Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-10 / 2. szám
4 Ezzel a férfiúval szemben, a ki épen egyenes jellemével, határozott characterével nyerte meg a megboldogult püspöknek a végrendeletben is oly ünnepélyesen kifejezett bizalmát, lépett föl a nagybátyja emlékét oly durván bemocskoló unokaöcs, hogy a végrendelet azért nem intézkedett 320.000 koronáról, mert azt arra szánta a püspök, hogy Szabó István praelatus abból elégítse ki a tiszta, erényes életű püspök törvénytelen gyermekeit. Ekkora alacsonyságra fölforr minden jóérzületü ember vére ez ellen az aljas rágalmazás ellen, a mely a sírban nyugvó halottra szórja az elvetemültség legpiszkosabb sarát. Mert hogy a háztartási kézi pénztár és az ingf'sigofc, a melyeknek jórésze a szatmári püspökségé lett, 320000 K-át értek : csak a leg- elvadultabb rágalom túlzása mondhatja ; hogy pedig az olyan megbélyegző czélra volt volna fordítandó, ez ellen nemcsak a nemes'püspök minden ismerője tiltakozik a legnagyobb fölháborodással, de a szatmári székesegyház renoválási költségeinek utolsó részlete, a székesegyházi márványfőoltár, a tanítóképzői Szt. János templom kifestése és fölszerelése, a melyeknek költségeit Szabó István praelatus fizette ki, hazudtolják meg a leghatáro- zattabban egy halott nemes emlékének ily aljas megtámadását. A mikor a legdurvább kegyeletsértés piszkolja meg egy kiszínezett rágalmakkal dolgozó újság révén egyházi életünk oly tisztelt és nemes emlékű alakját, mint Mész- lényi Gyula, ez ellen ez országrész egész magyar katholicismusánaknevében kötelességünk fölszólalni és hisszük, hogy „Az Est“-ben megjelent szennyes támadások ellen a méltatlanul meghurczolt halott püspökének emlékét hódolatos hálával őrző egyházmegyéje más módon is kifejezést ad jogosult méltatlankodásának. A mint kell is adnia e tűrhetetlen és fölháboritó gyalázatossággal szemben! Városi közgyűlés. Kivételesen élénk érdeklődés nyilvánult meg a hétfőn, jan. 8-án tartott városi közgyűlés iránt. Tömve volt a karzat, a közgyűlési terem, sőt még az utczán is sokan várakoztak a kegyetlen hidegben a kiszivárgó hírekre. A zsidó bizottsági tagok teljes számban ott voltak, nem hiányzott közülök senki. Pedig mindössze egy hitsorsosuknak érdekéről volt szó. Tanulhatnának tőlük a keresztények, akiket bezzeg nem bírnak ilyen teljes számban összehozni s eggyéforrasztani a legvitálisabb érdekeik sem. A közgyűlésen Csaba Adorján főispán elnökölt. Először a polgármesteri jelentést olvasták fel, amely a múlt év munkásságára és eredményeire vetett visszapillantás után, főleg a számvevőség és adóhivatal újjászervezése tárgyában hozott közgyűlési határozattal s az erre érkezett miniszteri leirattal foglalkozott s végül a közegészségügy állapotáról adott általánosságban megnyugtató tájékoztatást. A polgármesteri jelentéshez dr. Kelemen Samu szólott hozzá s kifogásolta, hogy a jelentés nem emlékezett meg olyan nagy fontosságú, a törvény- hatóságot közelről érdeklő kérdésről, a minő a városnak kétrendbeli, polgári és bűnügyi pere avasi erdők az kitermelésére alakult |vállalattal. A polgári pör lefolyása iránt ugyan nincsenek aggodalmai, mert ott a város érdekeit a tiszti főügyész képviseletében biztosítva látja. De a bűnügyi per, magánúton nyert értesülése szerint, a városra nézve kedvezőtlen befejezést nyert, amennyiben a debreczeni ítélőtábla Makait az ellene indított rágalmazás és becsületsértés vádja alól jogerős Ítélettel felmentette s ezen jogerős Ítélet indokolásában olyan ténymegállapítások foglaltatnak, amelyek a város polgári perének kimenetelére káros hatással lehetnek. A polgár- mester válaszában sajnálkozását fejezte ki a debreczeni ítélet fölött, hangsúlyozta a városi tisztviselők eljárásának korrektségét, egyben megígérte, hogy a főügyész véleményének meghallgatása után legközelebb tájékoztatni fogja a közgyűlést az ügy állásáról s a további teendőkről. Kovács István vízvezetéki igazgató tette meg ezután jelentését a vízvezetéki munkálatok állásáról. Majd azt a keserű pilulát kellett be„HETI SZEMLE“ vennie a közgyűlésnek, hogy a belügyminisztérium az eddigi 20.000 korona városi segélyt leszállította 15.000 koronára. Elhatározták azonban, hogy a segély felemelése s annak törvénnyel való szabályozása érdekében feliratot intéznek a minisztériumhoz. A nagylippai át- járóut kisajátitási költségeihez 500 koronát szavazott meg a közgyűlés. Fisch Ernő ingyentelket és szubvencziót kért egy felállítandó szappan- és gyertyaárugyár számára. A gazdasági szakbizottság javaslatára városi adómentességet, kedvezményes áru világítást és személyenkint 50 korona támogatást szavazott meg a közgyűlés a gyárban foglalkoztatott munkások után, föltéve, hogy ezeknek száma legalább 35-öt tesz ki. A városi bérház üzlethelyiségei s a lakásoknak jó része f. é. május hó l-ére készen lesz; ezeknek bérbeadása tehát aktuálissá vált. A gazdasági tanácsos javaslata alapján elhatározta a közgyűlés, hogy a főbérlő-rendszer mellőzésével, a bérbeadást házilag intézteti ; egyben kimondotta, hogy a Deák-térre nyiló üzlethelyiségeket nem engedi át korcsmái vagy sörházi czélokra, kávéház számára pedig csakis azon esetben, ha ez jelentékenyen nagyobb jövedelmet hozna. Néhány kisebb jelentőségű ügy elintézése után végre rákerült a sor a gyűlés főérdekességére, a szinügyi bizottság jelentésének tárgyalására. Mint ismeretes, a városi színház bérbeadása ügyében a szinügyi bizottság nem tudott megállapodásra jutni; a két pályázó, Heves Béla jelenlegi színigazgató és Krémer Sándor szabadkai színigazgató között egyformán, 8—8 arányában oszlottak meg a szavazatok, Kőrösmezey Antal elnök pedig nem élt a döntés jogával. E pont körül mindenki heves mérkőzést várt, a hangulat már napok óta izzó volt, utczán, színházban, kávéházban e körül folytak a vitatkozások. A zsidóság kivétel nélkül a zsidó Heves Béla pártján volt. A keresztény bizottsági tagok — amint az már történni szokott — nem állottak valamennyien a ke resztény Krémer mellé. A mérkőzés azonban nem történt meg. A főispán rájött arra, hogy a szabályrendelet a színigazgató határozott megválasztását követeli a szinügyi bizottságtól, a közgyűlés elé csupán a határozat elfogadása vagy visszautasítása tartozik, nem pedig a színigazgató . megválasztása. Az ügyet tehát visszaküldötték a szinügyi bizottsághoz, de azon meghagyással, hogy határozatát 8 napon belül hozza meg. Még dr. Jéger Andor és dr. Gál Illés orvosi, továbbá Brün Sándor gyógyszerészi oklevelének a kihirdetése következett, mire a közgyűlés véget ért. írja: Harsányt Kálmán. XIII. Feleségemnek gondja van rá, hogy az én könyvesszobám sohase legyen virág nélkül. Ma egy különösen szép Pointetia Pulcherrima virított benne, karcsú vázában, a zongorán. Héthét tűzpiros levele mint megannyi óriás szirom övezte körül a parányi virágot. Négy ilyen hétágú csillag izzott pirosán a ráözönlő villanyfényben. Gyönyörű volt. Minden újonnan belépő tekintetét az fogta föl először. Múló szépségével úr lett a szobán, s a sok örökéletü klasszikus, minden ő aranyos diszkötetével elfakult mellette. A padolattól a mennyezetig megrakott könyvesszekrények: évezredek nagy talányfejtegetéseivel, bölcseségével, kudarcaival, diadalmas előretörésével, üdvös kárvallásaival, igazgyöngy-könnyeivel, önáltatásával, véres lépcsőfokaival, egész tragikomikus emberi dicsőségével — egyszerre mintha pusztán hátterévé lettek volna annak a máról holnapra elomló szépségnek. Az a gyönyörű szirommá pirult levélkoszorú holnapra elbággyad, holnaputánra lekonnyúl, összezsugorodik, talán le is pereg s a következő napon már csak rút múmiája lesz ennek az üde, eleven, csoda-valóságnak. És a hogy lassan-lassan megszederjesedik ez a büszke piros virág, úgy csökken meg fokról-fokra annak a láthatatlan mágnesnek is az ereje, mely tekintetünket most minduntalan felé vonzza. Kezdünk mást is látni; végül mindent látunk, csak őt nem többé ... És az örökéletűek, ott a tizenkét üvegtábla mögött, fölragyognak újra, mind. Swift, a világirodalom legfeketébb klasz- szikusa holnapután mosolygónak fog látszani ez álomszép virág rút teteme mellett. Az egyensúly helyre áll Hanem azért ez a szépséges virág mégis föl tudott billenteni a mérlegen — ha csak nehány órára is — tizenhat métermázsa könyvbe préselt emberi érzést és gondolatot. * * Jó ideig le sem ült senki. Körülkönyököltük a zongorát, a szoba közepén. Csak azután verődtünk apró csoportokba. Sok szó esett a Polónyi Géza festette arcképemről is, melyet a társaság fele még nem látott. Megjegyzéseket tettek erényeire és hibáira, s mindannyian megegyeztek abban, hogy ez eddig a legjobb portrém, hanem azért még ez sem vagyok én. Különös arc az én arcom. Első pillantásra játéknak látszik hű megörökítése s mindenki nagy kedvvel, teljes önbizalommal fog hozzá, s a végén — mégsem sikerül. Csak valami kerül belőlem a vászonra; én magam, egészen, nem. Nagy Sándor tisztára festői szempontból fejtette ki igen érdekesen, hogy miért nem is igazolta vele régi meggyőződésemet, hogy a könnyen karrikirozhatóság vezeti félre a sebbel-lobbal vállalkozókat. Azt mondja — igazat adtunk neki valamennyien — hogy hatorozott ellenmondások vannak az arcomban. A felső rész nem felel meg az alsónak. Nagy aránytalanság van már a csont-szerkezetben is; a kifejletlen, gyönge állkapocs nem csak hogy nem felel meg a szélesen fejlett felső résznek, de határozottan diszharmónikus vele. Mintha más arcból volna való. Hozzá tartozik még — s ezt már én mond- i tam el, — hogy alakomban is megvan ez az ellenmondás, de megfordítottam Testem alsó részéhez herkulesi mellkas illenék, s szűk mellemhez, keskeny vállaimhoz vézna lábszárak. Lelkem nagy ellenmondásain már csak magam gondolkoztam el. És hiszem, hogy arcképem megfestésében is ez a legnagyobb nehézség. Sohasem lesz tökéletes portrém. Ugyan ki tudna megfesteni olyan, az arcra kiülő lelket, a melyet csak vagy nagyon szerettek, vagy túlságosan semmibe sem vettek? Gyermekkorom óta van ez igy, szakadatlanul. Mindig voltak rajongóim és mindig voltak olyanok, a kik az eltaposás vágyáig utáltak. A középutat máig sem ismerem. Ennek ugyanaz a szövevényes nagy ellenmondás-láncolat az oka bensőmben, mint a mi arcomon, alakomon oly világosan látható. Nehéz velem tisztába jönni. Ha tollal irná meg száz ember a lelkem képe- mását, nem akadna a száz közül kettő, a mely hasonlítana egymásra És a száznak fele eszményi volna, a másik fele torzkép. Egyik sem járna közel a valóságoshoz, de valamennyiből minden esetre meg lehetne alkotni az igazit. Egyszerűen úgy, hogy igaznak kellene venni valamennyit, csak nem teljesnek. Teljesnek csak mind a százban, bármennyire ellene mond is egyik a másiknak. Erről még lesz talán mondanivalóm, valamikor. És úgy vélem, közel fogok járni az igazsághoz. ____________Szatinár, 1911. januárius 10._ Egt Író Naplóm
