Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-27 / 13. szám
6 Ezután következett az egyh. m. hatóságtól kitűzött 3 tétel közül a pályadijra érdemesnek megválasztása. Éhez járult még az Orsz. kath. tanügyi Tanács kiadott tételeinek tárgyalása, melyről az egyes köri tagok június hó végéig fognak a Tanácsnak beszámolni. A kát. tanítók szociális szakosztálya szintén megvitatandó tételekkel lepte meg a Kör tagjait, melynek feldolgozása derekas munkát kíván. És ha a feldolgozásra váró tételek tömegét látjuk, önkéntelenül is arra az óhajtott törekvésre gondolunk, amely törekvés a tanítók társadalmi intelligenciáját és elméleti szaktudását van hivatva fejleszteni. Ez a kis lelkes csoport pedig, amelyet ott láttunk a kath. kör helységeiben, mosolygó arccal, vidáman tettrekészen gyürkő- zött neki a munkának. A többi tárgy már csak a pénztári jelentésben, a tagdijak beszedésében és indítványok beterjesztésében merült ki. Ez a tizenegy tárgysorozatu gyűlés olyan tartalmas, belsőleg olyan impozáns megnyilatkozásu volt, hogy talán magában áll a többi „diktandós“ és „bókolásos“ tanítói gyűlések fölött. Rácz Pál, t. k. tanító köri. tag. Továbbképző tanfolyamok tanítók számára. Folyó évi julius hó 1-től 20-ig terjedő időre a tanítóknak a bajai, kiskunfél- egyházai, stubnyafürdői és temesvári, a tanítónőknek az eperjesi és szabadkai tanító, illetve tanitónőképzőkben továbbképző tanfolyamok tartatnak. Pályázatok április hó 1-ig terjesztendők be a kir. tanfelügyelőséghez. Ifjúsági tornaversenyek. A kultusz- miniszter egyik legújabb intézkedésével elrendelte, hogy ez év tavaszán Kassán, Komáromban, Pécsen és Kolozsvárott kerületi ifjúsági tornaversenyek legyenek. A kassai, eddigi megállapodás szerint, május 16 és 17-én lesz. A versenyeken a középfokú tanintézetek ifjúságai vehetnek részt és pedig gimnáziumok, reáliskolák, alsófoku kereskedelmi iskolák, tanitóképzőintézetek és polgári fiúiskolák ifjúsága. Egy-egy verseny rendezésére az illetékes kerületi főigazgatóságnak egyenként 6—6 ezer kor. bocsáttatott rendelkezésére. A tanítók száma. A nagyobb részben tanítóktól végzett 1910. évi népszámlálás adatai szerint Magyarországon 32.306 tanító van, ezek közül 10.851 nő és 21.455 férfi. Egy-egy tanítóra átlagosan 61 gyermek jut, (de van, aki 180-at is tanít.) A tanítók között 64Ó7 nem magyar. (Mm. dr.) Lement a függöny, kigyult a villany s a színházi fény teljes özönében u. n. dörgő taps szakadt fel a nézőtérről. A nők kipirult arczal tekintgettek a férfiakra, nyilván azért, hogy előbb várták, mit szólnak hozzá ők a komolyak. A férfiak pedig nem úgy viselkedtek, léhán és látszólag unva a dolgot, mint egyébkor. Krakéler szemmel nem azt nézték, ki van a páholyban és ki nincs a páholyban. Mindenki érezte, hogy olyan műélvezetben lesz része, amelynek emlókképe sokáig élni fog bennünk. Felejthetetlen valóban művészi szempontból az a három est, amelyet Szoyer Ilonka hálás publikumának szerzett. Az ő énektalentumának nem kell reklám, előre beajánlás, ő valódi énektalentum, alig van hozzá hasonló. A Cigánybáró, Bőregér, Vigözvegy operettekben lépett föl oly tiszta, csengő, természetes, bájos hanggal különösen a felső regiszterekben, hogy ahhoz fogható hangtechnika, anyag alig van, valósággal unicum. Játéka, egész fellépése egyszerű, kis szerepében is mélyen, a léleknek annyi megmutatásával játszik, hogy érthető, ha az ő szereplésének emléke hosszú ideig megmarad. A szereplők mind igyekeztek tehetségük legjavát kimutatni, legtöbbnek sikerült is. Jók voltak mint mindig Dénes Ella, Fehér Gyula, Szalóki, Heltai, Balázs, Rádócz. De már nem illett bele a társaságba s egyenesen rossz „HETI SZEMLE“ hatással volt Liszt Ferike és Sz. Nagy Imre az ünnepi hangulatra. Igyekeznek, próbálnak jól játszani és tetszésre énekelni, de nem értenek hozzá. Egyet különösen jó volna a társaság egy-néhány tagjának elsajátítani a tanító művészekről és művésznőkről, a sima, csendes fellépést, modorosságot és hogy ének- jiikböl ne a kiabálás, a duhaj hang legyen érezhető, hanem a finom fordulatosság. A szívnek és ne a fülnek énekeljenek. Az észnek és ne a szemnek játszanak. A hányaveti fellépés, a tulkiabálás nem való. Guthi és Rákossi Viktor „Napoleon öcséra“-je ment pénteken és vasárnnp kitűnő rendezéssel és hasonló előadással. Nem szeretünk mindig gáncsoskodni, csak akkor tesszük, ha van rá okunk. Szívesebben elismerjük mi az érdemet s sietünk is annak kifejezést adni. Örömmel teszek eleget azon való megelégedésünknek, hogy az e heti színházi hét Szoyer Ilonkának a m. kir. Operaház legkiválóbb énekművésznőjének vendégfelléptén kivül is elsőrangú volt. Azt hiszem, az igazgató is meglehetett elégedve a vasárnap esti zsúfolt házzal, amelyen Csepreghy „Sárga csikó“-ját adatta. Láthatta, hogy a népszínműnek esti előadásban is megvan a maga intelligens nagy publikuma. A darabot mindenki ismeri, irodalmi nagy értékét senkisem vonhatja kétségbe. A színpadra hozatal mindig sikerrel járt és fog is. A legjobb szereposztásban került színre vasárnap este is. H. Bállá Mariska, Fehér Gyula, Szalóki, Heltai, Balázs, id. Lenkey. Valamennyien kitűnőek voltak. Heti műsor: Szerdán P. Márkus Emilia vendégfelléptével „A boszorkány.“ Csütörtökön P. Márkus Emilia 2-ik fellépte: „A kaméliás hölgy.“ Pénteken „Madarász.“ Szombaton „Milliárdos kisasszony.“ KÖZGAZDASÁG. Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság közgyűlése. Legnagyobb hazai biztosi tó intézetünk, az Első Magyar Általános Biztositó Társaság e hó 16-án tartotta gróf Csekonics. Endre v. b. t. tanácsos elnöklete alatt ezidei közgyűlését, melyen a főúri világ és a pénzügyi kiválóságok nagy számmal vettek részt. Elnök a közgyűlés határozatképességének megállapítása után meleg részvéttel emlékezik meg gróf Zichy Nándor és Szende Károly igazgatósági tagok elhunytéról és érdemeiket a mai közgyűlés jegyzőkönyvében örökítik meg. Az igazgatóság jelentését ormodi Ormódy Vilmos főrend, vezérigazgató terjesztette elő, mely szerint annak daczára, hogy a lefolyt év üzleti eredményét a nagymérvű tűzkárok igen erősen befolyásolták, mégis a társaság ötvennégy éves fennállásának tartama alatt a legjobb évi eredményt mutatta. Az évi mérleg 5.267,882 korona 88 fillér tiszta nyereséggel zárult. Az igazgatóság indítványozza, hogy a jutalékok levonása és különféle tartalékalapok dotálása után 3.200,000 korona osztalékul fizettessék ki, részvényenként 800 korona, mely összeg a részvényeseknek julius elseje helyett márc. hó 18-tól kezdve fizettetik ki a társaság főpénztáránál. A közgyűlés a jelentést egyhangúlag tudomásul vette, az igazgatóság indítványait elfogadta és a felmentvényt úgy az igazgatóságnak, mint a felügyelő bizottságnak megadta és Bókay János részvényes indítványára az elnöknek, ormodi Ormódy Vilmos vezérigazgatónak, a kormányzótanácsnak, a választmánynak, a felügyelő-bizottságnak és a tisztikarnak jegyzőkönyvi köszönetét szavazott az elért fényes eredményért. Jóváhagyta tovább a közgyűlés az igazgatóság és a választmány közös elhatározásából kifolyólag a közhasznú és jótékonysági intézetek számára megszavazott adakozásokat, melyek az eddigi adakozásokat jóval felülmúlják. A választmányba dr. Gaál Jenőt, gróf Széchenyi Pált, gróf 'VVenckheim Dénest és gróf Zichy Aladárt választották meg. A társaság igazgatósága Hajduska Albert vezértitkárt aligazgatóvá nevezte ki. — Az 1911. év üzlet eredményéről szóló mérleget a tizedik oldalon közöljük. Szatmár, 1912. márczus 27. rr . . . O is Grüner vóth. Ezt a klasszikus refrainü habarék-dalt ismerik a Kárpátoktól az Adriáig. Szól arról a derék férfiúról, a ki nagy magyar, ősi hangzású a neve: hogy t. i. Góth. Csak néha árulja el, hogy bizony, mi tagadás, nem is olyan régen még — Grüner vóth. A kik pedig még sem ismerik ezt a dalt, legalább okvetetlenül ismerik azt a férfiút, a kiről szól. A kinek a neve sokkal magyarabb, mint az orra. A ki még akkor is, ha például orvos, jobban ért — a házépítéshez. A miről sokat beszélt valamikor a Fehér-ház építésének viszontagságos árlejtése. Az orvos ur, illetőleg Góth, azaz Grüner, igen mellette volt, hogy ne építse a bérházat Weszelovszky, hanem inkább egy — Góth. No nemsokára megint megtudjuk, hogy — ő is Grüner vóth. Egy kórházról van szó. Szakértő ilyenkor ki lehet inkább, mint egy orvos? Igen ám, de a kórház nincs meg. Ezt még föl kell építeni. Hát azért megy most tanulmányútra Góth, hogy aztán mikor megint az építkezés árlejtésére kerül a sor, újból kitűnjék a rokon-pártolás során, hogy hiszen igazándiban ő nem is Góth, mert egy kicsivel előbb még — Grüner vóth. Tavaszi bűvök és báj ok. Mikor beáll a tavasz és nagyban festik már zöldre a Pannónia leándereit és benépesül a zordon téli kabátok tömegével a zálogház — megélénkül az utcza. Mert sütkérezni csak ilyenkor jó a napsütéses délelőttökon. Az ablakok is nyitva. Minden ablakban a szoba egy leánya mélyen kihajolva és kezében egy nem éppen fehér, inkább ivoár szinti — hogy is mondjam csak! — rongyocska. Az ablak alatt mosolygó, a tavaszt élvezni akaró, jókedvű adóalanyok. S a mikor javában nevetsz, örülsz, hogy süt a nap, hogy a hitelezők otthon ülnek, hogy nem neked kell megvenned azokat a drága szép kalapokat, a melyek virítanak a fürtös fejeken —■ egyszerre csak a magasból sötét fellegek tornyosulnak feléd. Első perczben azt hiszed, hogy esni készül, majd eszedbe jut a „Beborult már én fölöttem a világ“ kezdetű magyar népdal, később prüszkölési ingereid támadnak, aztán köhögsz, szédülsz és mire öntudatra ébredsz, veszed észre, hogy vörös kacsok integetnek feléd és hintegetnek reád valamit abból az ivoár-szinü rongyocskából onnan a magasságos emeleti ablakból. Ezek után elmenekülsz a mellékutczára. Itt vidámabb járni. Kevesebben vannak. Ahogy gyanútlanul haladsz, oh jámbor Adóalanyi András, egyszerre csak váratlanul orrba ütnek, Arczodba kapsz: véres. Zsebtükröt veszel elő, hogy megnézd magad: orrod dagadt. Mi történt ? Merénylet ? Dehogy ! Csak a szoba egy földszinti leánya, a ki ivoár-szinü rongyot ráz s közben ártatlan orrokat sújt. — Nem baj, hiszen tavasz van. Nyomatott a Pázmány-sajtóban Szatmáron, Iskola-köz 3. sz. Áldozási emlékképek első áldozásra. Csinos, szép, finom kivitelben kaphatók Reizer «János könyv- és papirkereskedésében Szatmáron. Egyes lapok ára 16—30 fill.
