Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-01 / 18. szám
Szatmár 1912. május 1. HETI SZEMLE“ legmesszebbmenő, mindenféle ellenőrzést kizáró titkosság engedélyezésével büntetlenséget egy társaságnak olyan cselekedetekért, amelyeknek elkövetése miatt a nem-szabadkőművesek százai ülnek börtönökben és fegyházakban ? Ezt a titkolózást nem szabad tovább tűrni. Ha a szabadkőművességnek nincs más célja, mint amit alapszabályaiban megjelöl, akkor semmi értelme nincs annak a babonás hókusz-pókuszokkal kisért titkolózásnak. Ha pedig túl akarja lépni az alapszabályok kereteit, akkor ezért nem a titkosság engedélyezését, hanem rögtöni feloszlatását érdemli meg. Reánk különös fontossággal bir a Demokrácia páholy szerepe a szabadkőműves machinációkban. Ez a páholy tűzte ki feladatául az iskolák államositását, a hitoktatás eltörlését, a népoktatás ellenőrzését, tanítók és tanárok be- hálózását, „polgári erkölcstan“ behozatalát. Ez a páholy látta szükségesnek eltitkolni a testvérek szabadkőmüvesi mivoltát. Ebből golyózták ki Vázsonyit. És elsősorban ennek a páholynak tagjaira vonatkoznak a kigolyózott Vázsonyinak eme szavai: Utálom azokat a szabadgondoikodókat, akik a szabadgondolkodást a kikeresztelkedésen kezdik meg és kaczagok azokon az atheistákon, akik hosszú böjtökön besompo’yognak a nagy templomba, mert hátha mégis van Isten, erre az esetre alibit biztosítanak maguknak. Végül ennek a Demokrácia páholynak szatmári ügynökei Tanódi Márton és Tanód i Endre, akik az „Uj Szatmár“ hasábjain terjesztik obskúrus evangéliumukat s készítik elő a talajt a szatmári páholy számára. Bízunk azonban a szatmári közönség hazafiasságában és jóizlésében, hogy ném fogja megvárni, mig egy vidéki Vázsonyi lesz kénytelen „megutálni“ az említett urak szabadkőműves hazátlan-vallástalankodásait, hanem még idejekorán elfordul tőlük es levegőhöz sem hagyja őket jutni. „Liberális, demokratikus, radikális.“ Politikai életünk tele van látszólagos érthetetlenségekkel. Sűrűn jelentkeznek olyan tünetek, amelyek a nemzet nagy tömege előtt megfejthetetlen rébuszok s amelyeknek igazi okát csak a beavatottak, vagy a mélyebben nézők ismerik. Hogy a legújabb ilyen tünetnél maradjunk : ki ne akadt volna fenn azon, hogy a Khuen második bukása után mindé neK szemei reménykedve tekintettek Lukács László felé? Miért hitték fent és lent egyaránt, hogy Lukács könnyű szerrel kihúzza az ország megrekedt szekerét abból a kátyúból, amelyből Khuen minden erőlködése sem bírta kimozdítani? Hiszen olyan naiv ember csak nem létezik talán az országban, aki azt remélte volna, hogy Lukács nemzeti engedményeket hoz. Azt is tudhatta mindenki, hogy sem a rezolueziót nyélbe nem üti, sem a véderőjavaslatot el nem ejti- És mégis, az uj miniszterelnök dezignálása után egyszerre elnémult a harczi zaj, az újságok hasábjai csak úgy dagadtak a vérmes béke kilátásoktól és Lukács oly mérvű előlegezett bizalommal, olyan nagyfokú előzékenységgel találkozott csaknem valamennyi parlamenti pártnál, mint eddig egyetlen miniszterelnök sem. Ez annál csodálatosabb, mert az uj kormányelnök személye nem sok alapot nyújt a hazafias reménykedésre. Gondoljunk csak arra, hogy az ischli klauzulának ő volt a szerzője s hogy Andrássy Gyula őt két év előtt a „legauli- kusabb politikusnak“ mondotta. Honnan van hát a Lukács személyének ez a nagy népszerűsége ? Erre a kérdésre most még nehéz határozott választ adni. A sokat emlegetett örmény furfang itt nem adható magyarázatul. Voltak azonban a Lukács rövid kormány- elnökségének olyan kiserő jelenségei, amelyek alighanem helyes nyomra vezetnek. Mindenekelőtt figyelemreméltó, hogy a liberális sajtó — még a legellenzékibb lapokat sem véve ki — lelkes hozsannával üdvözölte a Lukácscsal beköszöntő „uj érá“-t. Nem lényegtelen az a körülmény sem, hogy Lukácsot bécsi utján Vészi József és Hamvai Ödön, (a „Kelet Népe“ szerkesztője) kisérte és hogy Kristóffy meg Méray-Horváth Károly „már hónapok óta egyengették számára az utat“. S végül, — hogy a Kelemen Samu államtitkárságáról szóló hirt, mint halvaszületett csodabogarat, ne említsük — itt van a miniszterelnök kijelentése, hogy ő „liberális, demokratikus, radikális programmal jött.“ Ez a mostani helyzet veszedelmesen hasonlít a 90 es évek bonyodalmaihoz, amikor tudvalevőleg úgy oldották meg a véderőreformot és úgy csendesítették le a kielégítést követelő nemzeti érzületet, hogy — elővették az egyházpolitikai törvényeket. Mintha Lukács László a Bodóné programmjával jött volna s az obstrukeziónak is, meg az országnak is másról akarna beszélni, mint amiről tulajdonképen szó van ezidő szerint. Jó lesz vigyáznunk, hogy ne a magyar katholikusok nyakába varrják megint a „Prügelknabe“ szerepét. Mert könnyen megeshetik. Bomlás. Irta . ID. EGAN LAJOS. Hónapok előtt leírtam e helyen a Magyar Szabadkőművesség történetének vázlatát. Kimutattam akkor, hogy föllendülése akkor következett be, amikor a negyvennyolezas események menekültjei, hazánkba visszatérve, külföldön tanult kőmüvesi erényeket itthon óhajtották gyakorolni, a hazafias érzés, a testvéri összetartás demokratizáló irányok fejlesztésére. Elmondtam ott, hogy bizonyos bomlasztó elemek fölszaporodása által milyen lejtőre jutott a Magyar Szabadkőművesség, melynek fényesre kicsiszolt hajlékából, különféle szempontokból Ítélve, a jótétemény szerény gyakorlása, a közmivelődés előmozdítása és az erények föntartása helyett, egy közönséges vásárcsarnok lett ebben a magánérdek magas iskolájában, ahol feltollasodtak az erkölcstelenségben legelőrehaladottabb über- mensek, akik csapattá növelt követőikkel eljutottak az Isten, haza, törvény, egyéni és társadalmi erkölcsök és kötelességek tagadásáig, forradalmi eszközökről álmodva, már kényszeríteni szerették volna a normális gon- dolkozásu embereket arra a tévútra, mely őket ama bűzös pocsolyába vezette, melynek zavaros keverékében csak egészségtelen lények tenyésznek. A történeti alapon, a hiterkölcs és hazafias érzésben élő embereket ott nem szerették. Ezeknek egyéni hitét és társadalmi rendjét megbomlasztani vált kedves feladatukká. A közibök keveredett jobbizlésü emberek, egyenkint is, de több Ízben tömegesen ott hagyták ezt a társaságot, mely a törvény szabályaival ellentétben egyéb rossz dolgai mellett politikával és vallás, de különösen a keresztény vallás üldözésével szeretett foglalkozni. Miután a Jászi Oszkárok fészkelődése sok embernek elviselhetetlenné vált, a kilépések, majdnem minden héten, a bünlajs- tromok hosszú sorozatát feltáró röpiratok jelentek meg. Az egész ország tudomást vett már ezen az utón a bolond állapotról és boszan- kodva látta, hogy csak az, akinek a közérdek szempontjából első kötelessége lett volna a káros irányzattal szembeszállni, a belügyminiszternek, a szapora figyelmeztetések után sem jutott eszébe a beteggé lett kőművesek káros anyaggal megfertőzött tanyáját vizsgálat alá vétetni. A rossz anyag sok embernek kiállha- tatlanná vált és magában a páholy belsejében is újabb bomlást, nagyobb kiválásokat újságolnak. Még Vázsonyi Vilmos is kivált, nyilvánosan azzal vádolva a szabadkőműveseket, hogy letértek annak az intézménynek tradicionális útjáról, mert a humanisztikus intézmények fejlesztése helyett főleg a napi politikai kérdésekkel és egyéni érdekek istápo- lásával foglalkoznak, a huminizmus már csak kirakat. Politikai és keresztényeílenes lapjaik fenntartására, tehát az olvasó közönség bom- lasztására, tetemes összegeket áldoztak. Vázsonyit állítólag 160 kilépő követte, és ezzel bekövetkezett természetük rendje szerint, hogy most már egymást szidják és ócsárolják. A bomlás kezdetét vette a Reform-klubban, ahol a páholyok támogatásával a fiatal óriásoknak kellett volna tettben tényezőknek lenni. A hírlapok közlése szerint Vázsonyin és párthivein kívül bejelentették kilépésüket Márkus Miksa újságszerkesztő, dr. Bródi Ernő képviselő is, de azt is újságolják, hogy legközelebb Bárczy István polgármester Body alpolgármesterrel együtt, kilép a fővárosi tisztviselők egész serege, akiket a kényszer vagy a strébeiség vezetett át az egyéni érvényesülés páholyának küszöbén. A franczia Nagy Oriens is észhez kapott, mert szigorú hangon irt átiratot intézett a szárnya alatt működő páholyokhoz, melyben arról értesíti azokat, hogy a jövőben egyetlen közhatóságnál sem fog közbenjárni oly esetekben, a hol a magánérdekről van szó, mert ebben a tekintetben sok visszaélést követtek el a Nagy Oriens segítségével. A franczia közönség pedig ebből a nyilatkozatból észrevette, honnan irányították a sokszor nagy feltűnést keltő igazságtalanságokat, melyek most közbeszéd tárgyát képezik. A franczia példát követő nacionalistáinknak ez a hir talán érzékenyebb fájdalmat fog okozni annál a súlyos csapásnál, melyet az ő büszkeségük az ő nagyra emelt Vázso- nyijuk, egészségesebb észjárása reájuk mért. 1. Miért gyógyulunk Mária- völgyön ? 2. Mert Máriavölgyön a pa- rádi, bikszádi, gleichenbergi, karlsbadi, seltersi, emsi, béirt- fai gyógyvizeknek valóságos hasonmása van. 3. Máriavölgyi vizek a legkellemesebb, legüditőbb italt szolgáltatják. é. Máriavölgyi ásványvizet 7/io literig 6 fillérért tölt bérmentve érkező tiszta üvegekbe a Fürdőigazgatóséig. so Egyházmegyei Sajtóalap. A nagy tervek lassan fejlődnek, de folytonosan. Ilyen módon dolgozik a lelkek mélyén a már ágakba bomló gondolata az egyház- megyei sajtóalapnak is. A mi azonban a leghatározottabb sikerét biztossá teszi, az a beszédes jelenség, hogy a sajtóalap adakozóit legnagyobbrészt — a falu adja. / Sokat mond ez. Leczáfolhatatlan argumentum, hogy kiáltó szükség van egyházmegyénkben is napilapra. Ezt pedig a falu érzi. És ha már ő érzi ennek szükségét, akkor többé nem lehet ellenvetés. Ha még a város szólna csak igy, a hol rombol nap-nap mellett a féktelen sajtó és gázol bele a mi áldott vetéseinkbe és szeny- nyezi be a fehér lelkeket: akkor csak óhaj lehetne még a mi napilapunk. De a mikor elsőnek a falu mozdul meg ez eszme érdekében — ez már az imperativus beszéde. Legutóbb Nagymajtény plébánosa, Czier Ferencz, hozta adományát az oltárra és két Bazilika-sorsjegyet. Nagymajtény plébánosa, a hol a katholikus sajtó érdekében már évről-évre rendszeres sajtóünnepet rendez a derék község fiatalsága, hogy annak jövedelméből növelje a sajtóalapot. A beszédes példa Demosthenesnél több. * Mult gyűjtésünk óta érkezett adományok: Czier Ferencz .... 100 K — f Időszaki kamat .... 3 K 35 f Eddig befizetve .... 8651 K 75 f Eddig megajánlva . . . 2178 K 44 f Teljes összeg 10933 K 54 f és két db. Bazilika-sorsjegy.
