hajdani helyein vonul át. A magyarországi résztvevők számára meghatározott templomok vannak fentartva. Az önállóan alakult magyar bizottság a legnagyobb körültekintéssel, fog mindenben eljárni. A bizottság élén 0 Eminenciája Va- szary Kolos herczegprimás és 0 cs. és kir. Fensége Izabella Föherczegasszony állanak. Üléseinken Bécsben a magyar katholikusok leghivatottabb képviselői előadásokat fognak tartani és isteni tiszteleteinken a magyar püspöki kar tagjai az Oltáriszentségről szent beszédet fognak mondani. Aki az eucharisztikus kongresszuson részt akar venni, az az Országos Katholikus Szövetség központi irodájában (IV. Ferenciek tere 7. III. lépcső I. 8.) jelentkezők s a tagsági diját is odaküldje. Ez valamennyi ünnepélyre 10 korona. Ennek fejében a jelentkezők az összes ülésekre szóló belépő jegyet, továbbá jelvényt, útmutatót. Becs számára és a kongresszus által kiadott irat- kákat kapnak. Ha valaki jelvényt és nyomtatványokat nem kíván, úgy a jegyért 6 koronát fizet. Aki pedig csak egy napot szentelhet az ünnepségnek, az 2 korona lefizetése ellenében jogot nyer, hogy az illető napon minden ülésen résztvehessen. Azok, akik személyes megjelenésben akadályozva vannak, a kongresszus résztvevőivé válnak, ha a tagsági jegyet megváltják. A magyar bizottság úgy a magyar államvasutaknál, mint az összes helyi érdekű vasúttársaságoknál közben járt és a résztve- vevők számára mérsékelt menetjegyeket biztosított. A bizottság gondoskodik azon résztvevők elszállásolásáról is, kik ez ügyben hozzá fordulnak. Magyaroszág Katholikusai ! Lehetőleg nagy számmal vegyetek részt a bécsi eucharisztikus kongressuson. Vájjátok meg nyíltan hiteteket és mutassátok meg, hogy ti méltányoljátok annak mérhetetlen jelentőségét ideigvaló, mint örök boldogságtokra. Emelkedjetek a mindennapi élet gondjai fölé és seregesen gyülekezzetek a leg- legmélyebb tisztelettel és áhítattal a legfölségesebb Oltáriszentség köré, amely titeket isteni .dvözitőtökkel egyesit. Úgy tekintsétek közreműködésieket, mint örvendetes Ígéretét annak hogy az összes müveit katholikus nemzetek remélhetőleg mára közeli jövőben Budapestet, Mária országának székesfővárosát fogják kijelölni az eucharisztikus kongresszus színteréül édes hazának dicsőségére és mindazok épülésére, akik apostoli küldetésüknek tudatában vannak. Szatmár, 1912. május 8. A választói jog reformja. Jogot nem azért fog kapni a nép, a még jogtalan nép, mert azt kicsikarta, hanem azért, mert a hatalom belátja, hogy e népnek jog kell, mert joggal követel magának jogot értelmiségénél fogva a mai még jogtalan nép. De ezen értelmiségi foka kell, hogy korlátozza, fegyelmezze önmagát, midőn uj jogokat követel ugyancsak a belátás alapján. így aztán ezen kölcsönös belátás alapján adott és kapott jogok összhangban lesznek, mert eredetüknél fogva kell is, hogy azok legyenek. Az összhang pedig bármily téren nyilvánul, mindig szép és ebben az esetben határozottan áldást- hozó. A legtöbb jog, mint olyan, természeténél fogva idővel, ha nem is elavul, de időszerűségét is legalább elveszítheti. így kétségtelen, hogy Magyarország mai .választójoga ma elavult ilyen értelemben. És senki- sem kételkedik ma már abban, hogy sürgős reformra szükség van. Épen olyan szükség, mint Angliának szüksége lett volna már régen olyan törvényre, mely a nagy személyszállító gőzösök mentőcsónakjainak számát meghatározza. Egy Titanic elsülyedése kellett ahhoz, hogy ezt a törvényt revízió alá vegyék. Magyarország még azért nem fog rfiind- járt a Titanic sorsára jutni, ha a választójogi törvényt meg nem csinálják, de ha a mai politikai világot rettentő káros hatásaiban magunk előtt látjuk, ki csodálkozik, ha ily hasonlatok jutnak eszünkbe. Az uj választójogot meg kell csinálni. Törvényt kell belőle alkotni, mert hiszen tulajdonképen már megvan bennünk, bírunk tudatával, de kifejezetten még nem látjuk. Hogy hogyan fogják megcsinálni, az mindenesetre nagy kérdés és nagy feladat, de egészséges, életrevaló az csak úgy és csak akkor lesz, ha kölcsönös belátáson fog felépülni. A jogokért való küzdelemben mindenesetre meg fognak nyilvánulni itt is, ott is a végletek, de lehetséges-e küzdelem ezek nélkül? A fő az, hogy a küzdelem ne maradjon meddő és akadjon e hazában olyan nagy ember, ki hatalmas énjével és tiszta látással diadalra vigye a kölcsönösség jogát. A bajor jezsuita-rendelet helyes megvilágításban. A bajor kir. belügyminiszter márczius 1-én egy bizalmas rendeletet adott ki, amelyben az 1872 iki német birodalmi jezsuita törvénynek a „rendi tevékenységére vonatkozó kitételét az eddigi praxistól némileg eltérően értelmezte és ezen interpretáczió alapján több olyan funkcziót, amelyek nem szorosan rendi-, hanem specialiter papi-tevékenységek, a jövőben megengedik a jezsuitáknak, akik ezeket a tevékenységeket az eddigi praxis szerint nem végezhették. Szóval a bajor kormány az 1872-i kulturharczos idők sötét maradványát, amely a német katholikusok millióit mélyen sérti, némileg enyhíteni óhajtja. Mint ebből is kitetszik, a bajor kormány rendelete és az ezzel kapcsolatos kérdés elsőrendű katholikus ügy. Természetes tehát — hiszen a múltból eléggé ismerjük már az ilyesmit — hogy a katolikusoknak nem kedvezni, hanem igazságot adni akaró eme bajor kormányrendelet nyomban egységes csatasorba állította azokat a radikális és liberális elemeket, amelyek a liberalizmust, szabadságot, méltányosságot nyomban megtagadják és arczul ütik, mihelyt ezeket a szép elveket nem önmagukra, hanem másokra, — első sorban a katolikusokra kellene al- kalmazniok. Csatasorba álltak és jobb ügyhöz méltó lázas buzgalommal a sajtóban harczot kezdtek a „fekete jezsuita veszedelem“ ellen, amelyet a klerikális bajor kormány zúdított a német birodalomra a birodalmi törvények határozott rendelkezései ellenére. Ebben a tónusban Írtak és felelevenítették az évszázados jezsuitameséket és hazugságokat, amelyeket a katholikus gyűlölet és rosszakarat a Józustársasági atyák ellen kitalált. És mert a fanatizmusnak és gyűlöletnek sikerült a közvélemény egy részét is felizgatni, az ügy' egyre nagyobb hullámokat vetett, mígnem eljutott a német birodalmi gyűlés elé.
