Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-10 / 2. szám
8 „HETI SZEMLE Szatmár, 1911. janiárius 10. legádázabb ellenségei. Kijátszsza a zsidó ész a törvényt, visszaél a kereszténység végtelen nagy türelmével. Sőt annak zsebéből fedezi kulturális szükségletét. Mikor az állam segítségét élvezi, ugyanakkor piszkos kezét felemeli az ellen és izgat. Izolálja magát. Belőlünk élődik és hogy lomha testüket mozgásba hozza, még rúg is egyet egyet rajtunk a mindenütt diadalmaskodó faj kárörömére. Haladunk . . . haladunk a sötét pusztulás felé. Kocsán Károly. A lakásbér pótlék. Hir szerint az állami tanítók lakásbérpótléka a következőleg van megállapítva: Budapesten 800 K, a II. osztályba sorozott községekben 720 K, a III.-ban 640 K, a IV.-ben 560, az V. ben 480 K, a VI.-ban 400 K és a lakbérosztályba nem sorozott községekben 320 K. Áthelyezések, A v. és k. miniszter Singer Mórt, a beregvármegyei kir. tanfelügyelőséghez berendelt tanítót a bogsán- bányai tanfelügyelőségi kirendeltséghez; Du- dits Miklós beregvármegyei kir. segédtan- felügyelőt a pancsovai kir. tanfelügyelői kirendeltséghez eddigi minőségében áthelyezte. Meghívó. Tisztelettel kérjük a „Szatmár—Ugocsavármegyei róm. kath. lanitóegye- sület“ tagjait, hogy az 1912. évi január hó 17-éu délelőtt 10 órakor a Cecil egylet termében tartandó közgyűlésre megjelenni szíveskedjenek. Tárgy: A szatmáregyházme- gyei róm. kath. néptanító egyesület megalakításának előkészítése. Szatmár-Németi, 1912. január hó 3-án. Bodnár Gáspár egyesületi elnök. Hoffmann József egyesületi titkár. (ve.) Különös jelenség a magyarság idegenkedése minden mimikától. Ezaeharak- teres faj a maga mély egyenességében gyűlölt minden álczázást, még ha művészet volt is az. Kiirthatatlan jellembeli vonás ez. Lenéző megvetésének legkeménvebb kifejezése ez az idegen szó: komédia. Es lekicsinylő, nemes gőgjében szinte máig is komédiásnak nevezi a szinjászás művészeit. Hogy milyen mélyen gyökerezik jellemében e fölfogás, ősüöltészetünktől kezdve irodalmunk története bizonyítja a legvilágosabban. Minden európai nép naiv költészete már a kereszténység fölvétele előtt ismeri a színjátékot valami kezdetleges alakjában. Mimu- saik, joculatoraik vannak, érdekesen typikus alakokká nőnek a kezdetleges színjáték népies képzelem-alkotta Guignol jai, Hans- mirst-jai. A germán, román, szláv faj nép- költészetének érdekes hajtásai e kiirthatatlan színpadi alakok, de a magyarság poézisének nincsenek ilyen játékos személyei, csak dalosai, regősei, igriczei vannak, a mimikát nem ismeri és nem veszi be természete akkor sem, midőn az idegen hatás és a ke reszténység megmutatja neki a drámai költészetet. Ő csak az epikát kedveli, az elmondást, nem a történést. A mi kevés drámai költésre akadunk a kereszténynyé lett magyarság népköltészetében : a bethlehem-járás, Gergely napi köszöntés is komoly, ünnepélyes, vallásos és inkább epikai. A mysteriu- mok és passiójátékok csak az idegen ajkú városi polgárság, meg az iskoláK szórakozásai, de nem válnak soha népiesekké és nem hatnak a magyar költészetre. Szinirodalmunk nem is régi, természetes fejlődés nélkül egyszerű átvétele a fejlettebb irodalmi korszakban az idegen mintáknak. A magyarság lelkülete lényegében még ma is idegenkedve áll a színházzal szemben. Legklasszikusabb magyar költőink, kevés ki vétellel, nem tudnak drámát Írni, sem Vörösmarty, sem Petőfi, sem Jókai Arany meg sem próbálkozik a drámai szinköltéssel. Pedig, hogy a drámaiság iránt mily nagy érzék él fajunkban, Petőfi lyrája, Arany balladái, és főként Kemény Zs. hatalmas regénytragé- -diái bizonyítanak világosan e mellett. Talán e fajunk nemes charakterében rejlő idegenkedés okozza, hogy a mai szin ház nem a magyarságnak akar előadásokat tartani. Silány opere'te-ek szerepehiek legsűrűbben a műsoron. De igy sohasem válha- tik igazi magyar kulturtényezővé a színház. Ezt meg kell állapítanunk. Holott minden fajú művészet eredeti, hatalmas, klasszikus értékű alkotásokat csak akkor teremt, ha nemzeti, faji vonásokkal van átitatva. Ez tagadhatatlan aesthetikai megállapítás. Ebből a magasabb és nemzeti szempontból nézve a mi színházunk működését szomorúan kell megállapítanunk, hogy nincs érzéke a magyar lélek kulturkivánságaival szemben. Sekélyes, értéktelen, fertőzött és üres, de mindenekfölött nem magyar kultur- emberek tarthatják művészetnek azokat a lehetetlen tárgyú férczelmónyeket, a melyek operette czimen bohóczmutatványokkal, cir- cusba illő ugrándozásokkal és léha trágárságokkal undorítják meg a színházban művészetet keresőt. A mint méltatásra nem valók a vásári nép számára játszó circusi bohóczok előadásai, ép úgy nem tartjuk szükségesnek az e hét lehetetlen ostobasága operettedéről, „A lengyel menyecskédről való megemlékezést. A „Luxemburg grófja“ sem sokkal különb. E két operette négyszer foglalta le a színházi estéket. Csak az Táj, hogy oly értékes hanganyag, a minő a bemutatkozott uj primadonnáé : Feledi Boriskáé, meg H. Baíla Mariskáé, Dénes Elláé és Balázs Bálinté nem méltóbb és művészibb darabokban érvényesíti tagadhatatlan szépségét. Többre termettek e pompás játéku tagjai a színtársulatnak. Az „Utánam“, a „Testőr“ és „A kis lord“ töltötte ki a hét többi három estéjét. Az „Utánam“ és a „Testőr“ futó szenzá- czióként érdekli egy kis ideig a divatizlést, de semmi közük nincs a művészethez. Ugyanezt mondhatjuk „A kis lord“ ról is, de ennek levegője legalább üde és bájos, sőt emelkedettebb érzéseket is kivált belőlünk. Nagyon kedves volt a czimszerepben Pálma Tusi; játéka tudatos, hiánytalan; ezt a legnagyobb elismeréssel kell Írnunk róla. Ha a darabok nem is, de művészi játékuk gyönyörködtetett: Fehér Gyulának, Radócz Ferinek, Hahnel Arankának, P. Sze- pessy Szidinek, Szőke Sándornak, P. Torday Etelnek, Ross Jenőnek. íme, e hét mérlege: a darabokban semmi művészet, — sok alantasság és bo- hóczkodás. A heti műsor: Szerdán „Czigányszerelem“. Csütörtökön és pénteken „A princz“. Szombaton „Lengyel menyecske“. Vasárnap délután „Iglói diákok“ — este „Felhő Klári“. Egy sikerült nj eszme. Persze, az eszmegyárosé. Rég nem termelt ilyen kiválót. A sűrű hóesések idején beállít a főkapitányhoz. — Az utczák teli hóval. — Tudom — igyen a mogorva válasz. — Az eltakarítás költséges — folytatja az eszmegyáros. — Tudom — recseg még mérgesebben megint a mogorva válasz. —- De van egy mód — pénz nélkül eltakarítani a havat. — Hogyan! Talán a közönség ? . . . — kérdi a rend főőre, vagy a főrend őre megvillanó örömmel, de mégis baljóslatú méltósággal. — Nem, dehogy! Hova gondol? — mondja az eszmegyáros. Mire csalódottan lelohad a kiskirályok megébredő gőgje a főrend őrében. Mert minden rendőrben ott lappang valami Nero tyrannismusából. — Sokkal egyszerűbb a dolog — magyarázza az eszmék gyárosa. Ugy-e, tagadhatatlan összefüggés van a hőmérő és a hő között. Ha — 10°-ot mutat, nagy a hideg. Ilyen összefüggés van — folytatja physikai előadását az eszmegyáros — az időjárás és a barometer között. Ha a barometer azt mondja: derült, akkor szép az idő, ha azt mutatja: vihar, akkor hullanak alá a zsidó czégtáblák. A főrend őre már unja a magyarázatot, mire az eszmegyáros zsebébe nyúl. — Nos én föltaláltam egy szabályozható thermo- és barométert. Hát most nagy a hó. Egyszerűen beállítom a hőmérőt -j- 10° ra, a barométert meg „eső“-re — s akkor a havat szépen eltakarítja ez az időt szabályozó két műszer. — Kolosszális 1 — mondja a főrendnek őre. És igy lön. Szatmáron egy fia utcza- seprő sem takarította a havat és ma mégis tiszták az utczák. Egyszerűen elolvasztotta a havat az eszmegyáros nagyszerű műszere. Romantika. Erre mindenki megéhezik egyszer. És legtöbbször azok, a kik faji sajátságaik, foglalkozásuk miatt mindennek gondolhatok, csak romantikusoknak nem. Ám veszedelmes egy méreg ez. Ha üzletemberen üt ki: fut — á la Berzsenyi báró — a mütárlatokra, színházba. Ha bank- fiún, vagy keshedt mellű, két ballábu irodalom művelőn : hős bajnoki tettekről álmodozik, vitézi babérról, csatáról, fegyverről, kardról, — pedig minden őse ha valaha hadakozott is, csak a faluvégi kutyákkal cselekedte furkósbottal. Persze a romantikából elég egy kis kóstoló. Annyira sohasem vaditja meg a gseft derék emberét, hogy aztán meguudo- rodnék mindörökre a jól fizető — csődtől. Sem a toll molnárferenczes hozzánemértőjét „az egy gondolat bánt engemet“ nem forgatja ki annyira ősi természetéből, hogy elfelejtené pökhendiségét és lenne belőle egy — lovag. Sans peur et sans reproche. A romantikából elég egy kévés. Csak az első vérig. Csak az első karczolásig. Elfajulni nem engedi az idejen megrendelt rendőrőrmester. Belső munkatársak : HARASZTHY BÉLA dr., MERKER MÁRTON dr. és URL KÁROLY dr Nyomatott a Púmány-sajtóban Szatmáron, Iskola-köz 3. sz. FELHÍVÁS Magyarországi tisztviselői karához! Vállalatunk utján minden álla mi, megyei, városi tisztviselő és katonatiszt, kinek 2000 koronánál nagyobb fizetése van tisztviselői törlesztéses kölcsönt tisztán kötelezvényre kezes nélkül kaphat. Törlesztési idő : 10—50 év. Törlesztés nélküli kölcsönök csak kamatfizetés mellett a leg magasabb összegben engedélyeztetnek. Hlinden felvilágosítás díjtalan. Utólagos jutalék megegyezés szerint. Megkeresések „Tisztviselő jeligében Eckstein Bernát hirdetési irodájába Budapest, VII., Erzsébet-körút 37. kéretnek, melyekre azonnal válaszolunk.
