Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-24 / 17. szám
XXI. évfolyam Szatmár, 1912. április 24 17. szám. * HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Vf i ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy érr« — 8 K -*■. f. Negyedévre — 2 K — f. Félévre —" „ I Egyes szám ára 16 fillér. Tanítóknak és kézmfíiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár. Stigmák. Budapest, 1912. ápr. 23. (+) Nem a nagy Assisii stigmáiról van szó. Azokról még nem lehet beszélni. xV krisztusi "jelek ritkák. A krisztusi nyomok nem igen mutatkoznak. Vagy csak úgy szólhatnánk az Assisii stigmáiról, hogy — sebek nyiladoznak. Vérverejtékesek, pirosán hulladozók. Ütögeti a keresztény érzületen az arczátlanok szeges ostora, pogány gyűlölet lándsája, a jó örök ellenségének alacsonyan kavargó dühe. Más stigmák tiinedeznek föl. Rémesek, irtózatosak. Szomorúak és megdöbbentők. x\z Apocalypsis-beli stigmák. Fölszabadult rémek, pusztító szörnyetegek, titokzatos mélységek utálatos torzalakjai bukkannak föl mind sűrűbben. Életrontó vampyrok, sötét üregek baljóslatú halálmadarai csapnak éhes rombolással, éles karmokkal az életet vivő főér vonagló, piros mélyébe. Kétezeréves kultúra Akropolisára törnek. A keresztény Felelős szerkesztő : VARJAS ENDRE. Laptulajdonos A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. Capitolium épületeit akarják íöldulni. Tüzes csóvákat hajigáinak e forradalmi sansculottes-ok az emberiség eszményeinek fellegvárába. Brennus vandalismusával csak a rombolásban gyönyörködnek. Chaost akarnak teremteni, a melyben máglyára kerüljön minden ideál. Inogjanak a pillérek, szakadjon be a boltozat és a romhalmaz temessen maga alá hitet, erkölcsöt, hazát, inetaphysikai értékeket. ' Ebbe a tükörbe bele kell néznünk, hogy meglássuk az apocalyp- tikus stigmákat. Elrutult, lesülyedt, elszomorító képét a jelennek. Éjszaka szakadt ránk. A dicsőséges nemzeti múlt megcsufolt, nagy emlékei ködben vesznek el. De mind jobban homályosodnak közelebbi fogalmaink is: a haza, a hit, a család, az Isten ... „Uj magyarok“ álltak soraink közé — Szemere György szavai szerint. Elenyésző kisebbség. És ez akar irányítani. És tud irányítani. Mert a nagy többség elfásult, lelke kétségbeejtő közöny jégkérgébe burkolózott. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a Pázmány-sajtó czimére (Szatmár, Iskola-köz 3. sz.) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése I korona,----------------- Nyilttér sora 40 fillér. ----------------A lap megjelenik minden szerdán. Ez a kisebbség — a történelmi magyarság, a keresztény szellem és kultúra ellen törő irányzat — lelketlen ambiczióval, türelmetlen fanatizmussal, kitartó energiával dolgozik. És nem eredménytelenül. Belefészkelte magát a nemzettestbe, dolgozik, rombol, erős alapokat akar összezúzni, hogy a romokon ő üsse föl a trónját. Hogy micsoda uralom lenne ez, mutatják azok a lépcsőfokok, a melyen ez az új világfölfogás jár: önzés, elégedetlenség, kétségbeesés. Mert a hova elhatott az apoca- lyptikus stigmák vészes hatása, a hol a megrontott, elámított lelkek belé- buktak ez „uj igék“ örvényébe, ott az igazság, a boldogság és a jóság helyett ez a sivárság termett meg. Hisz a tendenczia — Szemere György szerint — megsemmisítése mindennek, a mi dicsőségesen bevált egy évezreden át; s hirdetése egy bizonytalan, sőt biztosan vészes, — mert erkölcstelen — kalandor- szerű, viharos fejlődési irányzatot provokáló eszmekörnek. Elég Nyugatra néznünk, a hol Vilin yei dolgokról. i. Nemünknek a végsőkig kitartó tisztelője, a mi nagy mesemondónk is azt mondja — kissé csufolkodva — rólunk, hogy a mi világunk az, amit álmodunk és hogy mi meg nem tudunk bocsátani soha a fölébresztőnknek. Hát van igazság öreg Jókaink „vádjában“. De nem érthető dolog-e ez ? Hisz az az „álomvilág“ nekünk ép úgy magát az életet jelenti, mint másnak az a reális álmokból álló ólomjaiban nézett világ. Most, hogy az én tavalyi kedves kis nyaraló helyemről, Vihnyéről, akarok egyet- mást elmondani, eszembe jutott ez a dolog és az, hogy ezek szerint nem is igen sok megbízhatóságot tulajdonítanak majd a „Szemle“ mélyen tisztelt olvasói az ilyen forrásból eredő referádának. Dehát Vihnye olyan igazán érdemes a megismerésre és mégis olyan kevéssé ismert a mi vidékünkön, hogy szinte kötelességmulasztásnak tetszenék nekem, ha a fürdőigazgató urnák, Sel- meczbánya városa polgármesterének tett ígéretemet megszegném s nem mondanék el egyetmást a nagyközönség számára is Vihnyéről. xV tavalyi kolerarémes nyár kedvezett Vihnyének is, mint általában a hazai fürdőknek. Máskor nincs ilyen kelete ezeknek. Legföljebb a Tátra fürdőknek van nálunk nagy közönsége. Drága pénzért sem kap itthon az ember semmit! Szálló igéjévé lett ez már a nyaralóknak. Hát hogy ezzel napirendre lehet-e térni a dolog fölött, nyugodt lélekkel véve utunkat a külföldnek, ehhez férhetne tán pár szó. Hogy talán előbb jól néznénk szét itthon stb. Dehát nem volna-e holmi „álmok világából“ való beszéd ez is? Tehát Vihnyéről! Vihnye Bars vármegye északkeleti szélén fekszik; természetes meleg vasas fürdő. 2’6 % vastartalom van Vihnye 38° C. hőmérsékletű vizében. Hazai fürdőink közül csak Szliács hasonló balneo- logiai tekintetben Vihnyéhez. Az amit Szliács és Vihnye nyújtanak: meleg vasas forrásvíz, külföldön is igen ritka. Vannak akik panaszkodnak a szliácsi viszonyokra, mégis rengeteg ott a vendég s Beszterczebánya város, sőt Zólyom is tele van szliácsi fürdőzőkkel. Vihnye kevésbbé ismert. Pedig különösen gyönge idegzetűeknek Szliácsnál is inkább ajánják Vihuyét, mert kevesebb vizében a széndioxid. Azonkívül Vihnye fekvése is igen sokkal szebb; gyönyörű erdőségei között sok a fenyvese is. Mégis Vihnye ma még kisebb és kevésbbé ismert fürdő, mint Szliács. Igazán nem tudni, mi az igazi oka ennek a körülménynek ? Pedig Vihnye meleg, vasas forrásai már a XIII. században ismertek voltak; de akkor mégszénási forrás néven. (Szénásfalu Vihnyé- vel szomszédos község. Vihnye vasúti állomása körülbelül 4 Klm-nyire van a fürdőtől.) A források a vihnyei hámorral és a később épült fürdővel együtt gazdag selmeczi polgár családok birtokában voltak. Az egyik birtokos, a Schlacher család egy regensburgi németnek adta el aztán a fürdőt 700 pengő forinLapunk mai száma ÍO oldal. tokért. A külföldön kötött adásvevési szerződést azonban pörrel támadta meg a város és későbben létrejött egyezség következtében az 1563. évben a fürdő a város birtokába került. Azóta Selmecz városé. Különböző lelkiismeretű, különböző nemzetiségű bérlők kezelték a fürdőt egészen 1903-ig, amikor házi kezelésbe vette azt a város A nyolczadfél század alatt nem igen sokat áldozott a város bérbeadóit nagyértékü birtokáért. De azért virágzott a fürdő; a felvidék gazdag arisztokrácziájának konvenczio- nális gyógyuló nyaraló helyévé lett Vihnye. Társzekerekkel, teljes szolgaszemélyzettel vonultak be ezek nyár elején Vihnyére s csak a hideg napok beállta vetett véget fürdőzésüknek. A mi nagy fejedelmünk felesége két nyáron időzött Vihnyén, a második évben 1704-ben II. Rákóczi Ferencz maga is Vihnyén üdült. (A kegyelet az ő nagy nevéről nevezte el az 1903-ban épült uj szállót és fürdőházat.) 1823-ban József nádor lakott családjával az azóta Nádor-háznak nevezett régi szállóban. A „Palatínus“ családi fürdő az ő számukra épült. A házi kezelés a vendégek számának megsokszorozódását eredményezte. Igaz, hogy ez a Dob-utcza és társai térfoglalásával is jár, amely igen tisztelt negyed pedig ismeretlen volt előbb Vihnyén. De a házi kezelés a szoba ellátás és a fürdőárak csökkenését is jelentette, tehát szabadabb lett a tér. A Nádorházban, a „Rákóczidban és az utolsó bérlő házában, a Hell házban, heti 10—12 K bérért is kaphatók már szobák. A Hell ház !
